2008/12/27

Milosügyek

Karácsony előtt még volt egy UH. Nem sok kedvem volt elmenni, nem szeretek rossz híreket hallani.
Rossz híreket kaptunk.
A bal vese is romlott újra, 13 mm a tágulat (4 mm-t nőtt), igaz a kéregvastagság 8 mm, ami teljesen jó. Emiatt a vese miatt továbbra sem kell agódni, úgy gondolom.
A jobb vese 29 mm (8 mm-t nőtt), kéregvastagság 5 mm, ami elfogadható (3 mm alatt biztos a károsodás).
Ha ilyen ütemben nő a jobb vese tágulata, komolyan veszélybe kerül az épsége. Persze egy vesével is lehet élni...
Milos baba csücsül, így aztán nem is csoda, hogy egészen máshogy érzem mozogni, mint a másik kettőt.
Ennek a sok dolognak a fényében elég valószínű a császár, túl nagy rizikó lenne belemenni egy indított hüvelyi szülésbe, főleg ha tényleg faros marad.
A fejét 4 héttel nagyobbnak mérte a doktornő, ezen már nem is akarok parázni, azt gondolom, hogy van ő olyan alapos és jó diagnoszta, hogy ha baj lenne, meglátná.
Kezdek elfáradni, jó lenne egy kis tartalék erő valahonnan...

2008/12/26

Könyvklub

Stephenie Meyer - Twilight

Jézuska tojta nekem szenteste ezt a könyvet. Jézuska nagyon jófej, mert tudta, hogy pontosan erre a könyvre vágyom legjobban. Zsófi azt mondta, neki tetszett, és mivel összepasszol az izlésünk, sejtettem, hogy tényleg jó lesz.
Este bele is kezdtem, és ugyan az első 70-80 oldal dögunalom volt, nem adtam fel.
Aztán egyszercsak beindultak az események, olyannyira, hogy le sem tudtam tenni. Kiolvastam egy szuszra mind az ötszáz oldalt még aznap éjjel.
Hát mit is mondjak?
Nem egy világirodalmi műremek. De izgalmas, fordulatos, lebilincselő. Jólesett belemerülni ebbe a világba, és nekem külön kellemes élmény volt, hogy nem volt benne felesleges ijesztegetés, vértócsák, gyilkolászás (amit azért elég nehéz kikerülni egy vámpíros könyvben).
Azt mondják, ez az új Harry Potter. Hát azért attól nagyon messze van, hiszen azt a kellemes brit eleganciát és szinvonalat nehéz überelni - de az is lehet, hogy csak én vagyok elfogult.
Mivel most megy a mozikban a film is, két ünnep között mindenféleképpen meg szeretném nézni.

2008/12/24

Karácsony 1.

Karácsony

Tegnap este kiderült, hogy az (egyébként új) talp nem jó a fára. Jura éjjel bejárt pár tacskót, persze talp nem volt.
Reggel útrakelt, miközben én a gyerekeket próbáltam megfékezni.
Csodák csodája, viszonylag gyorsan megjárta, tízre itthon is volt az új talppal.
Felállította a fát, mi pedig feldíszítettük a gyerekekkel. Emma akkora stresszben van, hogy percenként elsírja magát.

Jura elszaladt a halászléért, és friss kenyérért, közben a fa elkészült. Minden díszt felaggattak rá.
Én leborogattam a lelkemet egy fél pohár borral. Na az jót tett mindenkinek.
Amíg rotyogott az étel, megérkezett a Jézuska.
A gitár és az elekrtomos zongora átütő sikert aratott. A duplóra rá sem néztek - ahogy az sejthető volt.
Így aztán kis családi zenekar alakult. Jura néha harcba szállt a gyerekekkel a hangszerekért, többször rá kellett szólnom, hogy hagyja békén őket, majd felhangol meg beállít, ha a gyerekek megunták. Bánatában összerakta a duplókat.

A sült kacsacomb istenien sikerült, Emma egészen döbbenetes mennyiséget felfalt (másfél egész combot...)

Nincs más hátra, mint kibírni a nap hátralevő részében a civakodást, sipítozást, zokogógörcsöket - ezt Emma produkálja úgy hárompercenként. Végülis nem panaszkodhatom, tavaly annyira izgult, hogy bekruppolt, idén csak zokog.

