2007/09/29

A széljárta fűzfa meséi
Emmának vettem a CBA-ban egy forint hijján hétszáz helyi egységért, fájdalomdíjul az elmúlt napokért.
Ezeknél az óccsó dvd-knél sosem lehessen tudni. A nagytöbbsége tűzre (se) való szemét, de néha igazi gyöngyszemre lehet lelni (gondoljunk csak a Rosencrantz és Guildenstern halott-ra, amit Európában mindenhol speckó boltokban méregdrágán árulnak, nálunk meg "turis dvd").
Vagy itt van például a széljárta fűzfa is.
Vérbeli brit állatmese, annak minden kedvességével és humorával. Sajnos csak magyar szinkronnal árulják, pedig az eredeti hangokat igazán nagy brit nevek adták az állatoknak, úgyismint Richard Briers, Hugh Laurie, Imelda Staunton (HP5 - Umbridge)...
Egy kis nyomozással kiderül, hogy a dvd-n szereplő másik mesének van egy Terry Jones-féle feldolgozása is, ami Magyarországon Békavári uraság címen jelent meg.
De nem szaporítom tovább a szót, jó szívvel ajánlom ezt a dvd-t minden olyan szülőnek, akit már a hidegrázás tör ki a disney hercegnőktől, cuki macikáktől, és mókás űrlényektől.

Az egész ott kezdődött, hogy nagyon sajnáltam Ivánt. Szegénykémnek permanens anyahiánya van napok óta, hiszen nullahuszonnégyben nyomom Emmával. Ő meg igen csak jól van, bölcsiben nem volt a héten, tehát rettenetesen unja magát.
Többször azon kaptam, hogy öltözködik az előszobában, és követeli, hogy vigyem bölcsibe...
Ráadásul kezdett nagyon elfajulni az "anyaaaa, fáááj a pocikáám" Emma előadásában, amiben egyre kevesebb hiteles csengés van, es leginkább akkor harsan fel, mikor merészelek mással foglalkozni (pl. kimegyek pisilni, én anyák legönzőbbike).
Így aztán vettem egy nagy levegőt, es felajánlottam a családnak, hogy menjünk el sétálni. Emma babakocsiban, Iván kismotoron, a nap süt, az ég kék, egy fosi után útrakeltünk (úgy számoltam, lesz egy óránk, azalatt elsétálunk az utca végére (Erdőkertesre), s vissza.
Úgy is lett.
A halálos beteg Emma feltámadt, es percek múltán kikéredzkedett a babakocsiból, es vidáman ügetett Ecsi mellett a földúton.
Egyszer sem fájt a hasa (bár pisilni megálltunk az út szelen).
Hazafelé csatlakozott hozzánk három kismacska, de csak az egyikük jött el végig. Most fedezi fel a kertet, bőszen fúj Chilire, es követi árnyékként Rotit, a macskánkat (szegénynek nem volt elég csapás, hogy kutyát hoztunk a házhoz, most meg ez a kis üvegmosó farkú is itt van).

A dolgok jól alakulnak, egy órás intenzív bilin üldögélés után Emma evett pár falat ebédet, majd par perces hasfájás után elcsábítottam legózni.
Azóta ülnek a szőnyegen apjával, es pont úgy néz ki, mint egy teljesen egészséges gyerek. Se hasfájás, se fosi.
Új szelek fújnak...
Álljon itt egy teljes post a hős ferj es apa dicsősegere, aki dacolva önnön betegsegevel átvállalta tőlem az elmúlt ejszakát.
Vegre aludhattam egy csomót, es bár fel-fel ebredtem az ejszaka esemenyeire, de nem kellett felkelnem.
Az eneriaraktárak turbófeltöltese megtörtent, ket-három káve után már szinte friss es kipihent vagyok.
Eljen Rákosi apaka, eljen Rákosi apaka!
Minden kis apró jelet megragadunk, hogy bebizonyítsuk, ez mar a javulás.
Egy óra ket perc telt el ket hasmenes között? Ez bizony eredmeny... Ejjel nem tizenegyszer, csak hetszer ült bilire? (Na jó, este dupla adag hasfogót kapott) Harsány sikoltozás közepette veri az öccse fejet a kisvasúttal? Hát egy kiszáradás felben levő gyerek bizony nem így viselkedne...

