2009/12/31

Filmklub - Avatar

Még nem írtam róla? Öreg hiba. Karácsony előtt láttuk.
Ez az a film, ami kötelező. Nem nagyon akartam megnézni, de Jura annyira lelkes volt, hogy belementem, végülis ő is megnézte velem a Twilight-ot.
Nagy hiba lett volna kihagyni.
Nézzétek meg! Moziban! Kurvajó!
Filmklub - Továbbállók - Away we go

Tegnap láttuk a Művészben, valószínleg nem három óra alvás utáni este kellett volna megnéznem, kicsit olyan volt, mint halál fáradtan bepiálni.
Na ez az a film, amiből évente maximum kettőt bírok megnézni, olyan durván sok(k), mély érzelmet nyom az emberbe.
A film vicces, elbűvölő, kedves és mint említettem nagyon érzelemdús.
Akkorát ütött, hogy a moziból kijőve percekig némán bandukoltunk egymás mellett, és végül sétáltunk is egy fél órát a friss levegőn, hogy kicsit kiszellőzzön a fejünk.
Nem tudom ajánljam-e, aki az ölős-baszós-partraszállós filmek megszállottja, semmiféleképpen ne nézze meg. Aki nem riad vissza attól, hogy megszabadulva a holivúdi kliséktől, néhanapján megnézzen egy Film-et, az menjen el rá. Lehetőleg moziba...

2009/12/30

Új mánia...

Az egész onnan indult, hogy egy adag mosódiót készültem megrendelni a Zöldabc-től, és megláttam a pop-in mosható pelusokat.
Nagyon megtetszettek, elkezdtem szaglászni, kutatni, nyomozni.
Aztán ahogy ez nálam már csak lenni szokott, rákattantam rendesen. Ma már meg is kaparintottam a négy első pelusunkat, két bambusz belsős Pop-in V2 AIO (all in one) OS (one size) -t, és két (kicsit használt) BumGenius 3.0 organic-ot.
Első körben a Pop-in jobban tetszik, tapintásra finomabb még a külseje is, és főleg nagyobb, ami komoly szempont egy ilyen sűrű gyereknél, mint Milos.
Amikor átvettem a Pop-in-okat, szétbontottam, mindenhol bársonyos puhaság, csak tapogattam, símogattam, és közben arra gondoltam, hogy hogy tekerhettem azt a finom kis bőrét azokba a rettenetes, szúrós műanyagokba eddig?!
Annyira más ez az egész, fogni kell egy ilyen pelust ahhoz, hogy az ember érezze a teljesen nyilvánvaló különbséget....
Már alig várom, hogy használni kezdjük.
Íme a kép az új szerzeményekről (középen egy selyem pelusbetét, ami szárazontartó, antiszeptikus, gyulladáscsökkentő hatású - állítólag):



A gazdasági válság/új szelek párosa rám mérte a második, talán még az előzőnél (Danubius megszűnése) is nagyobb csapást.
Az egyetlen újság, amit a kezdetektől fogva, az első lapszámtól fogva (15 éve) minden alkalommal megvettem (az utóbbi pár évben már előfizető voltam), és az első betűtől az utolsóig gondosan elolvastam.
És most megszűnik.
Sírok, zokogok.
Isten Veled Kretén magazin...
Két kedvenc
Szopi közben és után...



2009/12/29

És ha már a rajzolásnál tartunk...

Emma is sokat fejlődött, az emberkéi már nem pálcikák többé, van kiterjedésük (és ezzel a lépéssel az én rajzkészségemet túl is szárnyalta :-).
Figyelme középpontjában a (lovakon kívül) test és a nemiség áll. Jó a megfigyelőképessége, amint az az alábbi képen kiválóan látszik is:





Apának egy kicsit nagyobb melle sikeredett, de a borosta és a szőrtenger elég reális. Az én ábrázolásom is remek, de azt hiszem gyakrabban kéne fazongyantázáshoz folyamodnom :-D

Hogy mi a különbség egy felnőtt nő, és egy kislány között? Íme egy Emma-akt:


Iván sokáig nem rajzolt. Egyszerűen nem érdekelte. Ha mégis rávettük, akkor nagyokat röhögve lendületes lengőfirkákkal karmolta tele a papírt. A rajzolásban is a mozgást élvezte, nem az alkotást.

Egy-két hónapja már rajzolgat emberkéket ha nagyon muszáj, de nem nagyon érdekli, legtöbbször csonkol (kezeket leggyakrabban). Aztán ma este rajzolta ezt:



Emma biciklizik az úton(!), apa a garázsban éppen engedi le a biciklit a plafonról (fel vannak húzva télire). A garázs körül a ház vonala látszik, a hullámos vonalak írás.

Elképesztően aprólékos rajz, Emmának még hajgumija is van. Azért az Emma-féle stílus nagyon érződik rajta, egyértelműen őt utánozza, de ez akkor is egy eredeti Iván-mű...

2009/12/27

Emmaduma (még karácsonyi műsor előtt felmondta az egészet, majd utána ezt mondta):

Anya, de ne mondd el óvónéninek hogy elmondtam, mert ez általában meglepetés lett volna...
Ivánduma

Anya! Egyszer elmegyünk mzs-ékhez, és megnézzük, hogy gyerek lett-e már a kisbabájából, vagy még kisbaba?

2009/12/24

A kutyának kicsit rosszabbul alakult a karácsonya, mint amire számított. Ő egy sampont kapott, amit bizony ki is próbáltunk. Reszketve állt a kádban, mártír tekintettel pislogott rám, de tűrte.
Megszárítottam, és mintha kicserélték volna, egy gyönyörű, hófehér-ezüstszürke plüsskutya lett belőle.
Karácsony

Az idei karácsony minden idők legjobb karácsonya lett. Rájöttem, hogy nem kell görcsösen akarni karácsonyi hangulatot, mézeskalács illatot, csengettyűszót és egyebeket.
Szóval nincsenek sütik, csak beigli, amit mzs-nél sütöttünk, töltött káposztát tegnap csinált anyu, de a halászlé elmaradt, és eddig még senki sem panaszkodott.
Sőt, az ebéd is csak a szokásos, mivel nem tudtuk összeterelni a gyerekeket (nyilván, hiszen az ajándékukkal játszanak), egyedül ettem egy tányér valamit az előbb.
A fadíszítés remek volt, és az ajándékbontás is, bónuszpálya Milos édes kis pofája, ahogy tátott szájjal leste a fát.
A kidzoom-ok pedig egyértelműen remek választásnak bizonyultak, a gyerekek imádják...
In memorian majdnem karácsonyi hó...




Tíz hónapos

Túl sok minden nem változott, a mozgása egyre ügyesebb, hosszú másodpercekig is megáll egyedül, ha nem figyel oda. Szépen lépeget kézenfogva, vagy egy kézzel a karám szélébe kapaszkodva.
Tegnap kimondta élete első tiszta szavát. Igen, semmi meglepetés, a szó a következő volt, cici...
Az alvással továbbra is küzdünk, valamint képbe lépett egy nagyon durva ekcéma, a hasa, és a lába oldala tiszta seb.
Így tejmentes diétát tartunk mindketten, ami őt annyiban érinti, hogy tejmentes tápszert kap. Én nem ehetek semmi tejterméket, a koffein mentes kávémat ihatnám tejmentes tejjel, hát köszi.
Evés terén továbbra sem nagyon haladtunk, napi fél üveg bébiétel, este egy kis tápszer, egyébként ciciciciciciciciiiii éjjel-nappal.
Egyéb újdonságok még a labdázás, és a pakolás. A konyhában a fiókokra és a szekrényekre sok év kihagyás után visszaköltöztek a spárgák, és egyéb kötöző alkalmatosságok.
Súlya 9680 gramm, hosszra talán kicsit nőtt.
Egyébiránt továbbra is egy imádnivaló édes zsivány. (Kép lesz, ha előásom a telefonomból).
Ó, és majdnem elfelejtettem, kinövesztett még két fogat (ezeket is 1-2 nap eltéréssel), így már hatfogú.

2009/12/21


A filmkritikákat elsősorban pasik írják, így nem is csoda, hogy eléggé lehúzzák a Blood Ties-t.

Pedig igenis szuper sorozat, persze főleg nőknek. Persze ne várjunk Lost-os látványvilágot, töredéke pénzből forgatták, de én valahogy nagyon kedvelem az efféle sorozatokat (a Torchwood is BBC Wales gyártmány, Jura szerint az mondjuk a szegedi körzeti tv-nek megfelelő társaság), ez egy általam ismeretlen, de pasik által szitokszónak számító Lifetime nevű csatorna készítette Kanadában.

Engem a látványelemek nem különösebben nyűgöznek le egyébként sem ha egy sorozatról van szó, hiszen azt legfőképp félszemmel vasalás közben, vagy a monitoron nézem. (Más a helyzet egy mozifilmmel, ott domborítson a CGI!). Szóval tökéletesen megfelel egy béna zombimaszk is, vagy egy ügyetlen füstfelhőben eltűnés, a lyukakat betömi a fantáziám, egyébként is beszari vagyok, sokkal megnyugtatóbb egy ügyetlenül maszkírozott farkasember, vagy démon, mint egy "hihető" példány.
Na száz szónak is egy a vége, ez egy jó sorozat, élveztem minden részt, kellemes volt, jólesett.
Kár, hogy csak két évad készült belőle, és valószínüleg nem is lesz több...
Annyira tök jó volt hinni abban, hogy az egész alvásmizéria csak a horkolás miatt van. Jól ráfogom Jurára, és kész passz. Sajnos ez nem igaz.
Vagy nem teljesen...

2009/12/20

Tegnap csodás hó esett, csak egy aprócska probléma volt vele, hogy nekünk Óbudán volt sürgős kakaókoncertezésünk, mire vége lett, belepte a hó a várost, és még csak akkor kezdett belendülni.
Röpke két óra alatt haza is értünk, pedig a Patrol ilyen útviszonyoknál csillogtatja meg igazi képességeit. Az autópályát egybefüggő hóréteg borította, az utolsó pár kilométert emlékezetből tettük meg, mert öklömnyi jégdarabok fagytak az ablaktörlőre. Ezt le is kapartuk a lehajtónál.
Este Jura beájult egy neocitrántól (amit nekem kellett volna innom, lévén kezdődő torokvész fenyegetett), én pedig elegánsan a gyerekszobában felejtettem, horkoljon csak a nagyok fülébe, ők már amúgy is edzve vannak mama által.
Az éjszakánk békés, fűrészelésmentes volt, Milos csak hajnali négykor ébredt. Meg fél hatkor, de visszaaludt még fél hétig, lévén csend a szobában...

Ezen felbuzdulva ma szétfotosoppoltuk a fenti alaprajzot, és végre meggyőztem Jurát a megfelelő átalakításokról. Tavasszal egy életünk, egy halálunk, megcsináltatjuk. Lesz fent három szoba mindenki nagy megelégedésére, csak győzzük kifizetni...

2009/12/19

A teljes összeomlás határán megkegyelmezett nekem Milos, egész jó kis éjszakánk volt.
Tettünk az ügy érdekében:
- Két napja nem eszem-iszom tejterméket, ő pedig tejmentes tápszert kap vacsira (hátha tejallergia, ez már csak az ekcéma miatt is gyanús)
- Kibújt a fogacska
- Visszahúztam az ágyát a miénk mellé, a szoba legmelegebb pontjára (mert Jura szerint fázott)
- Tegnap egész nap kapta a homeós bogyót fogzásra
- Este kapott egy adag panadolt - szintén fogzásra

Azt hiszem ennyi, valami ezek közül, vagy egyik sem, hanem egy teljesen más ok miatt csak egyszer kelt éjjel, 2 óra előtt valamivel. Hosszasan szopizott, majd visszaájult. Engem annyira meglepett a majd' három óra egyhuzamban alvás, hogy fél órát forgolódtam álmatlanul. Valamint az éjszaka további részében a megszokott módon óránként felébredtem, ahogy trenírozva lettem. De minden egyes alkalommal jólesően a másik oldalamra fordultam, és tovább durmoltam.
Sajnos reggel háromnegyed hatkor egyszerre ébredtünk Jura hangos horkantására, és miközben nagyon csúnyákat gondoltam (Jura) felmenőiről, próbáltam visszaaltatni a dedet.
De ezzel az erővel egy fűrésztelepen is nagyobb sikert értem volna el. Ilyenkor mindig arról fantáziálok, hogy odakészítek a szopis fotel mellé egy vödröt tele teniszlabdával, és bizonyos frekvencia fölött megdobálom vele (négy ébredés után a vödörben tüskés acélgolyók vannak).
Nem vagyok egy mártír alkat, mert már az is mérhetetlenül bosszant, hogy édesdeden alszik, miközben én szop(tat)ok, de hogy horkol is, az már mindennek a teteje.