Mindent összevetve a legjobban sikerült Karácsonyunk ez...

2008/12/22


30. hét

Bevallom, vártam már ezt. Valami babona ez bennem, betöltött 30. héttől ha meg is születne, komoly eséllyel semmi baja sem lenne már.
Szóval hatalmas pocak, Milos igen jól érzi magát, elég kis kényelmes. Ülni nem ülhetek, feküdni még annyira sem. Az felháborító piszokság a részmeről. A kocsikázás pedig egyenesen felér a gyerekkínzással, még szerencse, hogy nem tud telefonálni a Gyivi-nek...
Legjobb, ha csak sétálgatok. Egész nap és egész éjjel. Az úgy rendben van.
És legyek szíves arrébb rakni a bordáimat, a rekeszizmomat, gyomromat, hólyagomat. Legjobb lenne, ha kivetetném, neki az útban van.
Felejtsem el, hogy polcnak használom a hasam tetejét, mert ennek már a gondolata is sértő.
Apa jöhet, apának bulizik, fáradhatatlanul nyomul a tenyerébe, bárhová is teszi a hasamon. Ha éjjel hozzábújok, kéjesen rugdossa apa veséjét is.

Én +11 kilónál tartok, hellyel-közzel vizesedem, szuszogok, de aludni még úgy-ahogy tudok.
Egyre gyakrabban kérdezik meg tőlem kedves idegenek, hogy csak nem karácsonyi baba lesz?
Hát remélem nem :-)
Gyermeteg lélek vagyok, legalábbis ami a zenei izlésemet illeti. Akárhányszor jönnek a Nagytesók, mindig kiderül, hogy a 14 éves Zsófival ugyanazokat a számokat szeretjük.
Mondjuk mivel ő kamasz, kívülről betéve tudja az előadókat és a számok címeit is - velem ellentétben.
Én csak úgy tudom, hogy " ááá, imádom azt a számot, tudod, azt hogy "I wanna be a rockstar".
Ja igen, az nekem is a kedvencem - mondja Zsófi.
Na és mondd csak, ki énekli?
Hát Nickelback...

Szóval akkor itt van Nickelback Rockstar-ja. (Kéretik a szöveget figyelni, mert az a lényeg!)

2008/12/19

Szilveszter újra

Juránál nagy sikert aratott a szilveszter, a fél dobozzal fel is falta. Mire hazaért, szépen megpuhult, és hát tényleg finom lett.
Csináltam is hát konyhablogot, jó eséllyel elég ritkán fogok bele írni, de azért lesz.
A sablon nagyon minimál, majd ha lesz időm (tehát nem a közeljövőben) kicsit kipofozgatom, hogy pofásabb legyen.

2008/12/18

Kéne már nagyon csináljak egy konyhablogot, látom én.
Legfőképp nem azért, mert mindenki csinál, sőt, főleg nem azért, de jó lenne a recepteket egy helyen tudni.
Van egy zsírpecsétes, ezer éves kockás füzetem, ami már meg van toldva egy csíkossal is, mert betelt, de azért lássuk be, a zsírpecsétes füzetkék idejétmúltak.
Még akkor is, ha számomra igen becsesek, hiszen a legtöbb receptet a papával diktáltattam bele. Megjegyzem nem eleget, vagy nem időben, vagy papa halt meg túl korán, mert sokszor most is nyúlnék a telefon után, hogy a tanácsát kérjem ebben-abban, de már nem lehet.
Nincs meg a túlvilág telefonszáma, és ha meg is lenne, vajon mi lehet a papa melléke?

Szóval receptblog, ahova most beírhatnám az imént legyártott "szilveszter" nevű süti receptjét, ami valójában persze egy sima linzer, tudjátok, az a baracklekvárral összetapasztott felül lukas virágforma teasüti.
Amióta az eszemet tudom, Karácsonykor nálunk van szilveszter. A spájzban lakik (puhul) papírdobozban, várva, hogy eljöjjön A Naaagy Alkalom, mikor asztalra kerül puhán és omlósan.
Na persze addigra mi, a gyerekek alaposan megdézsmáljuk, papáék meg úgy tesznek, mint akik ezt nem veszik észre.

