2011/01/25

Most telefonáltak a bölcsiből, hogy Milos belázasodott. Nem tudok nem arra gondolni, hogy ez a hülye tej gyengítette le a szervezetét, hogy bekapta a betegséget.
Persze simán lehet, hogy semmi köze a kettőnek egymáshoz, de elég gyanús a dolog menete. Tejtermék, hasmenés, betegség. Ha csak annyira is, hogy az immunrendszerét lenyomta a tej miatti hasmenés.
Átjelentkeztem egy másik helyre allergia vizsgálat ügyében, a zsizzsik által ajánlott Gyógyuldába. Nagyon kellemesnek tűnik a hely, az ott dolgozó doki néni pedig publikált cikkeket a témában, nekem ez meggyőző. No meg az is, hogy mehetünk vasárnap, amit azzal indokolnak, hogy egy ilyen vizsgálathoz idő kell, ez pedig nagyon szimpatikus. Na és persze ne feledjük azt sem, hogy egy wokoholic férjjel mennyivel könnyebb egy ilyen időpontban orvoshoz vinni a gyereket, mint hétköznap. Ráadásul ez kifejezetten gyerekorvosi rendelő, nyilván van pelenkázó, és senkit nem lep meg egy esetlegesen visítva rohangászó, vagy ciciző kétéves.
Nem kérték, hogy egyen a gyerek tejterméket, bízzunk mindent a doktornőre felkiáltással.
Köszönöm a tippet, jövő vasárnap megyünk, majd beszámolok az eredményről...

2011/01/24

Reggel, mikor kinéztem az ablakon, az első gondolatom az volt, hogy úgy esik a hó, mintha egy mesekönyv illusztráció lenne.
Sűrű, hatalmas pelyhekben, lassított felvételként. Mostanra apró szemű, sűrűn zuhogó, és sok lúd alapon megbénította a környező települések közlekedését. Botyi kuka, a veresi dombok szintén. Próbálok nem azon agyalni, hogy hogyan hozom el a srácokat, mert persze délutánig még sok minden történhet, de sorra hívnak az ismerősök, hogy elakadtak, vagy mert az ő kocsijuk nem megy, vagy mert más elakadt autósok miatt nem tudnak menni.
Időpontok
Februárban megyünk Milossal nefrológiára, és allergia vizsgálatra is. A nefrológiától már nem tartok, bár előtte pár nappal biztos bent lesz a zabszem.
Az allergia vizsgálat pocsék lesz, mert előtte 2-3 nappal el kell kezdeni tejterméket adni Milosnak, hogy a vérvizsgálat kimutasson valamit, ez pedig nagymértékű kínlódással fog járni.
Valamint az sem elhanyagolható tény, hogy ez utóbbi iszonyat drága lesz...
Kicsi Milosom újra nőtt egy nagyot. Az ő nagy örömére, és a mi gyakori bosszúságunkra eléri a kilincseket.
Viszont befejeztük a tejes dolgok kóstoltatását, ugyanis rettenetes csípős hasmenés tört rá, ami napokig kínozta. Most napok óta nem kap tejes dolgokat, így lassan javul a helyzet...

2011/01/21

Féléves bizi
Nagyon elégedett vagyok vele. Nagyjából mindenből a legjobbat, vagy a második legjobbat kapta, kiemelkedően jó viszont rajzból és szociális téren.
Ma hozott egy 88%-os félévi magyar felmérőt, el is kenődött, mert csak négyes lett. Mi meg csak nevettünk mamával, és mondtuk neki, hogy a négyes az egy tökéletes jegy. Ha nem elégedett magával, akkor tanuljon szorgalmasabban, de nekünk azért ez nagyon megfelelő.
Nagy megnyugvás ez nekem, hogy nem görcsöl rá túlságosan ezekre a dolgokra, és nem maximalista, mert az törvényszerűen magában hordozza az örök elégedetlenséget, és a csalódásokat.
Viszont ez is egy jel arra nézvést, hogy a rajz felé kell tovább haladnunk, februártól járni is fog Vandához rajzolni. Szerintem imádni fogja.