Most már tényleg nagyon vágyom egy külön szobára Milosnak.

2009/12/18

Nagy kínnal és keservvel kinövesztettük (igen, többesszám, mert én sem aludtam!) az ötödik fogacskát. Ennyi szenvedéssel piramisok emelkednek az égig, nekünk egy kis fehér karcocska jutott a nagy, lapát hódfog mellett. A párjának is napjai (és éjszakái...) vannak hátra...

2009/12/17

Ma megkapták a gyerekek az oltást.Nagyon büszke vagyok rájuk, semmi nyavajgás nem volt, pedig izgultak nagyon (főleg Emma).
Iván nagyon férfiasan csak annyit mondott au, Emma pedig pityergett egy kicsit, és azt kérte, én öleljem át, ne az asszisztens. De nem húzta el a kezét.
Szóval tényleg nagyon-nagyon büszke vagyok rájuk. Kaptak is egy-egy zenélő autót fájdalomdíjul.
Szerencsére Milosra tudott Judit (a takarítónő) vigyázni, nem kellett ezt a két órás kört vele megtennem.
Ovi-doki-játékbolt-ATM-ovi (vissza az ebédért)-bolt-haza...

2009/12/16

Végül csak odaértem az oviba a gyerekekért, záráskor még egy csomóan voltak, két csoportban is, nem egy összevontban, gondolom több szülő is beragadt a dugóba a hó miatt.
Hazajöttünk, szánkóra kaptunk, és kimentünk csúszkálni. Piszok mázli, hogy a környék szánkódombja pont a mellettünk lévő keresztutca.
Jó fél órát voltunk kint, de a gyerekek olyan fáradtak lettek a végén már (persze nem aludtak az oviban sem), hogy csak üvölteni tudtak.
Igen jellemző kép, ahogy Iván ül a szánkón, kapaszkodik ezerrel, és közben azt zokogja taknya-nyála egybefolyatva, hogy "Emmahaaaaa, most éhééén akarlak húzni téhégeeed!"
Emma pedig áll vele szemben, és azt visítja patakzó könnyekkel, hogy "Akkor szállj már le végre a szánkóról!"
Ez volt az a pillanat, amikor úgy döntöttem, ideje hazaindulni.
Nem is tiltakoztak, egyből felszáradt a tengernyi könny, és vidáman hazacsúszkáltunk. Még Milos is élvezte, aki alaposan be volt tekercselve száz réteg polár, és orkány anyagba, mint egy kis high-tech múmia.
Mi más is következhetett volna itthon, mint vacsi, forró teával, és sok lilahagymával. Ilyen egy tízpontos este...
Falusi dolgok, avagy megint a gumis...

No vajon ki az, aki az utolsó utáni pillanatra hagyja a kocsi gumicseréjét (már megint)? Hát persze, hogy én.
Tegnap elviccelődtünk Edináékkal kicsit, mondták, hogy a nyakamban lógó kocsikulcs (ami a renault-k esetében egy fekete kártya) úgy néz ki, mint Borka koris bérlete.
Mondtam is kacagva, hogy hát ha nem cserélem le a nyári gumikat, ez is korcsolyabérletté változik hamarost. Majd ma reggel arcomra fagyott a mosoly a hómennyiség láttán.
Kinéztem a garázsba, ott pihentek a téli gumik a legtávolabbi sarokban, elbarikádozva rettenetes mennyiségű lommal (fűnyíró, kerti bútor, láncfűrész, néhány bringa, tetőbox, stb...), de legalább nem voltak felrakva polc, vagy szekrény tetejére, akkor esélytelen lettem volna.
Kicsit sem könnyítette meg a dolgomat, hogy ezek felnire szereltek, húsz kiló tuti van egy darab.

Felhívtam a gumis srácot.
- Mondd csak, kell időpontot kérni gumicserére?
- De mennyire, hogy kell! (Általában következő hétre szoktam csak kapni.)
- Akkor mondanál nekem egy legeslegkorábbi időpontot?
- Legkorábbi... -papírsurrogás- Holnaaaaa... Ma öt óra?
- Ooööööhááát végtelenül hálás vagyok, ötre megyek....

A történethez tartozik, hogy ötig vannak nyitva. Ez jófejség, és nem az első, amit a részükről tapasztalok...
Ezek után szapora nyögésekkel tarkított káromkodások közepette előástam a gumikat, és berámoltam a csomagtartóba.
Valamint megkértem Edinát, hogy hozza el a srácokat magához az oviból, és gumis után elcsattogok értük. Azért van lelkifurkám, mert ha előbb lecserélem a nyavajás gumikat, akkor ma alvás után értük tudtam volna menni, hogy játszanak az udvaron, amíg világos van.
De be kell lássam, nem tudok kibújni a bőrömből, én a nyári gumit mindig az első hókor, ónosesőkor, vagy fagykor fogom lecseréltetni, míg világ a világ...
Filmklub

Vasárnap este megnéztük moziban a Twilight második részét. Nekem nagyon tetszett, pedig olvastam a könyvet is. Határozottan kellemes meglepetés volt, jobb, mint amire számítottam.
Ami általában a könyvadaptációk hátulütője (a normál filmhossz érdekében alaposan meghúzott sztori), abból itt előnyt kovácsoltak, az összes felesleges és unalmas picsogást kivágták, maradt a fogyasztható történet. Bár az eleje még így is kicsit uncsi volt.
Ha a harmadik könyvet is ennek szellemében csinálják meg, akkor cakkli-pakkli fél órás lesz az egész, még akkor is, ha a CGI alaposan kitesz magáért.
Egész kicsit kellett csak magyaráznom Jurának a háttérdolgokról, akinek ezúton is hálás vagyok, hogy a sokhavonta egyszeri mozibajutásunkkor ezt néztük meg.

A dolognak volt egy másik igen kellemes hozadéka is, mama fektette a három gyereket. Itt persze Milos volt a szűk keresztmetszet, de vele sem volt gond, ugyanúgy elaludt cumisüvegen, mint cicin szokott.
Így tehát mama megnyerte a skacok fektetését szilveszterkor is.

2009/12/13

Hull a hó, hull a hó, mesebeli álom...

2009/12/11

A gyerekek beoltása úgy tűnik csúszik egy hetet, Iván most hányta össze az ágyát.
Természetesen Jura nemsokára hazaér a másik kettővel, vasárnapig ötgyerekesek leszünk, és még zsúrra is hivatalosak vagyunk.
Mindenesetre a hányás esetére fenntartott vészforgatókönyv két hete kicsiszolódott, ugyanis akkor is hányt egy teljes éjszakán át...
Szerencsére itt van (megint) anyu, ő alszik vele, nekem csak a takarítási és gyógyszeradagolási feladatok maradnak.
Mindazonáltal az ágyneműről félig emésztett uborkás-párizsis szendvics levakarása nem feltétlenül tartozik a kedvenc elfoglaltságaim közé...
No végül csak beoltattam magam, rájöttem, hogy egyszerűen nem engedhetem meg magamnak, hogy lebetegedjek. Ki a túró ápolna engem napokig? Ráadásul ott ez a kis szopós bornyú is, őt sem akarom megszivatni.
Szóval gondoltam egyet, és elcsattogtam a Misszióba, ahol van oltópont. Igaz, hogy én ingyen is megkapnám, de kavarjon három kört a körzetinél az, akinek hat néger öreganyja van, nekem bőven megért háromezret, hogy negyed óra alatt végeztem is, fizetéssel, oltással, megfigyelési idővel együtt, konkrétan lezavartam az egészet oviba menet.
Szóval mikrochip beültetve, már előre látom, hogy az én megfigyelésem fogja végzetes romlásba dönteni az egész remekül kieszelt összeesküvést. Nincs az a számítógép, ami ne reagálna egy hét után kínjában kék halállal, csak ne kelljen tovább rögzítenie az útjaimat, otthonról az oviba és vissza, külön ínyenc falatként néha a pelenkabolt.
Mondjuk azt kicsit sajnálom, hogy mellékhatásként nem nőtt még egy fejem, vagy plussz két kezem, hát így higgyen az ember lánya a nyavajás körleveleknek.
Mondjuk amilyen szerencsém van, a kölyköknek biztos nő tőle keze is, meg feje is...

2009/12/09

Úgy tűnik máris kezdenek hatni az pszihológus által adott tanácsok. Pedig azt hittem, hogy eddig is odafigyeltem, és kimutattam a szeretetemet. Úgy tűnik nem eléggé. Minden nap erős, koncentrált figyelemben részesítem Ivánt (amennyire tehetem, néha csak 10 percre), és két napja kekeckedés helyett inkább újra hozzám bújik, az esti lefekvéskor pedig nincs balhé.
Nyilván lesz ez még így se, biztos lesz visszaesés, de ez egyelőre nagyon bíztató.
Milost még mindig bántja, ezt még át kell fordítani valahogy a fejében.
Azt hittem elég tisztán látom az itthoni dolgokat, de persze nem, ezen a téren van még mit tanulnom. Látom már, hogy Emmát is megviselte ez az egész, csak ő máshogy éli meg, nehezebb észrevenni az ő szorongását.
Sokkal, sokkal jobban oda kell rájuk figyelnem...

2009/12/08

Pénteken, az oviban adventi készülődés volt. Ott derült ki, hogy Zsuzsa néni, Iván óvónénije reggel fogta magát, beadta a felmondását, és el is ment.
Teljes döbbenet mindenki részéről, senki sem tudja mi lehetett az oka, valami magánéleti probléma -vélik tudni egyesek.
Elég szomorúak vagyunk, mert Iván kedvenc óvónénije volt...

És ha már Ivánról van szó, egy másik nagy meglepetés ért pénteken, de ez legalább kellemes.
Felhívtak a pszihológustól (na nem a nevtanból, hanem magán úton jártak közben az érdekemben), hogy lemondtak egy időpontot, tudnék-e menni. Hát hogy ne tudnék?! Lóra kaptam és irány Veres.
Az egyből kiderült, hogy remekül fogunk együtt dolgozni Katica nénivel. Ő egy idősebb nő, és ahogy nekem sem, neki sem kenyere a mellébeszélés. Mondta, hogy általában nem szoktak ilyen nyíltak és őszinték lenni az anyukák, kell futnia pár kört mindig, mire kibökik a dolgokat.
Hehe, hát én hét éves kiképzésben részesültem Marinál, én tuti nem fogok ködösíteni.

Egyelőre én meséltem Ivánról, a problémák természetéről, ő csak általánosságban mondott dolgokat, mert még jobban meg kell ismernie Ivánt. Szerinte nem lesz itt gond, és én is ebben reménykedem. Pénteken viszem hozzá Ivánt is.

A Mikulás zsákja jelentősen könnyebb lett, miután nálunk lepakolt. Hiába no, öt gyerek már nagyüzem, nem is fértünk el az ablakban, az asztal végén kapott helyet a csizmakiállítás...
A könyvek nagy sikert arattak, Berg Judit tündéres könyve(Emma), Imbusz mester (Iván), Elfújta a szél (Zsófi), és egy Nemere könyv, gyerekkorom nagy kedvence, a Kupolaváros titka és a Műkincsrablók a kisbolygón (Dani)...

2009/12/03

Autós ügyek

Veszélyes dolgok ezek a kényelmi funkciók, könnyen hozzászokik az ember. A scenic magától felkapcsolja a fényszórót sötétedéskor, és elektromos kézifékje van, ha leállítom a motort, automatikusan behúzza.
Így történhetett meg az, hogy este Jura kocsijával (visszakapta az outlandert) indultam babátlanra, és olyan furcsán nem láttam a kertben. Jahogy be kéne kapcsolni a vellanyt?
Az részletkérdés, hogy ugyanolyan szarul kapta vissza egy hónap szerelgetés után, eltűnik a motor teljesítménye, hiába nyomja az ember padlóig a gázpedált, a kocsi csak lassul. Még a bringások is simán legyorsulnak, ami azért valljuk be, elég gáz, alig vártam, hogy hazaérjek...
Veresen megálltam pénzt felvenni. Szépen leparkoltam, más kocsi sehol egy darab sem, éjjel egykor nem csoda. Felkocogtam a lépcsőn, felvettem a pénzt, és már lefelé jöttem, mikor egy hatalmas tartálykocsi húzott el az outlander mellett.
A huzattól a kocsi szépen elkezdett gurulni, ugyanis én elfelejtettem behúzni a kéziféket, és sebességben sem hagytam.
Isteni szerencse, hogy tényleg nem volt közel s távol senki, mert simán nekicsattant volna bárminek. Jó pár métert gurult már, mire bevetődtem az ülésre, és behúztam a kéziféket.
Szóval úgy tűnik visszakapjuk végre megint a patrolt, ami egyébként megér egy külön posztot, hiszen az már nem is kocsi, hanem egy életérzés...

