2003/07/31

net-cafe kepeslep
Ma 2 hónapos Emma!!!

Nah azért ez a nap sokkal, de sokkal jobban telt.
Emma jóformán egész nap aludt, valszínüleg a hidegfront is álmosította, és neki is ki kellett azért heverni a tegnapi őrületet.
Jurával kibékültünk. Ez persze hülyeség, mert nem is voltunk összeveszve. Végülis miből tanul az ember, ha nem az ilyesmikből, nemigaz? Ráadásul este elvittük a beszerzett légzésfigyelő párnát Ibolyának, meg még egy csomó pelust, mert bizony kinőttünk a pampers miniből, és ami maradt, azt minek tartogassuk, náluk legalább elfogy. Ettől persze sokkal jobban éreztük magunkat a bőrünkben.

Egész más. Már napok óta le akarom írni, csak mindig elfelejtem.
Valamelyik tévéadó hétköznap úgy éjfél körül. Telefonos játék. 4x4-es felosztású négyzet.
C I C I
I C I C
C I C I
I C I C
Kérdés: hányszor lehet leolvasni az ábrán a cici szót?
Ez igen, gyerekek!
Dermedten álltam a képernyő előtt. Ez most ugye nem komoly? - kérdezgettem magamban rémülten. Ugye nem süllyedhet idáig a magyar televíziózás? Azt hittem Anettka és Tündike alá már nem tudunk menni.
De. Tudunk.
Hát ezért nem nézek én tévét...

2003/07/30

net-cafe kepeslap
Ehhh... ha azt mondom, hogy szörnyű napom van, akkor még semmit sem mondtam...
Emma megkapta a 2 hónapos oltását. HIB és meningitis ellenit. Üvöltött mint a sakál, alig bírtam megnyugtatni. Kicsit elaludt, majd olyan f1 körül felébredt. Onnantól kezdve végig üvöltötte a délutánt. A lába bedagadt, fájt neki, hőemelkedése is volt és persze nyüglődött. Én teljesen kétségbeestem, a végén már vele sírtam. Felhívtam Jurát, aki nem egészen úgy reagálta le a dolgot, ahogy nekem jólesett volna. Totális félreértés volt. Ő csak nyugtatni akart azzal, hogy elbagatelizálta a dolgot, én meg ebből azt vettem ki, hogy nem is vesz komolyan, hülyének néz, hogy ilyen kis problémától ennyire kiborulok. Mindketten jól megbántódtunk. Szerinte mártírkodtam, szerintem pedig érzéketlen volt. Este totális sértődötten jött haza (akkor Emma már másfél órája aludt, kicsit ki tudtam fújn magam). Hiába udvaroltam körbe, nem érdekelte. Én pedig túlságosan fáradt és megviselt voltam ahhoz, hogy sokáig békítgessem.
Emma felébredt, ő pedig odaugrott hozzá, kivette a kezemből, hogy majd ő. Jó, tessék, én elmegyek zuhanyozni.
Jól sült el a dolog, mert én az aggodalmammal csak gerjesztettem Emmában a nyűgösséget, ő pedig frissen, vidáman állt a dologhoz. Persze, hogy a gyerek vigyorgott neki, beszélgetett vele.
Hát ehhez kell két ember.
Én viszont totálisan kikészültem, legszívesebben világgászaladnék...
Hát ez van, holnap is virrad ránk egy reggel, talán jobb nap lesz, mint a mai volt. Mellesleg ez nem lesz nehéz...

2003/07/29

emma alszik
Jura miután elolvasta a szombati post-omat azt mondta, hogy az nem kifejezés, milyen részeg voltam, azt sem tudtam kimondani, hogy proletár... Öööööö...

Egész más. Éjjel felébredtem, és megnézten Emmát, hogy be van-e takarva, nem fázik-e. A félhomályban neztem, ahogy a pelust, amivel be volt takarva teljesen maga köré csavarta. Úgy nézett ki, mint Casper. Egy bájos pici szellem a kiságy közepén, édesdeden aludt.
Aztán a hajnali szopikor csak néztem, néztem. A kis mezitelen lábacskáját, ahogy a szopi közbeni átszellemültségt?l emelgeti, nekitámasztja a karomnak, szétterpeszti a lábujjait. A kis kezét, ahogy az ujjamba kapaszkodik, és az okos kis szemét, ahogy félálomban félig leengedett szemhéjja mögül a melltartóm pántját szemléli.
És akkor arra gondoltam, hogy tényleg igaz, hogy milyen gyorsan megn?nek, és olyan rövid ideig lesznek ilyen picik, minden pillanatot érdemes megragadni...
Akkor nagyon akartam, hogy velünk aludjon a nagyágyban, összebújva, hozzámgömbölyödve, mint egészen pici korában. De tudom, hogy a saját ágyában, nyugiban szeret aludni, ezért inkább visszatettem oda, mikor elaludt.

Délután megyek kozmikushoz, huráááááá!
Végre sikerül elvergődni. Azert nem felhőtlen ez az öröm, mert az arckezelés eredménye nálam általában az, hogy napokig úgy néz ki az arcom, mintha kézigránáttal sminkeltem volna... De azután nagyon szép leszek...

2003/07/28

simon marsden kepe
Olyan 14 éves lehettem, mikor anyu elárulta, hogy tulajdonképpen nem is biztos, hogy az az apám, akit annak gondolok, lehet, hogy másvalaki. Halottakról jót, vagy semmit, így aztán talán elég ha azt mondom, ha kettejüket összegyúrtam volna sem tettek volna ki egy fél "rendes" apát. Nem akarom anyut megbántani, de férfiak terén rettenetes izlése volt...
Nem rázott meg különösebben akkor a hír, úgy döntöttem, nekem jó az, aki van (ő sem, de a másik tényleg sokkal rosszabb). Mind a kettő totál alkoholista, csak emeznek már megszoktam a hülyeségeit.
Apám (akit eredetileg annak tartottam) 3 éve halt meg egy szörnyű betegségben. Nemsokra rá kiderült, h V. (a másik versenyző) is nagyon súlyos beteg. Hja kérem az alkohol öl butít és nyomorba dönt. Nemsokkal ezelőtt agyvérzést is kapott, lebénult, haldoklott... (Az ivást azért nem hagyta abba...)
Múlt héten anyu eljött velünk sétálni a parkba, és többek közt V-re terelődött a szó. Anyu azt mondta, V. nem hívta már vagy két hete, csak nem meghalt?! Az egész olyan morbid volt, hogy hangos nevetésben törtünk ki.
Ma hívott anyu, hogy jól érezte, V. tényleg meghalt még múlt hét kedden...
A sors furcsa fintora, hogy ugyanabban a temetőben, ugyanúgy lesznek eltemetve, ugyanabban a szóróparcellában...
Jövő hét kedden lesz a temetés, és bár utálok temetésre járni, azért megígértem anyunak, hogy elmegyek vele (ne legyen egyedül), és V. lányának is biztos jól fog esni, hogy ott vagyok. Régen nagyon jóban voltunk, csak őt Németországba fújta a szél, évek óta nem találkoztunk...
Holnap talán előrukkolok egy vidámabb témával.

