2004/04/21

htb
Ezer éve nem írtam, de higyjétek el, jobb is. Nem vagyok valami egetverő hűde-űberfasza hangulatban... Fürgerókalábak nyomulnak ezerrel, már önnön zombi árnyékom vagyok. Olyan szinten gyenge, hogy egy ásványvizes palackot sem tudok kinyitni. Ráadásul jövő hét pénteken ha minden igaz költözünk Fótra. Nagyon várom már hogy ott legyünk, gyűlölöm már ezt a pici lakást, a kutyaszaros belvárost, és a folyamatosan lakodalmas-pop-ot, tévét üvöltve hallgató szomszédokat.
Mama agytrombózist kapott a hét elején, kórházban van, fél oldala lebénulva, mindenki be van szarva, anyu ki van borulva.
Tele van az összes hópicellőm (igen, direkt írtam így, én így is mondom: hópicellő) mindennel, legszivesebben elásnám magam egy csendes zugban, és vinnyogva várnám meg a jobb időket.
Hogy mit is jelent a jobb idők? Talán azt, hogy nem okádok folyamatosan (nem is émelygek), senki sem üvöltözik, sikoltozik a környezetemben, csend van, béke, nyugalom, madárcsicsergés, patakcsobogás, ilyes. Talán szimulálni kéne egy spontán lobotómiát (talán létezik ilyesmi), és kuncogva bevonulni egy szanatóriumba kedves elmebetegek közé.
De mondjuk az talán még kézenfekvőbb, hogy Emmát anyura bízva lelépni Jurával egy szállodába, ahol csend, béke, kényeztetés és szobaszervíz van. A következő hetek sajna nem ilyenek lesznek.

Egyébként isssteni ötletem támadt, ha lenne pénzem megcsinálnám. Lehet hogy le is kéne védetni az ötletet. Egy olyan szállodát csinálnék, ahová tilos gyerekkel menni. Mondjuk 16 év alatti ember nem léphet be a szálloda egy kilóméteres körzetébe. Istenem, tódulnának a népek, mekkorát kaszálnék...
Gondoljatok csak bele. Az ember nem azért passzolja le nagy nehezen (lelkiismeret-furdalástól terhesen) saját visító sarját, hogy aztán a szállodában a mások szintén visító, még neveletlenebb kölykét hallgassa...

2004/04/07

pofaraeses
Pórkeresztanyám (ez olyan mint a keresztanya, csak megsem az) pár hónapja adott nekünk egy csomó gyerekruhát, hogy használjuk, nekik már nem kell. Kérdezte anyu -akin keresztül zajlott a biznicc- hogy mennyit kér érte. Semmit -válaszolta pótkeresztanyám. Egy csomót visszaadtam, mondván nem fogom használni úgysem, a maradék maradt. Erre minap bejelenti, hogy ő mégsem adta ingyen a ruhákat, utólag kiszámolta, 40.000 (ejtsd negyvenezer) forintot kér érte.
Hát erre mit tudnék mondani? No comment...

2004/04/06

tinisors
Menthetetlenül öregszem. A parkból hazafelé két kamasz fiu ment előttem, tipikus nagy laklik. Én meg azon gondolkodtam, hogy milyen lesz ha majd az én gyerekeim lesznek ilyen nyurga, esetlen kamaszok...
Jáááááááááájjjjjjj...

2004/04/05

mulder ugynok a nagy cumirelytely nyomaban
Már reggel óta tevékenykedem, és úgy tűnik hogy jobban viselem az Emma hisztijét, ha közben mindig csinálok valamit. Persze rettenetesen idegesítő idegtépő hangon tud süvölteni, és így is táncolnak az idegeim, de legalább nem akarom megfojtani egy kanál vízben. Csak a szomszédokat sajnálom, mert nem lehet kellemes hallgatni a szerenádot. De nekem meg keménynek kell lennem, mert mire megszületik a kistesó az Emmának nagyon önállónak kell lenni. Nem lóghat a nyakamon állandóan, főleg ha már nagy hasam is lesz. Ez egyenlőre átmeneti állapot, mikor minden percnek örülök, ami nem iszonyatos üvegeket szétzúzó fejhangú visításban telik. Persze ha sokáig csend van, akkor tuti hogy disznóságot csinál, és ezt ő is tudja jól...

Tegnap láttam pár percet az X-aktákból. De nem tudott lekötni. Valahogy nem életszerű nekem hogy mindenféle marslakók üldözik szegény Muldert, meg meeccsoda titkok vannak ottan. Ehhhh... jöjjenek ide, és találják meg az okát annak, hogy a kincstári leltárban szereplő 10 db cumiból vajon miért csak egy van meg állandóan? Néha még az sem, de azért néha előkerül a kiságy mögül. Mulderkém a te marslakóid kutyafaszák ehhez a Nagy Cumirejtélyhez képest, csak sajnálni tudlak! Méghogy összeesküvés elmélet? Pentagon? FBI? Elmehet mind a sóhivatalba!

2004/04/03

szenvedely
Vannak napok, mikor kifejezetten ingerült vagyok, sértődött és morcos. Ez a nap ilyen. És legszívesebben rohadtul mást csinálnék, mint ami van.
Nem merem visszaolvasni a post-jaimat, mert félek hogy egy üres házianyu morgolódásai és panaszáradatai képezik a blogomat. Én meg rohadtul nem ez vagyok.