2009/12/01

Szerelem az, amikor fizetésnapon hazafelé jövet mindketten bemegyünk a boltba, és ő a kedvenc baracklémet veszi meg nekem, én meg a kedvenc narancsléjét neki. Egymástól függetlenül, nagy titokban, előre örülve a másik örömének...
Nem nagyon tudok mit írni, peregnek a napok szépen sorban.
Közeledik a karácsony, de valahogy nincs karácsonyi hangulat, szinte mindenki ezt mondja, akivel beszélek. Az is igaz, hogy nem nagyon járok bevásárlóközpontokban és hipermarketekben, szóval nincs ami rámöntse a white christmas-t, meg a girlandokat.
Ennek én csak előnyét látom, még nem tört rám a szokásos karácsony undoritisz, talán csak némi múló rosszkedv. Ilyen még nem volt, hogy már december van, és én még mindig nem azon gondolkodom, hogy hova ássam el magam vinnyogva tavaszig.
Csak javul a helyzet szép lassan...

2009/11/26

Álljék itt mementóul a világ dicsőségére, hogy Milos ma betúrt egy teljes üveg bébikaját ebédre. Életében először. Kecskeméti almás csikre...

2009/11/25

Minden bizonnyal átok ül rajtam a telefonokkal kapcsolatban.
A régi telefonom a kezdetektől fogva alig volt hívható (be volt kapcsolva, mégsem tudtak felhívni). Másfél év után végre vettünk egy új telefont, azt ellopták egy hét után.
Vissztértem a régi nem hívhatós telefonhoz, az beadta a kulcsot, egy szép napon csendben kimúlt.
Előkapartam a szekrény mélyéről egy özönvíz előtti nokiát, mire két hét múlva tönkrement a kijelzője. Nagyon érdekes élmény vakon telefonálni.
A Pannon szokásos módon szivat, kb. 3 hete kikapcsolta a telefonomat, mondván nem fizettem be egy nyári számlát. Érdekes módon ezt a szeptember cirkusz során nem derült ki. Viszont mivel céges szám, én nem intézkedhetek, az ügyintéző csajnak nyilván az utolsó a sorban, Jurának pedig ez nem egy élő probléma, nem cseszegeti a hölgyet eléggé.
Van egy másik, feltöltős kártyám ilyen esetekre, arról másfél nap alatt eltűnt az ötezer forintos feltöltés, úgy, hogy nem is telefonáltam. Az ügyfélszolgálaton persze csak vonogatják a vállukat, biztos bekapcsolva maradt a wap. Egy nokia 6110-en?! Ember, akkor még fel sem találták a wap-ot, mikor ez a telefon már elavultnak számított...

Szóval itt állok két nem működő kártyával, egy vak kijelzős özönvíz előtti szutyokkal, ki tudja még meddig. Telefonálni tudok, ha nagyon muszáj, Jura blackberry-jéről, de az egy angol szolgáltatónál van, szóval Nagy-Britannián keresztül megy minden hívás...

2009/11/24

Őrült módon bánnak vele, húzzák, nyúzzák, felemelik, cipelik, leejtik, takarót borítanak rá, keresztülesnek rajta, megrúgják, elgáncsolják, fellökik, és mégis, mégis, olyan szikrázóan ragyogó szemmel néz rájuk, sikít a boldogságtól, ha meglátja őket, kacag rájuk teliszájjal, és egyáltalán látszik a tekintetén, hogy ők minimum félistenek, kétség sem férhet ehhez...
Babakaka

Piciny fiam tökélyre fejlesztette az elalvás utáni fél órában való bekakilást. Minden napközbeni alvását ezzel szúrja el. Nagy békességben elalszik, majd fél óra múlva eszelős visítással ébred, még jóformán nincs is magánál, de már követeli a szabadlábra helyezését. A körülötte lengedező szag pedig kétséget sem hagy affelől, itt már megint bekakilás esete forog fenn.
Ha háromszor fektetem le egy nap, akkor háromszor csinálja ezt meg (plussz a kora hajnali, és(!) a reggeli alkalmak). Hogy fér el egy ilyen pici gyerekben ennyi cucc?

2009/11/23

Gyepagy

Álmomból felriasztva is tudom, hogy melyik nap mit kell vinni az oviba (pizsi, énekcucc, angolcucc, tornacucc, úszócucc), és egyébként is milyen foglalkozás lesz aznap (ketten hatfelé járnak nyolcszor), kinek milyen testápoló, tusfürdő, sampon kell (hármuknak ötféle), milyen gyerekülésük van és volt (hét ülés színkóddal évjárattal), melyiküknek mi a jele, óvónéni, dadus, kedvenc ovistársak, azok szülei és testvérei, lila foltokból és relytélyes fájdalmakból is naprakész vagyok, kedvenc ételek, színek, ruhák, rajzfilmfigurák, játékok. Ruhaméret, lábméret (centiben is!)
Folytathatnám oldalak hosszan, az életem ezek körül forog, az agyamban egy bonyolult mátrix, állandó változókkal, mindig azon munkálkodom, mi a legideálisabb megoldás.
Estére leszívott aggyal nézek ki a fejemből, mire alszik mindenki a nevem felidézése is nehézségekbe ütközik.
Még szerencse, hogy vannak barátaim, akikkel azért alkalmasint el lehet csevegni az élet egyéb dolgairól is...

2009/11/22

Minden évben én veszem meg az ajándékot a gyerekeknek anyám, öcsémék, és bátyám nevében. Tavaly felgerjedt bennem a józan ész, és közöltem, közös nagy ajándékot fognak adni, nem három kicsit.
Persze megvettem, becsomagoltam, odaadtam, ők az összeggel, és azzal járultak hozzá, hogy nézték, ahogy a gyerekek örvendeznek.
Idén már azt sem hajlandók megmondani, hogy mégis mennyit szánnak rá. Találjam ki azt is én?!

2009/11/20

Egy hónap múlva karácsony.
Azért az nagyon durva...

2009/11/19


9 hónapos

Jelentősen javult a cukisági faktor amióta alszik éjjel.
Viszont továbbra is folyamatosan taknyos, ami adódik a szutyok időjárásból, a fogzástól és abból, hogy mindig mindent rág. Olyan, mint egy kölyökkutyába oltott hód...

Mozgásában nagy bravúr nem történt, egyre ügyesebben lépeget bútorok mentén, néha megáll egyegy másodpercre, ügyesen ül le, és olyan gyorsan mászik, hogy tűzcsíkot húz maga után a szőnyegen.
Kb egy hete adott nekem egy igazi cuppanós puszit.

Értelmileg nagyon sokat fejlődött, erről pár poszttal lejjebb írtam.

A kajálás is javulgat, két hét fullcici után kezd újra megbarátkozni az egyéb táplálékkal, noha jelentős mennyiséget nem fogyaszt belőle. Este kap egy kis tápszerpótlást, merőben önző okból, hiszen noha bírnám tejjel, egy 9 hónapos gyerek mellet bocsánatos bűnnek tartom, hogy már nincs kedvem folyamatosan zabálni és vedelni, így estére kényelmesebb a tápi. Noha lefekvés előtt elég sokat szopizik még.
Nagy megkönnyebbülés, hogy eszi a tápszert, megnyugtató a tudat, hogy bármi történik, nélkülem sem hal éhen.

A gyarapodása újra megindult, súlya 9160 gramm és olyan 72 cm körül van...
Túl a Torchwood 3. évadján elegem lett az UFÓ-s sorozatokból. Most egy időre jegelem a V-t is, és inkább előveszem a jó öreg Criminal Minds-ot. A mészáros sorozatgyilkosok utáni nyomozás szinte estimese a földönkívüliekhez képest...

2009/11/17

Torchwood
Azért azt a részt nem nem lefekvés előtt kellett volna megnéznem, ahol Owent lelövik, de aztán Jack feltámasztja a kesztyűvel, és a Halál Owenen keresztül átjön a valós világba...
Milos próbál beszélni

A következő szavakra konzekvensen ugyanazokat a hangokat használja, teljesen megfelelő helyzetekben: csüccs (tcsü), kész (té), cici (dzidze).
Nagyon sok mindent megért, természetesen hallgat a nevére, jön ha hívják, tudja ha rosszban sántikál, menekül ha el akarom csípni, tudja mi csüccs, a kész (orrszívás), és természetesen mit jelent a cici. Érti azt, hogy Chili, vagy ha a kutyához használt hangsúllyal beszélek, egyből nézi a földet, hogy hol a kutya.
Figyeli, hogy mit mondok, próbálja utánozni a szavakat.
Ez egy 9 hónapos (fiú!) gyermektől több, mint kiváló...

2009/11/16

Megvolt a buli tegnap, és nagyon szuperül sikerült. A meghívottak töredéke jött csak el, hiszen az oviban még mindig tombol a járvány, de sebaj, mert Iván legjobb barátja eljött, így viszont szinte családias volt az egész.
Családias a szónak minden értelmében, volt üvöltve rohangászás is persze, ez egy gyerekzsúr elengedhetetlen része.
A végére totál káosz volt, amit a gyerekek borzasztóan élveztek, a tombola után előszedtem a szerpentineket, és széthajigálhatták őket. Egy perc alatt papírfecnikben úszott a ház, szóval tényleg jó volt.
(Tudom, itt most többen felhördülnek, de esküszöm, tíz gyerek nem tud nagyobb kupit csinálni három óra alatt, mint kettő egy átlagosnál nyűgösebb este.)
A harminc szeletes tortából a felső rész (tíz szelet) fogyott csak el azzal együtt, hogy Timiéknek még csomagoltam is el belőle.
Képek már töltődnek...
A titok nyitja a főzelékes cumi.
Ezek szerint kissé lusta a drágám. Így viszont vígan benyomott egy csomó főzeléket. Na persze anyu kellett ehhez, én idegenkedtem a főzelékes cuminak még a gondolatától is, de aztán végülis úgy döntöttem, teszek rá, suliban már csak nem főzelékes cumiból kéri majd a tarhonyás húst...

2009/11/13

Egyszerűen imádom ezt a sorozatot...

A Nagy Cicista

Egyre bizonytalanabb hangon kérdezgetik az emberek tőlem, ha meglátnak Milossal:
- Szopik még?
Egyre inkább arra számítanak, hogy a válasz nemleges lesz. Viszont annál jobban meglepődnek, mikor kibököm:
- Igen, még CSAK szopizik...
Hát igen.
Az a kevés kis érdeklődése is a múlté már, amit az egyéb táplálékok iránt mutatott. Már nem is udvariaskodik, nyíltan undorodik, először csak a szája szélén folyatja ki nagy fintorogva, aztán ha tovább erőszakoskodom, egyszerűen rámköpi.
Már az alma-banán se jön be. A répa sem. Semmi.
Édes, sós, ízelten, pikáns, pempő és darabos, hideg, vagy meleg, bébikaja, saját alkotás, vagy felnőtt kaja. (Még szerencse, hogy esténként egy kis tápszert elfogad. Szigorúan két szopizás között.)
Csak cici, cici, cici. Vígan veti hanyatt magát, fejét irányba fordítja, beindítja a szivattyút, és amikor végre a szájában van a mennyei manna, felrúgja a lábát az égbe, és elömlik rajta az elégedettség. Csukott szemmel élvezi az életet, kortyol hatalmasakat, kis takonycsík ível az orrától a mellemig, néha felnéz, hogy ott vagyok-e még, rámvigyorog. Néha rúgja az ütemet a lábával, kezével kalimpál, karmolászik, babrál.
De előfordul, hogy rengeteg fontos dolga van, nem ér rá hosszasan nyammogni. Odaront a kanapéhoz, feláll, és úgy iszik pár kortyot.
Ha együtt fürdünk, akkor mindenféleképpen szerét ejti egy alapos szopizásnak. Elfekszik a combomon, csak a feje lóg ki a vízből, el-elszundítva szopizik. Ilyenkor közel jár a nirvánához, ez szemmel látható.
Néha belémvág a para, hogy jesszusom, ez a gyerek éhen fog veszni, de a védőnő persze kiröhögött, mert hogy kutya baja nem lesz ennek a gyereknek, és jófej, hogy a lelkem megnyugtatása végett kis tápszert is eszik (mármint Milos, nem a védőnő), hiszen arra a dobozra megnyugtatóan sok kalóra, vitamin, meg nyomelem van írva.
Lehet, hogy egy évesen gondol egyet, és pacalpörkölttel nyit, késsel-villával egyből, sosem lehet tudni, ezek a gyerekek mindenre képesek.
Addig is marad a cici, a cici, a cici...
Nem akarom elkiabálni, de napok óta erőteljes javulás mutatkozik alvás-fronton.
Úgy tűnik tényleg csak az én elhatározásom kellett hozzá, mint eddig szinte mindig. Persze ez könnyűnek tűnik, de a valóságban borzasztó nehéz.
Ott kezdődik a dolog, hogy van bennem egy nagyon erős késztetés, hogy ha sír a gyerek, akkor megszoptassam. Így értünk el odáig, hogy óránként kelt, én pedig óránként szoptattam. Fáradt volt ő is, én is, így már nappal sem tudott jól aludni. Ettől nyűgös lett, amitől nehezen aludt el, stb...
Végül két oldalról érkezett a lökés, ami átlendített a holtponton.
Az egyik az volt, hogy kiderült, bármilyen beteg is, a germicid kúptól vígan átdurmolja az éjszakát. Tehát nem hal éhen reggelre, ha nem szoptatom meg éjjel.
Másik részről Edinával beszélgettem, aki felidézte, hogy az ő lánya is ezt csinálta, 8-19 hónapos koráig, amikor is vett egy nagy levegőt, és nem adott neki éjjel cicit. Volt két kemény hetük, de megérte. Végülis ennél rosszabb már úgysem lehet.
Rádöbbentem, hogy én ezt nem tudom csinálni még tíz hónapig, akkor inkább most szívok egy nagyot.