2011/01/20


Félkész waldorf baba.
Iván beleszeretett, pedig a szemeszája még csak gombostű. Olyan szépen kérte, hogy az övé lesz. Milosnak csinálhatok másikat...
Éjfélkor arra ébredtem, hogy a kutya nyüszít valahol. Felráztam Jurát, hogy nézze már meg. Na szegény lecappogott, kiderült, hogy az a marha valahogy beszabadult a nappaliba, és oda is kakált. Sűrűn fogadkoztam, hogy reggel szétrúgom azt a kényes fenekét (mármint a kutyának).
Hajnali négykor egy pucér kis Iván-test simult hozzám.
- Bepisiltél? -kérdem.
- Nem, bekakiltam...
Áááááááá....
Popsimosás, kézmosás, új pizsama lentről. Éppen elszunnyadtam, mikor a ködön egy kis éneklő hang szűrődött át.
- Kaaaakíííílttaaaaam.
Áááááááá...
Popsitörlés, anya, melléd fekhetek? Hátpersze...
Simogatom, érzem, a popsijánál nedves.
- Megint becsúszott?
- Még az előbb...
Áááááááá...
Popsimosás, pizsamaváltás.
Addigra már annyira felébredtem, hogy el sem tudtam aludni. Csak feküdtem hulla fáradtan, égő szemekkel.
Mire elszunnyadtam, lett fél hat, ébredt Milos...

Szerencsére azóta kutya baja. Persze oviba nem küldöm ma, meg holnap, de nagyon úgy tűnik, hogy szerencsére csak valami meghajtotta...
Most jut eszembe, a kutyának még szét kell rúgnom a kényes fenekét...

2011/01/19

Megvolt az első iskola előkészítő Ivánnak. Kicsi bogaram annyira izgult, hogy még a torka is belefájdult. De ügyes volt, vagány, és elővette a legsármosabb énjét a tantónéniknek.
Szépen lerajzolta a családot, és hogy hogy nem, Milos megint lemaradt...
A végső következtetés mégis az, hogy nagyon jól érezte magát, holnap is menni akar.
Közben pedig arra gondoltam, hogy milyen nagyon furcsa gyerek is ő. Egyrészt persze második, ezért sokkal önállóbb, fegyelmezettebb bizonyos helyzetekben, mint Emma, máskor meg teljesen elveszti az eszét, és őrjöng.
Sokszor nem is derül ki, hogy milyen rettenetesen izgul, mert egyáltalán nem látszik rajta, nekem is csak akkor tűnik fel, ha alaposan odafigyelek rá, és ez nem mindig van így. Mármint az odafigyelés. Mindig elszégyellem magam, mikor rájövök, hogy attól, mert ő egy bizonyos helyzetben nagyon fegyelmezett, még nem jelenti azt, hogy számára nem megterhelő az adott szituáció.

Emma egész más, ő kiveri a balhét nyilvános helyen is, hamar rittyent egy taknyanyála folyós ordítást, vagy csak egyszerűen elmondja, ha fél, vagy bizonytalan.

2011/01/17

Van olyan, amikor az embernek keletkezik egy icipici seb a kezén. Mondjuk egy nagyon éles citromhéj-reszelő kiharap egy kis darabot a kisujjamból, éppen ott, ahol hajlik.
És mondjuk ez a seb(ecske) éppen csak akkora, hogy egészen nevetséges miatta nyüszögni, de pont akkora, hogy folyamatosan csípjen, viszkessen, fájjon, és napokig gumikesztyűben kelljen a vizes dolgokhoz nyúlkálni (vagyis szinte egész nap).
Na az a kibaszásbabrálás...
Újévi fogadalmak
Nem szoktam, vagy legalább is nem a klasszikus, "most aztán lefogyok", vagy "leszokom erről-arról" fogadalmak.
De nagyon bejött a tavalyi (vagy tavalyelőtti?) fogadalmam, hogy minden felesleges dolgot, vagy tönkrementet azonnal kidobok. Na ez egy nagyon jó fogadalom, ennek jegyében rengeteg lomtól megszabadultunk már (és még fogunk is).
Idén hozzábiggyesztettem azt is, hogy amint az idő engedi, legalább kéthetente elmegyünk kirándulni. Ha mást nem, legalább csak ide az arborétumba.
Bármennyire is ki nem állhatom az AnnaésPetit, sajnos folyamatos vetésforgóban olvasom esténként az öt-hat könyvüket, és azért azt el kell ismernem, abban is remek ötletek vannak.
De ha ti ismertek szuper kiránduló-helyet, vagy jó programot, tőlünk max. egy órás autóútra, ne fogjátok vissza magatokat, osszátok meg velem.
Menet közben meg csak lefogyok... :-)