Amikor kimértem a hozzávalókat a deszkára, és elkezdtem a késsel összedolgozni a száraz részeket, kicsit el is facsarodott a szívem. Nagymamám mozdulatait láttam hirtelen a kezemben, amit soha nem tanított, mégis belémívódott, szinte készségszinten. Ki tudja mennyit ültem a kisszéken mellette a konyhán, és csak lestem, hogyan süt-főz. Ragadozómadárként csaptam le a megürült krémes-tésztás edényekre, és bár minden alkalommal elhangzott papa szájából, hogy "jaaaaj, ne egyed, nem jó ízű, nyers tojás (élesztő, sütőpor, stb...) van benne", soha senki nem vette ki a kezemből, és valahogy mindig maradt az aljukon egy kevés...

2008/12/15






Szombaton voltunk Laura szülinapján. Önző módon engem leginkább az érdekelt, hogy mit szólnak a gyerekeim a még éppen újszülöttnek minősülő Dorkához.
Hát azt hozták, amit gyanítottam. Emma nagyon megilletődött, két lépésnél közelebb nem volt hajlandó menni a babához, Iván viszont azonnal odarontott, és simogatni kezdte, nagyokat mosolygott rá.
Emmát ezután nem nagyon érdekelte a dolog, szerintem zavarban is volt, Iván pedig egészen nagyfokú rajongással viseltetett a kiscsaj iránt. Amikor pelenkáztam (örömmel vettem, hogy nem jöttem ki a gyakorlatból), végig ott toporgott mellettem, segített mindenben adogatta a cuccokat, simogatta Dorkát, patentolta a bodyt.
Aztán mikor ölbevettem a kiscsajt egy kis ringatásra, Iván megint ott termett, és közölte, ő is fogni akarja. Így hát leültünk a kanapéra, és így Iván is egészen odabújhatott. Mikor többszöri kérésére is csak annyit válaszoltam, hogy majd Milost ölbeveheti, akkor sírós hangon csak annyit közölt, hogy akkor Milos bújjon ki most azonnal!
Aztán mikor mzs átvette Dorkát, Iván azonnal az ölemben termett, és elfészkelte magát pont úgy, ahogy előtte Dorka volt ott. Ő most kisbaba - mondta, és elégedetten cumizni kezdett.
Azóta többször is mondta ezt odabújva hozzám, hogy ő most Dorka...

Hááát, a főpróba megvolt, kíváncsi vagyok a saját verziónkra is 2-3 hónap múlva...


Hétvégén végre megcsináltuk az adventi koszorút a gyerekek által készített gyertyákból.
Volt az oviban adventi készülődés, ott mártották ezeket a szépséges gyertyákat (Iván egyet, Emma hármat). Én megvettem a koszorútalpat, a gyertyatüskéket, aranyozott ágakat, tobozokat, vágtunk a kertben tiszafaágakat, és apa összeszerkesztette a művet.

Ma reggel döbbentem rá, hogy már legalább egy hete nem hánytam. Közel sokszor voltam hozzá, de végül mégsem lett semmi.
Ma reggel pedig élvezettel sikáltam a fogamat, és hirtelen belém villant, hogy hát bakker újra élvezem a reggeli fogmosást. Ez nekem mindig is fontos volt, egyszerűen jó érzés, közben felébredek, átgondolom a napomat. Sehol egy alattomban támadó hányinger, öklendezés.
És aztán később az jutott eszembe, hogy nagyon jól megvagyunk mi csinálva, mi nők. Annyira akarjuk a gyereket, hogy nem számít semmi. Nem számít a fél évig tartó napi hányás, brutál rosszullét, a sok nyűg, nyavaja, mihelyst elmúlik, már el is lett téve a polcra, amire az van írva: "áá, nem is volt olyan vészes".

2008/12/14

Jura jófej.
Ma csinált nekem cseh káposztás sült húst, olyat, amire már hetek óta vágyom. Remek lett!
Nem, kicsit sem találom jópofának, hogy állandóan vérzik az orrom.
Csöppet sem vicces orra szorított zsepivel vezetni, ajándékot csomagolni, reggeliztetni a családot, fürdetni a gyerekeket, stb... Na mert persze természetesen sosem akkor ered el, mikor egy könyvvel heverészek a kanapén...

