2006/04/30

Iván szótár

ada, adide - add ide de azonnal
ada táá - add ide a teát
anya - anya
ata - apa, emma
o-ta ááá - ott a ... ez bármi lehet, amire rámutat
uta adat vavav - kutya ugat, vau vau
nee, nem - nem
tita - cica
titic - kukucs

2006/04/29

Drága Barátim!
Nagy öröm nekem tudni, hogy a világ egy kicsiny szegletében (úgyismint világháló) igazán hiányzom. Ezennel tudatom az értem aggódókkal: megvagyok, élek, pusztán netközelbe nem bírtam kerülni az elmúlt héten.
De szűzies pirulások közepette bevallhatom: ti is hiányoztatok nekem. Minket már csak így idegenít el ez a csúf, globalizált, technokrata világ.

Isten hozott engem újra a fedélzeten!

Itt íródtak a fejemben a remekbeszabott post-ok, de klaviatúra híjján immár sosem érhetik meg a monitorra kerülést.
Az elmúlt hét egészen bámulatos hullámzásokat produkált mind anyagi, mint lelki téren.
A lelki részére nem is feltétlenül térnék ki, úgyiscsak anyázásba és rút káromkodásba fúlna ez az amúgy felemelőnek induló post. Megpróbálok önmérsékletet tanusítani, és a legalitás határán belül maradva leszámolok a családommal. Potyognak rendesen a csontvázak a szekrényekből, csak győzzön az ember elugrálni előlük.
De ne tovább, erről többet most nem írok.

Egzisztenciális problémáink néhány svédcsavarral megfejelve (képzavar rulez) megoldódni látszanak, bár még most nem kiabálnék el semmit. Amúgy sem kenyerem a medve bőrére előrealkoholizálás (vagy a medve előbőrére alkoholizálás? - na, jujj, csitt!)

És mivel több soron keresztül sikerült semmit sem írnom, most elteszem magam holnapra (ami már néhány pere amúgy is "ma"). Arról nem is szólván, hogy Emma épp az imént trappolt be hüppögve mellénk a nászi ágyba, és a pelenkája felől gyanús illatok szállnak felém...

2006/04/22


A hétvégén ismét négygyerekesek vagyunk.
A Föld napja alkalmából minden gyerek választott egy kis növényt a faiskolában, és együtt elültettük.
Most megy a Szombat esti láz a tévében. Sajnos az elejét lekéstük, de így is maradandó élmény lesz. Elkuncorásztunk Medveczkyn, aki szerintem teljesen mimikátlanná van botoxozva, meg azon a pasin, aki "élménydizájner", de valójában úgy néz ki mint egy öregedő strigó, és kínosan rossz poénjai vannak.
Dehát hogy ez a Kulka mennyire ott van a topon, az valami elképesztő. Sajnos nem bírok szabadulni a Mágenheim doki fílingtől. Pedig láttuk őt a III. Richárd-ban is, és ott nagyon nagyot alakított. Jura szerint pedig remek Ványa bácsi volt.
De visszatérve a Szombat esti láz-ra azt kell mondjam, hogy gagyiságban simán viszi a pálmát. Nagyjából a királyi egyes szilveszteri műsora beoltva a sztori magazin uborkaszezonos számaival.

2006/04/21


Ma 80 éves az angol királynő.
Isten éltesse sokáig!
Őrületes gruppenszex volt éjjel az ágyunkban. Szerelmesen összefonódó végtagjaink közé minduntalan plüssállatok testrészei és hideg gomborrai keveredtek.
Végül Jura megelégelte a potyázókat, és kihajította őket a nyoszolyából.
Ilyen élmények után nem csodálkozom, hogy többen elmorfondíroznak azon, hová tűnhetett a régi vad szenvedély a kapcsolatukból...

2006/04/20

Emmaduma
Állok a konyhában, mosogatok, mikoris Emma halkan mögémoson, átöleli a lábamat, lágyan megsimogatja, és kedves, éneklő hangon megszólal:
-Te anyaaa! -hatásszünet - Kaka van.
Elanyátlanodva
Nagyon hiányzik egy anya. Egy olyan anya, akit felhívhatok, ha el vagyok keseredve, akinek panaszkodhatom, aki megértő és megsimogat. Egy olyan anya, akinek az unokái nem a mártírságának újabb eszközei, hanem szeretnivaló kis emberek.
Aki jön, segít, nem szól bele, és ha már nincs rá szükség, elmegy.
Úgy hiányzik, és már az illúzió sincs meg. Olyan ez, mint a mesékben, a halott édesanya helyett ott a gonosz mostoha, akit viselni, tűrni kell, mert a zászlajára vérrel van felírva minden, amit értem tett.
Van egy halottam, aki sosem élt, nincs sírhelye, ahova elzarándokolhatnék, és nincsenek még csak emlékeim sem. Csak vágyak, elhalt remények.
Nem tudok gyászolni, a lelkem fájdalommal, szorongással teli. A szemem száraz, és bárha sírhatnék, nem megy.
Felemészt a nemlétezőt gyászolni.