2011/01/11

Általában úgy gondolom, hogy felnőttnek lenni jó dolog. Tekintettel a gyerekkoromra, annál minden csak jobb lehet. Jámbor beletörődéssel veszem azt is tudomásul, hogy szinte kizárólag nekem van valamennyi türelmem ebben a családban.
De azért reggelente kicsit megingok.
Nem elég folyamatosan három felé rimánkodnom, kérnem, fenyegetőznöm, hogy készülj már, reggelizzél, öltözzél, zoknit is vegyél, nemadokcicit, elkéstek, csináld már, de akkor ott van a "negyedik gyerek", aki történetesen egy negyvenhat éves meglett férfiember, akivel ugyanezt kell csinálni (ne ülj már a gép előtt bazmeg, indulj, zuhanyozni, vedd már fel a gatyád, borotválkozz, el fogtok késni, még mindig a gép előtt ülsz?! stb.)
Másfél órán keresztül gajdolok, mint valami beragadt imamalom, és "a másik felnőtt" cseppnyi hajlandóságot sem mutat nem hogy a segítségre, de még arra sem, hogy önállóan elkészüljön.
Aztán persze hirtelen rádöbben (jellemzően akkor, ha huszadjára sem sikerül megcsinálnia valami játékon az adott pályát), hogy bizony ő elkésik a Szent Munkából. Ebben a pillanatban felpattan, és ordít, mint valami megveszekedett, és kiviharzik a házból.
Én összevakarom a gyerekeket, és kiadom neki.

Kérlek nyugtassatok meg, hogy legalább nagy vonalakban máshol is így van ez, és nem csak nekem jutott egy százkilós óvodás negyedik gyereknek. Bárhogy gondolkodom, fel nem foghatom, hogy egy felnőtt ember miért nem képes felnőtt módjára viselkedni (csak reggelente). Ilyenkor kimondhatatlanul gyűlölök egyedüli józan felnőtt lenni egy ovisokkal teli bolondok házában...

2011/01/10

Milos és a tejföl
Nagy remények horgadtak fel bennem, mert a tejallergiájához képest komoly adag tejfölt evett meg (egy evőkanálnyit biztosan), és semmi, de semmi nyoma sincs! Pedig ez a harmadik nap.
No hát akkor iskolaügyek.
Emma amolyan igazi teljesen normális gyerek. A tanítónéni szerint a legkiegyensúlyozottabb az összes közül. Kellően zsivány, nem is túl szorgalmas, de azért igyekvő, nem stresszel olyan dolgokon, amiken valóban felesleges is. Nem villámeszű, de okos, és ha valamit megért, akkor azt stabilan tudja.
A társasági élet központja, mindig ott van, ahol történik valami, illetve ahol ő ott van, ott előbb utóbb történik valami. Kapott már emiatt büntit is, meg valami felkiáltó jelet is a tantónéni füzetébe, vagy miszösz. Jellemző egyébként, hogy délután már nem is emlékezett rá, hogy miért kapta.

Az olvasással szerintem szépen halad, én nem is kívánnék többet, és nem is ír valami gyöngybetűkkel, de hát basszus, az ő előzményével szerintem ez a csúcsok csúcsa, és egyébként is pont letojom, ha nem ír tökéletesen.
Viszonylag ritkán kap házit, ami normális is, hiszen ezért jár iskolaotthonos suliba. Nem és nem vagyok hajlandó őt gyakorlással kínozni este hatkor, mikor a másik kettő ott visít belém kapaszkodva. És hétvégén sem vagyok hajlandó tanulással szekálni, a hétvége pihenésre való. Volt már pár köröm ez ügyben a tantónénikkel, és sejtem, hogy lesz is még.
Ennek az egész esti gyakorlásnak a margójára vésném, hogy nem olvas azóta sem rosszabbul, amióta nem kínzom esti gyakorlással, viszont klasszisokkal jobb hangulatban van mindenki.
A esti fekvést még egy fél órával korábbra tettem, így negyed kilenckor lámpaoltás van.
El is alszanak szinte azonnal, és reggel Emma kipihenten, magától ébred, megszűntek a nem akarok iskolába menni, utálom az iskolát típusú nyavajgások.