2003/07/27

emma utazik
Ma kirándultunk. Természetesen csak mi lehetünk annyira őrültek, hogy negyven fokos kánikulában elindulunk az alig két hónapos gyerekünkkel bejárni Tolnát-Baranyát...
Először Jura anyukájának a sírjához mentünk ki a temetőbe. Aztán betévedtünk az Oázis kertészetbe, ahol jót sétáltunk a fellocsolt járdán, a növények között. Természetesen nem mi lettünk volna, ha nem szerzünk be gyorsan egy pá növénykét. Kaptam egynehány golgotát, tele bimbóval, az egyiken termés is van, Jura pedig egy margitvirággal lett gazdagabb. Igazi jófej, mert látta, hogy nagyon szeretnék mindkettőből kapni, de nincs pofám ennyi növényhez, ezért lovag módjára felajánlotta, hogy akkor a margitvirág az övé.
Valahol kőbányán megálltunk megetetni Emmát, aki kábult ájult volt a hőségtől. Őrbottyántól nem messze egy kis kerthelységben megebédeltünk (ekkor már kellemes idő volt), és kikocogtunk Őrbottyánba megtekinteni a telkünket, amin építkezni akarunk. A szomszéd idős házaspár minden ember szomszéd-álma. Kedvesek, segítőkészek, bár kicsit beszédesek. Gondolom nem sokmindenkivel van alkalmuk szót váltani ott a falu végén. Jóska bácsi bevezetett a konyhakertjébe. Mintha a paradicsoma tévedtünk volna be. Baracktól és szilvától roskadozó gyümölcsfák, amiket csak a katalógusban lehet látni, sehol egy gaz, katonás sorban a növények, virágok, fák, szőlő. Egy kis fabódéban kisnyuszik, rácsos kifutóban csirkék. Kezesek, jönnek a ketrechez egy kis beszélgetésre. Jóska bácsi egyből felkapott egy vödröt, abba szedett nekünk barackot gyorsan, mondván szívesen adják, a gyerekeknek egész nyáron Balatonon vannak, és különbenis, van kertjük (némi neheztelés csendült ki a szavaiból). Nincs az a műbarack, ami ilyen gyönyörű és nagy lenne. Csak ez igazi, nem felfújt vacak, és az íze.... Mennyei... Jöjjünk legközelebb is, mert ők nem tudnak ennyit felhasználni, és csak érik, érik... Egy kiscicát is kapunk tőlük, mert mikor említettem, hogy mi is szeretnénk kutyát is, macskát is, egyből felajálotta a kis foltos kislány cicust, aki ott rosszalkodott a közelben.
Boldogan és elégedetten tértünk haza, egyedül attól féltem, hogy Emmának lesz valami baja ettől a szörnyű hőmérséklet-ingadozástól, hűtött kocsiból ki, majd újra be egész nap sokszor. De úgy tűnik kutya baja...

2003/07/26

2 anya - 2 baba
Van nekem egy baratnőm, Ibolyának hívják. 10 héttel később lett terhes mint én (sajnos sokkal rosszabb körülmények között, apuci nős, se híre se hamva, Ibolya fitnesz-edzőként dolgozik, meg otthon lakik egy panel felszobában, stb). Szegény embert még az ág is húzza, másnap, hogy megszületett Emma, megszületett az ő kisfia is, Márk, 30. hétre, 1500 grammal. Hol lélegeztetőn volt, hol nem, sok kálváriát megjártak, mire hazamehettek. Most jelenleg stabilan 2 kilo fölött van a pici. Hozzájuk mentünk látogatni. Ibolyának semmi keresete, csak a GYES, más se egyéb. Ebből nem lehet eltartani egy pici babát. Összeszorult a szivem, mikor hallgattam a beszámolóját. Arra sincs pénze, hogy béreljen egy légzésfigyelő párnát, ezért félálomban, rettegve alszik.
Nem mártírkodik, nem félti túl a picit sem, jókedvű és vidám. De nagyon egyedül van. Hazafelé a kocsiban el is pityeredtem, anyira elszomorodtam. Főleg azon, hogy nincs egy társa, akivel megoszthatja a félelmeit, szorongásait, a rettegést a kisfia életéért. Néztem Jurát, ahogy vezetett, mellettem az egészséges boldog kislányom, a boltban bármit leemelhetek a polcról, kedvemre vásárolhatok. Nem mondom, hogy nem értékelem, hogy Jura milyen csodálatos társ és apa. De ilyenkor minden kétszeres fontosságúvá válik. Ilyenkor tudom igazán, hogy micsoda egy piszok mázlista vagyok. Ugyanakkor meg bánt ez a rettenetes igazságtalanság, hogy olyanokat tipor meg az élet, akik nem érdemlik meg. Sőt... Azt mondom, hogy ezt senki sem érdemli meg...

Tavaly nyáron, szerelmünk hajnalán egyszer elvitt autókázni. Rettenetesen berúgtam, nem kertelek, seggrészeg voltam. Összevissza beszéltem, már ahogy a részegek szoktak. Összeakadó nyelvvel taglaltam, hogy szerintem miért igazságtalan az élet... Így utólag belegondolva iszonyú hülyén nézhettem ki, de már akkor is ilyesmire gondoltam... Csak akkor még annyira távoli volt a családalapítás, gyereknevelés. Ha az ember maga is anyává válik, sokkal komolyabban érintik ezek a dolgok, főleg ha egy közeli ismerőssel esik meg.

2003/07/25

a tokeletes kave szerelmunknek
Azt hiszem senkinek nem jelent újdonságot a hír: egy kapcsolatért meg kell dolgozni. Hát igen. Én a kapcsolatomba fektetett energiám szimbólumát a Jurának készített kávéban látom.
Az úgy van, hogy az ember friss szerelmesként minden reggel megfőzi imádata tárgyának a kávét, felgőzöli a tejet, a csésze alá csészealjat tesz, és kakót szór a habos kávé tetejére. Aztán ahogy múlnak a hónapok, először csak a kakaó felejtődik le (mert be kell érte menni a kamrába +2 lépés), aztán a csészealj (+1 lépés), végül a gőzölés is elmarad (+1 perc). Ez szinte észrevétlen, de tökéletesen szimbolizálja egy kapcsolat érzelmi leépülését.
Amikor először vetődött fel bennem, hogy lehagyom a kakaót, egészen megrémültem. Nem hagyhatom kiveszni az apró kedves kis gesztusokat a kapcsolatunkból, mert olyan egymás mellett élő érzelmi zombikká válunk, mint a legtöbb körülöttem lévő ember.
Nem mondom, hogy minden reggel csinálok kávét, mert ez nem lenne igaz, mostanában sokszor úgy jön ki a lépés, hogy elmarad. De ha csinálok, akkor gőzölök, csészealjat rakok, és kakaót szórok. Mert ez nekem nagyon fontos, és örömmel teszem.
Olyan ez, mint mikor az ember tekintete a kedvesére téved, és megbizsergeti a felismerés. Igen, ezzel az emberrel élek együtt, ő a gyermekem (és leendő gyermekeim) apja, vele fogok megöregedni, és ez mérhetetlenül boldoggá tesz.
Nah talán ma kicsit érzelgős hangulatom támadt, talán az eső, talán a közelgő nyár vége, talán a péntek...

Tegnap elmentünk a közelben lévő baba-nagykerbe, hordozókendőért. Rengeteg holmi van, meglehetősen jó áron, és rátaláltunk egy igazi gyöngyszemre. egy kis sárga body, a következő felirattal: "A NAGYMAMI kedvence vagyok". És mivel ma jön anyu, gondoltam ezt adom Emmára. Ne csak én érzékenyüljek el folyton, hanem más is...

2003/07/24

jordy kepe - fotoarena
Hahhh, megoldottam a számláló kérdést is, kezdem kapizsgálni az alap html dolgokat. Elvégre számítógépes családból származom, vagy mi...