Jurával összeszokott katasztrófaelharitó csapatkent viselkedünk, szinte túlzott udvariassággal szólunk egymáshoz ("Nem, nem edesem, most EN viszem a bilit kimosni, te csak pihenj"). Ez a házassági eskü "betegsegben, rosszban" resze, es mi vitezul teljesítünk.
A tenyek kerlelhetetlenek, sajnos nem a mi szájízünk szerint alakulnak.
Ugyanis a tenyek ugyanazok, mint tegnap es tegnapelőtt. A hasmars ötödik napjába leptünk, változatlan intenzitással megy Emma hasa, ugyanúgy görnyedezik a fájdalomtól. Egyre nehezebb beletölteni a Sodiorált. Mostanra a testi fenyítest is kilátásba helyeztem...
Mindeközben egy új eletforma van kialakulóban, kiderült, hogy fosizás közben számtalan dolgot lehet csinálni. Sorra vettük a ujjakat, melyiket hogy hívják es miert, hogy milyen lesz az elet fosizás nelkül (valójában egyre kevesbe tudom felidezni, milyen is az elet állandó fosizás nelkül).

Mindeközben úgy tűnik, hogy elkaptam Jurától az influenzát, mert mostanra nekem is erőst fájnak a lábaim, izületeim, nem csak neki...

2007/09/28

Kis nyomozás:
Kettő darab magánkórház van Pest megyében, akik egyáltalán foglalkoznak gyerekekkel.
A Kelen Kórházban majdnem lecsapták a telefont, mikor elárultam, hogy miről is lenne szó.
Marad Telki, ahol nagyon kedvesen beszéltek velem, igen, behívják a gyerekorvost bármikor, csak telefonáljunk, hogy megyünk, addigra bent lesz.
És természetesen kapunk szobát is, alig ötven rugó egy napra (csak a szoba, minden más plusz pénzbe kerül), viszont a barátnőm, Nóri szerint (aki oda hordja a fiát orvoshoz), jobb mint egy szálloda. Étlapról választhatom a kaját, van tévé, miegymás. No meg persze nem utolsó sorban az ottani gyerekorvos nagyon szuper...
Hát őőőőő...

Mondjuk sokkal könnyebb helyzetben lennék, ha plasztikáztatni kívánnám bármely testrészem, mert ilyen klinikából Dunát lehet rekeszteni.
Szerintem simán találnék olyat is, aki még ma éjjel meg is műt.
Úgy tűnik a hiúság több pénzt hoz orvosék konyhájára, mint a gyerekek.
Nem jutott 5 óra, ó dehogy! Majdnem három. Annyi csak. Óránkénti fosás, de most már néhányszor én is elszundítottam a bilin alvó gyereket ölelve.
Úgy látszik három óra pedig bőven elég volt, mert az éjjel hátralevő részében (értem ez alatt a fél egytől ötig tartó intervallumot) változatos rémképek gyötörtek, hogy mi lehet a gyerekkel. Kell nekem House-t nézni, már láttam ahogy a gyerek keringése összeomlik a véréből hiányzó ásványi sók és elektrolitok hiánya miatt, és a mentő megint csak fél óra múlva jön ki, én meg addig megőszülök megint. Vagy nem is vírusos hasmenése van, hanem valami szörnyű halálos kór gyötri.
Tudom, nappal, kellő mennyiségű alvás után legalábbis csacsiságnak tűnnek ezek a gondolatok, de a harmadik éjjel való nemalváskor már, mikor a gyerek álmában is azt sikítja, hogy "anyaaaa, fááááj, gyógyíts meeeg!", akkor valami elpattan az ember agyában.

És ez még csak egy rohadt fosós vírus csak. Mit élhetnek át azok az anyák, akiknek valóban baj van a gyerekével?

Reggel pedig visszamentük a dokihoz, aki továbbra is nyitva hagyta a kérdést a kórházzal kapcsolatban.
Persze nem Vácra kell mennünk akkor sem, a kedves váci kórházba, ahol már előre köszön a portás, és a büfés csaj tudja, hogy iszom a kávét. Dehogy, a László kórházba kéne mennünk, arra a sintértelepre. A vágóhídra is előbb adnám be a gyerekem, mint oda...
Szóval ha ezt nem akarjuk (már pedig nem akarjuk, akkor inkább egy magánkórház bármennyiért), akkor bele kell diktálnom napi három tasak Sodiorált (aminek legjobb indulattal is narancsos hányás íze van), óráként alá kell tennem a bilit, hogy szörnyű görcsök közepette szülje meg a saját kínját újra és újra.
Ahogy az ölembe hajtja a fejét, és végső kimerülésében jajgat, és ringatózik úgy fest egészen, mint egy kicsi koravén kismama a szülőszobán.