És persze mint ez általában lenni szokott, nem is volt akkora szívás. Első körben a nappali alvást próbáltam megtanítani neki. Nem engedtem felállni, simogattam a hátát. Ez sikerült.
Ezt aztán kiterjesztettem az éjszakára is. Elhatároztam, hogy hajnali 1 előtt nem kap cicit, ha cigány gyerekek, vagy sánta koldusok potyognak is az égből.
Volt két nagyon durva (egy órás üvöltős), és több közepesen pocsék éjszakánk.
Aztán egyszercsak már nem ébredt, vagy ha ébredt is, visszaaludt magától. Most már stabilan 5-6 körül ébred egy gyors szopira. A dolognak van még egy nem remélt kellemes hozadéka, 5 helyett 7-kor ébred reggel.
Így persze nappal is jókat alszik, és sokkal vidámabb.

Én még pótolom az alvást, most fáradtabb vagyok, mint két hete, de előbb-utóbb én is behozom a lemaradást.

2009/11/10

Könyvklub
Stephenie Meyer: eclipse - napfogyatkozás
Az első rész tetszett. A második rész egész jó volt. De ez a harmadik kritikán aluli vacak. Rendkívül csalódott vagyok, ebben a részben jóformán semmi sem történik 650 oldalon keresztül. Ennek a nőnek tanítania kéne, hogyan lehet zsalutéglányi könyvvé dagasztani a nagy semmit.
Ebben a legviccesebb az, hogy simán meg fogom venni a negyedik könyvet is, mert most már érdekel, hogy mi lesz a sztori vége. De abban nagyon reménykedem, hogy ez a szinvonal esés nem tendencia, vagy valami múzsa jól lesmárolja a csajt, és csak összehoz valami rendeset, ami méltó az első könyvhöz.
Nem írok, mert nincs mit. Legalábbis nincs más, mint eddig. Semmi kedvem továbbra is a giga-nem-alváson picsogni. Mint ahogy a betegségeken sem.
Emma és Iván megy holnap végre oviba, minden bizonnyal szaranyaságom ékes bizonyítéka, de számolom a perceket holnap reggelig.
Képtelen vagyok tovább türelemmel tolerálni Ivánnak a viselkedését, ami persze a féltékenységből fakad, de a hónapok óta tartó nemalvás nullára tette a tolerancia-szintemet (is).
Elég egyértelmű, hogy ezzel nem tudok tovább egyedül megbírkózni, keresni fogok egy megfelelő szakembert, és beszélek vele.
A helybéli szerelő srác megcsinálta a kocsimat, házhoz is hozta, Jura szerint nagyon olcsó is volt, de nekem kicsit fáj most ez a közel nettó minimálbérnyi összeg, amit odatoltunk.
Megtartottuk Iván családi szülinapját is vasárnap. Erről csak annyit mondanék, hogy túléltük.
Iván mindenesetre nagyon-nagyon örült az ajándékának, holnap ha lesz kis időm megcsinálom a képeket is.

2009/11/07

Hű, a Wasabi nagyon rendben volt. Egy órán keresztül zabáltunk faltuk a finomságokat. Én eddig azt hittem, hogy a sushi gusztustalan nyers tengeri izé. Kiderült, hogy a sushi valójában egy nagyon gusztusos finom csemege.
Már alig várom, hogy újra mehessünk :-)
Ja, és külön öröm, hogy ma házassági évfordulónk van, szám szerint a hatodik.
Tegnap még azon morfondítoztunk, hogy nem megyünk el ebédelni, Milos is nagyon anyás, nem szúrunk ki vele.
De ma már igazán remek ötletnek tűnik a Wasabi...
Egészen döbbenetes fordulatot vett a hetek (hónapok?) óta tartó éjszakázás. Milos megfeledkezett magáról, és átaludta az éjszakát!
Koraeste még egyszer ébredt, csupa takony volt, kiszívtuk az orrát. Én tízkor beájultam az ágyba, lélekben felkészülve arra, hogy legkésőbb fél órán belül odatámolyoghatok a kiságyhoz.
Ehhez képest fél ötkor! arra ébredtem, hogy nem ébredtem.
Persze paraanya egyből a legszörnyűbb verziókat vetíti le. Te jó ég, ez a gyerek biztos lázkómában fekszik, én meg csak alszom.
De aztán kis hallgatózás után világossá vált, hogy sokkal inkább békés alvásról van szó, elégedett hortyogással kísérve. Még ötig elszórakoztattam magam mindenféle rémképekkel, ráadásul a melleim is csurig tele voltak, hiszen kimaradt vagy egy tucat szopi. Végül odasomfordáltam a kiságyhoz, kitakarózva, az ágy másik végében, de teljesen láztalanul aludt a kismókus.
Ötkor azért végül felkelt, evett egy kicsit, és visszaaludt hatig. Jófej Jura levitte, így még ráhúztam két órát.
Az egész banda gyógyultnak minősíthető, kis köhögéstől, takonytól eltekintve.

2009/11/06

Emma lábadozó státuszt kapott a doki nénitől, mára szinte teljesen meggyógyult, hőemelkedése sem volt. Ivánnak még annyi se szerencsére. Szerdán mehetnek oviba. Most már vígan nyargalásznak az IKEJÁS lovacskájukkal.
Milos sajnos olyan vacakul van, mint Emma volt kedden. Szinte lehúzhatatlan a láza, egész nap cicin szunyókál.
A dokitól kifelé jövet még tartogatott számunkra a sors egy meglepetést, a kocsim egy nagy olajtócsát engedett maga alá. Iván vette észre, elképesztően okos ez a gyerek.
Kicsit reménykedtünk, hogy talán nem az én kocsimból folyt ki, de hiú ábránd volt. Jura hazaszaladt a saját kocsijáért, és elmentünk a szerelő sráchoz.
Na ezért jó az ilyen kis falu, az a drága jó ember egyből ugrott, hozta az emberét, és el is vontatták a kocsimat. Pedig tele volt az udvara javításra váró autókkal.
Így most kocsim sincs, de minek is, ilyen fejfájással nem is vezetnék, attól kedvesebb az én tyúkszaros életem.

2009/11/05

Erről jut eszembe egy régebbi Emmaduma

- Anya! Szerintem Isten halott.
- Igen, ezt már Nietzsche is említette...

Milos belázasodott, Ivánnak hőemelkedése van. Nekem pedig úgy fáj minden porcikám, mintha szét akarnék esni apró darabokra.
Avagy a nagy klasszikus graffiti szavaival szólva: "Jézus halott. Lenin halott. És én sem érzem valami jól magam."
Beültünk egy kis hűtőfürdőzésre, ahol Milos egyből rácsatlakozott a központi egységre, és már aludt is.
Belázcsillapítóztam a bandát, és várom a végzetem, ami a mai éjszakában fog eljőni...
Próbáltam rávenni Jurát hajnalban, hogy legalább egyszer keljen ő, és altassa vissza Milost.
Ennek az lett az eredménye, hogy elbotlott valamiben, és hatalmas csattanással a kiságynak vágódott. Az addig szordínóban nyüszögő gyerekre ráhozta a sikítófrászt ezzel a mutatvánnyal.
Két perc simi helyett fél órát szívtam mire visszaaltattam, de Jura elérte, hogy többet nem kérem meg ilyesmire, inkább én szívok százszor egy éjjel.
Mire végre letettem a picit, az ajtófelé nézve egy gyerekárnyat fedeztem fel. Tisztára mint a Szellemekkel suttogóban. De csak Emma volt, aki nem mert bejönni. Betereltem az ágyba, de szörcsögött, futottam pár kört zsepi ügyben, majd elszunnyadtam tíz percre. Arra ébredtem, hogy Iván áll az ágy mellett, rosszat álmodott.
Na ő befeküdt a másik oldalamra. Rövid húsz perc alatt rábeszéltem, hogy aludjon még kicsit, én is elhelyezhedtem a két gyerek között megmaradt nyolc-tíz centin, elaludtam, maaaaajd negyed óra múlva arra ébredtem, hogy valami csipog a földszinten. Jura elfelejtette kikapcsolni az ébresztőjét a blackberryn.
Akkor úgy éreztem, hogy hajszál választ el attól, hogy baltás gyilkossá váljak, de minimum bosztoni fojtogatóvá...

Nem kis nosztalgiával emlékszem vissza arra a boldog időre, mikor egy influenza szövődmény miatt egy hétig kórházban voltam.
Ülnék most nagyon a Brighton Pier-en egy nyugágyban, alaposan betakarva, vastag sapiban, hallgatnám a tengert, és szunyókálnék.
Azt hiszem a ma éjszakai álmom elég jól jellemzi, mennyire ki vagyok már készülve az éjszakázástól.
Azt álmodtam, hogy könyörgök a védőnőnek, hogy adjon tanácsot, mitől tudnám végre alvásra bírni a kisdedet. Adott is egy időpontot, de oda már nem jutottam el, mert felébresztett a kis piszokházi...

2009/11/04

Ebben a hónapban mennünk kell a vesegondozóba, fél év után újra.
Napok óta ez jár a fejemben, jelentkezzek már be, menjünk már, legyünk túl rajta. Nagyon kicsi az esélyünk rossz hírekre, de mégis bennem van a félsz...

Öt éves

Nagyon nehéz ötéves. Nehéz neki, és nehéz nekünk.
Neki azért, mert középső gyerek lett, Emma okosügyes nagy, Milos okosügyes kicsi, ő meg úgy érzi, hogy nem kap elég figyelmet. Na itt jön az, hogy miért nehéz nekünk. Ugyanis ő a figyelmet rosszalkodással kívánja felkelteni. És mivel okos is, meg ügyes is, ezt is, mint minden mást, remekül csinálja.
Mindeközben nap mint nap rácsodálkozom, hogy milyen csupaszív, kedves kisfiú ő, nem tudok vele mit kezdeni, mikor megvadul.
A mai nap az ő napja volt. Kettesben elmentünk Jura elé a repülőtérre, aztán hármasban tovább a Csodák Palotájába. Alig lézengett egy tizenévesekből álló osztály, igazán élvezetes volt az ott töltött két óra. Iván még egy autóversenyzős szimulátort is kipróbált, remekül ment neki.
Mostanra már vidáman durmol az ágyikójában, akár csak öt éve, bár akkor még egy pici csomag volt, most meg már egy okos nagyfiú!

2009/11/03

No hát voltunk végül dokinál. Egy órát vártunk, azalatt Emma összegömbölyödött a pelenkázón, és elaludt.
Gyanús, hogy tüdőgyula, doki néni szerint nagyon felületesen, pihegve lélegzik, ami lehet a láztól is, de lehet a tüdőgyulától is. Felírt ezer dolgot (kétféle lázcsillapító, hurutoldó, gyulladáscsökkentő, vitaminok, stb), és ha az agresszív kúra hatására sem lesz lényegesen jobban, akkor holnap megyünk vissza CRP tesztre, és akkor kiderül, hogy mi a szitu.
Mindenesetre szegény kisróka pocsékul van, szinte folyamatosan alszik.
Emma láza magasra szökött, így lemondtuk a hordányi sok mászkálnivalónkat. Nevtant, lovaglást, pesti kiruccanást Jura karácsonyi ajándékáért, és mamáért.
Helyette lázat csillapítunk, tengernyi teát hörpölünk...
Emma persze belázasodott ma reggelre. Jura úton Bukarestbe, holnap jön haza. Klassz kis szabi.
Mondjuk Emma amúgy sem ment volna oviba, mert megyünk a nevtanba, de azt egy kis láz miatt nem mondom le, három hete kaptunk időpontot.
Lovagolni nem megyünk, viszont gyógyszertárba igen. Oda mostanában úgy is gyakrabban járunk, mint lovagolni...