Tegnap kimenőnk volt Jurával. Anyu fürdetésre ideért, szép kényelmesen leraktuk Emmát, és leléptünk. A nyugalmunknak legfőképp az volt az alapja, hogy Emmát az ember lefekteti az esti szeánsz után legkésőbb 9-kor, és jóformán mozdulatlanul alszik hajnali 6-ig. Amikor még terveztük a gyereket, sokszor emlegettük, hogy bizonyára sorban állnak a kis lelkek azért, hogy hozzánk születhessenek le, mert biztosan szerető. boldog családban fognak felnőni. Ebben lehetett valami, mert villámgyorsan teherbe is estem. De azért meg kell hogy mondjam, kölcsönösen jól jártunk Emmával is.
Naszóval hogy egyik szavamat a másikba öltsem, felkerekedtünk, és elindultunk. Jura tegnap kapta meg a vadiúj céges kocsiját, egy Citroen C5-ös kombit, napfénytetővel, és egy csomó kellemes funkcióval. Feltétlenül fel akartuk avatni. Tavaly nyáron egy A6-osa volt, szintén napfénytetővel, és akkoriban sokat hódoltunk a kedvenc időtöltésnek, a kocsikázásnak. Sokszor illuminált állapotban felálltam, és derékig kilógva a tetőn kurjongattam a világnak. Jó kis móka volt.
Most felvettem a legszexisebb fehérneműmet farmert, és egy áttört kis pulcsit, és nekivágtunk a langymeleg nyári estének az új autóval (ami leginkább egy bálnára hasonlít). Első körben a Millenáris parkban kötöttünk ki. Lehevertünk a fűre egy-egy gyékényen, borozgattunk, beszélgettünk. Aztán mikor elkezdődött a szabadtéri mozi, inkább autózni vágytunk. Hatalmas kört tettünk meg, Esztergomban megtekintettük a bazilikát, valamint belecsöppentünk egy szabadtéri Carmen opera próbájába.
Aztán valahol Visegrád környékén egy erdei úton csak sikerült felavatni az új járgányt. A hátsó ülések egy kisebb szállodai lakosztály méretével rendelkeznek, így különösebb zúzódások nélkül eshettünk egymásnak kamaszos hévvel. Kéjtől sikongatni csak akkor esik igazán jól az embernek (ti. nekem), ha közel s távol teremtett lélek sincs. Ez pedig megadatott nekünk...
Hazaérve (háromnegyed 2 magasságában) anyu közölte, hogy egy élmény erre a gyerekre vigyázni, amióta elmentünk, meg sem nyikkant. Jura meg is jegyezte (mivel a kirándulás közben többízben aggodalom fogott el, hogy mi lehet itthon), hogy Emma ezzel közölte, hogy "anya, nyugodtan menjetek el szórakozni apával, én a nagyival is békésen elvagyok. Érezzétek jól magatokat!" Hát nem egy imádnivaló tündér ez a gyerek?

2003/07/23

emma kacag
Bevezettem egy pár újítást, lehet mailt írni és van vendégkönyvem is. Meg számláló is lesz, ha végre rájövök, hogy hogyan kell felrakni.

Férfiasan bevallom, még mindig könnybe lábad a szemem, ha Emma rámmosolyog. Márpedig mostanában egyre többször csinálja. Ha felébred, nyüglődik, de amint meghallja a hangom, elmosolyodik. A pelenkázóasztalon is szoktunk beszélgetni. Én beszélek, ő mosolyog, teli szájjal vigyorog, kurjongat.
Bámulatos fejlődés. Hiszen még csak most született, egész nap aludt, csak nézett a semmibe... Most pedig beszélget, közli az igényeit, figyel, mosolyog...

2003/07/22

baricz kati kepe
A szemérmes olvasók lapozzanak a következő naphoz, mert intim részek jönnek (nem, nem Howard Stern...)
Az embernek az élete során kialakul egy bizonyos képe a szexualitásról. Nyilvánvalóan az addigi partnerek (vagy azok hiánya) határozza ezt meg (meg még egy csomó minden, neveltetés, gyerekkor, iskolázottság, kultúrkör). De azért nagyjából mindenkiben van egy séma, ami rögzül úgy 20-25 éves korra.
Nekem meglehetősen sok pasival volt dolgom életem során, de valami mindig hiányzott. Nem voltam soha hűséges sem, mert pár alkalom után meguntam az illetőt. Ha amúgy együtt voltunk, ezért nem dobtam a kapcsolatot, csak félrejártam. Siralmas egy helyzet volt, na. Akkor nem tűnt annak persze...
A szexet pedig soha, de soha nem hívtam szeretkezésnek, mert számomra idegen volt ez a kifejezés. És hát szép magyar anyanyelvünkben annyi más szó van rá.
Olvastam persze én is, és hallottam is olyan párokról, akik sok sok idő után is kívánták egymást. De mindig is úgy gondoltam, ez tündérmese. De arról ábrándoztam, hogy ha egyszer megtalálom az Igazit, a herceget hófehér lovon, akkor őt onnan ismerem fel (számtalan más jel mellett), hogy hozzá jólesik majd hűségesnek lenni, és nem is lesz kedvem soha megcsalni. És boldog monogámiában élünk, amíg meg nem halunk.
Az utolsó években egyre halványodott bennem ez a kép, egy megkeseredet anorexiás kiscsaj lettem, akinek minden öröme az volt, hogy volt egy kabriója (pontosabban használhatott egyet).
Aztán megtörtént a csoda. Jura rám talált (kb egy fél év kihagyás után találkoztunk újra, mindketten a mélyponton), és magával sodort. Úgy udvarolt, mint egy grállovag, szemében tűz, ölelő karjaiban védelmező erő, szavaiban méz. Erősen tiltakoztam, sokáig menekültem a szerelme elől, mert nem szoktam én ehhez a fajta viselkedéshez. Végül beláttam, nem tehetek semmit, mert én is szerelemre gyúltam, és ez nem afféle hazugság, mint ami eddig esett meg velem olykor, olykor...
Tudom, hogy ő az Igazi, mert úgy érzem soha meg nem tudom unni, a szerelmét, és a szerelmeskedéseinket, amiket már nem hívok dugásnak, lévén nem azok. Nem kell élvezni, nem kell színlelni, mert nincs rá szükség. Elragad, elsodor, elringat. Ahogy telik az idő, egyre jobb és kívánatosabb. Semmi sem kötelező és mindent szabad. Tegnap még el is szundikáltam (igen, lehet meghökkenni, elszundikáltam) közben, mert ahogy bennem mozgott úgy éreztem ő a tenger és messze a partoktól ringat, körülfon, megvéd. Megtehettem, hogy elandalodom ennyire, mert vele nem kötelező vonaglani, és kéjsikolyokatt hallatni. Csak ringtam, mint egy kis csónak a csillagokban fürdő tengerben, mikor rámzuhant a kéj. Egy pillanat alatt, mint egy hatalmas hullám, ragadott el, és sodort messze a valóságtól, a szerelmünkbe, a szerelmeskedésünkbe. Kapaszkodtam belé, mert szinte fájt a gyönyör.
Hogy hová, merre visz az utunk? Nem tudhatjuk, de egy biztos, együtt megyünk, kézenfogva. Az agyamban elmosódtak már a régvolt férfiak képei, mozdulatai, egyetlen homályos masszává lényegültek, lényegtelenné váltak. Csak ő van, testem finom hangszerén az ő dallamai szólalnak meg, édes, bús, szép, játékos melódiák...