2008/12/13

Könyvklub megen

Borisz Akunyin: Az államtanácsos

Újabb zseniális mű Akunyintól. Régi jó ismerősünk Eraszt Fandorin ismét egy nyomozás kellős közepén találja magát, most az 1890-es évek-beli Moszkva politikai labirintusában kénytelen megfejteni néhány komolyabb talányt.
A könyv hozta azt, amire egy Akunyin rajongó számít, lebilincselő, izgalmas, fordulatos, gyors tempójú, a végén két (három?) csavarral, és egy frappáns csattanóval.
Végre egy kortárs krimiíró, aki képes szinvonalas (és szinvonalát megtartó!) regénysorozatot írni.
Akinek felkeltettem a kíváncsiságát, kezdje a regényfolyam első kötetével (remek karácsonyi ajándék is lehet), aminek a címe Azazel, és szépen folytassa sorban a többivel (A török csel, Leviathan stb...), garantáltan nem bánja meg!

2008/12/12

Fotózás
Ígértem, hogy írok róla, csak vártam az elkészült albumot. Tegnap készen is lett, aki kíváncsi rá megtekintheti a követkető úton:

Katt Patrícia oldalára itt
aztán jobb lent a "clients" feliratra
ott feljön egy jelszókérő ablak, oda be kell írni, hogy jura

Kicsit bonyolult, de én még hetekig nem lennék képes ilyen gyönyörű albumba rendezni a képeket. A photobucket meg gagyi ehhez.
A fotózás egészen olyan volt, mint mi. A kezdeti zavar hamar feloldódott, és vidám vásári hangulatba lendültünk át. Patríciának különös érzéke van a gyerekekhez, mert képes volt elérni a "nem akarom, hogy lefényképezeneeeeek"-et visító gyereknél, hogy egy perc múlva az ölében üljön, mintha régi cimborák lennének.
Őrületes mennyiségű képet kattintott, aminek igen nagyon része szuper lett (gondolom nagyjából csak azok mentek a levesbe, amik mindenféle fénymérési és beállítási célzattal lettek ellőve).
Nagy bánatomra Patrícia nem gyógyít fotosoppal... :-)

Tegnap felmentünk hozzá a cd-ért, amit díszpapírba csomagolva kaptunk meg, mint egy kis ajándékot.
Nagyon ajánlom mindenkinek, mert felejthetetlen élménnyel lettünk gazdagabbak, na és pesze gyönyörű képekkel.
Most szerkesztem belőle a könyvet, amit remélem Karácsonyra ki is tudunk nyomatni.
Milos születése után jön a következő kör, és nekem már a fejemben is vannak mindenféle elképzelések nyárról, hogy micsoda fényképek készülhetnek a kertben...

2008/12/11

Könyvklub 2.

Szendi Gábor: Isten az agyban
Nagyszerű időzítéssel jelent meg (és ezzel egyidőben került a kezembe) ez a könyv, ami szinte folytatása, vagy kiegészítése Dawkins művének.
Nem ateista kirohanás, ha egészen közel is kerül néha a téma miatt a hit megkérdőjelezéséhez, elegánsan ki is táncol a helyzetből minden egyes alkalommal.
Végülis igaza is van, nekem sem hiányozna a helyében a hit felkent védelmezőitől érkező áradat (direkt nem is minősítem az áradatot, pedig vannak feltételezéseim), noha ezzel nálunk jóval kevésbé kell számolni, mint pl Dawkinsnak Amerikában.
Nem is akarom tovább hasonlítgatni a kettőt, mert a két könyv eleve másról szól.
Nagy örömömre szolgál látni a tudományos tényeket a szellemlátásokról, jelenésekről, paranormális dolgokról. Sima temporális epilepszia? Na igen, számomra jóval hihetőbb, mint a szellemvilág...
Jó volt, izgalmas volt, érdekes volt, a végén kissé önismétlő és szájbarágós, de sebaj, érdeklődéssel várom Szendi újabb könyvét, mert hogy lesz, az biztos...

Most Akunyint olvasok, mert kell néha egy kis könnyed ponyva a sok ateista evolúcionista után :-)
Könyvklub 1.

Richard Dawkins: Isteni téveszme
Nagyon régen olvastam már ki ilyen lassan könyvet. Elképesztően nehéz és tömény. Ugyanakkor lebilincselő és izgalmas is.
Néhol kissé agresszív, de az ő szempontjából azért ez érthető is. Na és persze a darwini evulócióbiológia amúgy is közel áll a szívemhez (és agyamhoz), jól esett olvasni róla.
Itt az ideje felkutatnom a génes könyvét is...