És nekem negyedik napja is hallgatnom kell, ahogy egyre szemrehányóbban sír, hogy "anya, neee! Fáááj a pocakóóóm", és én nem tudok rajta segíteni. Ez a legszörnyűbb az egészben, hogy bárha adhatnám a saját beleimet, csak enyhüljenek végre a kínjai, hogy átvehessem, hogy csak nekem fájjon, bárhogy, bármeddig, csak ne neki, már ne neki!
A (maderfaker) Jóistennek üzenném, hogy a teremtés kurvára el van cseszve, mert ha volt annyi esze, hogy megteremtette az anyaságot, akkor az a minimum lett volna, hogy megteremtse az anyáknak azt a lehetőséget, hogy átvehessék a gyerekeik szenvedését.
Aki hallja, adja át!

2007/09/27

Amikor azt írtam, hogy messze még a hétvége, nem arra gondoltam, hogy a hét végéig gyakorlatilag alvás nélkül kívánok eljutni...
Ma éjjelre nagyon szeretnék legalább 5 teljes órát egyhuzamban alvással tölteni. Tekintettel arra, hogy előző éjjel 2,5 órát sikerült, előtte pedig egész konkrétan egy percet sem.
Ehhez képest Emma is többet aludt, mert volt, hogy fosás közben aludt, én meg tartottam őt, hogy le ne forduljon a biliről...
Veri az élet, veri hepi...
Helyzet van
Emma brutál szarul van, harmadik napja megy a hasa kb. 15-20 percenként. Éjjel-nappal...
Reggel a doki néni adott még egy nap haladékot, ha nem javul jelentősen, akkor kórház.
Akkor leszek csak igazán bajban, Jura is kuytául van, kire hagyom öcsikét?!

P.s. a kutya is lesántult, az állatorvos hitelbe' röntgenezte meg a jószágot, tekintettel a súlyos hónap végi válságra.

2007/09/25

Kellett nekem elkiabálni?
Emma pocsékul van. Megy fel a láza, fájlalja a fejét, a wc-re is ölben kell kivinni. A kanapé egyik sarkában kucorog.
Mivel Iván délben nem aludt, kellőképpen fáradt, így ő a kanapé másik oldalán kucorog.
De legalább csendben vannak...
Nagyon sokat tudnék most írni.
Ha nem lennének itthon a gyerekek, vagy ha legalább Iván aludna délben.
Vasárnap ugyanis mindkét csimota produkált egy jó nagy tankönyvi hurutos fosást, hétfő reggelre pedig fulltaknyot.
Mit csinál ilyenkor egy lelkiismeretes (nem dolgozó) anya? Betelefonál az ovibölcsibe, hogy a gyerekek nem mennek a héten. Azaz Emma talán pénteken, hiszen Kolompos koncertre lesz aznap.
Innentől kezdve rohamos javulás állt be a lókötők egészségi állapotában, minek következtében néhány megható testvéri gyöngédség kivételével jóformán egész nap egymás haját tépik. Az enyém hullik magától is...
A ház romokban, a mosókonyhában derékig ér a szennyes, és mindent kisvasút darabok borítanak.

Jura szerint pedig eleve rosszul állok hozzá az egészhez, azért nem bírok felülemelkedni ezeken a kétségkívül bosszantó, ám nem tragikus helyzeten. Sajnos a jótanács nem jókor hangzott el, hiszen a konyha romjain egyik kezemmel éppen tojást pucoltam (könyékig csorgó lével), másik kezemmel kenyeret szeltem és vajaztam, a harmadik kezemmel terítettem, miközben a gyerekek fa sínekkel és hidakkal püfölték egymást tiszta erőből, valamint rombolták porig a nappalit módszeresen, mindezt dobhártyaszaggató visítás kíséretében.
Ebben a pillanatban éreztem elérkezettnek a házasságunk azon pillanatát, mikoris a negyedik szabad kezemmel köszönés nélkül nyomtam ki a telefont.
Ajkaimat csendes, ám nyomdafestéket nem tűrő káromlások hagyták el.