2006/04/19

Kifejezetten háborús a helyzet a kertben. Lecsapott ránk a Cserebogár Air Force válogatott rajokban. Úgy tízezer szám dongnak odakint a nyárfák körül, olyan dongás van, mintha egy repülőgép-hajtóműben ülne az ember.
Néha nekicsapódik egy egy az ablaknak, nagyot koppan, azután elhallgat.
Teljes pánikban hívtuk a kertészt, aki igen megnyugtatóan közölte hogy semmi aggodalom, a kifejlett cserebogarak nem tesznek nagy kárt, ha lezajlott a rajzás, akkor egy alapos permetezés, és a pajoroknak maxikampeca.

2006/04/17

Itt és most szentté avatom a férjemet!
(Boldoggá csak este, amikor a gyerekek már alszanak :o) ).
A teljes agybeborulásom előtt csinált nekem egy Cuba Librét, a nettel együtt rámcsukta a konyhaajtót, és bement játszani a gyerekekkel a nappaliba.
Vonatozott velük, meg minden. De legfőképp elviselte őket helyettem is. Azt mondta, holnap úgysem tudok megszökni előlük, pihenjek hát...
Rózsaszín, baldachinos leányszobám rejtekén kölyökállat-puha plüssmacimat magamhoz szorítva íly férjről álmodoztam egykoron. Valami nagy-nagy jót tehettem előző életemben, hogy őt kaptam jutalmul társnak erre az életre.
Hát megjöttünk Szilvágyról. Nagyon tanulságos volt ez a pár nap.
Jó érzés végre szabadnak lenni, megszabadulni a nyomasztó családi kötelezettségektől.
Péntek délelőtt mentünk le, vittünk egy csomó tisztítószert, és szombaton délelőtt kisikáltuk a ház egy részét (amennyi időnkből telt). A mamáék szobáját, a konyhát, a fürdőszobát és az előszobát.
Ajtót-ablakot mostunk, porszívóztunk, felmostunk. Anyu persze kijelentette, hogy tudom jól, hogy ő utál takarítani, nem is fog, ne számítsak rá. Így Jurával ketten láttunk neki. Két hetvensok éves ember már nem nagyon figyel oda a rendre és a tisztaságra, nem is bírnák a sikálást, létrára mászást. Így aztán a házat egyetemes mocsok borítja jó ideje. Mindenki csak sopánkodik, hogy jaj szegény mamáék, így élnek, de senki sem emeli fel a seggét évek óta, hogy legalább felporszívózzon.
Nem bírtam tovább nézni.
Kevesebbet csináltunk, mint amit terveztünk, de még így is látványos lett a végeredmény.
Vasárnap aztán jött a nagy családi reggeli, aminek kicsit megkopott már a fénye. Vagy talán csak én nem vagyok már gyerek.
Számomra egyre idegenebb emberek beszéltek egetverő baromságokat nagy hangon, röhögve.
Nem tehetek róla, nem tartom viccesnek a "buziverést", főleg már csak azért sem, mert az egyik legkedvesebb barátunk homoszexuális, és ilyenkor értem őt meg igazán. Amikor azt mondja, higgyem el, nem mindenki gondolkodik úgy a magafajtákról, mint én, olyankor csak hitetlenkedem. Pedig hát látnom kell, hogy mégis, tanult, diplomás emberek, mitöbb, a családom tagjai is ilyenek. Ég az arcom miattuk is a szégyentől, és a barátomra gondolva belesajdul a szívem igazságtalan magányába.
Szólnom nincs miért, úgysem értenék miről beszélek, így hát inkább eljöttem onnan, legalább ne kelljen hallanom az ostoba, korlátolt, primitív, cinikus ömlengésüket.
Szemernyi kétségem sem volt affelől, hogy jól cselekszem, mikor inkább bementem a házba a gyerekekkel, és leültem a mamával beszélgetni.
Megfogta a kezem, megsimogatta, és azt mondta, még meg sem köszönte, hogy annyit takarítottam. Nem is a köszönetért csináltam - válaszoltam én -, hanem hogy jobban érezd magad.
Jobban is érzem magam - válaszolta mama, és újra megsímogatta a kezem.
Lám mégiscsak jól van ez így.

2006/04/13

Vannak Monty Python tollhegyére kívánkozó jelenetei az életemnek.
Férjcsábító meztelen vonaglós vonulás közepette egy földön heverő használt pelusban megbotlani pont ilyen.