2003/07/21

Maneken Piss
Háromnegyed 11-kor becsöngetett hozzám a szembe-szomszédasszony, hogy lehet, hogy rossz a kaputelefonja, leszalad és megnyomja, nézzem már meg legyek szíves, hogy csörög-e. Leszaladt, megnyomta, csörgött. Már a lépcsőn felfelé jövet szabadkozott, hogy csak azért gondolta, hogy rossz, merthogy vár egy szerelőt, aki 10 és 11 közöttre ígérte magát, és talán itt járt már, csak nem tudott bejutni.
10 és 11 közöttre ígérte magát. Egy szerelő. Háromnegyed 11 volt. Hol él ez a nő, könyörgöm? Mert hogy nem Magyarországon, az tuti. Elfojtottam egy harsány kacajt, és megnyugtattam, hogy jönni fog az a szerelő. Mégsem röhöghetem körbe a szomszédomat, akivel most találkozom életemben először...

Emma nagyon nyűgös egész nap, van hogy csak sír, ő maga sem tudja miért.

Este voltunk fogorvosnál, a doki akkora lukat fúrt a fogamba, mint egy holdkráter. Ideiglenes tömés van benne, meg kell figyelnem, h fáj-e. Mert ha igen, akkor gyökérkezelés lesz... Annyit kérdezett, hogy teljesen zavarba jöttem. Mikor fáj, mennyi ideig fáj, mikor múlik, el, mitöl múlik el, stb stb... Mondtam neki, hogy egy pár hetes gyerek mellett az ember nem tud ilyesmire figyelni. Egyszercsak megfájdul, aztán egyszercsak már nem fáj...
Becsületére legyen mondva se az injekció, sem pedig a fúrás kicsit sem fájt, ellenben most, hogy jön ki belőle az érzéstelenítő úgy érzem, hogy arconcsaptak egy fagyott ürücombbal...

Este nagyon jót nevettünk. Jura a fürdetőmester, a lefekvéselőkészítő. Kikészítem neki, hogy mit kell a gyerekre adnia, de ezen kívül mindent megcsinál (mert azt kijelentette, hogy ő nem képes kitalálni, mit adjon rá. Itt van az ő tudományának a határa. Ezt pedig tiszteletben kell tartani.)
Naszóval gyerek bedugva a hálózsákba, és kezdetét vette a tradícionális esti hasfájás elleni folyadék gyerekbeügyeskedése. A játékhoz három versenyző kell, egy pár hetes kisbaba, akibe bele kell juttatni egy kiskanálnyi szirupot, és két szülő, akiknek ezt meg kell ez a feladata. A sikerhez, gyorsaság, villámkéz, megfelelő időzítés és rafiéria szükségeltetik (a kisbabának olyan még a szopás miatt a szája, hogy ha valami belekerül, automatikusan köpi ki). De már ráérzett a játék lényegére, az arcán feszült elszántság, mikor elkezdünk prüntyögni, és közeledik a kiskanál. Már ekkor beindul a nyelve...
Első körben el is véreztünk, hiába lapátoltam visszafelé a száján kicsorgó lötyit, nem és nem volt hajlandó nyelni. Második körben egy bravúros mozdulattal a beleöntöttem, úgy is hallottam, hogy nyel egyet. Egyszercsak elkezd valami ömleni a szőnyegre. Nocsak... Hm... a hanyatt fekvő gyerekből, akinek végig a száját lestük, hogy jut a szőnyegre ennyi (te jó ég, tényleg, de mennyi?!) folyadék?
Apa lába végigfolyatva, a szőnyegen tócsa. Bepisilt. Na de hogyan? Ennyire? A friss pelusból?
Nohát a megfejtés, apa nem adott pelust a kislányára. A hálózsák az megvolt, csak a pelus hibádzott. Diszkréten röhögtem csak, nem akartam megbántani. Kuncogva közöltem vele, hogy rosszul gondolja, a gyerek még nem szobatiszta. (Ezt azért nem lehetett kihagyni.)
Mentségére legyen mondva este nálunk volt az építész, hozta a terveket a házunkról, amit építeni szándékozunk, és még nagyon ott járt az esze. De akkor is nagyon mókás volt...

2003/07/20

barackos turogomboc
Dani reggel ma betrappolt, és a következő szavakat kiáltotta a hajnali szerelmeskedéstől még félájultan alvó apjának:
- Apa! Elfelejtetted, hogy én már ébren vagyok!

Nohát. A lábujjam megmaradt, de egyéb kedvező jelek is feltűntek. A golgotám azon kívül, hogy hajt, mintha valami versenyre kelt volna a muskátlikkal, hozott egy csomó bimbót. Csak úgy. Egyik napról a másikra. Békés csend honol, Jura most viszi haza a gyerekeket, Emma alszik.

Van nekem egy barátnőm, aki végig mellettem ült a gimiben. Melindának hívják. Van egy nyaralójuk Bogácson, ami régebben igazi vidéki nyaraló volt, a budi a kert végében (maga a kert amúgy 5 lépés x 5 lépés), vizet a hidrofór nyomta fel a kútból, mosdani lavórban lehetett. Mára felújították, bent van a wc, és zuhanyozni is lehet. Szóval a burzsoázia diszkrét bája lengi már körbe. Ebbe a nyaralóba voltam én hivatalos minden nyárra egy hosszú hétvégére. De ami az egész történetben a leglényegesebb, az a barackos gombóc. Mert hogy a Melinda nagymamája (Mamóc) minden nyáron csinált nekünk rettenetes mennyiségű barackos gombócot. De ezt úgy kell elképzelni, hogy vejlingszám. Az ember felkelt olyan dél körül (mivel előző nap a helyi discoban végeztünk szociológiai tanulmányokat), bedob egy könnyű reggelit (ami náluk nem olyan egyszerű, mert más fogalmaik vannak a "kevés étel"-ről), visszaheveredik picit, és várja a gombócot. Nemsokára kötelező húsleves után asztalra kerül a barackos gombóc. Az ember eszik-eszik-eszik. A rosszullét határán csendben lehever a hintaágyba, rágyújt, emészt. Ha már kicsit könnyebb a gyomor, lehet nekiállni a következő adagnak. És ez megy egészen estig. Bátran állíthatom, eddigi nyaraim fénypontjai voltak ezek minden évben.

És Jura ma barackos gombócot csinált. Mert én egy olyan piszok mázlista vagyok, hogy nem csak hogy főz a kedvesem, de ráadásul isteni finomakat. Ha még azt is elárulom, hogy el is mosogat maga után, és gyereket is virtuóz módon pelenkáz (a kakis pelustól sem rémül meg), akkor testőröket kell fogadnom. Mert akkor nők hada fog lesni ránk minden sarkon, hogy megszerezzék maguknak az én Jurámat.

