2007/11/30

Helyzetjelentés

Ivánt nagyon felzaklatta ez az üvegtörés, éjjel fel-felsírt, és reggel is negyed órás zokogógörcs tört rá, mikor az apja rászólt valami teljesen banális ügyből kifolyólag. Hosszú ideig hüppögött még belémbújva.
Arra tudok csak tippelni, hogy a bébiszitter nagyon megijedhetett, és ezzel sokkolta a gyereket.

Aztán voltam masszőrnél, kiderült, hogy a bal lapockám alatt begyulladt az egyik ideg, ezért fáj a karom lapockától a kisujjamig (szó szerint). Aszonta pihentessem. Én meg elképzelem, hogy nem használom a bal karomat egy hétig mondjuk. Öööö... Nem, elképzelni sem tudom...

Aztán voltam angolon, és bár minimális időm volt csak tanulni, meglepően jó dogát írtam a rendhagyó igékből.
Végig nagyon dícsérve voltam, és ez már olyan régen fordult elő (mármint hogy a "külvilágból" pozitív visszajelzés jön), hogy csak úgy repkedtem a gyönyörűségtől.

Most annyira el tudnám képzelni, hogy még egész este magamban legyek, iszogassam a kis teámat, megfőzzem a levest, olvasgassak, és lefeküdjek jó korán.
Ehhelyett a ma estét is egyedül húzom le, mert Jura természetesen későig dolgozik. Jó ha tízre hazaér, ahogy ez az elmúlt hetekben már általánossá vált.

2007/11/29


Az én egyszem kisfiam délután ököllel beverte a nappali ajtajának üvegét.
Elvágta a csuklóját.
Isteni szerencse, hogy csak felületi vágás, ragtapasszal orvosolható.
Legalábbis a bébiszitter szerint, aki vele volt délután. Mert természetesen akkor történt, mikor én vonaton ültem a város felé.
Van egy alvó, ragtapaszos csuklójú gyerekem.
A fejembe tolakszik minduntalan, pedig nem és nem akarok arra gondolni, hogy ebből nagyon nagy baj is lehetett volna.
Nem lett.
Ha hívő lennék, tudnám kinek kell ezt megköszönni...

2007/11/28

A sok verekedés, veszekedés, sírás-rívás között mégiscsak felcsillan a remény, hogy ők valójában testvérek, és szeretik egymást.
Köszönöm Anettának, hogy eszembe juttatta azt, ami minap történt.
Este volt már, mindketten pizsamában ültek a kanapén. Emma egy újságot olvasott, félig hangosan, csak úgy magának.
Öcsike pedig hozzákucorodott, magukra húzta a takarót, és a fejét Emma vállára hajtotta. Úgy hallgatta, ahogy a nővére mesél neki.
Sok sok percig tartott, gyönyörű volt, könnyes szemmel néztem őket.
Hát mégiscsak jó, hogy ők vannak egymásnak...

Sokat gondolok ma egy családra, akik kisfiukat kísérik utolsó útjára.

Fájdalmuk számomra elképzelhetetlen.

Tisztelem őket erejükért, és kitartásukért.

2007/11/27

Itten van a tél, ez tagadhatatlan.
A reggeli jeges szélvédő, sapka nélkül lefagyó fülek, a hétvégi bevásárlódugó a városban, az egyre-másra fényárban úszó kertek, és ó igen, a téli piac zamata.
Ha semmi tudásom nem lenne a falusi életről (mint ahogy nincs is túl sok), akkor is rájönnék, mi a pálya, ha végigsétálnék a veresi piacon.
Egy gőzölgő lángos, és a kezeket kiválóan melegítő forró tea elfogyasztása után neki is vághatunk a túrának.
A hordók, lopók, prések, demizsonok eltűntek a színről, hiszen vége a szüretnek. Megjelentek viszont a hatalmas vájlingok, vízorraló üstök, hurkatöltők, malacpörzsölők.
Hideg, tél, disznóvágás.
Itt falun még van ritmusa az életnek, és a Karácsony közeledtét nem az egyre fokozódó tömeg és agresszió jelenti, amit Pesten tapasztal az ember (főleg a bevásárlóközpontok környékén).