2009/11/02

Suliügyek

Ma voltunk látogatóban a kisnémedii suliban. Édes pici suli, a tanító nénik nagyon aranyosak, látszik az igyekezet, a szeretet. A gyerekek is nagyon helyesek voltak, az egyik szobában minden felügyelet nélkül valami leckén ügyködtek, teljesen fegyelmezetten, nem is lehetett tudni, hogy ott vannak, amíg be nem léptünk a terembe. A tanárnő mutatta a teremben lévő pingpong asztalt, mire a gyerekek szája fülig futott, és lelkesen mutogattak az asztalra, meg ütőkre.
Meixner módszerrel tanulnak írni-olvasni, és mivel egy évfolyamban csak 4-5 gyerek van, bőven megoldható a személyre szabott differenciált oktatás.
És még...
tegnapelőtt kapott egy kis tápszert este. Talán kicsit jobban aludt. Ma vettünk direkt esti tápszert, nagyon ízlett neki, lehúzott másfél decit, rátöltött ciciből. Hát meglássuk...
Újabb képek. Egy nagy kedvenc:



Mostanában kicsit túltengenek a Milos fotók, és én azon morfondíroztam, hogy miért is van ez. Aztán rájöttem. Milos ha ránézek vigyorog, produkálja magát. A nagyoknak már megvan a maguk véleménye erről, ez a legtöbbször két formában nyilvánul meg. Vagy nem hagyják magukat lefényképezni, vagy idétlen fejeket vágnak, amit meg nem érdemes fényképezni. De azért nagy ritkán akadnak kedves, elcsípett pillanatok is, mint például ez:


Danubius rádió
Olyan nekem most ezt hallgatni, mintha egy kedves barát halálos ágyánál ülnék. Mélységes szomorúság, és tehetetlen düh.
Csak ezt az egy adót voltam képes hallgatni. Ha kocsiban voltam, erre volt állítva a rádióm. Kellemes, tinglitangli popslágerek, amitől jókedve lesz az embernek, és ehhez viszonylag kevés duma.
Ez biztosan hülyén hangzik, de most először érzem azt, hogy a politika mélyen az életembe nyúlt. Persze, érezzük mi a negatív hatásokat, de valahogy úgy vagyok ezzel, mint a viccbeli Józsi bácsi*, aki befizet egy kör műrepülésre. Ezt azért nem gondoltam volna...


*Józsi bácsi befizet egy kör műrepülésre, felviszi a pilóta. Az egyik kunszt után Józsi bácsi azt mondja:
- No, ezt gondoltam.
Második kunszt után azt mondja:
- No ezt is gondoltam.
Harmadik kunszt után azt mondja:
- No, ezt már nem gondoltam.
Mikor leszállnak, megkérdezi a pilóta, hogy hogy értette. Mire Józsi bácsi:
- Hát azt gondoltam, hogy beszarok, azt is gondoltam, hogy behugyozok. De hogy ez mind a nyakamba is folyik, no ezt már nem gondoltam...

Tegnap (kicsit késve) kifaragtuk családilag a tököket. A gyerekszoba elé állítottuk őket az erkélyre, hogy bentről látszódjanak, úgy aludtak el a kis tökfejek...

2009/10/30

Poszt egy unalmas éjszakáról

Milos ugyan elég nyugtalanul aludt, de nem hányt, és nem ébredt gyakrabban, mint szokott. Szóval azért két óránként kelt, de ez tőle megszokott.
Jurát nem sokkal kettő előtt hívtam fel, hogy mi a helyzet, már úton volt, nem is messze, a hangja elég elgyötört volt. Azt mondta, most már ő is utálja az SAP-t.
Én eléggé felébredtem, szóval gondoltam jólesik neki, ha megvárom, csináltam egy teát, mire kész lett, be is futott. Kicsit még beszélgettünk a nappaliban, teáztunk. Aztán Milos ébredt, felmentünk, és mire megszoptattam a kisrókát, Jura mély álomba zuhant.
Én viszont nem tudtam elaludni. Teljesen felébredtem.
Közben Ivánt láttam a folyosón mászkálni, kiderült, hogy pisilni ment, ekkor volt három óra. Nagyon megdícsértem.
Aztán csak feküdtem egy órát, próbáltam aludni, de aztán négykor Milos megint felébredt, visszasímogattam, de kurjantott kettőt, amire Emma ébredt fel.
Őt is visszaaltattam, és akkor hipp-hopp fél öt lett.
Akkor már el tudtam aludni, de aztán fél hatkor Milos szerint reggel lett, így gyorsan lejöttünk, hogy Jura alhasson. Emma is csatlakozott hatkor.
Már megy a mosógép az összehányt cuccokkal, még le kéne húzni a gyerekülés huzatát (még este behoztam a kocsiból), és fel kéne takarítani a fürdőszobát.
A szemem alatt nem is táskák, hanem egyenesen Vazul néni cekkerei lógnak...
De azért elégedett vagyok, mert Milos teljesen jól van, nem hányt, nem ment a hasa, ez nekem bőven elég.

2009/10/29

Emmaduma

Tegnap lovaglás után leszállt a lóról, és szomorúan közölte:
- Anya! Olyan kicsinek érzem magam.
Hát igen, könnyű megszokni, ha az ember magasságát megtoldja egy ló úgy másfél méterrel...
Amikor lovaglás után kocsiba ültünk, egy kellemes hangulatú posztot fogalmazgattam a fejemben.
Amiben szerepelt, hogy Emma csodaszépen lovagolt, ismét futószáron gyakorlás végett, gyorsügetésben, ami mármár vágta. Csípőre tett kézzel kiállt a nyeregből, csak rótta, rótta a köröket, mint egy gyerekamazon.
A szép őszi időre való tekintettel rengetegen voltak a lovastanyán, a nagy karámban Lajos egy fiatal lányt edzett ugratásra, a lány is valami gyönyörű volt, karcsú szépség egy ébenfekete lovon, hosszú szőke haja lobogott a szélben, tisztára mint egy lányregény. Mondjuk akkor már néma lányregény legyen, mert Lajos néha megdícsérte a lányt: "jóvan, ezt faszán csináltad!" Ez nem annyira illik a virágmintás borító mögé.
Kicsit megbicsaklott a dolog azon a ponton, mikor Iván lepisilte magát, végig mindenét, és miközben Milos rám volt kötve, próbáltam menteni a menthetőt.
Ő a kocsiban végezte, Emma nadrágjában (még jó hogy elhoztuk az oviból, mert ott adtam rá a lovas gatyát).
Nem nagyon volt kedvünk hazaindulni Emmával, csak álltunk a nagy karám mellett, és néztük a többi lovast, ahogy egy ló ugrik, vágtázik, az egyszerűen megunhatatlan.
Végül visszamentünk a kocsihoz, ahol Iván felrakott lábakkal a No women, no cry c. számot hallgatta.
Szóval ezen a ponton mindenki elégedett, és vidám volt. Aztán jött a fekete leves.
Milos idulás után szinte azonnal hányni kezdett, és hányt is hazáig. Nyomtam a gázt, mint egy őrült, hogy mielőbb hazaérjünk. Addigra szegény fullra telehányta az anorákját, az ülést, mindent.

Itthon kezdődött a téboly. Milos folyamatosan hányt, beültettem a kádba, lemostam, kivettem, felöltöztettem, hányt, levetköztettem, vissza a kádba. Mindeközben Emma bejelentette, hogy bepisilt. Beparancsoltam őt is a kádba, végig szerencsétlenkedett, közben a telefonomat kerestem, de ők nem találták, én meg nem tudtam kiszabadulni a fürdőből, mert Milos folyamatosan hányt, már reszketett, krétafehér arccal feküdt a pelenkázón.
Közben Emma lefürdött, de közben kakilnia is kellett, valahogy egy kis pici kaki is a wc mellé esett, azt Iván vette észre, aki szintén kakilni jött. Hányás és kakifoltokat kerülgetve öltöztettem át újra Milost, majd ismét le, és már együtt ültünk a kádba, mert engem is végighányt tokától bokáig.
Közben meglett a telefon, hívon Jurát, na persze ők ma küldik az első havi zárást SAP-vel, de mondta, hogy ha kórházba kell vinni a gyereket, hazajön.
Végre kijutottam a fürdőből, hívtam a doki nénit, aki fél dedalonetta kúpot javasolt. Szegény gyerek megkapta, onnantól nem is hányt, viszont kakilt, szerencsére nem hasmenéseset.
Gyengébb idegzetűek ezt most ne olvassák: kiszedtem a kakiból a maradék kúpot, és visszahelyeztem.
Aztán rendeltem pizzát, mert vacsit készíteni esélytelen voltam.
Innentől kezdve furcsa fordulatot vett az este, mert Milos egycsapásra meggyógyult. Többet nem hányt, visszatért a színe, és turbó sebességgel porzott a nagyok nyomában négykézláb a nappali padlóján.

Happy enddel zárul a történet, a pizza megjött, befaltuk, és Milos is megtért az ágyába. Hiperérzékenyre van állítva a bébiőr, hogy egy hangosabb szusszanást is meghalljak.
Remélem az est további része eseménytelen lesz, és Jura is hazajön még ma...

2009/10/28

Hoppácska

Köszönet az internetnek, idén először nem csúsztam le az adventi kalendáriumokról. Ma megvettem a teszveszen, lényegesen olcsóbban, mintha bárhol máshol vettem volna.
Megvan a két gyerek karácsonyi ajándéka, no háromé még hátra van. Ivánnak már megérkezett a szülinapi ajándéka (thx e-bay), Zsófié még hátra van, pedig az övé is nagyon közeleg (mármint a szülinap, nem az ajándék).
Jura ajándékával nagy bajban vagyok, mert sehol sem lehet kapni azt, amit én kigondoltam. Legalábbis a neten (röhej), személyesen meg valahogy nincs érkezésem a boltokat bújni.
És persze ki is kell találnom valami remek ajándékot karácsonyra a gyerekeknek, amit anyuéktól fognak kapni (anyagi helyzetre tekintettel most lényegesen olcsóbbat), és be is kéne szerezni. Ötlet azért már van.
Szóval bármennyire is úgy tűnik, hogy a java még hátra van, lényegesen jobban állunk így is, mint eddig bármikor...
Emmaduma

Az Animal Planet-en néztük az állatmentőket. Elkoboztak két éheztetett csüngőhasú malacot a gazdájuktól, és a bizonyítás végett megröntgenezték a hasukat, ahol a belekben csak gázok voltak láthatók.
Emma tálalásában:
- Anya, képzeld a csingilingi malacoknak füst volt a pocakjában!

2009/10/23

Gondolom az alatt a tíz perc alatt szoktak összebeszélni esténként, amíg a vacsorát csinálom.
Leülnek a játszószőnyegre, Chilit az ajtóba állítják őrnek, nehogy rajtakapjam őket, és nekilátnak az éjszakai tervet kidolgozni.

Milos: - Na jó srácok, én már tényleg kezdek kifáradni, szeretnék végre egy jót aludni az éjjel. Bevállalok egy anya elalvása utáni ötpercben keltést, ez gondolom olyan tíz körül lesz. De aztán háromig ne is számítsatok rám. Régen meggyógyultam, erre egyre nehezebb ráfogni az ébredést.
Emma: - Oké fiúk, engem hagyjatok ki a buliból, közismert tény, hogy az alvás szépít. Maximum egy kora hajnali nagyágyba való somfordálásra vagyok hajlandó, viszont hattól garantáltan nem hagyom őket aludni.
Iván: - Rendben tesókáim, látom rám hárul a dolog oroszlánrésze. Akkor én fél kettőkor bepisilek. Lehetőleg a matracvédő mellé, hogy a teljes ágyat szét kelljen szednie.
Milos: - Hú, az remek ötlet, tehát akkor lássuk csak. Elalvás utáni ébresztés (az igazi gyilkos) tíz körül, fél kettőkor fullbepisi, az eltart kettőig. Háromkor én kelek, aztán négykor is, meg ötkor is, végül fél hatkor végképp felébredek, röhögcsélés, nyígás, visítás. Emma hatkor csatlakozik, hátha az egyikük vissza találna aludni.
Iván: - Rendben, akkor ezt megbeszéltük, ma sem lesz meg a három óra egyben. Kezdenek megtörni, pár hét, és miénk a világuralom.
Emma: - Okés fiúk, vigyázzatok, azt hiszem jön, gyorsan Iván, lökj el... Azaz! Anyaaaaaaa! Az Iván ellökőőőőőt! Ahhahhaahaaaaaa!

