2004/11/28

emma csokorral
Tegnap ünnepeltük meg Emma névnapját. Kapott egy csomó ajándékot, mindenkitől egy kis apróságot, de a legjobban az a csokor tetszett neki, amit az apjától kapott. Felajzva rohangált fel s alá kezében a csokorral, és nagyon boldog volt hogy maximálisan ő van a középpontban.

Egyre szebben ejti ki a szavakat, egészen döbbenetes hogy már mennyi szót ismer. Viszont ma végre rájöttem egy nagy rejtélyre. Úgy egy hete a legkedvesebb szava a "mmmeeeeeö". Na, ma megvilágosodtam. Hát persze hogy ez a "nem"! Már kezdtem csodálkozni, hogy ez a szó hiányzik a szótárából. Na nem, csak kicsit változtatott rajta. Így hát a napjai nagy részét azzal tölti hogy rosszalkodik, és rohangálva bőg mint egy kis emberforma borjú.
Az a furcsa hogy bár rettenetesen idegesítő amit naphosszat művel, én mégis élvezem hogy ilyen. Főleg mióta Iván megszületett, végre visszatért a "régi" türelmem. Jó látni ahogy nyílik ki a világra, önállósodik, próbálgatja a kis fegyvertárát hogy manipulálja az embereket, felfedezi a környezetét, és kommunikál.
Szeretném minden percét kiélvezni ennek a csodálatos korszaknak. Szinte hihetetlen hogy két kis sejtünkből, húsunkból és vérünkből ilyen csoda növekszik, és jutalmunk a büszkeségen kívül a lehetőség, hogy újra megláthatjuk és felfedezhetjük a világot ártatlan, gyermeki szemmel.

2004/11/27

egyutt
Ma először kerültem komoly dilemmába hogy vajon egymagam melyik gyerekhez ugorjak ugyanabban a pillanatban.
Jura éppen kihúzta a lábát az ajtón a két naggyal, hogy menjenek moziba, amikoris elkezdtem tisztába tenni Ivánt. Mindkét gyerek fel volt ajzva, négy gyerek már komoly rajcsúrra képes. Emma rohangált egyik szobából a másikba egy számítógépes egérrel, mikozben Iván kimerülten zokogott a kezem alatt a pelenkázón. Egy tökéletesen időzített pillanatban emma elvágódott a küszöbben, és a szájában az egér dugaszával arcra eset... Ivánra rádobtam egy textilpelust, és felkaptam Emmát, visszaugrottam a pelenkázóhoz (mert bár Iván még nagyon kicsi, az ördög nem alszik). Szegény kicsikém szájából dőlt a vér, összekeveredett a nyállal és a takonnyal, amit beledörgölt a pólómba, miközben hozzám bújt.
Iván újra elkezdett sírni, valószínüleg fázott. Na ekkor raktam le a közben kicsit megnyugodott Emmát, aki persze ezen megsértődött. Rekord idő alatt pelenkáztam be Ivánt, miközben Emma zokogva kapaszkodott a lábamba, megpróbált felmászni az ölembe.
Végül szegény Ivánt leraktam az ágyába, és Emmának adtam árnikát a szájsebére. Közben szerencsére legalább a vérzés elállt.
Gyorsan leraktam aludni, nem is tiltakozott, egyből mély álomba zuhant, én pólót cseréltem. Eközben Iván újra felhergelődött és a sok sírástól mégjobban szörcsögött mint eddig. Egy gyors orrszívás, ringatás.
Mázlimra pont akkor keződött a Totalcar a tévében, így lerogyhattam elé, és a közben rajtam elszenderedett Ivánnal megnéztem.

2004/11/26

ivan
A fiam tekintete...
Ma este ahogy ringattam, szórakozottan nézegettem az arcát. Félig lehunyt szemmel meredt a világba. Akkor egészen megborzongtam, mert Jura tekintetét láttam meg benne, egészen kicsiben.Ugyanaz az okos, kedves, mindent tudó tekintet, mint az apjáé. Elöntött a szerelem Jura iránt, és hálát adtam a sorsnak, hogy ilyen férj jutott nekem. Megunhatatlan csoda, ahogy felfedezem a bennem növekedett, belőlem táplálkozó gyermekemben az apját, a szerelmemet.
Az arca már most karakteres, egyedi vonásokkal. Próbálom felfedezni a hasonlóságot valamely általam ismert rokonnal, de ő nem hasonlít senkire. Ő csak saját magára hasonlít, hittem egészen eddig, de ma felfedeztem az eddig jobbára lehunyt szemhéjjak mögötti titkot.