A téli piac egész más, oda csak az igazán edzettek merészkedjenek ki. Kötelező a vastag talpú hótaposó (felfázás ellen), rikító színű overál, sapka (fekete gyerekcsináló fajta), és zöldséges kesztyű (ujjak végét szabadon hagyó, piszkosszürke színben). Mindezeket könnyű beszerezni akár ott helyben is.
Itt láthatod, milyen is az újságokban sokat emlegetett őstermelő. Millió ráncba gyűrődő arcú, reszketeg hangú (erőteljes sváb akcentusu) mesebeli anyóka árulja a legédesebb almát, ami nem hogy nem mérgezett (Hófehérkék hijján), hanem vegyszert sosem látott.
Vannak persze bóvliárusok is tömkelegével, gyanús eredetű és minőségű mindenfélével.
Beszélgető kis csoportok ácsorognak mindenfelé, a tömeg mégis megállíthatatlanul hömpölyög.
Jó velük sodródni, kihallgatni érdektelen kis beszédfoszlányokat, alkudozni valami feltétlen fontos, gyönyörű ócskaságra, kezet melengetni forralt borral, forró teával, végül átfázva, hazakutyagolni.

2007/11/26

Most hívtak a nyelvsuliból, hogy a mai második óra elmarad, mert az angoltanár férje nagyon beteg.
Középfül gyulladása van, és annyira szédül, hogy a wc-re is ki kell kísérni.
Bakker...
Anyu második hete kórházban van. Középfül gyulladással kezdődött, szinte teljesen megsüketült (csak a telefonon mondott beszédet értette). Nemsokra rá elferdült az arca, a szája széle legörbült, a szemét nem tudta becsukni. Ekkor került a kórházba.
Volt minden, CT, agyvízvétel, majd a fülész doki közölte, a gyulladás megszűnt, összeforrt a dobhártya, hallania kéne.
Ő nem hallott továbbra sem, viszont szédült, hányt.
Végül kiderült mi okozta a bajt. Herpesz vírus támadta meg a halló és arcmozgató idegeit.
Infúzióban kapja a vírusölőket, már meghall ezt-azt, az arca is javult, de valószínű, hogy maradandó halláskárosodása lesz, és az arcával is rehabra kell járnia.
Mondhatjuk, hogy szerencsés volt, most derült ki, hogy az egyik ismerősünknek pont ez volt a baja, csak neki fél évig nem jöttek rá mi okozza a bajt. Akkor meg már késő volt, hiába kezelték ki, a fél arca béna maradt.

2007/11/22

Emma dalol

Ültem ringó kis ladikon,
úszott három rózsaszirom.
Az egyiket úgy hívják
a másikat pedig!

(Eredeti szöveg:
Ültem ringó kis ladikon,
úszott három rózsaszirom.
Az egyik az anyué, a másik az apujé
harmadik enyém...")

2007/11/19

Elmarad ma mindkét angolom, mert mindkét angoltanárnőm gyereke lebetegedett. Hát nem örülök, de legalább nem az én gyerekem betegedett le, hogy azért ne tudjak menni.

Ha már rám szakadt a nagy szabadság, akkor letudtam egy régóta esedékes restanciámat.
Kiszámoltam a kocsim jövő évi biztosítási díját.
Most meg vagyok lőve, mert nem tudom, hogy mi legyen.
Jövőre B1 fokozatba fogok kerülni, amit a jelenlegi biztosítóm évi 10 ezer forintos díjcsökkentéssel jutalmaz. Így idén 44 lenne a díj. Igen ám, de az Aegon biztosítónál csak 31 lenne. Bár náluk csak ezer forinttal olcsóbb a kategória váltás, náluk a gyerekkedvezmény magas, ezért jobb az éves díj.
Nem tudom hogy számolják ezt ki, de jövőre nem lesz több gyerekem, és reményeim szerint balesetem sem, tehát B2-be kerülök a következő körben. Akkor meg valószínűleg a mostaninál lesz olcsóbb a díj.
Hát így legyen okos az ember.
Az is lehet, hogy hagyom a francba az egészet, évi 13 rugó nem ér meg ennyi macerát, főleg akkor nem, ha jövőre előröl kell kezdeni az egész számolgatást, biztosítóváltást...

2007/11/16

A FŐKEFE látványosan demonstrálja, hogy ő mennyire fel van készülve a hóesésre. Felemelt lapátú hókotrók száguldoznak fontoskodva az utakon.
Köszönjük FŐKEFE, hiszünk bennetek!

2007/11/15

Az élet csupa móka és kacagás.
Az előbb hívott egy telefonos marketinges nő, hogy gondoltam-e arra még így Karácsony előtt (nyihhahahhaa), hogy befektessem a megtakarított (bruhahhahahaa) pénzemet, mert akkor nagyon jó lesz nekem. Rendkívül homályos magyarázatot adott nekem arra, hogy miért is lesz nagyon magas a hozamom (na persze ez azért napi árfolyamtól függ - fűzte hozzá), de még nekem, aki aztán hozzá sem szagolok a befektetésekhez is roppant gyanúsnak tűnt az egész.
Nem, nem kacagtam fel hangosan, hiszen honnan tudhatná szegény, hogy a Tücsökkel beszél (így ősszel), nem a Hangyával, ráadásul ő is csak a munkáját végzi.
Mindazonáltal megígértem neki, hogyha valaha is képes leszek ennyi pénzt összespórolni, akkor feltétlenül őket fogom megbízni a pénzem befektetésével.