2003/07/19

banaan kepe-fotoarena
Vannak pillanatok az ember életében, amikor egy igen kicsi, csendes szigetre vágyik, ahol békésen vizipipázva telnek a napok. A délután egyik pillanata ez volt. Túl nyugodtan indult a nap. A gyerekek (a Jura leendő exnejétől származóak) meglehetősen későn ébredtek, nem volt éjjel mászkálás ("apa! Fáj a hasam..."), és még órák múltán sem tépték egymás haját. Még a Tescoban is minden rendben volt. Bár azért azt meg kell, hogy állapítsam, ha ledobnak egy dzsungel közepén, mindösszesen egyetlen machetevel, az sokkal egyszerűbb feladat, mintha szombat délután három gyerekkel elindulsz tescozni...
Mikor csomagokkal megpakolva kiértünk a parkolóba, szomorú látvány tárult elénk. Defekt. Nosza apa nekiugrott kereket cserélni, közben a gyerekek rollerre pattantak, és különböző kunsztokkal hozták a hajhullást azokra a suzuki vagy opel volánja mögött ülő sörhasú családapákra, akiket eléjük vetett a rosszsorsuk.
Emma etetési ideje vészesen közelgett, én pakoltam a kocsiba a csomagokat, és erőst szórtam a miatyánkot, hogy Emmára ne törjön rá a farkaséhség. Meg is úsztuk, Jura a teljes Ferrari versenyistallójat megszégyenítő iramban cserélte ki a kereket.
Recept: Végy 1 db Citroen Xsara Picasso gépjárművet, keverj hozzá egy nyakig olajos apát, egy kezét tördelő ideges anyát, két felajzott kiskorút, gyermekülésestől, egy éhes csecsemőt hordozóstul, egy nagyméretű babakocsi vázat, a ráillő mózeskosárral, bolondítsd meg egy csipetnyi pelenkázótáskával, két rollerrel, egy teljes garnitúra játszótéri szettel (ínyenceknek labdával, homokozóvödrökkel, szitákkal és formákkal), és az egészet habard be egy teljes tescós nagybevásárlás csomagjaival. Erős napsütésben, minimum 40C°-on tálald az idegösszeomlás határán. És ha még van szusz benned, akkor jó étvágyat!
Mire hazaértünk, Emma üvöltött, mint akit nyúznak. Berontottam a fürdőszobába. A kád eldugult, a mosógépből belefolyó zavaros fekete lé a peremét nyaldosta. Nosza kezet mostam, és miközben a gyerekek körülöttem örvénylettek (© by fisher), megpróbáltam levenni a felső polcról a kézmosókrémet Jurának. Az előtte lévő körömlakkos üvegcse ugrott egy tripla leszúrt rittbergert, és egy gyönyörű tízpontos gyakorlat után a lábujjam körömágyán landolt. Könnybelábadt szemmel álltam ostobán, kezemben a kézmosó krémmel, távolról Jura hangja úszott be az agyamba. Sürgetett, hogy igyekezzek, mert az Emma üvölt. Igen, hallom.
Na pontosan ez volt az a pillanat, amikor arra a kis szigetre vágyódtam. Pálmafák, halk gitárszó, vizipipa és a tenger. Kendert termesztenék, pöfékelnék, elmélkednék...
Mindenesetre a mellemre tett kisded egy másodperc alatt elhallgatott, mohón nyeldekelt, én meg a könnyeim fátyolán át vizsgáltam a lábujjamat, hogy vajon tényleg leesett-e, vagy csak úgy érzem...
Hát ilyen kis mókásan telnek a mi hétvégéink...

2003/07/18

hokory kepe-fotoarena
Hát azt írtam ugyebár, hogy tegnap nagyon hülye napom volt. Az én egyetlen szerelmem direkt úgy jött haza este, hogy előbb kicsit kiszellőztette a fejét. Erre talál itthon egy teljesen becsavarodott hülye libát. Mentségemre legyen mondva egész nap kopácsoltak a felettünk lévő (még mindig felújítás alatt lévő) lakásban, de már úgy tűnik, hogy a lépcsőházat is elkezdték bontani. Napok óta azt várom, hogy valami hasonló cetli fog várni a postaládában:
"T. Emberek!
A Világ, elavult konstrukciója miatt mára sajnos igencsak balesetveszélyessé vált, ezért az Önök érdekében felújítási munkálatokba kezdünk a jövő hét elejétől. Elsőként az eget bontjuk le. A további munkálatokról újabb értesítőn tájékoztatjuk Önöket. Az esetleges kényelmetlenségek miatt szives elnézésüket kérjük.
Tisztelettel: Isten"

Naszóval. Visszatérve az eredeti témára. Lecsattogtunk a parkba. Sosem gondoltam volna, hogy nekem egyszer hatalmas örömöt és változatosságot fog jelenteni, ha babakocsival róhatom a köröket a parkban. Hát bizony, s ez az idő is eljövend...
Feszülten baktattunk egymás mellett, saját kis világunkba zárva, fáradtan és ijedten attól, hogy most vajon a másik miért ilyen. Hülyeségekről fecsegtünk, csak hogy ne legyen csönd. Eddig ez soha nem volt gond, nem kellett soha állandóan fecsegnünk...
Aztán hazajöttünk, némileg feloldódva. Vacsora közben megbeszéltük, hogy semmi bajunk a másikkal, sőt... Csak egyszerűen mindkettőnknek rohadt napja volt, és eleve pocsék passzban vagyunk. Mindezt egy-egy pohár rose társaságában. Hejjj, hol vannak már a régi szép idők, mikor matrózokat megszégyenítő módon bírtam az alkoholt, és kacagva ittam asztal alá bárkit... Akkoriban engem leitatni maga volt a teljes anyagi csőd...
Na nem szaporítom tovább a szaporíthatatlant, két kortytól rendesen berúgtam. Ezek után elszívtunk egy-egy szál cigit. Jajjjjj, de jó volt. lassan egy éve már, hogy nem dohányzom (kismama szájába cigi? Na nem, azt még én sem...) Igaz, hogy 1mg-os hegyilevegő volt, de akkor is... Nagyon jólesett...

Az este folytatását mindenki kitalálhatja (szükség lesz gazdag fantáziára!). Hát igen... Most olyan jó érzésem van, tudom, hogy ez a kapcsolat életképes, gazdag és teljes. Mi mást kívánhatna egy érző keblű nő?

Nah! Végre megcsináltam a képeket is, külön ablakban nyílik, megfelelő méretben. Nem vagyok egy villámkezű html programozó, ezért meglehetősen sok időbe telt, arról nem is beszélve, hogy Emma egész délután nyűgösködött. Elmentünk a gyerekekért Pécelre, és persze mikor kakil 3 napi adagot? Persze hogy akkor, amikor csak a kocsiban tudom tisztába tenni... Murphy...

2003/07/17

dubrovnik
Tegnap elég hülye egy napom volt. Emma nagyon jófej volt, érezte, hogy ez a nap számára nem a hisztiről szól. Szinte egész nap aludt, rendes gyerek ez. Helyette én voltam nyűgös. Aztán Jura hazajött és kiderült, hogy ő is nyűgös. Ráadásul az a fasz főnöke állandóan piszkálja. Rosszul is érzi magát rendesen a munkahelyén. Erre még én is nekiestem, hogy mostanában nem foglalkozik velem annyit, mint régen. Én állat...
Hát nem tudom meg nem történté tenni. Azt hiszem tehetetlenségemben történt a dolog. Ha valaki őt bántja, az bánt engem is. Legszívesebben fognék egy jó masszív vascsövet, és addig verném az illetőt, amíg van benne szusz... Sosem fogok rájönni, mi értelme van megalázni az embereket. Attól mert ő főnök? Ugyan! Ő is pontosan ugyanolyat szarik, mint bárki más halandó ember ezen a földön...
Aztán persze tehetetlen dühömben (női logika, sosem fogom megérteni) szegény Jurának támadtam, aki elszunyókált mellettem, mikor arra kértem, beszélgessen velem, amíg cuppogtatom azt a nyomorult fejőt (nincs még egy épeszű ember, aki a 6. het után rendszeresen fejne, csak én... de muszáj...)
Reggel is olyan szomorú volt, engem meg mardos a lelkiismeret...

