2009/10/16

Hittan - már megint


Tegnap a vacsi utáni motoszkálás közben Emma egyszercsak elkezdett zokogni, csak úgy ömlött a könny a szeméből.
Nagy nehezen kiszedtem belőle, mi a baja.
Hittanon azt mondta a néni, hogy imádni csak Istent lehet.
Azt hiszem itt az ideje, hogy kiírassam hittanról...

7 megjegyzés:

kadarm írta...

és még a pokolról nem volt szó, én ott sokalltam be annak idején. nagyon ritkán képesek és hajlandóak elfogadhatóan prezentálni magukat.

brekka írta...

Eddig miért járt? :)
Ti nem vagytok vallásosak, vagy igen?
(Peti majdnem elkezdett járni - noha mi nem vagyunk hívők, vagyis vagyunk persze, a magunk sajátos, egyházhoz nem sorolható módján -, mert nagy hiszti volt, amikor a többiek mentek, ő meg nem. Szerencsére időben beletörődött, pedig már majdnem beadtam a derekamat.)

presh írta...

kifejezetten ateisták vagyunk, de attól még azt gondolom, hogy az alapműveltséghez hozzátartozik a Biblia ismerete.
tavaly is járt, egy tündéti lelkész bácsi tartotta a hittant, bibliai sztorikat mesélt, közben szineztek, és a végén mindenki kapott egy szivecskés matricát.
szóval nagyon klassz volt.
csak most lelkész bácsi helyett ez a néni van...

Milkabogre írta...

Ezt a sógornőm is elmagyarázta Fanninak. Nem csináltam belőle vitatémát, hiszen ők nagyon vallásosak, mondatták is az imát Fannival minden este meg minden.
Majd ha nagyobb lesz, eldönti, vallásos akar-e lenni vagy nem, nálunk itthon ez nem téma, én kifejezetten ateista vagyok, a férjem vallásos nevelésben részesült, de nem tudom, mennyire hisz vagy nem.
Fanni is kivolt egyébként, mert azt mondta, ő imádni akar engem:)

Náncsi írta...

Mi vallásosak vagyunk,, igyekszem arra nevelni a gyerekeket, hogy egyedül csak Istent imádjuk, és ő az első mindenben, az embereket a szüleinket a gyerekeinket szeretjük, nagyon szeretjük. Ezt simán elfogadták, ha azt mondja a legbújósabbik, hogy Anya Imádlak, akkor elmondom neki, hogy Istent imádjuk, egymást szeretjük /azontúl hogy persze elmondom neki hogy mennyire szeretem, meg megölelgetem puszilgatom.. csillagvirágsziromhajú Dorcika:))). Biztos vagyok benne, hogy még nem értik és nem élik meg azt, hogy Istent én elém helyezzék, hogy azt mondják hogy Isten a legfontosabb az életben, de azért tanulnak gyermek hittant, meg aztán felnőtt hittant, meg azért mutatok példát //igyekszem nagyon// hogy megértsék, hogy miért van ez így. 5éve mikor nem voltam vallásos én is kiirattam a gyerekeimet hittanról.. tudod miért?? mert misére kellett volna járni.. és 5 éve én még azt mondtam, hogy nincs az az Isten, hogy én vasárnap misére járjak:DDD 1 Éve nem mulasztottam el misét.. egyet sem.. ha nem vasárnap mentem mert beteg voltam akkor elmentem hétközben:))

mamaka írta...

Szerintem az imádat vagy szeretet csak szavak, nem is tudjuk pontosan, kinél mit takar, merthogy igen szubjektív. Egy kisgyerek teljesen természetesen fordul imádattal az anyja felé, hiszen sokáig számára minden érzékelhető jó forrása az anya. Csak attól nem fogja istent az anyja elé helyezni, mert mi ezt mondjuk neki - hittan ide vagy oda,hiszen isten megfoghatatlan, az anyja meg jelen van az életben és biztonságot, szeretetet jelent. Ha én lennék isten - bocsánat a feltevésért - nem várnám el senkitől, hogy engem helyezzen előtérbe, sokkal fontosabbnak tartanám az emberek iránti szeretetet, mindennapi apró és nagyobb jó cselekedeteket, az engem körülvevők iránti tiszteletet és alázatot. Talán nem kéne ebbe belemenni, de számomra az egyház ebben nem jár elől példával. És most nem az egyes papokra, lelkészekre stb gondolok, akik között biztosan van példamutató életet élő, hanem az egyház évszázadok óta tartó hatalomra törésére, aminek egyes állomásai számomra igen messze esnek a keresztényi szeretettől, alázattól stb. Itt befejezem, mert neverendingsztori lesz.

presh írta...

mamaka 100%-ban egyetértek!