2007/11/14

Ha létezik izomláz az agyban, na akkor nekem most az van. Bekerültem egy olyan erős csoportba angolon, ahol négyből kettőnek már megvan az írásbeli középfokuja. Csak pislogok, mint hal a vödörben.
Jó lesz jövő héttől a magántanár...
Na és persze Jura, aki mesteri szinten korrepetál, egyszerűen mindent tud, mintha a fejébe lenne építve a rendszeres angol nyelvtan.
Én meg most azt érzem, hogy azt a kicsit is elfelejtettem, amit tudtam...
De nagyon élvezem :-D

2007/11/13

Dicsekvős poszt

Emma tegnap oviból hazafelé jövet elmondta a Sün Balázst. Az elejétől a végéig. Csak lestem.
Jót tesz nekik, hogy én is nyugisabb vagyok, kellett nekem ez a kineziológus. Emma sokat simogatta és babusgatta öcsikét, aki persze nem tudta mire vélni ezt a hirtelen pálfordulást, élt a gyanúperrel, hogy előbb-utóbb nyakon öntik a fekete levessel.
De nem, sőt, mikor beszaladtam a pékhez, őket meg kint hagytam a kocsiban, hallom ám visszaérkezvén, hogy Emma meséli öcsinek a Sün Balázst, hogy ne féljen a sötétben.
Hát hogy ma (is) mindenki milyen jófej volt!
És hát neem, nem az Anonim Altruisták évi rendes felvonulásába csöppentem. Ügyeket intéztem, méghozzá a váci MÁK-ban, és APEH-ben.
Sikerült elintézni a Start Plusszos kártyám igénylését, és még hótaposót is kaptam Emmának (olcsóbban egy ezressel, mert a kirakatban kiszívta a nap az orrát).
Emma mesél

Egyszer volt, hol nem volt, az országúton is túl...
Hétfőn voltam angolon. Sajnálatos, hogy a nyelvtanra szinte semennyire sem emlékszem, és így nehéz bekapcsolódni. Nagy szerencsém, hogy Jura igen kiváló angolból, így tud korrepetálni. De azért kértem egy magántanárt is, hogy felzárkóztasson a csoporthoz, tavaszra jó eséllyel tényleg meglesz a középfokú.

Utána mentem kinezilógushoz, ami olyan katartikus erővel hatott rám, hogy onnan elindulva össze is törtem kicsit a kocsimat. Jobbkéz...
Jobbra néztem, senki, balra néztem, senki, és elindultam. Hát jobbra érdemes lett volna újra visszanézni. Persze egy nagy csattanás, másik kocsi megáll. Hát nézem én, az oldala rommá zúzva, mintha egy kamion ment volna bele.
Jesszusom, na nekem végem.
Kiszáll egy fiatal srác a kocsiból, nagyon röhög. Már messziről integet felém, hogy ugye semmi bajom. Ja? Hogy a kocsija? Ne foglalkozzak vele, az már úgyis pont ott volt összetörve. Lássuk csak az én kocsimat. Százszor és ezerszer bocsánatot kértem, hát nyolc éve vezetek, soha még csak nem is koccantam neki másnak. Legyint csak kedvesen, megkeresi az elröpült lökhárítómat, sárban guggolva visszapattintja nekem. Megszakérti a lámpámat, és sajnálkozik, hogy ez bizony összetört, és hát a fényezés is, menjek csak, de ne túl gyorsan, nehogy leessen a rendszámtáblám.

Hát mentem is a kedvenc szerelőmhöz, aki csak csóválja a fejét. Látom a szemén, hogy nagyon örül neki, hogy nem vagyok nőrokona. Azért az új hajamat megdícséri, tanácsokkal lát el, majd elbocsájt.

De Jura a legjobbfej az egész történetben, mert mikor végre elérem, és belesóhajtom a telefonba, hogy összetörtem a kocsit, csak annyit kérdez: és tudsz vele menni? Persze, mondom, csak a lámpa tört meg kicsit, meg hát a fényezés, lesz vagy száz rugó.
Ne foglalkozzam vele, úgyis rég költöttünk már erre a kocsira, szinte már hiányzott.
Aztán kicsit ellamentáltunk azon, hogy milyen érdekes, hetek óta csak csodálkozunk, hogy csupa kedves, rendes, mosolygós emberbe botlunk.

