2010/01/30

Egyébiránt Milos a héten megtanult járni.
Ügyesen totyog a hatalmasra bővített karámjában oda-vissza. A járása olyasforma, mint a nyolcvanéves Józsi bácsi, aki pár feles után betrottyantott a gatyájába, és most a mosdó felé dülöngél.

Ma hajnaltól estig közel negyven centi hó esett. Gyönyörűséges szép...

2010/01/28

És a hó csak zuhog, zuhog, zuhog...
Nem tudom, mikor volt utoljára ennyire tél a tél, és ez tök jó.
Ha tél, akkor legyen hideg és essen a hó.
Jó lenne, ha szeretném a telet, és nem várnám ennyire a tavaszt, mert akár örülnék is ennek a nagy hónak és hidegnek...
Megyek is ki fát hasogatni...

2010/01/27

Reggel én vittem a gyerekeket oviba, mert mama itt volt a délutáni program miatt.
Ha már ott voltam, beszéltem a logopédussal, mert megcsinálta az iskolába menőknek a felmérését.
Hazafelé beugrottam a piacra mézért, de a kedvenc méhészem nem volt kint, elég vacak is volt a piac, ami nem is csoda minusz tíz fokban. De legalább ettem lángost.
Hazarongyoltam, begyújtottam, bedobtam egy mosást, és már indulhattam is vissza az oviba a gyerekekért, mert mentünk a Katica nénihez (piszológus).
Nagyon klassz volt, volt játékos IQ mérés is, Emmának 120, Ivánnak meg a 7,5 éves szinttel nézve is 130. Ööööö... Na majd regisztrálom a menzára.
Háromra rongyoltam velük vissza az oviba, de kiderült, hogy a titkos szülői izémizé csak négykor kezdődik. Bakker. Addigra a gyerekek levetkőztek. Visszaöltöztettem őket, be a kocsiba, irány haza.
Faltam egy tányér kaját, és rongyolás vissza az oviba. Odafelé felcsűrtem a supermassive black hole-t, hogy kicsit kiszellőztessem az agyam, hihetetlenül elfáradtam a nagy koncentrálásban.
Ovis izémizé után nyomás haza.
Kicsi Milosnak nagyon hiányoztam, alvásig cicin lógott.
Fárasztó volt, holnap angol bemutató óra...

2010/01/22

Tegnap este Jura egy nagy csokor tulipánnal állított be. Meglátta, megvette, hazahozta nekem, ez a kedvenc virágom.
Itt a tavasz - mondta, mikor átnyújtotta...

2010/01/21

Emmaduma, avagy evolúció kontra teremtésmítosz

Volt nekem gyerekkoromban egy szép képeskönyvem a különböző népek teremtésmítoszairól. Ezt nézegette Emma minap, melléültem, beszélgettünk.
Én evolúcionistának mondanám magam, ő hittanra jár.
Meséltem neki arról, hogy minden népnek megvan a maga saját teremtésmítosza, amit azért találtak ki, hogy a számukra megmagyarázhatatlan dolgok értelmet nyerjenek.
Minden nép más istenben, vagy istenekben hitt, a természeti csapásokat pedig istenekkel, szörnyekkel magyarázták.
- De anya! - néz rám Emma azzal a tekintetével, amivel akkor néz, ha tudatni akarja: átlát a szitán, nem mondok igazat - De anya! A kengurut ki teremtette?
- Hát tudod az evolúció... Volt egy őskenguru, abból alakult ki...
- És a lovat?
- Hát voltak őslovak, tudod, néztük is a lovaskönyvben...
- De az embert már biztosan Isten teremtette...
- Nem egészen, az ember is az evolúció során alakult ki. Voltak pl. ősemberek...
- Na jó, de az ősembereket ki teremtette?
- Senki. Lettek.
- De miből lettek?
- Hát tudod először csak kis apró egysejtűek voltak az egész földön, mint a bacik...
De ez már őt nem érdekelte, továbblapozott a perui mondakörre...

Komolyan mondom, hónapok óta ez volt a legizzasztóbb beszélgetésem velük, ehhez képest kismiska volt az is, amikor Iván megkérdezte, hogy igaz-e az, hogy a fiúknak tej jön a fütyijükből...
A madarak a nagy hó miatt felfedezték az etetőt, felhőkben fosztogatják.
Ma sikerült pár képet csinálnom róluk. Sajnos csak a nappali ablakából, ezért a rossz minőség.