2006/04/11

Ma ismét volt őrbottyáni babamama klub. K-nál voltunk, és nagyon tanulságos volt az ottlétünk. Kifaggattam az anyukákat bottyáni oviról, és a veresi bölcsiről.
A veresi bölcsi nagyon tetszik nekem, bar nem olcsó, de talán valahogy kiköhögjük. A két gyerekre már nem tudjuk kifizetni sajnos, de végülis az itteni állami ovi nagyon klassznak tűnik, sznobság lenne csakazértis magánoviba adni Emmát.
Ovis korba lépve pedig Iván is megy az állami oviba.
Úgy tűnik kezd körvonalazóni a jövőképem. Ősszel Emma oviba megy, Ivánt pedig bölcsibe szeretném adni. Négy éve leszek már akkor itthon, ez pont annyi idő amennyi alatt egy normál idegrendszerű ember becsavarodik. Érzem, nem lennék már épülésére a gyerekeimnek.
Szeretnék itthon maradni, és mindeközben angolt tanulni, tanév végére pedig letenni a középfokút, felkészülni az egyetemre.
Most úgy gondolom, hogy valami kertészeti suli lenne jó, dísznövénykertész, vagy ilyesmi. Utána is néztem, a gödöllői egyetemen van kertészmérnöki szak, 6+1 féléves képzés. Sajnos igazi csemegék csak a KEK-en vannak, pl a Kertművészeti, vagy Tájkertészeti tanszék. Mondjuk nem szívesen járnék át a Villányi útra, főleg hogy Gödöllő itt van a szomszédban. Ezt azért alaposabban át kell nyálazni, de egyenlőre igen jól hangzik, szerintem erre indulok.

2006/04/10

Tegnap hosszasan, és jóízűen válogattam a Cora hajápoló szekciójában. Nagy lendületemben vettem három sampont, hajbalzsamot, hajvégápolót, hajkisimítót, hajszínmegőrzőt, porított póklépet, sárkányfogőrleményt gyöngyházproteinnel dúsítva ésatöbbi ésatöbbi. A kasszás a nyolcadik flakonnál már megemelintette a szemöldökét, végigstírölt, majd blazírt képpel tovább csipogtatta a cuccokat.
A kocsiba ülve gyorsan magam elé vettem az egész zacskót, és a sampon kivételével mindegyikből kentem, fújtam a hajamra. Pont olyan lett mint a reklámokban.

Na de mindig csak a hiúság, ráadásul az mint tudjuk a hét főbűn egyike (a többivel is jóban vagyok).
Hát a hazafiság?
Este kilenckor már nem bírtam tovább a feszkót. Akkor már fél órája szív-attak közeli állapotban ötpercenként jelentették be drámai hangon, hogy ismét két tized százalákkal változott a szavazás jelenlegi állása.
Elaludtam. Bár úgy is fogalmazhatunk, hogy mélyrelaxációban drukkoltam szeretett kormányomnak.
A végére riadtam fel.
Hát gyerekek én nem igazán foglalkozom politikával, de ide a rozsdás bökőt, hogy az mdf most egy nagy menetelésre készül. Hacsak nagyon el nem cseszik (pl egy fidesz koalicióval), akkor ha nem is négy, de nyolc év múlva tuti esélyesek lesznek a győzelemre.
Na. Kis politikai színesemet olvashattátok.

2006/04/09

Öntudatos magyar állampolgárnak érzem magam, most voltam szavazni. Nem mondom kire, tiszteletben tartom a kampánycsendet - mellesleg úgyis tudjátok.
De ami a legérdekesebb volt, rengetegen voltak, a helyi iskola környéke nyüzsgött az emberektől, alig találtunk parkolóhelyet. A szavazóhelységben sorba kellett állni, hogy megkapjam a két, ívnyi nagyságú szavazólapot, amit aztán beikszelt állapotban megpróbáltam egy normál méretű borítékba tuszkolni. Komoly kihívás volt.
Megnyugodva tértem haza, megcselekedtem amit megkövetelt a haza!

2006/04/07

Szavazás
Drága szeretteim!
Ha csak tehetitek, menjetek el szavazni. Olyan kevés beleszólásunk van a minket leginkább érintő döntésekbe, legalább ezzel a jogunkkal éljünk.

Ismeritek a viccet, féligmeddig erre a helyzetre is ráillik:
Kohn minden nap rimánkodik Istennek:
- Ó uram! Add hogy nyerjek a lottón. Igazán nem kérek sokat, csak ezt az egyet, kérlek, hadd nyerjek a kottón!
Egy nap az Úr végül megunja, és leszól a mennyekből:
- Vazze Kohn, legalább egy szelvényt vegyél!
Emmaduma:
"Nagyon szeretem anyám!"
A hajam reggelre kelve kicsit bundeszligás lett. Jura szerint Pocahontas...