Most már értem, milyen az, mikor a felnőttek azt mondják, idén sem volt nyaram. Hát az pontosan ilyen, mint az én idei nyaram... Persze valószínüleg tavaly kinyaraltam magam az idénre is... Amikor elkezdik mondani az emberek, hogy jövő héttől szabin leszek, á, semmi különös, csak egy kis balatoni láblógatás a telken... Ja? Augusztus első hete nekem nem jó, Horvátországba megyünk... stb, stb... Elelinte nem is tűnt fel a dolog, de valamelyik nap szemet szúrt... Hát itt mindenki nyaral, csak én nem? Brühühühüüüü... Én még egy strandra sem jutok el... Brühühüüüü... (vagy legalább szolibaaaaa ááááá...) Napjában kétszer így behergelem magam, és rettenetes önsajnálatban fetrengek. Majd miután ilyen jól kiszórakoztam magam, megnyugszom.
Valószínűleg lenne más szórakoztató időtöltés is ehhelyett, dehát magyar vagyok, vagy mi, sírva vigadok...

Ráadásul, csak hogy fokozzam a borzalmakat, beismerem: nem szeretem a gyerekeket. (A sajátom persze kivétel, őt imádom.) Nem tudok mit tenni ellene, sosem voltam az a minden babakocsihoz odarohanó tipus. Idegesít a vernyogásuk, az állandó nyüzsgésük... Ezzel tudom, sokan vannak így, csak nem ismerik be. Valószínüleg akinek volt már érkezése családos emberek (pláne kisgyerekesek) beszélgetését hallgatni, azok tudják, hogy kizárólag a gyerekekről bírnak szövegelni. Mintha kötelező lenne. Te jószagú pálpusztai! Rám is ez vár? Én is ilyen lennék? ÁÁÁÁÁÁÁ... Na nem. Én normális dolgokról akarok normális emberekkel beszélgetni...

2003/07/15

maggie simpson
Talán meglehetősen perverz dolognak tűnhet, de szeretek szennyest válogatni. Mosni meg még jobban, dehát ez természetes, a gépből frissen kivett ruhának isteni illata van.
A szennyes válogatása is persze a saját ruháinkra vonatkozik. Kicsit olyan, mint áttekinteni az elmúlt hetet. Különösen Jura ruháit. Az ingek, ma pl láttam, hogy az egyik ingének fel van tűrve az ujja. Észre sem vettem, amikor rajta volt, sosem szokott ilyet csinálni, nagyon kíváncsi lettem, hogy miért tűrte fel. Az atlétái, amikben olyan istenien néz ki, a többi ruhája is, amik nem hivalkodóan, de egyértelműen jó szabású, márkás darabok. Szeretem az igényes embereket.
És szeretem azt is, hogy soha, de soha nem találok a zsebeiben olyan dolgot, ami gyanúba keverhetné... Egyszer lebuktunk így, a zsebében maradt egy szállodai számla. Amiben biztos vagyok, hogy csak olyan számlát fogok a zsebében találni valaha is, amiről én is tudok (mert ott voltam). Túl sok férj csalta már meg velem a feleségét ahhoz, hogy tudjam, milyen egy hűtlen férfi. És Jura kifejezetten nem ilyen.
Sok oka lehet annak, ha egy férfi hűtlen, de egy biztos, az esetek túlnyomó többségében a nő tehet róla, akit megcsalnak. Talán furcsán veszi ki magát, hogy én, mint nő (és ugyebár potenciálisan megcsalható ember) ezt írom.
Nagyjából négy csoportra osztható, amiért egy férfi félrelép:
1, Baleset. Véletlenszerű félrekettyintés, ennek a legfőbb oka az alkohol. A nagy cégek általában ezért szerveznek ún. team-buildingeket. Ezek nem úgy építik a csapatot (mint ahogy az mondva van), hogy erdei akadálypályán, és furfangos feladatokon kell együtt átvergődni. Ó nem, ez csak az álca. A valóságban úgy hozza össze az embereket, hogy az esti bulin korlátlan italfogyasztás után szinte véletlenszerű kiválasztódás során kerülnek egymás ágyába a kollegák. Mindenki kefél azzal, akivel akar (jó esetben ugyebár), utána lehet megbánni, megbeszélni, és a továbbiakban lehet a munkára koncentrálni az ábrándozás helyett.
2. Felbújtás. Általában tapasztalatlan, fiatal férjek végzete, akiknek a baráti köre javarészt agglegényekből áll. Ezek a "jóbarátok" igykeznek mindent elkövetni, hogy becserkésszék az áldozatot. "Na mi van, gyáva vagy odamenni ahhoz a csajhoz, mi?" Valamilyen (előttem relytélyes okból) ennek a mondatnak csak a legharcedzettebb férfiak nem ugranak be. Ennek egy változata a
2/A Presztizskérdés. Van egy bizonyos réteg, ahol szinte kötelező csinos, fiatal barátnőt tartani a feleség mellett. (Szigorúan tilos elválni a feleségtől, és a csinos, fiatal barátnőt elvenni, ez felér egy nyílt árulással.)
3. Kíváncsiság. Leginkább a kurvázás tartozik ebbe a körbe. Törvénybe kéne iktatni, hogy minden pasi alaposan kurvázza ki magát, mielőtt megnősül.
4. Boldogtalanság. Ez bizony összetett kérdés, frigid feleségek, szexuálisan szétcsúszott házasságok bonyolult szövevénye. Jó érzésű férfi ilyenkor csak kurvázik, a jobban meggyötört keres egy állandó szeretőt (ám csak az esetek 10%-ban válik el, és áll össze a barátnővel).

Na most aztán jól megmondtam a frankót, mindenki okulására. De hogy is jutottam idáig a szennyesválogatástól?

Emma néha kifejezettem Bart Simpson legkisebb hugára hasonlít. Néz tágra nyílt szemekkel, és közben cumákol ezerrel, csak úgy cuppog a cumi a szájában. Kiegyensúlyozott, boldog kis emberke. Látszik rajta, hogy szerelemgyerek...

Ma fejeztem be a Yeats halott! c. könyvet. 15 kortárs ír író rakta össze, mindegyikük írt egy fejezetet. Tulajdonképpen egy krimiparódia. Zseniális. Baromi bonyolult, de nagyon szorakoztató. Csak ajanlani tudom.

2003/07/14

golgota
Imádom az ebédszünet intézményét a munkahelyeken.
Egyrészt Jura ilyenkor szokott hivatalos ügyeket intézni, másrészt ilyenkor szokott hazaugrani egy kis ebédszünetes szerelmeskedésre... Mielőtt igazán összemelegedtünk volna, 3 évig voltam a szeretője, amolyan ebédszünetes kóbor numerákra, baráti beszélgetésekre (ezt majd úgy fogom mesélni a gyerekeinknek, hogy apa 3 évig udvarolt anyának). Aztán bumm, tavaly nyáron becsapott a mennykő mindkettőnk életébe, szerelemre gyúltunk, s egymás nélkül nem élhetünk már. De ezek az ebédszünetes édes együttlétek megmaradtak, csak most haza is hozzám jön...
Állítólag szülés után nem kívánja az ember a párját (oly nagyon, mint annakelőtte). Ezt cáfolandó én szülés közben is azon morfondíroztam, hogy van-e a szülőszobának olyan zuga, ahova beránthatom egy kiadós kis szerelmeskedésre...
Ráadásul másnap már őrülten kívántam, gátseb ide vagy oda. Aztán 2 hétig bírtuk, merthát mégiscsak gyermekágy meg ilyenek... Ki kéne várni azt a 6 hetet, úgy illik, vagy mi. Ha belegondolok, hogy az a 6 hét még csak most szombaton telt le... brrr.... A dokim azt mondta, h a 6 hetes kontrollon beszéljük meg a fogamzásgátlást a továbbiakra nézvést, addig úgysem eshetek teherbe. Nagyon remélem, hogy ezt úgy értette, hogy szülés után legalább 6 hétig nincs peteérés, és nem úgy, hogy nem szabad...