Cinke kapitány:


Fázós verébtrió:


Sorbanállás a menzán:


Hagytak-e a többiek magot nekem is?

Tegnap este kiesett Emma fogából a tömés, amit 2 hete csináltak meg.
Szegény kicsikém, először megörült, azt hitte a régóta mozgó, ferde fogacska pottyant ki, de aztán látszott az arcán, hogy elborul, ahogy rájött, a tömés esett ki.
Olyan heves zokogásban tört ki, hogy alig tudtam megvígasztalni.
Holnap megyünk, újra betömetni...
Milos-ügyek
Két hónap rendszeres és eredménytelen telefonálgatás után végre sikerült időpontot szereznem Milosnak a vesegondozóba kontrollra.
A szülinapja előtt egy nappal megyünk, három hónappal később, mint kellett volna.
Zabszem a megfelelő helyre felhelyezve...

2010/01/20

A hetedik te magad légy! - gondolta a kis csipkés bal alsó kettes, és kidugta a hegyét Milos ínyéből...

2010/01/19


Tizenegy hónapos

Cukisági faktor az egekben. Napközben. Éjjel nem annyira.
Az a jó éjszaka, amikor csak éjfélkor, háromkor és hatkor kel (hatkor már fel is kel). De ilyen jó éjszakánk régen nem volt, inább az a jellemző, hogy fél-másfél óránként ébred.
Nem tudom mitől, kifogytam az ötletekből, túlélésre játszom.
Napközben nagyon jó, kialakult napirendünk van.
Hatkor felkel, általában Jurával megy le, én még alszom nyolcig. Kilenckor, mikor a többiek elmenenk oviba, lerakom aludni. Általában cicin alszik el. 11-kor ébred (legtöbbször kakisan). Délben ebédel, egy üveg bébiétel lecsúszik.
Kettőig játszik a karámban, akkor megint alszik négyig.
Ha ébred, megyünk az oviba.
Hat körül érünk haza, akkor megint eszik, tápit, vagy szopizik. Amíg mi vacsizunk, ő almát majszol.
Fél nyolckor fürdés, ekcéma miatt kétnaponta, nyolckor fekvés.
Cicin alszik el nagyon gyorsan.

Nappal jókedvű, kiegyensúlyozott, huncut. Nagyon sokat játszik magában.
Tud pakolászni, játékot a dobozába, labdát eldobni, egyre több lépést tesz meg egyedül (megfontoltan, komótosan), pici szöszt felcsippenteni, kupakot lecsavarni, repülő légcsavarját forgatni és közben brümmögni, gombokat nyomogatni, hogy a játékok zenéljenek, tapsolni és pápázni, kinyújtott mutatóujjal mutatni, rázni a fejét (de ez még nem nem-et jelent), etetőszékből és karámból játékokat direkt kidobálni, másodfokú egyenletet megoldani, deriválni, takaró alatt Dosztojevszkij-t olvasni.
Szavai (a teljesség igénye nélkül): cici, csüccs, tes (tessék), enye (anya), emm (Emma), chi (Chili), baba, ott, hi-ta (hinta-palinta), pá-pá, de (ügyes) ta/te általános szó, minden másra vonatkozik.
Nagy valószínűséggel tejfehérje allergiás, február közepén megyünk kivizsgálásra, addig is tartom a szigorú tejmentes diétát.
9780 (vagy 9870?!) gramm, és hosszra tuti nőtt, de azt nem mértem.
Összességében imádom minden kis porcikáját, legtöbbször éjjel is, bármennyit kel. Valószínüleg az az allergia miatt van úgyis.
Első Iskolaelőkészítő