2009/10/22

Nem tudom megállni, hogy ne gondoljak arra a kisbabára, akivel együtt várakoztunk a dokinál. Gyönyörű, kerek képű két és fél hónapos kislányka. Régi, kopott ruhákba volt öltöztetve, a nagymama hozta, az a furcsa szag (talán naftalin?) lengte őket körül, ami az én nagymamám szekrényéből is áradt. Nagymama mesélte, van egy nagyobb is, anyuka beteg, idegi alapon, most elvitték Erdélybe rokonokhoz kúrálni. Később kiderült, anyuka nem beszámítható, csatlakozott valami szektához, hetek hosszat csak lődörög a faluban.
Nagymama tisztességgel ellátja a pici lánykát, de még rá sem mosolyog. Sopánkodik, hogy nincs pénzük, az ő nyugdíjukból élnek, apuka (az ő fia) is elvesztette a munkáját, hogy a feleségét kiszedje ebből az állapotból. Most olcsóbb tápszert kér a babának, mert nem tudják kifizetni a mostanit.
Ott az a mosolygós, gyönyörű kicsi lány, nincs anyukája, a nagymama éppen csak a víz fölött tartja a fejüket, mosolyog a világra, és én csak arra tudok gondolni, milyen hendikeppel indul. Mert azzal indul, és persze bármi lehet belőle, hiszen én is hendikeppel indultam és lám, boldog életem van, de amíg ide eljutottam, nem kívánom másnak.
Nem forognak álmatlanul éjszaka miatta, hogy mi lesz neki a legeslegjobb, jajj hol vesznek biosütőtököt, nem korai-e még (bio) husit adni neki, vonatos, vagy macis pediped cipőcske legyen a lábán, milyen bölcsibe, oviba, suliba járjon majd, miben tehetséges, miben kell megsegíteni, satöbbi, satöbbi...
Hazavinném azt a kis kerekképű kisleányt, de ő nem egy kóbor kutya, hanem ember, akinek vélhetően nehéz sorsot mértek odafönt...
Megjöttünk a doki nénitől, egészségesnek van nyilvánítva a legkisebb anyaszomorító. Pukkanjatok pezsgők!
No ha már szóbakerült egy másik blogon az ekcéma, akkor feltartott kézzel jelentkeznénk mi is. Ivánnak régóta nem látott intenzitással lobbant be a bőre, és egy gondolatnyi késlekedésem miatt mostanra tiszta seb szerencsétlen gyerek.
Sajnos nem lehet rávenni, hogy csak 2 naponta fürödjön (ez tavaly egész jól bevált), mert akkor "éjjel megrágják a koszmanók", szóval vastagon bekenem hidrofillal, beugrik a kádba, én meg három másodperc alatt végigsimítom a bőrét a vízzel, közben hangosan sipákolok (ti. mint koszamnók magyar hangja), hogy "jaaaaaaaj neeee, most vééégűűűűnk", és mire észbekapna (Iván, nem a koszmanók), már hopp, ki is vettem, és törlöm, és kenem vastagon a BABÉ omega háromjával, amit ugyan aranyárban mérnek, de tapasztalatom szerint ez a legjobb (legalább is Ivánnak).
És közben rágom a kefét, mert már tavaly is ematt nem úszhatott, az első pár hét után olyan szinten vált kezelhetetlenné a bőre, hogy ki kellet íratnom. Pedig imádja, az egyetlen különfoglalkozás, amit nagyon szeret és kéri, hogy járhasson. Nem tudom, melyik ujjamat harapjam. Vagy inkább melyik ujját harapjam szegény kiskölkemnek...
Tegnap napközben aludt egy órát délelőtt, szunyókált egy felet a kocsiban oviba menet, és nyolckor úgy kellett lenyomni.
Ma kilenckor majd felborult, bealudt cicin, tátott szájjal aludt vagy három percet, de amikor megközelítettem vele a kiságyat, felvisított. Azóta is itt molyol a nappaliban halál békésen, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy nyolc hónaposan pontosan elég három perc alvás délelőtt.

Babakarám
Többen kérdeztétek, mindenféle formában, hogy mi is ez, és honnan lehet beszerezni. Úgy tudom, ez régen a KIKÁ-ban volt kapható, műanyag járóka néven futott. Mostanában szinte lehetetlen beszerezni, én a neten vadásztam le.
Ami nekünk van, az valójában két szett (a sárga a sarokelem, a kék az oldalelem, a piros egy ajtós oldalelem).
Újonan itthon biztosan nem kapható, használtan is nagyon ritkán, de állítólag az e-bay-en le lehet vadászni. Mi nagyon szeretjük, mert jól elkeríti Milos territóriumát a nappaliban. A játékos panelen is szokott babrálni.
P.S.: a vigyorgó kisded nem szériatartozék, azt önerőből kell előállítani.
Jura tegnap úgy szervezte, hogy a 7 órás call itthon érje. Na késett egy negyed órácskát, ás úgy sietett, hogy egy kicsit a kocsit is megzúzta benne a kerítésben. Az igaz, hogy fél kilencig a telefonon lógott, és ugyanúgy én csináltam mindent, és még a nagyokat is csitítottam közben, de itthon volt, jelen volt, és ez nagyon szuper. És persze utána altatott.
Ma is így tervezi, mi pedig bolgogan állunk elébe...

2009/10/21

Suliügyek

Tegnap összefutottam az utcában lakó régiovistárs anyukával, még az itteni oviból.
Mesélte, hogy végül ő ide íratta a lányát be, de azt cáfolta, hogy (ahogy Zso-nál olvastam) az A lenne a "csókos osztály". Ők C-sek, és a legtöbb szerinte-csókos oda jár, mert a C-s tanítónéni a legkalsszabb az évfolyamban. Igaza lehet, mert az eddig csendesnek, szorongónak tűnő kislánya sokkal felszabadultabbnak tűnt, mosolygott, beszélgetett velem, és az anyukája szerint is szereti a sulit.
De azért szerinte oda elég nehéz bekerülni. Még szerencse, hogy azért nekem is akad támogatóm, ha arról van szó, nincs mese, véletlenül találkoznom kell az igazgatónővel, vagy a titkárral minimum a közértben. Azért az lenne a legjobb, ha mégis ide tudnának járni alsóba, itt találnánk egy kedves, nagyszerű tanítónénit, és nem mellesleg az itteni osztálylétszám 20 fő.

Említette még ő is Csomádot, és Kisnémedit, amit oktatásügyileg amúgy is Botyihoz csatoltak, mert olyan pici helység, pici iskolával, ovival.
Végülis amit én várok egy sulitól az egyrészről nem sok, hiszen nem kell kacsalábon forgó palota, projetoros tábla, meg mittoménmi. Kicsi suli, családias hangulat, egy kedves, szeretetreméltó, igazán hozzáértő tanító néni, alacsony osztálylétszám. És persze mindez maximum 20 percen belül, mert a legjobb suli sem éri meg hosszasan utaztatni a gyereket minden nap.

Most nézem, Kisnémedinek honlapja is van. Olyan, amilyen, de van! Ez tetszik!

2009/10/20

Ivánduma

-Anya! Nézd, ide teszem az uzsonnás dobozomat, hogy ha majd együtt megyünk világgá, akkor teszel bele hamikát, és együtt megesszük ha fáj a pocikánk az éhségtől...
Tavaly olvastam egy cikket a neten, miszerint több japán vállalat a karosi (túlzásba vitt munkából fakadó halál) elkerülése miatt bevezette, hogy éjfélig engedi csak az embereit dolgozni.
Akkor nagyon viccesnek találtam ezt (éjfél, haha, igazán jófejek, haha), mostanra azonban mindinkább az arcomra fagy a mosoly, és azon gondolkodom, hogy ezt igazán bevezethetné A Cég Juráéknál is.
Hogy ott rohadna meg az SAP ahol van, hogy jöjjön rá a csuklással vegyes lábrázás úgy a kitalálójára, mind arra, aki ezt üdvösnek tartotta bevezetni A Cégnél... És most írnék sokkal, de sokkal csúnyábbat is, de ez a blog nem az a blog (egyelőre)...

2009/10/19


Nyolc hónapos

A cukisági faktor kissé alábbhagyott, de tudjuk be ezt az ebben a hónapban lezajló tüdőgyulába fajult betegségnek és fogzásnak.
A kajálással harcolunk, szopni uncsi dolog, épp csak elveri az éhét, a kanalas kaja meg úgy vacak, ahogy van (pedig már rég nem szutyok bébikaját kap, hanem Chef Anya által kreált kompozíciókat). Egy-egy tiszavirág életű fellángolástól eltekintve nagyjából hangyabokányi mennyiségeket eszik meg.
Ráadásul a hosszú, köhögésekkel teli éjszakákból kiderült számára, hogy az éjszaka bizony nem csak alvásra való. Az éjszaka kifejezetten evésre való, akkor kell bepótolni a nappal kihagyott kalóriabevitelt.
Így most ott tartunk, mint újszülött korában, hogy éjjel-nappal három óránként szopik.
Legújabb találmánya a folyamatos, megrovó hangszínű nyígás. Amit fűt a kezdődő szeparációs szorongás is (tolvajnyelven szepiszori).

Mozgásfejlődése: nem annyira robbanásszerű, mint az elmúlt hónapban, de ez csak azért van, mert már konkrétan nem nagyon van hova fejlődnie, így is toronymagasan az elvárható fölött teljesít. Kapaszkodva feláll bárhol, és bármeddig ácsorog is, valamint nagyon ügyesen leguggot, és leül. Úgy mászik, mintha kis rakéták lennének a pelusában (és hát néha olyan hangok is jönnek ki onnan). Megtanult szökni, lopni, veszekedni, köpködni, csókot adni (nagyranyitott nyálas szájjal az arcomon cuppog), csatalkiáltást hallatva karmolni csak azért nem, mert azt már tudta eddig is. Tisztán látszik, hogy pontosan ugyanolyan elbűvölő égetnivaló zsivány lesz, mint Iván. A hajam tincsekben őszül már így is...

Négy fog büszke tulajdonosa, és a lovagiasság maximuma a részéről, hogy azóta nem harap, hogy felül is megfogasodott. Kedvenc játéka, ha felváltva hörgünk és vinnyogunk egymásra, mint két C kategóriás horrorfilm-szökevény.
Kezdi belátni, hogy a pelenkázás és az öltözés egy amolyan muszáj-dolog, így néha akár hosszú másodpercekre is nyugton marad közben.
A nagykádban fürdik, néha egyedül, de legtöbbször a nagyokkal.
Súlya szinte nem nőtt, amit nem is csodálok, hiszen alig eszik, beteg volt és állandóan pörög. 8880 gramm. A magasságát már istenuccse lemérem egyszer tényleg.
Tegnap nagy nap volt, Emmát először vittük moziba.
Mivel láttuk az előzetesét, és az neki is tetszett, így esett a választás a FEL című filmre. Nem bántuk meg. Szívszorítóan kedves film.
A dolog nem indult zökkenőmentesen, már sötét volt a teremben, mikor bevonultunk, Zsófi, Dani, Jura már leült, és segítettem Emmának, a fülemen is popcorn, üdítős pohár, 3D szemüveg, száz kicsi izé lógott (feltétlenül vinni kell moziba kistárcát, ceruzát, jegyzetfüzetet, mondta Emma, hogy rajzolgathasson ha unatkozna).
Mire leültünk, a szalsza szósz nagy lendülettel az ölembe borult, végigfolyt a nadrágomon, le a cipőmre, a padlóra.
Eközben valami idióta szellemes előzetest kezdtek adni, mire Emma visítani kezdett. Jura meg veszekedni velem, hogy ne a gatyámmal foglalkozzam, vigyem ki a gyereket. (Mintha ő nem tudta volna kézenfogni, és kivinni.)
Kibotorkáltunk a sötétben, Emma visított, én szalszanyomokat húztam magam után. Végül elmentünk a mosdóba, megbeszéltük, hogy ez egy nagy butaság volt, de szerencsére ez még csak az előzetes volt, a film nem ijesztő.
Közben elhagytuk a tárcáját (amiben persze nem volt semmi).
Mire visszamentünk, már ment a film, én tokától bokáig nem csak szószos, de már vizes is voltam.
Emma nagyon édes volt a hatalmas 3D-s szemüvegében, tetszett neki a film, az izgulósabb részeknél azért ölbe kérte magát.
Ez a mese tényleg varázslatosan kedves, bár én valaminő szembaj miatt nem látok térben, és ezen a 3D-s szemüveg sem segít, nekem tök lapos volt azzal együtt is, kár belém a drága imax jegy.
Slusszpoén, hogy végül megkerült a tárca is, a mozi személyzete hiperszuper kedves volt, pedig olyan disznóólat hagytunk ott, hogy én a helyükben sírva fakadtam volna a puszta látványtól is. Örültem is, hogy nem nekem kell majd kivakarni a piros szutyvadékba taposott popcorn-t a szőnyegből.