Ja, adós vagyok a golgota-átokkal. Az úgy volt, hogy évekkel ezelőtt valahogy tudomást szereztem a golgota virágról. GYönyörű szép, majd teszek ide képet. Szóval mindent bejártam, mire sikerült szerezni egyet (akkoriban még nem nagyon ismerték nálunk, a kertészetekben is csak bután, üres szemekkel néztek rám, hogy mit is akarok?), és ekkor kezdetét vette a golgota-átok. Soha egyetlen egy növény sem maradt meg. Hiába locsoltam, napoztattam, spricceltem, tápoldatoztam, még énekeltem is neki, mind kipusztult. Amennyi pénzem nekem kinyúvadt már golgotában, azon nyithatnék egy saját kertészetet.
És most, pár nappal ezelőtt kinyílt az első virág a (sokadik) golgotámon. Két napra rá a második virág is. Ezzel megtört a nagy golgota-átok, ezt bizony isteni jelnek tekintem arra nézvést, hogy mostantól sokkal jobbra fordul az életem. És érzem is a hatását. Bizony.

2003/07/13

emma olvas
Egészen furcsák a kisbabák, az egyik pillanatban kétségbeesetten és fájdalmasan zokognak, hogy az ember szíve meghasad belé, a következő percben pedig teli szájjal vigyorognak (rosszabb esetben fordítva).

Rájöttem, hogy Jura miért annyira cumi-párti. Hát neki nincs cicije. Azaz nyilván van, de nem a gyerek szájába adható. Én aztán tudom milyen frusztráló, ha az alig pár hetes gyermekünk vígasztalhatatlanul zokog és tátog. Mi ilyenkor a szülő első gondolata? Biztos éhes ez a szegény gyerek... (Teljesen függetlenül attól, hogy az előbb falt be egy kétszer annyi idős gyerekeknek is becsületére váló adagot.)
Nekem ugye könnyű, betárazom a cicit, oszt hajrá. Dehát egy férfiember mit csináljon? Ha a kezembe adja, hogy szoptassam meg, nyíltan beismeri, hogy vereséget szenvedett, nem tud megnyugtatni még egy síró kisbabát sem. No nem! Egy valamire való férfi ilyet sosem tenne. Inkább a szájába tuszkolja a cuclit (amit egyébként minden jó érzésű ded méla undorral és fintorokkal fogad), és ha elég ügyes, akkor sikerül akár percekig is a gyermek szájában tartani azt. Ez pedig egyenlő a sikerrel, mert mint fent említettem, a kisbabák hangulata akár a tavaszi időjárás, szeszélyes és változékony.
Ráadásul a cumi sokszor tényleg jobb megoldás, mert ha nem éhes (ez viszonylag gyakori sírás esetén), akkor azzal csak még nagyobb bajt csinál az ember, ha cicit ad neki. Mert akkor még többet eszik, és ettől mégjobban fáj a pocija. Ördögi kör. De Jura megtalálta a megoldást a cumiban. És én ezert (is) szeretem őt.
Ezért hát a mi gyermekünk cumizik. De ettől még kiegyensúlyozott, boldog babának tűnik. Sokszor elgondolkodtunk már azon, miért van a cumi kültéri egységének pillangó alakú két szélén lyuk. Elkeseredettebb pillanatainkban arra gondoltunk, hogy talán gumit lehet belefűzni, és akkor a gyerek fejére kötve nem kell fél percenként az ágyához ugorva visszailleszteni.
Nos, mielőtt bárki ránk hívná a gyermekvédelmiseket, meg kell hogy mondjam, ez mind csupán elmélet maradt, a megvalósításig sosem jutott, kizárólag csak ábrándoztunk róla.

Egész más. Emma ma olvasott. Pletykalapokat már eddig is lapozgatott, de ez most komoly, tudományos olvasmány, a 0+ kategória gyöngyszeme. (Gyakorlatlan szülőknek: 0+ = újszülöttkortól felfelé ajánlott) Ez bizony rikítóan szines (vizuális inger), a lapjai zizegenk (auditív inger), és különböző tapintású anyagok vannak belevarrva (taktilis inger). És még fogantyúja is van. Ez volt a végső érv, ami miatt megvettük... Egy zizegő színes apró könyv fogantyúval, mindössze 1500 ft-ért. Ja, és mosható is. A hülyének is megéri. De a gyerek imádja, vigyorog, kurjongat és hujjog neki. És egy érző szívű szülőnek nem is kell több...

(Apró adalék, mert ténylegesen megfogadtam, hogy itt bizony csakis a színtiszta igazat mondom, és különben sem szeretek más tollával ékeskedni: nem vagyok olyan művelt, hogy tudjam ezeket a szavakat, hogy auditív és taktilis. Jura súgta meg. Csak az igazság kedvéért mondtam el. Na. ő egy művelt ember. Én meg kevésbé. Na. Csak a miheztarás végett.)

2003/07/12

jura rozsai
Tegnap kaptam egy csokor sárga rózsát a kedvesemtől. 19 gyönyörű szál rózsa... Ő az egyetlen férfi igencsak szélesnek mondható ismeretségi körömben, aki tényleg "csak úgy" visz haza rózsát a szerelmének. Öcsém is szokott, de ő presztizskérdést csinál belőle, nála az a férfi viselkedéshez tartozik. Az én Jurám meg csak úgy gondol egyet hazafelé a munkából, és útba ejti a virágost.

Tegnap megérkezett az idézés a válóper utolsó fordulójáról, és nagy döbbenetünkre október 28-ra van kitűzve. Ez lesújtott minket, mert az az igazság, hogy szeretnénk végre összeházasodni. Kislánykoromban úgy gondoltam, hogy az esküvő az a csinnadrattáról szól. Most legszívesebben még tanúkat sem hívnék, egyszerűen kettesben lennénk a bürokrácia felkent papjával. Kicsit úgy érzem most, olyan ez, mint egy meghitt szeretkezés. És mint olyan, végtelenül intim is. Nagyon, nagyon kevés az az ember, aki annyira közel áll hozzám (pontosabban én őhozzá), aki őszintén tudna örülni az én örömömnek. És különben is, a szerelmeskedésünkhöz sem hívunk kukkolókat, akik az ágy szélén ülve (pláne zabálva és piálva) drukkolnak.
Ráadásul túl boldog vagyok ahhoz, hogy parádén mutogassam.

Most jut szembe, azzal a hírrel kellett volna kezdenem, hogy Emma ma 6 hetes. este 11.22-kor hivatalosan is csecsemő lesz az újszülöttből. Ezt pediglen úgy ünnepeltük meg, hogy egész délelőtt ide-oda rángattuk, és mindig akkor keltünk újra útra, mikor ő pont elaludt. Aztán a nagymamájára bízva leléptünk moziba és vásárolni. De most kölyökpezsgőt iszunk a tiszteletére...

Holnap mesélek a golgota-átokról, most megyek pezsgőzni.