Egy szó, mint száz, szerintem minden a legnagyobb rendben van, nem tökéletes ez az iskola sem, de semmi sem tökéletes, és a lehetőségekhez képest még mindig ez a legjobb választás. Nem fogok soha olyan sulit találni, ahol minden olyan, amilyennek én szeretném, és már csak azért sem lenne ez jó, mert nem biztos, hogy az a gyereknek is feltétlenül jó, ami szerintem az.
Van abban valami kacagtatóan ismerős kibaszósdi, amikor háromból két gyerek a szezon kellős közepén növi ki az összes cipőjét két hét alatt (incl. csizma, hótaposó).
A harmadik nem cipőt nőtt ki, hanem anorákot, ofkorsz, hiszen egy ilyen buliból snassz dolog kimaradni.

2011/01/08

Reggel Miloska bepakolt egy hatalmas adag avokádókrémet, amiben természetesen volt tejföl is. Most nagy izgulásban vagyunk, mert ez az első direkt tejtermék, amit eszik. Egyelőre nincs baja, éjjel fog kiderülni, hogy megbirkózik-e vele.
A karján viszont mintha látnám a pillangó vírus kezdeti nyomait, de lehet, hogy a tejföl...
Az van, hogy itt van mind az öt gyerek, és zsivajgás van, bújócskáznak. Hát igen, öt gyerek már nagyonnagycsalád, simán lehet bújócskázni.
Mondjuk a bújócskázás főleg ijesztegetősdi, ebben a bazi nagy házban.
De persze a kicsi nagyon kicsi, csak szalad utánuk visítva, mert őt mindig lehagyják, elhagyják.
Hát tudom, nem írok, nem írok.
Nem nagyon van mit, mi jót. Nem akarok rinyablog lenni, tehát nem írok.
Ez az év piszok rosszul kezdődik, ez van, volt már ilyen, túléltük, most is túl fogjuk élni. A szalmaszál, amibe a józan eszem kapaszkodik, az a kézimunka, kötni, horgolni szinte meditatív állapot számomra, ha csak lopni tudok egy kis időt rá, hát megteszem.
Veszettül bújom a kézimunkás blogokat, oldalakat, fórumokat, ötleteket gyűjtök, kipróbálok ezt-azt. Emmának készül egy rövid ujjú kardigán entrelac technikával erről az oldalról, horgoltam neki egy mamuszt is, amit Jucuunál lestem el, van egy horgolt angyalkám, amit persze nem sikerült Karácsonyra kikeményítenem, szóval a horgolós dobozomban aludta át az ünnepeket.
Hatalmas jövőbeli terveim között szerepel még waldorf baba, vagy inkább manó varrása, ez évek óta erősödő vágyam, olyan ez, mint a gyerek utáni vágy, erősödik-erősödik, aztán egyszer csak minden együtt áll a megvalósuláshoz. Remélem ez most fog bekövetkezni, szeretném, ha Milos második születésnapjára tudnék neki varrni egyet.

A rossz dolgokat minek részletezzem azokat mindenki tapasztalta már, financiális válság, éjszakai kelések, egy dacos kétéves, aki még mindig cicifüggő, egy elsős, akire sokkal többet kéne figyelnem, egy középső, akire meg méginkább sokkal többet kéne figyelnem. No és egy szintén rossz passzban lévő férj, akivel meg még annál is, annál is sokkal többet kéne törődnöm.
Ehelyett soha ilyen messze nem voltam az általam megálmodott, szinte waldorfos ősanya képtől, és így igazán nem szeretek tükörbe nézni (pedig a szuper arckrémem ránctalanította a homlokomat).
Ja, és Iván elkapott valami hülye vírust az oviban, Lepke himlő, vagy mijaszösz, itthon rágta az idegeimet egész héten, elintézte ő magának az egyedülanyával-t, csak közben úgy tűnik rám ragasztotta a kórságot. Természetesen neki a legkomolyabb tünete az volt, hogy egy reggel tovább aludt, engem meg ráz a hideg, fáj a fejem és ég az arcom.
No és hadd ne mondjam, milyen istenien festek két vörös folttal a képemen.