És ekkor még csak reggel volt. Később csodával határos módon ki tudtam sunnyogni porszívózni, berakni egy mosást, megrovásban részesíteni a kutyát, miután szétrágott egy szaros pelenkát, az emberi türelem legvégső határán kötéltáncolva kirakósozni, vasalós gyöngyből virágot rakni, újabb mosást ki- és berakni, satöbbi satöbbi...
Negyed egy van... Emma mélyen alszik, Iván a szobájában dacol a délutáni alvás intézményével.
Én csendben őszülök a gép előtt (az új szupergépem előtt, ami csütörtök óta áll beüzemelve az asztalomon).
Messze még a hétvége...

2007/09/22

Emmarajz

Az első képe a családról.
Apa bal oldalon, anya jobb oldalon. Táncolnak/sétálnak, fogják egymás kezét. Elválasztva egy vonallal, nem szabad átmenni közöttük/lámpa/kígyó (ez utóbbi kettő később, a vonal miatt).
Emma és öcsike anya hasában vannak. Később mégis rákerülnek a rajzra. Öcsi anya mellett, Emma apa mellett babakocsiban. Apa tolja...

2007/09/20

Emma és Csehov

régi jó barátok. Nagyjából egy éve fedezte fel a polcon az apja eredeti orosz nyelvű Csehov köteteket. Azóta talán csak egy-két hétre sikerült visszalopni tőle. Most "A szerelemről" című novellásgyűjteménnyel mászkál. A kis hátizsákjában mindig ott lapul a hercegnős újságok, vadgesztenyék, és diók mellett, viszi az oviba. Néha előveszi, és hosszasan olvas. Az illusztrációkon szereplő figurák jóbarátjai ("ez anya, ez apa, ezek meg a fiúk").
Esténként összevackoljuk magunkat a nagyágyban, és olvasgatunk. Én kuncogok a saját könyvemen, ő olvassa elmélyülten, homlokráncolva Csehovot - eredetiben...

2007/09/13

Naaaagy-nagy titokzatoskodás közepette csak kibökték már végre az oviban, hogy mi is van.
Hát az Adri néni is elmegy. Méghozzá sietősen, mert már csak egy hétig marad. Éééérdekes.
Szerencsére az új óvónéni, aki Márti néni helyére érkezett már egész jól beszokott a csoportba, és amilyen mázlisták vagyunk, találtak is rögtön egy másik új óvónénit, akin látszik, hogy csupaszív kedves kis nő.
Hát Márti nénit nagyon sajnáltuk májusban, az komoly veszteség volt, Adri néni azért pótolható. Tudom, szenya vagyok, de ez van. Nagyon kedves, nagyon aranyos, Emma is nagyon szereti, de az új óvónéni is nagyon szuper lesz, ez biztos.
Sőt (és innentől már csak jóhírek), a vezetés elhatározta, hogy kapnak egy harmadik óvónénit is, elkerülendő a továbbiakban a hasonló malőröket.
Három óvónő tizenhárom gyerekre?! Kúúúl!
A további jó hírek, hogy a két problémás gyereket is elvitték a csoportból, így még a hat beszoktatós kis palánta ellenére is egy sokkal nyugodtabb, jobb kis csapat jött össze.
Meg van nekik bocsájtva a negyven százalékos áremelés!

2007/09/12

Iskola

Hát igen, tudom, furcsa. De itt van az ősz, itt van újra, és nekem megint az jár a fejemben, hogy hova fognak majd ezek a kis piskóták járni suliba. Tudom, tudom, még csak 3 és 4 évesek.
Ezen túllépve azért ha megvizsgálom gyermekeim (tökéletesen különböző) alaptermészetét, akkor kiderül a turpisság: a hagyományos állami oktatás nem nekik való.
Na hát ezzel újat ugyebár nem mondok, nincs az a gyerek, akinek a mai magyar állami oktatás megfelelő lenne (tisztelet a kivételnek). Anyám pedagógus, tudom miről beszélek...

Tavaly óta kerülget a gondolat, tuti alternatív suli lesz ebből, a kérdés csak az, hogy melyik.
Egyre világosabban körvonalazódik a helyzet. Két különböző gyereknek sajnos két különböző suli a megfelelő.

Édes, hiperérzékeny, lassú, álmodozó, külső motivált Emmának a waldorf jelenthet egyedüli megoldást, ott tudnak számára megfelelő óvó, védő légkört biztosítani a fejlődéséhez.

A klasszikus belső motivált gyerek Iván számára olyan suli kell majd, ahol tolerálják azt, hogy saját, egyéni rugóra jár az agya. Nagyon tehetséges gyerek, ha hagyják kibontakozni, hagyják a saját ütemében megismerni a világot. Isten is neki teremtette a montessorit.