2006/04/06

Ja, és a búza nő mintha húznák, szinte szabad szemmel is látható, óráról órára nagyobb.
Majd lefényképezem igérem :-D
Ma lett hosszú hajam.
Eredetileg hátközépig érőt akartam, de aztán lett derékig érő...
Közben kiderült, hogy egy vad fideszes gócba csöppentem be, és mikor azt mondtam hogy én a szocikra szavazok (hát kérdezték, én meg válaszoltam), csak azért nem lincseltek meg, mert én voltam a fizető vendég. Ijesztő volt ahogy átgondolatlanul, agyatlanul böfögték vissza papagáj módjára a fideszes frázisokat.
Ezt már nem mondtam nekik, csak úgy elmélkedem: nem tehetek róla, az Orbánt ha csak meglátom gyomorrontást kapok, a Mikola meg állandóan egy albínó vámpírt juttat eszembe.
De végülis a hajam nagyon klassz lett, és hát ugye ezért mentem, nem politizálni.
Itthon Öcsike nem akart megismerni. Azán csak meggyőztem valahogy hogy én vagyok az anyja, de még sokáig gyanakodva méregetett.
Végképp akkor nyugodott meg, mikor csúnyán összevesztem vele. Akkor láttam a szemében, hogy "igen, ez az én anyám, csak ő tud velem így pörölni".
Azt azért mégsem hagyhatom, hogy a konyhaasztal tetején rohangáljon... (Igen, jól olvassátok, a kis ördögfióka még nincs másfél éves, de felmászik a konyhaasztalra, és rohangál rajta.)

Emma mikor meglátott elvigyorodott, és közölte velem, hogy "anya! kislány lettél?"
Aztán mondta azt is, hogy ő is be akarja festeni a haját. Kész nő ez a gyerek.

2006/04/04

Emmaduma:
(Két kis plüss figurát beszélgettet, az egyik egy Teletabi.)
- Szia! Én Pó vagyok... jobbára.

2006/04/03

Nekem nem volt gyerekkoromban sosem hosszas rákészülés az ünnepekre. Lehet hogy ez akkoriban nem is volt divat. Jött az ünnep, főztek, kajáltak, ittak, oszt viszonlátás.
Nekem viszont nagyon tetszik az ünnepre való hosszas rákészülés. Mindenhonnan lesem az ötleteket.
Találtam egy könyvben egy remek dolgot. Gyerekeknek való Húsvéti készülődés. Egy cserepet le kell festeni, és búzát vetni bele, két héttel Húsvét előtt, és akkor az ünnepre szép kis búzafű nő ki, amibe lehet tojást rakni, szép asztaldísz.
Így hát megfestett Emma öt cserepet (klassz ikeás festékkel), és tegnap elvetettük a búzát. Nagyon ügyesen kertészkedett. (Én összetörtem egy cserepet - ügyetlen anya.)
És amire nem is számítottam, az az, hogy ahogy meglocsotuk a füldet, átnedvesedett a cserép, és a száradástól kicsit kifakult színek újra fényesek, és világítóak lettek. Állati jól néz ki. Drukkolok hogy tényleg kinőjön, és akkor az nagyon klassz lesz.

2006/04/02

Nagyon furcsa eset történt velünk tegnap az Árkádban.
A gyorséttermes részen kerestünk asztalt, két gyerek az ölünkben, fáradtak, nyűgösek, éhesek. Persze sehol egy szabad asztal, mindenhol félrenéznek, ha azt lessük végeznek-e már, érdemes-e várni az asztalra.
Ekkor egy pasi fogta meg a könyökömet, és odahívott az ő asztalukhoz.
Mondta, ők most fejezték be, üljünk csak le oda. Ja, és hát ők happy meal menüt vettek a lányuknak (olyan 10-12 év körüli kislány), de a játékhoz, amit adtak, ő már túl nagy (lepkés csattok, ceruza), ezért szivesen odaadnák Emmának, hiszen neki való.
Teljesen elképedtem.
Úgy értem én például ilyen vagyok, én ilyet simán meg szoktam csinálni, de mástól nem tapasztaltam még ilyen szintű figyelmességet. Általában kedvesek és segítőkészek velem az emberek, kifejezetten jó tapasztalataim vannak, de valahogy ez mégis olyan más volt. Nem tudom leírni, az ott, abban a szituációban volt érezhető.
Szóval ezúton is köszönöm annak a kedves családnak, és legfőképp nem azt, hogy átadták az asztalt és a happy meal-es ajándékokat. Hanem azt, hogy megerősítettek abban a hitemben, hogy igenis vannak még ilyen emberek, és igenis lehet hinni az önzetlen segítőkészségben...