2008/12/08

Emmaduma

Feljajdulok, mert görcs áll a lábamba:
- Ó de fáj a lábam. Anyám!
Mire Emma:
- Mi az, szeretnéd, ha itt lenne anyád?
Ez mennyire komoly már?! :-)

2008/12/05

Emmaduma

Ez a gyerek zseni. Most már teljesen biztos.
Tegnap este megmagyarázta nekem ezt az egész Mikulás dolgot. A bácsik beöltöznek Mikulásnak, mert szeretik a gyerekeket, és hogy segítsenek az Igazi Mikulásnak, aki ilyenkor rémesen elfoglalt a sok ajándék körüli tennivalóval, nincs ideje haknizni.
Az Igazi Egyszeri És Megismételhetetlen Mikulás a kiscsizmás éjszakán fogja körbejárni a jó gyerekek ablakait, a többi csak statiszta, kisegítő. De ő személy szerint igazán értékeli a láthatóan igyekvő bácsikat.
Hát kérem így, egy öt és fél éves kislány színtiszta logikával helyre rakta a zavaró részleteket a Mikulás-sztoriban...
Hja kérem...

Karácsonyi műsor lázban égnek az óvónénik. Az már kiderült, hogy Emma mesélő lesz, teljesen világos, akkora szereplésvágy van benne, hogy csak na.
Iván a másik véglet, régóta sejtem, hogy neki esze ágában sem lesz szerepelni semilyen műsorban.
Minap beszélgettem az óvónénivel, aki azért szeretett volna ráosztani valami könnyű kis statiszta szerepet. Csillag, bárányka, vagy valami ilyesmi.
Nem és nem, az én fiam nem akar se csillag, se bárány lenni. Ő kisfiú akar lenni. Óvodás kisfiú! - jelentette ki megfellebbezhetetlenül.
Teljesen megértem, éppen hogy csak megtalálta a valódi, saját, rólam leválasztott identitását, ki a franc akarna akkor egyből csillag, vagy bárányka lenni.
Szerencsére óvónéni nem nagyon erőszakoskodott, én meg megnyugtattam, hogy kiválóan boldog leszek egy olyan karácsonyi műsorral, ahol a fiam nem szerepel (sőt, komoly összegben tudnék fogadni arra az eshetőségre is, hogy végig az ölemben fog ülni).
Zág són, majd lesz jövőre csillag, vagy ha akkor sem, hát én biztos nem sírom tele emiatt a párnámat éjjelente...

2008/12/03

Holnap jön A Fotós!
Gondoltuk, hogy olyan remekül sikerültek Baricz Kati képei rólunk, amikor Emmával voltam terhes, hogy ezt meg kell ismételni. Sajnos Ivánnal elmúlasztottuk...
Be is vagyok tojva, mert köztünk legyen szólva, meglehetősen szarul nézek ki. Azokhoz a pocakos fotókhoz képest eltelt hat év, és hát tudjuk a háborús évek szabályát, én közben tizenkettőt öregedtem. Cukin gömbölyödöm attól a plussz tíz kilótól, olyan helyes kis töltöttgalamb vagyok (vö. undorító hájhurkák a legváratlanabb helyen)...

Szóval gyerekek oviból kiiratva holnapra, én meg készülődöm. Hogy miket is szeretnék, milyen képeket, milyen ruhákban, beállításokban.
Ezért aztán a mai napom aktív készülődéssel telt. A gyerekek ruhái megvannak, a mieinkről még halvány fogalmam sincs.
Tegnap befestettem a hajam, ma délelőtt pedig legyantáztam magam itt-ott. A teljes Kínai Nagycirkusz guminő csoportja hozzám képest kutyafasza volt. Meglehetős kihívás a saját hasamat megkerülve eljutni a fazonomhoz, amivel egyébként hetek óta nem volt szerencsém találkozni. Megjegyzem nem is baj... Viszonylag csekély véráldozatok árán megszabadultam a felesleges szőrzetemtől.