2004/11/25

seta
Nos hát Iván is elkapta...
Emma mintha kezdene gyógyulni, de Iván éjjel elkezdett köhécselni, szörcsögni. Szegény kis manócskáim. Azt hiszem az én tejemben nem lehet immunanyag, vagy nem annyi amennyi kellene. Kíváncsi vagyok mit mondana erről a LLL...
Mindenesetre doktor néni azt mondta hogy szellőztetés és séta. Hát ez megoldható, bár az utóbbi meglehetősen macerás. Két gyereket udvarkészre elkészíteni nem semmi így télen. De aztán megéri. Emma igen lelkesen tologatja a babakocsit.
Talán enyhül a rettenetes féltékenység, de még nem akarom elkiabálni.
Huhhh, be is fejezem ezt a post-ot, mert teljesen szét vagyok csúszva, a fáradtság egy előrehaladott állapotában, és összevissza írok mindent...

2004/11/23

emma tv-t nez
Emma beteg már megint. Szegénykém nem tudom mivel érdemelte ki ezt a kis betegeskedős természetét. Most a szokásos takonykór mellett igen ronda köhögés is tarkítja a palettát. Hiába a homeós bogyók, ima, szenteltvíz, ráolvasás... Kínomban már azt találtam ki hogy a tápját kiváltom anyatejjel, hiszen az van bőven, napi 3 dl-t fejek. Talán az abban lévő immunanyagok segítenek neki legyőzni ezt a kórságot.
Na meg persze erősen reménykedem hogy esetleg csodával határos módon Iván nem kapja el.

2004/11/21

ivan
Napok óta be sem kapcsoltam a gépet. Én az internet- és fórum-függő most teljesen közömbösen gondolok erre, és ha választanom kell egy fél óra netezés és egy fél óra heverészés között, hát bizony a heverészést választom.
Nem emlékeztem már rá hogy a tejcsinálás ennyi energiát von el az ember szervezetéről, néha ijesztő éhségrohamok törnek rám. Szerencsére ilyenkor nem zabálom magam halálra, de ennem muszáj.

Egyébként azt hiszem mindenkinek a második gyerekkel kéne kezdenie. De nekem biztosan. Szinte gyerekjátéknak tűnik a kicsi körüli mindenféle teendő. Pedig sokkal macerásabb gyerek mint Emma volt. Vagy talán ő is volt ennyire macerás, csak már nem emlékszem? Engem is utolért volna az anyákat sújtó szelektív emlékezés? Néha azt hiszem igen.
Közben Jura olyan sokszor mondogatja hogy "olyan csodálatos anya vagy te édes szerelmem", és én ilyenkor kacéran azt felelem neki hogy "nem is, te hazug rossz kutya!", de közben hálás vagyok neki hogy ezt mondja, és így is gondolja. De egy picit el is komorulok, mert eszembe jut hogy milyen sokszor vagyok türelmetlen, önző, veszekedős. Sokkal sokkal jobb akarok lenni. Ez örökös konfliktusom önmagammal.

Közben meg azon is morfondírozom, hogy olyan sok helyről hallom hogy a szülés óta kissé megrendül a szexualitás a kapcsolatokban. Nők szinte büszkén súgják egymásnak hogy hát ők bizony nem kívánják a szexet amióta terhesek, vagy szültek. Olyan rémtörténeteket is hallok hogy szülés után hónapokig nem éltek házaséletet. Bevallom az utolsó trimeszterben én sem voltam az a végzet asszonya, és egy pihentető alvás jobban lázba hozott mint egy hancúr, de a szüléssel mindezt mintha elfújták volna. Mintha egy nagy nyomasztó felhőt fújtak volna le rólam. Olyannyira hogy amikor másnap meglátogatott a férjem a kórházban, hát bizony azon morfondíroztam, hogy milyen csendes sarokba tudnám észrevétlenül berántani.
Azóta is szinte szűntelen vágyakozással gondolok rá, mintha friss szerelmesek lennénk. 6 hét? Te jó ég! Hát ki bírja azt ki? Mi 8 nap után elbuktunk...