2009/10/17

Kinőtt a negyedik fog is, két nappal a harmadik után. Remélem most lesz egy kis pihi...

2009/10/16

Hittan - már megint


Tegnap a vacsi utáni motoszkálás közben Emma egyszercsak elkezdett zokogni, csak úgy ömlött a könny a szeméből.
Nagy nehezen kiszedtem belőle, mi a baja.
Hittanon azt mondta a néni, hogy imádni csak Istent lehet.
Azt hiszem itt az ideje, hogy kiírassam hittanról...

2009/10/15

Megfogadtam, hogy többet nem nyavajgok itt az éjszakáimról, hisz olvasni is tereh. Akkor írok majd, ha azt írhatom, végre visszaállt a régi rend, átalvás van.
Mivel ez nem jött el (még), álljon itt mementóul egy másik poszt.

Eljön az a pillanat is, amikor az agyrohasztó éjszakai nemalvás, gyakori ébredés (ébresztés) kínkeservből életformává lép elő.
Már nem morgok, szűrök szitkokat a fogam között, ha 2-3 óránként hallom a nyüszítést, nyafogást. Viszont már az sem bosszant, hogy mondat közepén elfelejtem, hogy miről is beszélek, a legkésőbb délután menetrendszerint megérkező sajgó fejfájást is már csak vállvonva veszem tudomásul, és a koffeines kávé dobozát is viszonylag ritkán símogatom vágyakozva.
Az ovitól lámpaoltásig terjedő három órát viszont szigorú menetrendben nyomom (és nyomatom) végig, nem hagyok csúszást, kilengést, és már régen nem hiszem el Jurának nyolckor, hogy istenbizonydemostmártényleg indul haza, mert akkor még tízkor is a fejemen ugrál a banda, hogy megvárjuk apát. Lófaszt. Túrót. Apát meg lehet tekinteni reggel oviba menet és hétvégén.
Egyet biztosan tudok, a legnagyobb tanulsága az anyaságnak, hogy bármilyen helyzetben is van az ember (és ez sajnos a jóra is vonatkozik), az biztosan nem marad úgy.
Várom a jobb szeleket...

2009/10/13

Emmaduma

Hittan

- Anya, ma volt hittan.
- No és mit mesélt a néni?
- Azt mondta, hogy ha behúnyjuk a szemünket, és így csinálunk a kezünkkel - itt összekulcsolta a kezét -, akkor tudunk beszélni Istennel.
- Hűha!
- Kipróbálhatod!
- Te kipróbáltad már?
- Nem.
- Miért?
- Mert túl félelmetesnek találtam.
- Micsodát?
- Hogy valóra válik...
Ma újabb jelenésünk volt a dokinál Milossal. A helyzet sajnos változatlan, immáron negyedik hete. Így esett, hogy végül elküldött minket tüdőröntgenre.
Ott pedig kiderült, hogy van egy kis tüdőgyula is.
Nyergeltem, fordultam, még rendelési időben vissza is értem. Kaptunk antibigyót is.
Remélem most már rövidre zárhatjuk ezt a kis köhögős-hörgős-fuldoklós-hányós időszakot.

Egyébiránt Emma megint köhög.

És Milos kinövesztette a harmadik fogát is, a jobb felső egyest. Onnan vettem észre, hogy hajnalban bőszen csikorgatta...

2009/10/09

Zso-nál olvastam a retkes kocsi kérdéskört, és el is kezdtem írni egy kommentet, de végül úgy gondoltam, hogy inkább írok belőle egy posztot.
Az alapfelvetés az volt, hogy létezik-e annyira koszos kocsibelső, hogy azt már szégyen mosóba vinni.
Létezik, és nem is túl ritka.

Megboldogult lánykoromban még az előző pasimmal való összezördüléskor hetekig a kocsiban laktam (egy A6-os volt, elfértem kényelmesen), a csomagtartó tulajdonképpen a gardróbom volt, a lovaglócsizmám mellett ott volt a nagyestélyi is, bárhova fújt a szél, nem jöttem zavarba...

Számomra, és még nagyon sok nő számára a kocsi egy teljesen sima, használati tárgy. Olyan, mint a fogkefénk, a felmosóvödrünk, a vasalónk. Csak kicsit drágább. Sebaj.
Arra szolgál, hogy elvigyen minket gyerekestül A-ból B-be.
Akinek akárcsak egy, totyogósnál nagyobb gyereke van, az tudja, mit tud egy kiskorú a kocsiban rombolni. Morzsa, sár, kiflivégek, keksz- és kölesgolyó darabok, matricák (ablakra ragasztva), szétguruló gesztenyék, ovis rajzok és egyéb alkotások, biológiai fegyverhez közelítő egyéb szemét, ami akár hasadó anyag is lehet, "macskaszartól zongoralábig minden" (ahogy az én családomban mondják), máig harcoló német alakulat, stb...

Szegény puntókám a nálam szolgált három éve alatt egyszer volt csak mosóban, akkor, amikor meghírdettem eladásra. A szélvédő alatt a műszerfal tetején szétolvadt kék zsírkrétát nem tudták teljesen kivakarni....

A renault már volt egyszer mosóban, pedig még csak 2-3 hónapja van meg. A tartalma a fenti lomon kívül:
Három gyerekülés, egy babakocsi, pelekázótáska, takarók, egy fél gardrób a három gyerek és az én cuccaimmal (szennyesválogatásnál a kocsiban is kell razziáznom), zeneovis cucc, lovaglócucc (épp csak ló nem), nekem tornacucc (1 nm habszivacs lapokból), CD-k, könyvek, egy kosár játék, zacskók, rengeteg újság, napi posta, stb...
Persze kirámolhatnám én ezeket napi szinten, de végülis mi a fenének? Mindenhová kocsival megyünk, a legegyszerűbb onnan előtúrni, ha szükséges. Így aztán nem felejtődik otthon semmi.
Hát így vagyunk mi, én és a kocsim. Nagyon szeretem, bármennyire is retkes szegénykém.

2009/10/07

Akunyin

Hát most komolyan, ez az ember egy zseni. Azt hiszem most már végleg előlépett a kedvenc írómmá.
Vasárnap a Füsti Parkban jártunk...

2009/10/05

Nyilvánvalóan az sem segít a dolgon, hogy tegnap Jura rábukkant még egy éjszakai rosszalvást előidéző tényre, miszerint a felső két foga már majdnem előbukkant.
Csak az ínyét kell áttörnie, ami szerintem napokon belül meg is történik. Remélhük ezzel egyidőben javul az éjszakai alvás is.
Úgy látszik hamarabb kellett volna itt kifakadnom, mert ma éjjel végre nem hányt! Hurrrá!!!

2009/10/04

Köhögés

Még mindig, főleg éjjel. A doki néni szerint taknyos, a torka már jó. Ami nagyon furi, mert az orrából már régesrégen semmi sem jön (szívva sem), viszont úgy köhög, mintha hatvan éve szívná már a mezitlábas Munkást, napi két dobozzal.
Éjjel a legrosszabb. Ébred, szopizik, lerakom, és abban a pillanatban rátör a köhögés. Harákol, öklendezik, és aztán összehány mindent, ahol éppen van. Az ágyat, a mi ágyunkat, a hátamat.
Hajnalban van mindig egy pont, mikor azt érzem, hogy nem tudom tovább csinálni. Aztán persze kihányja a tejet, még sokat köhög, újra szopik, és köhög (esetleg újra hány), aztán egyszercsak megnyugszik.
Nagyon legyen már ennek vége!

2009/10/01

Hajzuhatag


Féltékenyek

Rettenetesen. Most már nem csak egy kis nyifogó csomag, aki legrosszabb esetben is csak némi kellemetlenséget okoz.
Most már látszik rajta, hogy vetélytárs.
Megszerzi az elől hagyott játékokat, vannak saját játékai, jön, megy. Mindezek mellett pedig olyan, mint egy nagyon profi interaktív játékbaba.
Nem tudják felfogni, hogy baja is eshet. Cipelik, állítgatják.
A puszilgatások közé mindig vegyül egy alattomos csípés is, "véletlenül" kihúzzák a lábát alóla mászás közben, hogy hogy nem, ellökik jártukban-keltükben. Főleg Iván. Kísérletezik rajta, befogja a szemét, vagy belenyúl, nyálat berreg az arcába.
Ezek azok a dolgok, amikor nem tudok higgadtan viselkedni, száz türelmes megmagyarázás után is csinálják. Falra hányt borsó, pusztába kiáltott szó minden kérésem.
Néha úgy érzem magam, mintha csak beszélnék a nagy semminek.
Sajnos ebből a szempontból Jura sem nagyon kivétel, annyira tele van a feje a munkahelyi dolgokkal, hogy látom, semmit sem fog fel abból, amit beszélek, üveges szemekkel mered rám.
Átlálszó vagyok, és hangtalan.

És mivel Milos megint óránként kel éjjel, a türelmem is fogytán. Két hete nem aludtam egyben három órát. Úgy hallom, ezzel a módszerrel embert lehet kínozni. Ami azt illeti én is bevallanék már bármit, csak hadd pihenjem végre ki magam. Vagy legalább ihatnék egy kávét...
Egyébként is valahogy mindig egy REM-fázisban ébreszt fel, így a szokásos egy helyett hat-nyolc álmom is van egy éjjel. Nos annyit mondanék csak, hogy nem véletlenül intézi úgy a természet, hogy az álmaink kilencven százalékára ne emlékezzünk...
Hát csak jobb lesz már...

2009/09/29

Így állunk mi



Valamint:
Iván csak kitúrta az öccsét a mama öléből:


Tegnap megjártuk a szemészetet, a neurológiát és a saját dokinkat. Mindezt reggel kilenctől délután háromig. Még szerencse, hogy anyu velünk tudott jönni, egyedül a három gyerekkel nem tudom mit csináltam volna.
A neurológustól megtudtam, hogy én tehetek róla, hogy ennyit kellett várni, bezzeg ha a kórházban maradunk a gyerekkel, akkor hipphopp minden házhoz jött volna.
Mondjuk amikor beadtam a papírokat, látta, hogy egy agyrázkódásos gyerekről van szó, arra az ötperces (szó szerint ötperces) vizsgálatra behívhatott volna kicsit hamarabb, mint 2,5 óra.
A szemészeten sem mehettünk be hamarabb, végülis miért is mehetnénk, nyilván valóan Kovács néni szemüvege jóval fontosabb, hiszen Kovács néni bejelentkezett. Én kérek elnézést, hogy nem tudtam már két héttel előre, hogy a gyereknek balesete lesz...
De a két rendőr által közrefogott bilincsbe vert pasi nem ücsörgött a folyosón órákat...

Nem is puffogok többet, nincs is értelme, szar ez úgy ahogy van, de hát ezt eddig is tudtuk. Nyilvánvaló tanulság, vagy legyünk bűnözők, vagy menjünk magánintézménybe, hogy emberi időben orvos szeme elé akarunk kerülni.
Szerencsére Ivánnak nincs nagy baja. A vasárnapra egyáltalán nem emlékszik, a kórházról vannak homályos emlékei. Nem is baj... Vannak még apróbb memória-zavarai, a neurológus szerint pihentetni kell, és rendbejön.
Milos kutyául van, nagyon csúnyán köhög, öklendezik. hörög, sípol. Még hallgatni is tereh.
Emma egész jól van, ha nem számítjuk a zöld taknyot és a köhögést. Őt tegnap elvitte a mama magával.

Nekem mostanra a stressztől és az extrém kialvatlanságtól bebetonozódott a fejembe egy jó kis szemkifolyatós fejfájás. Fáj minden porcikám, hiszen napok óta hol a tíz, hol a tizenhat kilós gyereket cipelem.
No de innen már csak fölfelé visz az út...