És hát tényleg, jó nekünk...

2007/11/12

Aztán szombaton elemenekültünk a nappali munkálatai elől, és csavarogtunk, játszóházaztunk, és élveztük, hogy a gyerekeink tökjófejek, és mármár emberi módon tudnak viselkedni olyan helyzetekben is, mint pl egy komplett Libris kirándulás.

Vasárnap megint nyúlcipő (hiába no, kicsi nekünk a "kicsi nappali"), délelőtt játszóház bohóccal, aztán hóesésben egy nagy gyerekaltatós csavargás a dunakanyarban.

A délutánt Zsuzsiéknál töltöttük egy remek fondü party keretein belül.

A gyerekek hozták az előző napi kiváló formájukat, igazán büszkék voltunk rájuk. Egy remek felismeréssel lettünk gazdagabbak, hiszen sokkal jobban éreztünk magunkat, mert ugyan ott voltak, és néha figyelni kellett rájuk, de lényegesen jobb volt, mint lelkifurkával küzdeni, hogy jaj szegény gyerekek, megint lepattintottuk őket, és vajon mikor telefonál anyu, hogy ez a bajuk, vagy az a bajuk.
Írok most sok kicsit, mert úgysem tudom egy nagyba bebiggyeszteni, ahhoz túlságosan szét vagyok csúszva.
A pénteki évfordulós vacsora tízpontos volt, amennyire izgultam, hogy Jurának tetszeni fog-e, annyire nagyon jól sikerült. Isteni kajákat ettünk és isteni borokat ittunk a Kogart étteremben.
Én feledni próbáltam, hogy a gyomrom nem bírja a tengeri herkentyűket, de nem volt jó ötlet "olyan rég ettem egy jó kis kagylós kaját" alapon "Fokhagymás tejszínes papardelle Szt. Jakab kagylóhússal, friss bazsalikommal" nevű elképesztően finom előételt ennem, mert fél éjjen át tartó hascsikarást szereztem vele magamnak.
Szerencsére a hascsikarás megvárta a hajnalt, így nem kavart bele a romantikus hangulatba.
Szeretek évfordulózni, százszor és ezerszer elmondani egymásnak, hogy "nahát, már ennyi meg annyi éve, és még mindig de jó veled", és akkor csak mosolygunk egymásra, és elfelejtjük, hogy ő már megint sokkal később jött előző este, mint ígérte, és én ezért minősíthetetlen szavakkal illettem, vagy én már megint hárpia voltam az elmúlt héten végig...

2007/11/09

Hát ez az idő is eljött...
Nevezetesen az az idő, mikor a kozmetikushoz gyomorgörccsel megyek, fogorvoshoz meg könnyű szívvel.
Régóta nem félek a fogászattól, igaz, ez több tényezős dolog, egyrészt dolgoztam egy évet fogászaton, másrészt igen remek jó fogaim vannak, gyerekkorom iskolafogászatát kivéve (Szörnyella De Frász, aki később az anyósom lett) nem nagyon vannak rossz élményeim, de azért az a kis izgulás eddig ott volt. Mostanra ez is végképp elmúlt.
Kell persze ehhez egy Veresdent is, akiknél kedvesebb embereket még nem is láttam. Hájtek cuccok, kedvesnővéreket idéző orvosok, akik képesek bekenni az injekció előtt a számat, hogy a szúrás se fájjon! Röhej!
Szóval százszor és ezerszer fogászat, mint kozmetika!
Éljen az űrtechnika!
Azért remélem, hogy a zsibbadás maradéktalanul elmúlik estére, mert megyünk házassági évfordulós vacsira...

2007/11/08

Vannak olyan helyzetek, mikor az embernek annyira nem akaródzik hazamennie pakolni, hogy inkább régóta nyomasztó restanciákat ró le.
Így esett, hogy tegnap elmentem fogorvoshoz (na ennyire nem akartam hazamenni pakolni). Lekapirgálták a fogkövemet, megdícsértek, hogy milyen remek a szájhigiéniám, majd én elárultam, hogy 4 éve voltam utoljára.
Van 3 picit lukas fogam, ami nem kiált azonnali tömés után, de azért ha már lendületben vagyok, akkor csináljuk meg. Holnap megyek is.
Aztán elmentem a nyelvsuliba, jelentkeztem angolra, kitöltöttem egy tesztet, és hát ajjajj, meglehetősen csikorogtak a kerekek a fejemben, be van nagyon rozsdásodva.
Szóval hétfőn csatlakozom a csapathoz, ha elmardásom van, akkor van lehetőség felzárkóznom magántanárral. Előre a középfokúért!
Ma vettem is füzetet, meg szótárfüzetet, el kell dugnom Emma elől, mert csak Spongyabobosat kaptam.

