2004/03/31

derengo ubi
Ma meglestük Derengőt. Nagyon édes volt, mint egy pici ubi (Jura szerint Bonduelle extra apró), csak éppen hatalmas nagy szive volt, es nagyon dobogott. Emma kurjongatott a monitornak. Derengő 14.3 mm, egy óriás ahhoz képest, hogy mekkora volt két hete. Szerencsére a doki nem kínoz felesleges vizsgálatokkal, így csak 4 hét múlva kell mennem újra, az meg már a 12. heti UH lesz. Na jó, addig el kell intéznem egy csomó mindent, labor, EKG, háziorvos, mittomén. De azt remélem 2-3 menetben letudom majd.
A doki alaposan körülnézett odabent, kicsit aggódtam hogy két embriót talál, de szerencsére csak egy volt. Stramm legény lesz ez, tiszta sor. Bírnia is kell szegénynek a kiképzést, hiszen Emmát rendszeresen emelgetem, néha megtapossa a hasam, és cipelem a babakocsit is (gyerekestül-téliruhástul-báránybőröstül).
Nagyon várom már hogy kiköltözzünk Fótra, ott sokkal nyugisabb lesz minden, és lesz végre életterünk.

2004/03/30

emma a gumino
Hosszas kihagyás után újra jelentkezem. Derengőt holnap megyünk megint megkukucskálni. Biztos jól van, effelől szemernyi kétségem sincs, hiszen naphosszat émelygek-hányok.
Kevéssé szórakoztató dolog, de már nem ejt annyira kétségbe mint másfél éve. Ebből kifolyólag könnyebben is viselem. Ráadásul múlt héten gyöngy életem volt. Anyu minden nap itt volt, Jura tök korán járt haza, nekem csak az volt a dolgom hogy nyavajogjak, és kihúzzam azt a pár órát amíg egyedül voltam itthon a gyerekkel.
Sajnos minden csoda három napig tart, így az élet visszazözzent a régi kerékvágásba.
Igyekszem bebizonyítani hogy milyen fasza csaj is vagyok én, helyt állok a vérzivataros időkben is, földön, vízen levegőben, okádva pelenkázok, meg ilyenek. Pedig legszívesebben egész nap heverésznék, nyögdécselnék, majszolnék finomabbnál finomabb étkeket, és nagyon sajnálnának engem a hős anyát. Sajnos ez csak korlátozottan megoldható. Így marad nekem néhány félóra, amiben heverészek.

Megvettük Sóbinóbi kismama kazettáját. A gyakorlatok nagyon jók, le a kalappal. Egy hibát követtünk csak el, nem DVD-ben vettük meg. Akkor ugyanis kikapcsolnám a szöveget, csak a kép és a zene maradna, és tökéletes lenne minden. Így viszont kénytelen vagyok hallgatni folyamatosan ezt az idegesítő visító fejhangot: "Naaa? Hogy vagytoook? Én jóóól! A te picid mozog mááááár Mert az enyééém igeeen...." Brrrrr...

2004/03/18

emma hintazik
Tegnap láttuk Derengőt. 1,3mm, és jó szívtevékenységet mutat. Ez azt jelenti, hogy hallani még nem hallatszik, de jól látható a pulzálás. Ma megyek a kiskönyvért a védő nénihez.
Két hét múlva újabb mozizás, akkor már nagynak kell lennie.
Sajnos csak pár napig élvezhetjük ezt a nagyszerű tavaszi időt, mert jövő héttől állítólag megint itt a tél. Ezt nagyon sajnálom, mert élvezem hogy nyitva lehet az ablak, és nagyokat sétálhatunk a parkban.
A rókahadak átmenetileg visszavonulót fújtak, főleg egy homeós bogyónak köszönhetően, de körülöttem ólálkodnak rendüetlenül. Fáradt is vagyok rettentesen, alig vonszolom magam naphosszat.
Jura ezt látván megtestesíti az eszményi férjet. Reggel felkel a gyerekhez, tisztába teszi, megeteti, elmolyol vele, hogy tudjak kicsit még aludni. Este vacsorát főz, mindig amit kívánok, reggel pedig elmosogat. Ma még a reggelit is ágyba kaptam. Szinte nem is hiszem el, hogy ez mind velem történik. Olyan mint egy mese, vagy egy film.