Valamelyik éjjel komoly flash-em volt. Szokás szerint feküdtem álmatlanul az ágyban, nem is ébren, de nem is alfában sem deltában, hanem abban a kellemes csillagközi lebegésben, amit csak akkor ér el az ember, ha valami nagyon kellemes cucctól beszívott, csak olyan lájtosan, éppenhogy, de azért ütősen. Ezt az állapotot még gyakorlott drogosoknak is nehéz megtalálni, mert a megfelelő feltételek halmozódása mellett, Nap-Hold-Csillagok-Bolygók kedvező fényszögei, és nem utolsó sorban egy jó díler kell. Lám és lám, nekem csak teherbe kell esnem hozzá? A különbség csak annyi, hogy a terhességtől reggel másnapos vagy, az igazán jó cucctól (ha mértékkel fogyasztod) meg nem. Csak valami finom fáradtság, túláradó jóindulat és farkaséhség.
Szóval csak úgy lebegtem, és morfondíroztam. Aztán hirtelen belémhasított, hogy mi van akkor ha én tényleg beszívva heverek valami régi haver kanapéján, felébredek, és ez az egész kis világom eltűnik? Jura, Emma, Derengő? Maradok az, aki évekig voltam, és akitől megundorodtam? Megrémültem.
Melyik vagyok én? Dzsuang Szí vagy a lepke?
Mert néha arra gondolok, hogy hej be könnyű volt akkoriban, nem gondolni semmivel és senkivel, mert ugyan ki vette volna észre ha egy óvatlan pillantaban felcsavarodom a fára a kis kabriómmal? Azt mondták volna mind, tudtuk hogy ez lesz, mert ennek nem is lehet jó vége. Szegény, olyan boldogtalan volt, lám hiába pénz, fiatalság, csinosság. Levonhatta volna mindenki a végső nagy konklúziót, hogy mégiscsak van igazság a földön. Elmenőben még köptek volna egy virtuálisat a síromra, csak úgy elégtételként, mert lám és lám, végül mindig a karfiolsegg és a beszürkült kispolgári lét győzedelmeskedik.
Baszki tényleg!
Jóformán csak féltenivalóm maradt. Féltem a tyúkszaros kis életünket (már ott tartok, hogy a sajátomat is!). Semmi nem lennék, ha ők nem lennének, de néha mégis vágyom egy gondtalanabb életre.
Itt ülök a gép előtt 26 évesen szürke arccal, kócosan, (a sok epehányástól) keserű szájízzel, lestrapálva egy szombat délután. A legizgalmasabb dolog ami a mai szombat estén velem történni fog az az, hogy tízkor hullafáradtan végre ágybazuhanok.
Csoda-e vajon ezek után, ha úgy vágyom a kedvesem testét, mint egy falat kenyeret? Ha örökösen vad, szenvedélyes szeretkezések, eszeveszett marcangolások járnak a fejemben? Mint ott a hajón, abban a pici kabinban az Adrián, emlékszel? Akkor azt írtad nekem sms-ben nemsokra rá (angolul persze), hogy ez volt az évszázad baszása. Az ám, igazad volt. Szinte minden nap eszembe jut, és hozzád hajt. Kívánlak mindig...

2004/04/02

janus
Tegnap akartam írni jól, aztán hirtelen megjött mindenki, és jól nem írtam semmit. Pedig nagy élményem volt. Van egy gimis osztálytársnőm L., aki régebben sem merítette ki a kellemes társaság fogalmát jellemileg (jujjj, na ezért a mondatért sem kapok irodalmi Nobel díjat), de amióta gyereke van még rosszabb a helyzet. Ráadásul akkora pechem van, hogy egy orvosnál szültünk szinte napra pontosan.
Közös barátnőnktől tudok róla, hogy mostanában rettenetes irígység és féltékenység vett rajta erőt. Ez többek közt abban is megnyilvánul, hogy a hátam mögött kígyót-békát kiabál rám. Kifejtette többeknek hogy nekem mekkora gáz az életem, majd meglátom hogy Jura engem is elhagy 2-3 gyerekkel a nyakamon maradok, mert aki egyszer elvált az újra megteszi, ráadásul nekem még egy normális esküvőm sem lehetett, albérletből albérletbe költözünk és mégis bevállaltuk a második gyereket is, stb stb...
Azonfelül hogy mérhetetlenül sajnálatra méltónak találom az ilyesmit (szép kis szegénységi bizonyítványt állított ki magáról), kicsit meg is könnyebbültem, hogy akkor legalább megúsztam a telefonjait, amikben órákig ecseteli, hogy milyen nagyszerű anya is ő, és az ő fia a legtökéletesebb az egész világon. Mintha legalábbis verseny lenne.
Hát tévedtem. Tegnap felhívott, és akkorát kurjantott a telefonba, mintha az előbb közöltem volna vele, hogy megnyerte a lottó ötöst.
Végig örömködött, örvendezett ott nekem (megfeddett, hogy miért nincs matávos telefonom, mert az neki olcsóbb lenne), alig bírtam lerázni.
Wazz undorodom az ilyen emberektől. A kétszínűség az egyik legocsmányabb tulajdonság a világon.