Huhh, nagyon klassz volt.
Tegnap este bepakoltuk a kis hátizsákját, kihegyeztük a ceruzákat, beraktuk egy tartóba, kapott egy füzetet, kifényesítettünk egy mosolygós almát, és szalvétába csomagolva elraktuk. Ma Emma úgy izgult, hogy nem is bírt reggelizni, egy fél pirítóst alig tudtam beleimádkozni. Egész odaúton locsogott izgatottságában.
Mi értünk oda elsőnek, a tanító néni körbevezette Emmát. Édes kicsikém csak szorongatta a kezemet.
Aztán megérkezett a többi gyerek is, közben az iskolások pingpongoztak a teremben, és két kislány már odasündörgött Emma mellé, kérdezgették, nagyon kedvesek voltak.
Aztán elkezdődött az előkészítő, a gyerekek bementek a terembe, mi meg kint maradtunk.
Amikor vége lett, kinyílt a teremajtó, és ő még ott ücsörgött a padban, a ceruzáit pakolgatta.
Basszus, mikor lett ilyen nagy ez a gyerek? Hiszen csak tegnap született.
Szélesen mosolyogva csacsogta, hogy miket csináltak. Nagyon élvezte.
Visszafelé a kocsiban azt mondta, kár volt úgy félni, nagyon jó volt.
Az oviba érve pedig már azt mesélte a barátnőinek, hogy ő már iskolás.

Úgy tűnik öten lesznek elsősök, és azt is megtudtam közben, hogy tervbe van véve az iskola kibővítése, bekerül a mosdó, fent lesz egy új terem, és talán hatodikig is lesz lehetőség oda járni.
Megnyertek egy pályázatot iskolabusz ügyben is, lehet hogy hozni-vinni fogják őket reggel és délután.
Na az nagyon fáin lenne :-))

2010/01/17

Filmkub - Doctor Parnassus és a képzelet birodalma

Az egyik legjobb Terry Gilliam film, amit az utóbbi időkben láttam. Óriási váltás a Tideland-hoz képest, ami megrázóan brutális volt, ez egy kedves mese, az oly' jól ismert Terry Gilliam-es mesevilágban.
Volt aki kiment a film közben, az vagy nem tájékozódott előre hogy mire ül be, vagy túl szelídnek találta, hogy a film háromnegyedénél sem volt még a székbe döngölve mentálisan.
Varázslatos mese, gazdag díszletek között. A vége pedig hatalmas meglepetés, ugyanis happy end.
Tetszett, jó volt, nézzétek meg!

2010/01/14

Csütörtök van, karácsonyi égők a pinyóban.
Most már tényleg jöhet a nyár.
Elő is kotrom a bikinimet (ehhehheeee)...
Mindenki odáig van a fészbúkért. Tényleg én vagyok az egyetlen, akinek nem jönnek be a különböző idétlen alkalmazások, és nem pillantok rá óránként az üzenőfalra, hogy igyam grafomán ismerőseim minden mondatát életük olyan jelentőségteljes pillanatairól, hogy teszemazt letörött a körmük?!
Tényleg én vagyok a rosszfej? Vagyis: rosszfej vagyok, leszarom...
Vannak emberek, akik érdekelnek istenigazából (elismerem, nem túl sok). Azoknak olvasom a blogját, akinek meg nincs, azzal beszélek személyesen.
Továbbgondoltam kicsit ezt a sztrájk dolgot. Én is mélységesen fel vagyok háborodva, hogy ilyen kevés gyes-t kapok. Azok ottan sikkasztanak jobbra-balra, az én szememet meg kiszúrják némi apróval, holott ez egy felelősségteljes 7/24-es meló.
Úgyhogy holnap felpakolom a srácokat, és betaszajtom őket az Államkincstár aulájába, én meg jól sztrájkolni fogok. Micsoda? Hogy az ott dolgozó adminisztrátorok nem tehetnek arról, hogy én kevesellem a gyes-t? Hát azt ki nem szarja le?
Hiszen a sztrájk erről szól, nem? Istenesen megszopatjuk azokat, akik semmiről sem tehetnek. Szép magyar mondás ez, dögöljön meg a szomszéd tehene (is, meg a szembeszomszédé is...)

2010/01/12

Ma leszedtük a karácsonyfát.
Csütörtökön a maradék égők is mennek a pinyóba.
Jöhet a nyár!