Waldorf és montessori suli is működik a közelünkben, ezt már kiszimatoltam.
Lehet röhögni, ez van, én ilyen gyagyás vagyok...

2007/09/11

Az astroweben a "mi leszek, ha nagy leszek?" kérdésemre ezt a választ írta az asztrológus srác:

"Kedves Judit!
Gratulálok az anyasághoz, és meg is jegyzem, hogy a Hold helyzete mutatja, hogy ez a szerep neked biztonságot ad, rendkívül komolyan is veszed, elmélyülten...

Mi leszel, ha nagy leszel? Ikrek jegyben lévő napod a 9-es házban van - folymaatosn ismereteket akar szerezni, tervezni, szabadon - nem szívesen köti le magát egy hivatás területén, vagy ha "talál" is, elképzelhető, hogy van mellette egy másik is.

A képességekre elsősorban a már említett Hold utal, együttállva az Uránusszal, Skorpióban. Nagyon erős pszichés képességek, megérző- és elemzőépesség lelki téren. Az elemzőkészséget a Szűz ascendens is támogatja.

Pszichológia esetleg?

A szavak útján emberekkel való foglalkozást erősíti még az Ikrek Vénusz is. A Rákban lévő Jupiter pedig a segítés, a támogatás szándékát hivatásként.

Ugyanígy elképzelhető a magas szinten való tanítás is, de tágabban fogalmaznék: ismeretek átadása is. Lehet könyvírás, szociológia, újságírás.

Mindazonáltal alighanem fontos lesz az emberi környezet jelenléte..."

Ööööö, most akkor mi leszek?
Végülis a pszihológiához lenne kedvem, de 30 évesen már hova a túróba kezdjek el felvételizgetni? Pedig már azt hittem, végre valaki megmondja a tutit. Ehhh...
Onya

Iván férfilelkének fényes egén két nap ontja jótékony sugarait szüntelen. A két nagy szerelem, az élet alfája és omegája. A dualista világkép csúcsa. Ez a két földi tünemény egy szóba sűrítve:
"onya", azaz "anya és vonat". Egy nagyszerű szóban, amihez képest a nyelvújítók eláshatják magukat.
A "pátyi" leszerepelt, nyilvánvalóan töltelékszó volt, egy amolyan "legyen valami, amíg az Igazi Szó meg nem születik a világegyetem mélységéből".

2007/09/06

Krupp, na persze.
De úgy tűnik, hogy a homeós bogyók, és a fülgyertya hatott, mert éjjel egyáltalán nem volt taknyos, "csak" kruppolt. Az sem volt vészes, jóformán fel sem ébredt rá.
Nem úgy én, éjféltől (fél tizenkettőkor feküdtünk le) hajnali négyig dugdostam a szájába a bogyókat, nyitottam-csuktam az ablakot, takargattam.
Friss vagyok, és kipihent...

2007/09/05

Megvolt az első fülgyertyázás. Először hiszti volt, de végül belátta, hogy semmi különös az egész. Szépen feküdt, beszélgettünk. Amikor már majdnem leégett, mindig elkezdett pityeregni, de nem tudta megmondani miért.
Széthajtogattuk a gyertyát a végén, és tényleg tele volt trutyival.
A köhögése viszont nem tetszik, nagyon nem tetszik...
Takonykór. Az van.
Persze Emmánál. De így is szupersokáig bírta betegség nélkül, ebben a szutyok időben pedig ki nem taknyos?!
Oviba már nem viszem a héten, így nagy eséllyel hétfőre kikúráljuk. Homeós bogyók garmada és fülgyertya.
Akinek van tapasztalata fülgyertyával, nem bánnám, ha írna nekem, mi most próbáljuk elsőre.

2007/09/04

Aki esetleg az fontolgatná, hogy lézerrel távolíttassa el a tetoválást az alsó szeméjáról, annak a következő összehasonlítással tudnám érzékeltetni ezt a műveletet:
Olyan, mintha egy karikás ostorral öt-hatszor jól szemencsapnák az ember lányát. Mind hangra, mind érzésre, és mind beavatkozás utáni látványra is pontosan olyan.
Kivéve talán azt, hogy a karikás ostor nem távolítja el a nem kívánt tetoválást.
A szalonból kijőve bőven kárpótolnak a borzadó tekintetek, hiszen talán csak szent Madonna szobrok szoktak vért könnyezni, és azok meg viszonylag ritkán fordulnak meg a Mammut bevásárlóközpontban.