2003/07/11

csendelet furdes utan
A tegnapi napot rendesen megszivtuk, mondhatom... Az én angyalkám egész nap aludt, felébreszthetetlenül, sejtettem is, hogy rossz vége lesz ennek. Úgy is lett... Fel 8-kor felébredt, végigüvöltötte a fürdetést. Valami eszméletlen hangerőt és frekvenciát kell hozzá elképzelni, majd az őrjöngéstől kifáradva szopizni sem maradt ereje, elszunnyadt a cicimen pár korty után. Kedvesem elment egy régi barátjához egy kis csevelyre (mégis milyen j-vel írkák ezt a szót?), én szép kényelmesen rendbe raktam a konyhát, beléptem a szobába, és akkor kezdetét vette az idegek harca.
Első körben egy kis dünnyögés jelezte, h nem úszom meg az estét kényelmes olvasgatással (ahogy reménykedve terveztem). Pár begyakorlott agonizáló angolna (továbbiakban AA) vonaglás, és egyre erősödő nyavajgás következett. (Valamiért egyből a cápa zenéje jutott az eszembe.)
Megadtam magam, gondoltam hamarabb szabadulok, ha engedek az erőszaknak. Kibontottam a pelusból, és elővettem a hőmérőt. A hőmérőzős kakicsalogatás technikájától még a kizárólag kőkemény hardcore pornókon edzettek is elsápadnak. Kislányom rutinosan a szájába kapta az öklét, és egy kedélyes vigyorral adta át magát az anális inzultálásnak. Rettegek belegondolni, milyen fricskát adhat ez a zsenge lelkének a szexuális fejlődés terén. Még jó, hogy nem fiú....
Nos kézzelfogható eredménye is lett a dolognak, elégedettem becsomagoltam, és megszoptattam. Hamizott is rendesen, majd bealudt. Visszacsempésztem az ágyába. Nemsokára felébredt, AA, dünnyögés, nyavajgás. Cumit adtam a szájába, altatót zümmögtem, simogattam, stb... elszunnyadt. Mire kényelmesen végighevertem az ágyon, megint felébredt... AA, dünnyögés, nyavajgás... Anya az ágyhoz pattan, lezavarja a szokásos köröket, ded elszunnyad, stb stb....
Nem részletezem, ez ment egész este megspékelve egy kis potyaszopival.
Fél egy körül küldtem egy enyhén ingerült sms-t az én kedvesemnek, h jöjjék már haza. Mint kiderült, már úton volt. Belépett a lakásba, bedugta a cumit a gyerek szájába, és a kölyköcske reggelig zavartalanul durmolt... No comment...

2003/07/10

Baricz Kati képe
Tegnap gyönyörű kis belépőt fabrikáltam, a szívnek meg kellett szakadnia belé, és pont a kiteljesedés pillanatában a gép egyszercsak azt mondta katt, és elsötétült a képernyő. Büszke vagyok a káromkodás-technikámra, nem véletlenül fejlesztettem évekig. És azt hiszem tegnap, ebben a katartikus pillanatban igazán szépen cifráztam.
Szóval akkor az eredeti téma: Emmának hívják, és szombaton lesz 6 hetes. Ezekben a percekben éppen az ágyikójában pihen, és delfinhangokkal vegyes disznóröfögést hallat. Csak úgy bele a nagy magyar XIII. kerületi délelőttbe.
Talán ő a vilátörténelemben az elhatározástól számítva leghamarabb megfogant baba.
Szégyenteljesen őszinte leszek a terhességemmel kapcsolatban.
Azon ritka emberek közé tartozom, akiknek a párja hamarabb tudta, hogy gyermeket vár, mint ő maga. Kedvesemet a vadászkutyákat megszégyenítően kifinomult szaglásom vezette nyomra. És mivel én is sejtettem valamit, gyáván megvártam, amíg elindul dolgozni, és akkor csináltam meg a tesztet. Aztán mikor pozitív lett nem hittem a szememnek, elkezdtem hevesen reszketni, és mitagadás, totális pánik fogott el. (Csak később eszméltem rá, hogy nem éreztem a kismama magazinokban oly sokszor emlegetett földöntúli boldogságot.) És az sem jutott eszembe, hogy versbe faragva az angyali üdvözletet, esetleg rögtön UH képpel igazolva tortába süssem, és kedvesem születésnapján tálaljam. Már csak azért sem, mert akkor már meglehetősen előrehaladott állapotban voltam. És nem, a házfalra sem meszeltem embernyi betűkkel...
Igen, igen, kövezzetek meg, teljesen prózai módon felhívtam, és valami hülyeséget dadogtam a telefonba. Hogy mit, arra szerencsére a modern távközlés jótékony mulandósága borul. Ő meg sem lepődött a híren, de nem is rohant haza mázsányi vörös rózsával... Ember volt, és ember is maradt mindvégig
mellettem.
A maradék 9 hónapba nem mennék bele túl részletesen. Volt szerencsém hónapokig behatóan tanulmányozni a családi fajanszot, és csiszolni az oly méltán sokat emlegetett káromkodás-művészetemet. (A várban, melynek neve bbrrroooohhááááá)
Nem sugárzott az arcomról madonnás ragyogás, és nem rohantam oda minden utamba kerülő kisdedhez ajnározni.
Aztán túl egy rettenetesen fájdalmas és nehéz szülésen végre a kezembe kaparinthattam életem fő művét, a kislányomat. Abban a pillanatban tudtam, jobban nem is alakulhatott volna az életem. És azóta sem tudok rájönni, hogyan is élhettem eddig gyerek nélkül.
Úgy döntöttem rájövök, mitől is borulnak ki az anyukák otthon, mi is az a gyes-betegség (a szülés utáni depresszióról már lecsúsztam), és tenyleg muszáj-e elrontani az életünket, csak mert ciki boldognak lenni.
Persze ehhez kell egy olyan csodálatos ember és apa, mint aki mellettem áll...
Most megyek, és megetetem a kisdedet, és próbálom megszerelni a vadi új mosógépet, ami ahelyett, hogy mosna, csak vésztjóslóan búg. Folyt köv.

Rájöttem ám, miért csak búg a mosógép... Ugyanis nem volt víz... Okos egy jószág. Ellenben a csapból jelenleg valami ocsmány barnás lé folyik. Talán azzal van összefüggésben, hogy az utcát már két hete verik szét pont előttünk, valami vezetékeket cserélnek, vagy mi... De az is lehet, hogy azzal van összefüggésben, hogy tegnap óta egy lakást vernek szét a házban (gyanítom pont fölöttünk), felújítás lehet, vagy mi... Íly módon megvilágosodni látszik előttem az ok, miért is van napok óta egyre erősödő makacs fejfájásom (nem, ez nem "az" a fejfájás, ez valódi) Arra gondolni sem merek, hogy milyen szine lesz az éppen mosásban lévő pelenkáknak...

Egy HTB élete csupa búgás. Erre most jöttem rá, mikozben a konyhában állva (leszámítva az utcáról felhangzó és a fenti lakásból "lehangzó" kopácsolást) a lakás búgásait halgattam. A mosógép, a számítógép, a mikró, és az áramfogysztástól kicsit megkattant biztosíték...
Ez a biztosíték egyébként aggaszt. Kicsiny gyermekkorom óta betegesen félek az áramtól. Lehet, hogy előző életemben az áram csapott agyon (talán egy tesla-generátor babrálása közben). Szeretném hinni, hogy előző életemben én voltam Kleopátra. De nem. Sokkal valószínűbb, hogy valami nyomorult kis porszem voltam, egy ingatlanügynök, aki otthon babrált az árammal, és aznap pont rossz napja volt...

2003/07/09

Itt vagyunk hát...ki itt belépsz hagyj fel minden reménnyel...ja, hogy aki a fő mozgatója ennek az egésznek, épp itt bőg az ágyikójában ví­gasztalhatatlanul? Akkor hajrá!
a par perces emma