2009/09/27

Ahogy nyitottuk, úgy zártuk is a napot a sürgősségin.
Iván nekibringázott egy parkoló kocsinak, de annyira, hogy az behorpadt. Beütötte a fejét, térdét.
A sürgősségin megröntgenezték, megnézegették (na nem túl alaposan), és miközben ezeket a köröket róttuk kiderült, hogy Iván nem csak hogy a balesetre nem emlékszik, de szinte az egész nap kiröppent a fejéből. Azt kérdezgette minduntalan, hogy miért lett beteg. Kísértetiesen emlékeztetett egy régi esetre, egészen elszorult a szívem. Amikor visszakérdeztünk, azt mondta, mert féllábon állt, megszédült és elesett. A biciglizésre egyáltalán nem emlékszik.
Agyrázkódás.
Bent akartak tartani 72 órás megfigyelésen, de hazajöttünk saját felelősségre. Végülis van itthon egy kruppos szopós bocim, meg egy félig meggyógyult másik.
Jurának a héten indul az SAP, kizárólag saját halált fogadnak el igazolt hiányzásnak.
Holnap megyek Ivánnal szemészetre és neurológiára (amennyiben éjjel nem kell visszamennünk). Persze Milost is vinni kéne háziorvoshoz a köhögéssel, és az sem segít túl sokat a dolgon, hogy lassan egy hete éjszakázom Milossal.
Egyelőre működik a robotpilóta, teszem, amit tenni kell. Ha vége, jöhet a hiszti.
Krupp
Mi más?! Sejtettem én ezt.
Hát evvan, végülis Emma már pont kinőtt belőle, hogy is nézne ki ez a ház kruppos gyerek nélkül?
Kissé elvavult bréking nyúz :-)

Pénteken felállt!

Sajnos kép nincs, mert ugyan a telefonom nálam volt, de az egész csak egy másodpercig tartott, aztán összerogyott a kis lába.
Tegnap este is vidáman ácsorgott az ágyunkban Jura oldalába kapaszkodva. De akkor meg semmiféle fényképezős alkalmatosság nem volt nálam.
Szóval a kiságyat sürgősen leengedtük.

Viszont a takony lehúzódott a torkára (talán a mellkasára is?!), szóval a mai reggelt az ügyeleten kezdjük. Természetesen. Egy magára valamit is adó kisgyerek hétköznap egyszerűen nem betegszik meg. Ez azonnali kizárást von maga után a Babák És Kisgyermekek Nemzetközi Szövetségéből.

2009/09/25

A szomszéd fűje

Hm, Iván meg mit csinál?


Aha! Az én játékommal játszik...


Hát akkor... Célozzuk be a tiltott kincset.


Megvaaan! Jó kis játék ez.


Hát azért a közös játék mégiscsak jobb...

Ismerkedés


Azért javul a helyzet, ma már csak két óránként ébredt. Így el is értük az újszülött-kori állapotokat. Csodálkozom azon, hogy míg pár éve egy ilyen éjszakától is totálisan kikészültem volna, most kettő után sem voltam teljesen nullán, és a harmadik (azért valljuk be szintén pocsék, de) kicsit jobb éjszaka után már szinte kipihent vagyok, hogy sikerült két-háromszor két órát egyben aludnom.
Öregszem, vagy nemtommi...

2009/09/23

Köszi mzs-nek, hogy felhívta rá figyelmemet, pár napja csinálom, a FlyLady programot.
Szuper.
Azt vettem észre, hogy a gyerekek is nagyon lelkesen csatlakoztak, bár nekik fogalmuk sincs róla, hogy mi ez a változás. Például minden vacsi után leszedik az asztalt, és le is törlik.
Szívből remlem, hogy azon kevés hóbortok közé fog ez nálam tartozni, amiket nem hagyok félbe.
Mászik

Még csak pár napja, de minden nappal egyre gyorsabb sebességre kapcsol. Mintha valami versenyben lenne önmagával.
Viszont elkapta a taknyot Emmától, így éjféltől fél-egy óránként ébredt, aztán a komplett délutáni alvást kihagyta. Tokkal vonóval. Ez már megér egy szemöldök emelintést.
Na persze semmi szilárd ételt nem hajlandó magához venni, bár amilyen rémségesen rosszak ezek a bébikaják, nem is csodálom. Háromfélével kínáltam, és a harmadik az én michelin csillagos párolt bioizém volt, de egyik sem kellett neki. Szóval visszaállunk egy pár napig a full cici üzemmódra. Én nem is bánom, sokkal kényelmesebb így.

Itt jegyezném meg, hogy délután csillagos ötösre abszolváltunk egy posta-gyógyszertár-fagyizás kört. Az a helyzet, hogy egyre könnyebb velük, és ettől egyre élvezetesebb.
Az, hogy le van verve állandóan a sípcsontom, okés.
Hogy karomon, könyökömön, csípőmön mindig van egy-két lila folt, rendben.
Hogy havonta csapom szét a fejem valami polcban, vagy kinyitott szekrényajtóban, megszoktam.
Hogy tegnap beletört egy rózsatüske az ujjbegyembe, hát túlélem.
De hogy annyira béna legyek, hogy a sarokbőr-reszelő cuccal elnyessem az egyik lábujjam belsejét, azt már kicsit túlzásnak érzem. Mire elállítottam a parakokban folyó vért, és feltakarítottam magam után, le is késtem a diavetítést a gyerekszobában.
Bénaén...
Jujj
Kaptunk egy gyorshajtási bírságot, harminc rugó. Jurának lufit fogok kötni a lábára...

2009/09/22

Párológép
Akkor vettük, mikor Emmával voltam terhes, és sómentes diétát kellett csinálnom. Nagyjából háromszor használtam, mert a sótlan párolt halnál kevés rosszabb dolgot tudok így kapásból mondani.
Aztán összevissza költöztünk, és mindig a ládák mélyén hevert, itt pedig négy éve lakik a pincében.
Mivel pempőkés korszakba léptünk a legkisebb deddel, előcsillant az agyam mélyéről, hogy hát párológép.
Előástam, levakartam róla a több centis dzsuvát, és beüzemeltem. Most persze azon gondolkodom, hogy nem jutott nekem ez eddig eszembe, hiszen ez egy remek találmány.
Zöldség megpucol, felkarikáz, begór a gépbe, és fél óra múlva kész a szuperpempő (na persze pürésíteni azért még kell).
Teljesen más íze van így a zöldségeknek, mint főve, könnyű használni és tisztítani. Szóval éljen a párológép.

2009/09/21

Fányíkoe

Elég régóta érik már ez a bejegyzés. A pátyi óta nem volt a családnak általános szava, de két-három hónapja felütötte a fejét a fányíkoe. Nem tudni honnan jött, tán a keleti szél hozta, de itt van, mindannyiunk megelégedésére.
Mindenki kicsit máshogy mondja, és minden helyzetben máshogy lehet ejteni, a hangsúlyok tologatásával.
Lehet fányikóóe, fányííkoe, esetleg fánikoe.
Kérdezni is lehet, és válasznak is tökéletes.

2009/09/19



Hét hónapos

Nagyon mozgalmas hónap volt, őrületes tempóban megindult a mozgásfejlődése. Egy hónapja még csak egy kapálózó fókabébi volt, most pedig már egy izgő-mozgó kisgyerek.
Szóval mozgás:
Elsőrangúan kúszik, bár a jobb keze a hasa alá szorul mindig, és gyakran felborul. Gyönyörűen négykézlábra áll, és pár "lépést" mászik is. Ezzel és a kúszással bárhova eljut, ahova akar. Gyönyörűen, és sokáig ül.

Napirend kialakulóban, van jobbára kétszer alszik egy nap. A délelőtti alvás után van egy kis főzelék evés. Kedvence a répa. Nem sokat eszik, viszont sokat iszik, és utána még cicizik kicsit.
Délután kisebbet szundít, hat körül kap anyatejes-gyümölcsös tejpépet.
Ezen kívül jobbára továbbra is szopizik, akár nyolcszor is egy nap.

Van két foga, amit használ is. A többit folyamatosan növeszti, egyszerre.

Keveset hízott ebben a hónapban, ami nem is csoda, hiszen minden kalóriát lemozog. 8860 gramm. Hosszra nem sokkal több, mint volt.

Értelmileg is nagyon sokat fejlődött, hallgat a nevére, érti azt, hogy "nem". Játszik (és kezdeményez) kukucs-játékot. Emmáékkal szemben megvédi magát, rájuk visít, csíp, harap, ha piszkálják. Az etetőszékbe ültetve hangosan követeli a jussát, ha mást nem, akkor egy kis kenyérhéjat (amit egyébként nem különösebben szeret).

Gagyogása sokat finomodott, kedvence továbbra is a "bábábábá".
Itthon van végre.
Úgy hiányzott, mint egy elvesztett végtag, ami fáj és viszket, csak éppen megvakarni nem tudja az ember.
Éjjel nagyon kevesen várakoznak az érkezési oldalon. Nincs öt-hat rokon utasonként, nem jut virágcsokor, széles mosoly. Gyűrött arcú sorfőrök várakoznak, kókadtan lógatják a papírra firkantott neveket. Épp csak néhány.
Én ünneplőbe öltözött szívvel robogtam végig az emmnulláson, és ahogy berobbantam az ajtón, lobogott utánam a kis retikülöm (szigorúan a legkisebb), álmosan rezzentek fel az ott várakozók. Megbotránkozva néztek rám. Én meg nem értettem. Ha éjfélkor száll le a gép, már nem is szabad örülni az érkezőknek?
Azt mondta olyan vagyok, mint egy szertelen kamsz lány, ahogy vigyorogva integettem neki messziről, és végig ugrabugráltam mellette a kordon külső oldalán, amíg csak ki nem ért.
Hát persze hogy! Minden éjjel vele álmodtam, vágyakoztam utána, és most végre itt van!
Hozott nekem EAT!-es szecsót, és egy sokkal klasszabb meglepit, mint amit én valaha is gondoltam volna (Twilight soundtrack és Muse CD).
Hazafelé csak beszéltünk, beszéltünk, szorongattuk egymás kezét, mint két bamba alak. Nevetséges, hogy három gyerek, és tíz év után most csak egy hülye kis mondat kotyog a fejemben:
Baszki, tökre szerelmes vagyok...

P.S. Padlószőnyegen nem tanácsos szexelni, mert komoly felhámsérüléseket szerezhet az ember. És kényelmetlen is...

2009/09/15

A testnedvek éjszakája

Nos ez a poszt egészen másról szól, mint szólt volna tíz évvel ezelőtt (ugyanezen cím alatt), hiszen a blog neve magzatvíz és nem tűsarkú lágyékcsizma.
Úgy kezdődik, mint minden jó éjszaka. Hajnali négyig alvás (részemről éjféltől), amikor is Milos ébredt szopizni. Cicire cuppantottam, ő pedig ahogy újszülött korától megszokta, fuldokolva evett is, akkorákat kortyolva, hogy nekem fájt.
Aztán mikor leraktam, egy öblös, férfias böffentéssel visszaadta az egészet, csak úgy locsogott. Kizárt, hogy bármi is maradt volna a gyomrában. Így aztán felkaptam, egy ronggyal felitattam a nagyját, és az ágy másik végébe visszafektettem a gyereket. Ő meg jólesően szusszant egyet, és mély álomba merült. (Egyébként elégedetten alszik azóta is, pedig mindjárt nyolc óra.)
Áttámolyogtam a gyerekszobába, ahol kiderült, Iván alaposan be van pislive. Pit staff, ahogy Villám McQueen kis haverja mondaná, másodpercek alatt átöltöztettem a gyereket szárazba, átfektettem a matracra, és lehúztam az ágyneműt.
Ezután már csak kézmosás, és alvás következett.
Ez egy jó éjszaka volt, egész kipihent vagyok. Remélem ez tendencia...

2009/09/14

Zsuzsa néni szerint Iván ma elsőször fogott ki rajta. Nagyon mogorva volt, sokat rosszalkodott, nem aludt. Mondtam neki, hogy üdv a klubban, ezek szerint Iván igazán otthon érzi magát az oviban, mert eddig csak velem csinálta ezt, ha rossz napja volt.
A fene se' hitte volna, hogy ennyire megviseli őket, hogy az apjuk elutazott.
Sűrűn reméltem, hogy kirosszalkodta magát az oviban, de sajnos nem. Még mentünk zeneoviba, majd haza. Iván rémesen elviselhetetlen volt, szabályosan büntetett.
Nehezen is aludt el. Remélem az éjszaka nem lesz olyan szörnyű, mint tegnap volt.

A Pannon Szétesem meg tehet nekem egy szívességet (vö: nyasgem), az lett a kedvenc hétfői szórakozásuk, hogy letiltják a telefonomat, mert szerintük számlatartozásom van. Nincs számlatartzásom, viszont (akár csak a múlt héten) itt állok szál magam a három gyerekkel, letiltott telefonnal. Szeretném az illetékes elvtársat addig ütlegelni egy igen kemény tárggyal, amíg nem szerez néhány nyolc napon túl gyógyuló sérülést.
Sejtettem én, hogy hosszú hét lesz ez, de nem számítottam rá, hogy ennyire, még csak hétfő este van, és én félig megőszültem...