2004/03/16

tavasz
Végre megérkezett a tavasz. Süt a nap, langy szellő lengedez, rügyeznek a fák, bokrok, hajtanak a tavaszi virágok.

Hétvégén Szilvágyon voltunk, fejben nagyon sok post-ot írtam, de aztán persze nem vetettem papirra egyet sem, igy mar nem emlekszem semmire. Pedig remek kis eszmefuttatások voltak.
Viszont a vártnál hamarabb köszöntött rám az angolul oly méltánytalanul hívott morning stickness. Van erre egy szó, nah... Jura szokta mindig mondani. Eufémizmus (megkérdeztem tőle, én mindig elfelejtem...)
Azt szokták mondani, hogy minden terhesség más és más. Hát én ezt rosszul értelmeztem. Ugyanis én azt hittem, hogy ez azt jelenti, hogy a második sokkal könnyebb lesz.
Hát tévedtem. Most a 8. hét helyett már az ötödiken lecsapott rám az émelygés, ami két nap múlva (azaz ma) átváltott a lakodalmas eb szakaszba. Jura azzal vígasztal, hogy ez alkalommal talán nem tart el a 17. hétig. Hát remélem...

2004/03/11

reggeli kep
Jura megcsinálta az új gépet, már ezen írok. Hát nagyon furcsa, minden teljesen máshogy néz ki, egy csomó dolgot újra össze kell szedegetni innen-onnan. Tisztára olyan mint egy költözés, csak sokkal kevesebb dobozzal és felfordulással. Emmának is csurrant-csöppent a dologból, kapott egy szép színes (amúgy teljességgel használhatatlan) egeret. A csatlakozó úgy fél órára lekötötte a figyelmét, forgatta, nézegette, rágcsálta.

Egyébiránt lakást keresünk ezerrel, mert egyrészt rájöttünk hogy még egy gyerekkel képtelenség itt elférni, másrészt a tulaj is el akarja adni ezt a lakást. Nagyon megszerettem ezt a környéket, itt tényleg minden megtalálható egy könnyebb sétányira, ami csak kellhet, ráadásul a védőnő egy kész főnyeremény.
De már minden gondolatomat egy nagyobb, új hely köti le, ezerszer berendeztem már fejben mindenféle kitalált új lakást.

2004/03/10

veszekedes
Tegnap nagyon csúnyán összevesztünk. Mindketten hulla fáradtak és frusztráltak voltunk. Ráadásul bennem a hormonok is dúlnak, vagy két órán keresztül zokogtam.
Nem részletezem, ronda egy ügy volt. Aztán persze kibékültünk, és a békülést meg is pecsételtük.
De azért azt hiszem nem szeretnék több ilyet...

2004/03/08

teli rege
Nőnap.
Ismét zuhog a hó.

Reggel hamar gyorsan kihordtam lábon egy könnyebb infartust, mikor a mérleg nyelve 57 kg-on állapodott meg. Jó, tegnap nagyon sokat zabáltam, de akkor is! Ez piszok igazságtalanság, én mondom. Nem karok 9 hónpig rettegni, hogy jaj a súlyom, és nem akarok megint 5 kilót magamonfelejteni szülés-szoptatás után.

2004/03/06

jura a furdoben
Na sikerült ma eljutni a dokihoz. Megvizsgált alaposan, és megállapított egy csomó rusnya dolgot, amit a gyengébb idegzetűek nyugalma érdekében "felfázás" gyűtőnéven határoznék meg... Kaptam hat tonna mindenféle gyógyszert, kúpot, krémet, mifenét, elleszek vele egy darabig...
UH-ot is csinált, de az idő szűkössége miatt nem részletezte, csak annyit mondott, hogy ez biza terhesség, a méhnyálkahártyám vastagsága meg főleg erre utal az egyéb tünetek mellett.
Valamint egy pontot nagyon nézegetett, gyanítom ott már látott valamit, de nem akart belemenni, ezért nem mondott semmit. De nem küldött el vérvtelre, meg UH-ra a jövő hétre, tehát ez nekem azt jelenti, hogy minden rendben van...
Jövő utáni héten szerdán megyek UH-ra a kórházba, kis szerencsével már lesz szívhang is...
Este a gépnél ültem, mikor egyszercsak reszelős horkolás sejlett fel a lakás mélyéről. Két tippem volt. Vagy a Zsófi horkol a szokotnál kicsit mélyebb tónusban, vagy Jura aludt el a fürdőszobában a földön, ahova olvasni vonult (tekintettel a szomrú tényre, hogy máshol nem lehetett lámpát gyújtani, hiszen a lakás minden zugában gyerekek alszanak).
Ez utóbbi tippem jött be. Szegénykém. Kéne már az a nagy ház...