2007/11/05

Kilézerezték a szemöldökömet, a maradék fals csíkot a szememen, és voltam arckezelésen is. Mivel az előzőek mind nagyon fájdalmasak, úgy döntöttem, megérdemlek egy hajvágást is. A szalonban arcpirító összeget hagytam ott, de abban a biztos tudatban jöttem el, hogy szép vagyok. Azaz leszek, legkésőbb szerdára, mire Jura hazajön külföldről. Nem is bánom, hogy most nem lát pár napig, egy nő ne mutogassa magát a férje előtt olyan fejjel, mint akinek közvetlen közelről az arcába durrantottak egy sörétes puskával.
Azért lehetne már szerda este.
Hiányzik ez az ember. Ki érti ezt? Ennyi év után inkább örülnöm kéne egy horkolásmentes éjszakának...

2007/11/02

Egy fogatlan és egy monoklis
A mai napot leginkább egy totális armageddonhoz lehetne hasonlítani. Valószínüleg az is, a két gyerek kamikáze aszteroidaként rohan a szülői bolygóba. Rekordot döntöttek elviselhetetlenségben, a komplett Btk. teljes bűnlajstroma megfogalmazódott már bennem velük kapcsolatban.
Legnagyobb sajnálatunkra muszáj volt elmennünk a Praktikerbe, amit ott műveltek, az leírhatatlan. Főleg Emma, bevetette a teljes vinnyogás és nyavajgás fegyvertárát, sem szép szó, sem könyörgés, sem a testi fenyítés kilátásba helyezése nem zökkentette ki. Talán egy alapos fenekelés sem segített volna, igaz ahhoz nyilvánosan nem fűlött a fogam, mire olyan helyre értünk, ahol nem volt tanú, már elment a kedvem az egésztől.
Most sikoltozva rohangálnak fel s alá a házban, és az sem állítja meg őket, hogy néha eszméletlen nagyokat esnek.
Az idegeink rongyos cafatokban lógnak, mostanra már csak a túlélésre játszunk.
Komoly segítség a bajban egy üveg Fehérburgundi a Weninger pincészetből...
Emmaduma (júni 13.)

Csokifolt az asztalon.
- Anya! Ezt ki borította?
- Nem tudom.
- De ki volt?
- Nem tudom.
- Vagyis... Emberek volt? Vagy ilyesmi?
- Neem. Lehet, hogy én voltam, vagy apa, vagy... te!
- Vagyis öcsike volt! Borította! Rossz öcsike borította! - és kuncog.
Van valami sorsszerű abban, hogy a gyerek pont a szülinapja előtt három nappal esik arccal a cumi kemény élére. Mindenesetre a szülinapos fotók élethű képet fognak megőrizni az utókornak. Feketés-lilás-zöldes monoklival vigyorgó hároméves a Thomas-os torta előtt...

2007/11/01

Emmaduma

Apával sutyorgunk az ágyban, Emma mellettünk nyüglődik, próbál elaludni.
Egyszercsak megszólal:
- Anya! Nekem senki sem jut!
Gyönyörű nagyfiam vasárnap lesz három éves. Hogy a fenébe történhetett ez?
Szerencsére sokat nem kellett gondolkodnom, hogy milyen lesz a tortája, mert eléggé egyértelmű, hogy vonatos.
Ma döbbentem rá, hogy basszameg, elfelejtettem megrendelni. A fóti Ambrózia cukiban tört rám a felismerés, amikor sütit vettem az esti nasira.
Vidéken az a jó, hogy ott még létezik ember-ember kontakt. Így mikor azt rebegtem, hogy tudnának-e vasárnapra formatortát csinálni, a csajnak szeme sem rebbent (és bár egyébként egy héttel előre kell rendelni), azt válaszolta, hogy természetesen, megoldják.
A füzetkében láttam vonatos tortát, de nem győzött meg.

Ha már pofátlan vagyok, legyek nagyon az, meg is kérdeztem, hogy csak ilyen vonatos tortájuk van-e.
A nő mindenttudó arccal rámnézett, és cinkos mosollyal rákérdezett a tutira:
- Thomas-os kellene?

Igen. Én is csak egy átlagos hajszolt anyuka vagyok, aki három nappal a fia születésnapja előtt próbál formatortát kunyizni a cukiban, hát mi mást is kérhetne az ilyen magamfajta? Csakis Thomas-ost.