2004/11/16

szeretteim
Ma először vagyok itthon egyedül a két gyerekkel. Kicsit izgultam csak hogy mi lesz, de minden olyan gördülékenyen megy. Valahogy kerek egésszé vált a napom, nincsenek üresjáratok, minden percemre jut egy gyerek, néha egyszerre kettő is... Biztos lesznek rohanós, háklis napok, amikor mindenki feszült, ingerült, nyűgös, amikor nekem is kevesebb a türelmem.
Elhatároztam hogy nem ülök egész nap a gép előtt, a fórumra egyáltalán nem is lépek be, mert akkor nem tudom abbahagyni. Márpedig mennyivel nagyobb kincset ér az időm, ha a gyerekeimnek szentelem.
Emma önjáró már, bármit lehet mellette csinálni. Imádom hogy ilyen kis értelmes, bontakozik ki a kis személyisége, bármi dolgom van a házban jön utánam, és mindenhol megtalálja a módját, hogy hogyan tudja játékosan felfedezni a világot. Szeretném minél jobban kiélvezni ezt az időszakot.
Iván még egy kis zsigeri csomag, lenyűgöz a természet találékonysága, ahogy megnyilvánul a tökéletes kisfiamban. Imádom ahogy szopizik, azt az isteni semmivel össze nem téveszthető anyatejes illatát. Igen hálás vagyok a sorsnak hogy könnyedén kakil és pukizik (ó, az anyák örök témája), semmi sírós hascsikarás. Remélem ez így is marad. Az éjjellel azért vannak némi problémák, dehát olyan kicsi még, ráér átaludni az éjszakát ha nagyobb lesz.

Elégedett és boldog vagyok. Sosem gondoltam volna, hogy ez így lesz. Talán nem is lesz mindig így, lesznek szétcsúszott időszakok is, de most nagyon élvezem az életet.
Szerelmes feleség vagyok, és boldog anya. Itt és most ez a legjobb, ami történhet velem.

2004/11/14

csalad
Hát itt van ő, megérkezett. 2004 november negyedikén megszületett Sándor Iván László.
Egy problémamentes, és viszonylag élvezhető terhesség után egy álomi villámszülés (gátvédelem, és minden egyéb beavatkoás nélkül), majd szinte pimaszul könnyű gyermekágy következett, a tejem a második napon beindult, de mellem volt szives az oly rettenetes belövellést (feszülő, betonkemény, forró, csomós cicik) mellőzni, egyszerűen csak lett tejem, egyre több, nagyon sok, árad. Imádom az ézést ahogy táplálom a gyermekem.
A gyermekem, aki olyan tökéletes.
És mégis dúl bennem egy csomó ambivalens érzés. Szerelmes vagyok a lányomba, és imádom a fiamat is. Mégis csalónak érzem magam. Senki sem mondta hogy ez ennyire nehéz lesz. Hogy ilyen nehéz kettőt szeretni...
Talán amikor alszanak. Két szuszogó kis csomag, belőlem sarjadzott élet. Akkor kezdem sejteni milyen is lesz majd szeretni őket együtt, belső vívódás nélkül.

2004/11/02

has
Tegnap este anyu is, és Jura is már 9-kor mély álomba szenderültek. Bennem valami ősi erő dolgozik, egészen nevetséges fészekrakó ösztönnek nevezni. Sokkal inkább a megveszekedett fanatikus suvickolási láz illene ehhez a mindent felemésztő késztetéshez.
Késő éjjel is ugrásra kész izomzattal feküdtem az ágyban, teljesen éberen, és elemi erővel fogtam vissza magam, hogy ne rohanjak ki a fürdőszobába suvickolni.
Egy pillanatra eljátszottam a gondolattal hogy megteszem, de aztán meggondoltam magam. Nem akartam Jurát egy olyan traumának kitenni, hogy éjnek évadján felriadva szeretett felesége hiányára azt a kádban találja meg, amint eszelős tekintettel már a zománcot vakarja le onnan...

2004/11/01

zsana mamanal
Egy ideje úgy terveztem hogy ma fogok szülni. Dehát ember tervez... ugyebár...
Tegnap olyan szép ígéretes fájásaim voltak egész délután, de estére huss, eltűntek.
Ma a kertben rendezkedtünk, cipekedtem, emelgettem, hajolgattam, de semmi...
Várakozunk...

Ma van halottak napja, voltunk este a temetőben. Olyan gyönyörű az a sok világító mécses a sötétben...