2010/01/10

Jura ma elutazott Londonba.
Fél délelőttöm ráment, hogy az előzetes, kb. 30 darabból álló NEXT gyerekruha listámat meghúzzam, és egy költséghatékonyabb felsorolással álljak elő.
Nehéz volt, de sikerült. Kicsi excel táblába összefoglalva cikkszámmal, mérettel, árral, másodlagos listával (ha az első listából nem sikerülne mindent beszerezni). Ez már múlkor is bejött, a boltba belépve az első eladó kezébe nyomta a listát, ők szépen összeszedték a cuccot, ami meg nem volt, azt másnapra leszállították neki a szállodába. Tiszta munka, pont egy ebédidő felében teljesíthető küldetés.
Ráadásul hála végtelen önuralmamnak, nagyon rövidke kis lista lett, szinte csak listácska.

Mindazonáltal nem szeretem, ha elutazik, ha nincs itthon, ennyi év alatt sem sikerült megutálnunk egymást, mitöbb szeretjük és vágyjuk a másik társaságát. Körülnézve szűkebb és tágabb ismeretségi körömben ez mármár perverziónak számít.
Bár ha még a Porontyon olvasottakat is számításba veszem, akkor egészen biztos az, hogy velünk nincs valami rendben.
Hiszen dacára annak, hogy premier plánban végignézte három szülésemet is (az elsőnél az alfelem hímezgetését is) ugyanolyan hévvel kíván, mint régen, nem töri le a macinacim, vagy tej és bébipapi foltos trikó sem. Több mint tíz évnyi kufircolás után is kapásból még több tízévnyi (egymással való) kufircolás ugrik be mindkettőnknek.
De ha (nagy nehezen) elvonatkoztatok a szextől, akkor is valami furcsa módon az egymásnak való örömokozás az elsődleges szempont, és nem a másik furmányos gyötrése.

És ha elutazik, akkor valahogy még nyilvánvalóbb ez az egész. Szervült részei vagyunk egymásnak, olyat meg ki hallott már, hogy az egyik lábam, vagy teszemazt májam elutazik Londonba, én meg itthon maradok?!
Az a kis májacska sem érzi olyan jól magát a kedves testüregétől oly messze...

2010/01/07


Hóbarátok

Tegnap készült ez a kis kompozíció. Az alacsonyabbik Iván, a magasabbik Emma. Emma pocakján Milos feje látható, Emma szerint a pulcsijából kandikál ki.
Az egész onnan indult, hogy Jura kiásta a kocsiját, csinos kis kupacot halmozva. Én folytattam a saját kocsim kiásásával, azzal pedig olyan nagyra nőtt a kupac, hogy vétek lett volna nem hóemberré formálni (egyébként is tökéletes hóemberépítő hó van). Így ráérő időmben görgettem két pocakot és fejet.
Hazafelé az oviból vettünk répát orrnak, és a gyerekek elkészítették az arcokat. Ez a képen nem látszik, de a magasabbik kb. akkora mint én. Remélem jó sokáig velünk maradnak a "kis" hóbarátaink...

2010/01/06

Elindult az e-bay-en vásárolt peluscsomagom Amerikából. Drukkoljatok, hogy meg is érkezzen...
Bréking nyúz

Milos ma megtette az első önálló lépését. A kis karámjában ácsorgott, pont egy lépésnyire a falától. Kissé elgondolkodott, majd egy megfontolt lépéssel odalépett.

2010/01/04

Voltunk ma fogászaton is. Emmának betömték két tejfogát és leszedték a fogkövét. Nagyon-nagyon bátor volt, bár reszketett az félelemtől, hősiesen helyt állt. Mondjuk itt a Veresdentnél tényleg eszméletlenül jófejek, hol van ez már attól a huszonöt évvel ezelőtti iskolafogászattól, ahova én jártam?! Megjegyzem volt ott egy fődoki, mindenki úgy hívta, Szörnyella De Frász. Pont olyan vattacukor haja volt, és jellemre is egészen hasonlatos volt. A sors vicces fintora, hogy később az (ex)anyósom lett...
Na de vissza a nap hőséhez!
Odalett a lekvárraktárnak használt (komolyan!) hatalmas lyuk, helyette csinos fehér kis tömés virít, a büszke nagylány szájában. Van neki 10 felnőtt foga, és ezzel szerintem meg is nyerte a korosztályos fogváltó-versenyt.
Nagyon büszke vagyok rá!
szolg. közl.