2004/03/05

hogorbe
Hát megcsináltuk a tesztet. Kicsi Derengő már nem is olyan derengő, hiszem a második csík erősebb lett mint a kontrollcsík.
A görbém tankönyvi...

Vettünk múlt hétvégén Emmának egy nagy puha szőnyeget, és egy játszószőnyeget, hogy azon randalírozhasson, ha elesik ne üsse magát annyira oda. Kb 3 másodpercig tartózkodik rajta, utána lemászik róla a gép felé. Na, akkor elő a tapilapokkal! Kitapilapoztam a szőnyeg és az íróasztal közötti részt.
Akkor felszedte a tapilapokat, és nagy élvezettel rágcsálta. Ezután leterítettem rá egy gyerekpaplant, hogy ne egye meg teljesen a műanyag darabkákat.
Ezután kizárólag rajtam volt hajlandó tartózkodni. Ma a járókát is félretoltam, hogy legyen szabad mozgástere. Megtalálta azt a 60x40 cm-es részt, amit nem fed semmiféle szőnyeg, tapilap, paplan, a csupasz csúszós parketta van csak. Na ezen a kis területen tartózkodik kb fél órája, és a négyes csomagolású popsitörlő csomagot rágja, püföli...
Azt hiszem mindig egy lépéssel előttem fog járni leleményességben, feladom. Tanuljon meg esni a parkettán, jöjjön rá magától hogy a nylonnak nincs is olyan jó íze...

2004/03/04

igy nezhet ki derengo
Jártomban-keltemben mindig rápillantok a tegnapelőtti tesztre, ami az íróasztalon hever. Néha felveszem, a fény felé fordítom, és úgy tanulmányozom. Vajon halvány ez a csík, vagy mintha erősebb lenne tegnap óta...
Szinte számolom az órákat, amikoris megcsinálhatom (holnap reggel) a másodikat, aminek reményeim szerint már nagyon határozott, arős vonalnak kell lennie.
Elhatároztam, hogy ez alkalommal nem hagyom magam beparáztatni, és nem hagyom kétségek közé vergődni magam. Mégis érzem napról napra, hogy veszteség lenne, ha Derengő meggondolná magát. Hiszen már beceneve is van, egy valós, létező személy, szinte családtak, bár alig több szikhólyagba burkolózó petezsáknál...
A tegnapi szerelmeskedésnek a mai következménye egy kis vérezgetés. Felsejlik a közelmúlt, amikor Emmával lettem terhes. Ugyanez volt. Nem lett baj végül, a doki füle botját sem mozgatta, végül a 12. héten abbamaradtak ezek a kis nyomok. Úgy látszik én, aki sosem menstruálok azért a terhességeimet végigvérezgetem...
Ma reggel előkutattam a dossziét amiben az előző terhességem alatt készült vizsgálatok leletei vannak. Az első UH négy hetesen és két naposan készült. Három nap múlva lesz pont ennyi idős a mostani terhességem.
Akkor már petezsák volt látható szikhólyaggal. Ez a kis megfoghatatlan orvosi megnevezésű kis sejtszaporulat most egy kicsi élőlény, aki itt ül az ölemben, és az asztalt kapirgálja.
Ez a másik kis apróságnak is ilyen jövője van, és remélem beteljesíti, velünk marad, és megszületik, felnő, és boldog lesz...