Egy gyors zuhany, végül itt ülök az Emma kacsás zuhanysapijában, holt tengeri iszap arcpakolásban, amitől bőröm üde, bársonyos és kipihent lesz. Legalábbis a csogamoláson lévő reklámszöveg szerint. Hát nagyon ajánlom, hogy az legyen, mert látványra rémes, szagra a cucc innen a sarki dagonyából is származhatna, és olyan horrorisztikus látványt nyújt a képes felemen száradó, pergő zöld sár, hogy a kutya kis híjján szívattakot kapott, mikor meglátott.

Kettőre pedig fodrászhoz vagyok hivatalos. Remélem ennyi tatarozás után (no meg jelentős fotosop bevetésével) emberi formát öltök majd a képeken a gyönyörű gyerekeim és a sármosan őszülő pasim mellett.
Ha nem, még mindig eladhatom az egészet a Moby Dick - A bálna visszanéz c. film forgatásához gondolatébresztőnek.
Hát most sem úsztam meg a szokásos terheses rémálmokat. Pedig már azt hittem...
Nagyon fárasztó egész éjjel harcolni mindenféle gonosz erővel a gyerekeimért...
Ja, és majd' elfelejtettem, hivatalosan is beléptem a harmadik trimeszterbe!

2008/12/02

Karácsonyi ajándékok

Idén nagyon főtt a fejünk, hogy mit vegyünk a srácoknak. Mivel nem kaptuk meg a plusszpénzt, amire számítottunk, elég szűkös a költségvetés.
Jura valamilyen zeneszerszámot akart nekik, nem mellesleg nagyon régóta vágyik egy digitális zongorára. Iván egy ovis rózsaszín műanyag gitárba szerelmes.
Szerintem játékot kell venni nekik, Jura szerint igazit.
Nagy dilemma.
Voltunk hétvégén a Metróban, volt kis tanulógitár (igazi), és olcsó, de mégis elég komolynak tűnő digitális zomgora (ármaximumon belül).
Én mégis fáztam a gondolattól, hogy ezeket kapják.
Élénken él bennem a tavalyi kép, amikor mindketten játék laptopot kaptak, igaz, nem tökéletesen egyformát, ebből az lett, hogy a teljes ünnepek alatt valamelyik mindig visított, hogy a másiké kell neki.
Valami ilyesforma kép lebegett a szemem előtt, mikor elképzeltem az ajándékbontást idén.

Így aztán egy svédcsavarral megoldottam a dolgot.
Ők kapnak egy-egy duplo készletet, Jura kap egy digitális zongorát (úgyis vágyott rá), én meg, nos... egy gitárt...
Így elvesszük az enyém-tiéd harcok élét, Jura is megkapja, amire vágyott, én meg elégedett vagyok a megoldással...
Milos ügyek

Most látom csak, nem írtam a múlt keddi UH-ról.
Maradt az egyik szem sír, másik nevet alaphelyzet, de most a nevető szemem nagyon nevet.
A bal veséje JAVULT! 2mm-rel lett kisebb a tágulat, így (ha csak egy kicsivel is), de alatta van a 10 mm-es álomhatárnak.
A jobb vese sajnos nagyon sokat romlott, 14-ről 21-re (20 fölött elég rossz a helyzet), de bíztat az a tudat, hogy a bal veséje biztosan jó lesz, tehát bármi történik is, egy veséje működőképes lesz.
Egyébként magzatvíz mennyisége átlagos, és ez is jó hír, mert azt jelenti, hogy mindkét vese működik, Milos iszik és pisil megfelelő mennyiséget.
És jól éreztem, valóban befordult menetirányba.
Levelet kaptam lájf...

Tegnap egy remek játékot eszeltünk ki. Az üvegmatrica festésbe beleunva leveleket kezdtünk egymásnak küldözgetni a konyhaasztalnál.
Iván is kiválóan be tudott kapcsolódni, mert ugyan rajzolni kicsit sem tud (nem is érdekli a téma), de kiválóan megbirkózik az Emma-betűvel és az Iván-betűvel. Ezzel a kettővel, valamint lendületes lengőfirkáival írja a leveleit, az általam rajzolt figurákat pedig kiszinezi.
Emma természetesen komolyan veszi az egészet, néhány szót már le tud írni, valamint kifejező rajzai valóban olyanok, mint egy levél.
Azt hiszem ezzel órákig elszórakoznának, alig lehetett őket ágybakönyörögni (na persze azért az pizsamás Fekete Péter parti komoly ösztönző erő volt).