Kata drága, megkukkantottam a blogodat, tényleg szuper dolgok vannak, ráadásul továbbkattintottam Réka tejmentes blogjára, és ott megláttam, hogy létezik egy jó kis kajaszállító cég, bizonyos Spékó. Nagyon-nagyon megörültem neki, ugyanis nem akarok itthon főzni egymagamra, a szokásos kajaszállítóknál meg nem lehet tejmentes kaját rendelni.
Szerdán jön az első adag kaja, izgatottan várom, végre rendes ebédet fogok én is enni minden nap, hurrá! :-)
Baba és kígyó...

Tojt nekem a Mikulás egy kötős könyvet. Nagy örömömre csupa valóban hasznos és megköthető dologgal van tele.
Emmának elkészült egy baba, szoknyával és átlapolós felsővel, Ivánnak pedig egy kígyót. A baba nem is annyira, de a kígyó igen nagy becsben van, majdnem annyira, mint Fefe, Iván a nyaka köré szokta tekerni, mint egy sálat.
Az oviban meg is kérdezték, hogy honnan szereztem a baba testét alkotó kötött anyagot. Mondtam, hogy a fonalboltból, ugyanis azt is kézzel kötöttem :-)
Most egy gyerektakarón dolgozom, ez horgolva lesz, a jó öreg granny's square mintával.
Újabb pelusokat szereztem be, négy darab popin V2 dream dry-t.
Így van már nyolc pelus, ha folyamatosan mosom őket, akkor elég is egész napra. Mondjuk a mosás nem nagy kunszt, egyszerűen bedobom az aktuális adag mellé.
Tény, hogy gyakrabban kell cserélni, de én amúgy sem szeretem hosszasan állasztani a fenekét ugyanabban a pelusban.
Éjszakára még eldobhatót kap.
Nagyon szeretem ezeket a pelusokat, engem az sem zavar, hogy esetleg kakit kell róla vakarni.
Dolgos hétköznapok

Olyan gyorsan eltelt ez a másfél hét, hogy csak pislogunk. Arra gondoltunk, hogy végre lesz egy csomó időnk, amit együtt tölthetünk.
Aztán hipphopp, megint itt vannak a szürke, latyakos hétköznapok. Jura ma egy foghúzással indított, tud élni, hiába no...
Emma és Iván még itthon vannak, ma még nincs ovi.
Holnaptól pedig tényleg minden visszaáll a régi rendbe, és megint várhatunk egy évet arra, hogy együtt legyünk ilyen hosszan.

2010/01/02

Január elsején megszületett az unokahúgom második fia.

Nem lesz nehéz fejben tartani a szülinapját! Isten hozta a világban :-)

2010/01/01

Úgy tűnik, tényleg a tej a ludas.
Egy hétig semmi tejet-tejterméket nem ettem. Szilveszterkor kicsit kilengtem, becsúszott egy tejeskávé, és egy kevés sajt. Ma láttam, hogy újra felpiroslottak a foltok a hasán...
B.U.É.K. meg minden...

Nagyon jó volt a társasparty mzs-éknél, bár éppen a társasok nem kerültek elő. Ettünk, dumáltunk, nagyon kellemes volt. Gyakrabban kéne ilyet csinálni.
Én is megittam két bacardi breezert, igazán jól esett, kora este ittam, éjfél előtt kicsivel még fejtem, muszáj volt, kimaradt az esti szopi, és már közelgett a következő.
Hazafalé én vezettem, mivel Jura borozgatott egész este. Odakint zuhogó eső, Jura pedig elkezdett csuklani. De azt tudni kell, hogy ő egyszerre csuklik és köhög, ettől pedig halál vicces hangokat ad ki. Elkezdtünk röhögni, de annyira, hogy végül meg kellett állni, hogy Jura kivegye a csomagtartóból az innivalót, mert már majdnem megfulladt.
Az az év csak jó lehet, ami ekkora nevetéssel indul...

P.S. kaptam még két Pop-int moestől, ezek mikroszálas belsejűek.
Az előbb adtam Milosra a bambuszos popint, még így sem egy nagy etvasz, hogy teljesen gyakorlatlan vagyok. Ha belejövök, simán ugyanannyi lesz a gyerekre adni, mint az eldobhatót.