2004/03/02

derengo jelentkezik
Sokat fogalmazgattam magamban, hogy vajon mekkora nagy statement-et vágjak le a hír beharangozasa okán.
A baj csak az volt, hogy hirtelen rengeteg dolog tolult az agyamba.
A legszembetűnőbb különbség az volt, hogy most nem fogott el remegés, és heveny pánik. Volt időm felkészülni lelkileg arra, hogy látok egy pozitív tesztet.
Emmára (hiába terveztük) nem számítottam igazán, szinte letaglózott a hír. A kapcsolatunk nem volt még stabil, hiszen Jura még a családjával élt, én pedig egy jóformán üres albérleti lakásban tengettem napjaimat. Meg voltam róla győződve, hogy nem jöhet ilyen hamar össze az a gyerek (még csak nem is mensiztem akkor már hónapok óta). Az a pozitív teszt egy villámcsapás volt, és a terhesség alatt is végig csak építgettük a közös életünk alapjait.
Most már egy szép kerek, boldog család vagyunk, egy remek kisgyerekkel, összeházasodtunk, és a kapcsolatunk is stabil, sziklaszilárd. A hőmérőzésből kifolyólag jóformán a megtermékenyülés első pillanatáról tudtom van (azaz sejtésem), gondolatban nyomon követtek a megtermékenyüllt petesejtet napokon át le a méhembe, ahol beágyazódott. (Tankönyvi a görbém, a 8. napon kis pecsételő vérezgetés, ami a beágyazódás jele.) Az már nem tört le, h nem mensizem, hiszen minek is azt, ha egyszer így is teherbe lehet esni...
Teljesen más érzelmekkel vágok neki ennek a nagy útnak, mint az előzőnek. Lélekben felkészült vagyok, és bár tudom hogy nem lesz könnyű, mégis nagyjából sejtem mi vár rám.
Nem vagyok hajlandó azon parázni, hogy mi van akkor ha meggondolja magát ez a kis szedercsíra, mi van ha nem oda ágyazódott be, ahova kellene ésatöbbi ésatöbbi. Nem és nem! Ki akarom élvezni minden pillanatát ennek a terhességnek, az előzőnél úgyis túl sokat aggódtam.
Valójában már akkor tudtam hogy itt készül valami, mikor a fertility-friend 20-án pénteken kiírta, hogy szerinte aznap van ovulációm, és ha megtermékenyül ez a petesejt, akkor a gyerek várhatóan 2004 11. 22-án fog születni. Akkor sejlett fel bennem, hogy igen, itt lesz valami, hiszen Emma 11.22. órakor született. Mélyen hiszek az események ilyetén láncolatában.

2004/03/01

hetfo
A hétfő mindig ilyen kis punnyadós nap. Az embernek semmihez nincs kedve, csak heverészni, és várni, hogy este legyen.
A hétvége fárasztó volt, hiszen sokkal több mindent próbáltunk megcsinálni, mint amennyi az időnkbe ténylegesen belefért volna.
Ráadásul nagy az izgalom, hogy jön-e a kistesó vagy nem, holnapután tesztelek, majd kiderül. Remélem sikerül egy pozitív tesztet produkálnom, mert már nagyon beleeltem magam...

Kicsit beleszimatoltam ebbe meg ebbe a blogba, és igen elszomorodtam... Én a régi ábrándos lelkű költő már hetek (hónapok?) óta másról sem tudok írni mint pisi, kaki, büfi, fika, miegyéb... Terhességi teszt és hőgörbe... A helyesírásom csapnivaló, a szókincsem egyre inkább beszűkül a célszavakra (lásd elébb).
Mentségemre szolgáljon a fent említett két női személynek még nincs gyereke (azaz egyiküknél ez az állapot (ehhhe, érted, állapot) már nem tart sokáig...)
Körém szűkül a világom, álmomban is azt teszem amit nappal, és minden Isten áldotta nap egyforma.
Aztán mélyebben elgondolkodtam ezen, és rájöttem, hogy ha dolgozni járnék mint más gyerek nélküli, vagy nagyobbacska gyerekkel rendelkező nő, akkor sem lennék előrébb. Legfeljebb nagyobb lenne a játszótér, és nem csak hintázni lehetne, hanem lenne mászóka is... (Na tessék, erről beszélek! Milyen hasonlat? Játszóteres. Bravó! Csakazértis legyen mondjuk inkább könyvtár, ahol két-, esetleg három könyvvel van több...)

Amikor elkezdtem írni ezt a blogot Jura lelkendezett, hogy milyen szórakoztató, kedves, szellemes, ésatöbbi post-okat produkálok. Hajlottam igazat adni neki (még akkor is, ha szerelem okán köbgyököt vonok az engem méltató szavakból). Mostanában nem is mondja annyit (csak néha), és nem is vonok köbgyököt, mert akkor siralmas eredmény jönne ki...

Hát szárnyalj ó fantázia!