2004/09/22

tavak
Hétfőn este kimentünk az építészhez Zebegénybe, hogy megmutassák a ház 3D képét. Nagyon izgi volt, de nem ezért kezdem el az egészet mondani.
Hulla fáradt voltam, nyűgös, és nyavajgós. Így a 33. héten egy átgyalogolt nap után érthető is. Ez a házaspár egy szép fiatal emberpár, 3-4 gyerekstátuszban tartott macskával. Gyerek nincs, nem is akarnak, mert az megakadályozná őket abban hogy kreatív elméjük szárnyaljon. Szó terelődött a kerttervező nőröl, akinek a tó a fixaideája. Mi nem annyira lelkesedünk az ötletert, de építész es építészné (aki lakberendező) egymás szavába vágva ecsetelte milyen isteni mikor az ember ül a tó partján, és nézi az aranyhalakat, meg a teknősöket. Szemünkben vidám szikrákkal néztünk egymásra Jurával. Mikor lesz nekünk akár két percünk is a szüntelen nyuzsgő csimmotáktól, hogy aranyhalat nézegessünk egy tóban?! Még a gondolat is kacagtató. Épp csak a tédemet nem csapdostam harsány jókedvemben, mikor aztán hazafelé felidéztük ezt az epizódot a kocsiban...
Ráadásul nem is érzem magam kifosztva vagy megrövidítve, hogy nincs időm ilyesmire. Nem hiányzik. Még akkor sem ha néha pokolba kívánom az anyaságot, kismamaságot, gügyögést, gömbölyödést, szopit, pocit, cicit, büfit, kakit. De a legjobb az egészben hogy tudom, olyan férjem van, aki hasonlóképpen gondolkodik, így aztán (sok egyéb mellett) soha nem lesz vita forrása hogy legyen-e kerti tavunk aranyhallal és teknőssel vagy sem.