2005/11/30

Jura nem képes időben hazaérni, és mindig mindenhonnan elkésünk.
Végül kiváló esténk volt, jót társasoztunk Mzs-ékkel. Vettem tőle egy csomó gyerekruhát.
Húzós ez a hét, minden estére van valami.
Holnap reklámzabálók, aztán Harry Potter IV., végül a hét csúcspontja: Simply Red koncert.

2005/11/29

Egy éves státusz Ivánnak az egészséges rendelésen.
Parányi váró, ezer fok, zsúfolásig tele síró gyerekekkel, ideges izzadó szülőkkel.
Két órát vártunk. Ha valaki csinálta már tudja milyen idegőrlő megfékezni két pici gyereket egy ilyen helyzetben.
Most már nagyon tele van a hócipőm az orvoshoz mászkálással. A doki néni tündéri, de soha többet nem megyek oda. Sem beteg, sem egészséges gyerekekkel.
Este Catanozás Árpiéknál. Na az jó volt, Orsival jó sokat fecsegtünk. Hát ránk fért már...

2005/11/28

Ma nézetem a feleségeket.
Este ahogy a gyerekszobát pakoltam arra gondoltam, hogy talán az én életem is egy film. Aztán az futott át az agyamon, hogy elég unalmas film, én nem nézném.
Végül belémvillant a felismerés. Bakker! Hát persze! Lehet hogy az életem egy film, de ez akkor belőle az utolsó mondat: "Boldogan éltek míg meg nem haltak".
Mifranc! Véget ért a filmem, és észre sem vettem. Izgi volt, bővelkedett mindenben, ami az embereknek tetszett. Volt akció, krimi, dráma, szex, romantika. Aztán a főhős boldogan élt míg meg nem halt.
AHA! Hát ezt nem véletlenül nem filmesítik meg. Zárókép, főhősök ellovagolnak a naplementébe, vége stáblista, széknyikorgás...

2005/11/27

Fáradt hétvége, nincs kedvem semmihez.

2005/11/24

Rémdráma.
A nappaliban játszottunk, mikor Iván fulldokolva szaladt hozzám. Szájában semmi. Fejre fordítottam, köhögött, fulldoklott, egyszercsak nyelt egyet és akkor meg böfögni, öklendezni kezdett. Pánikban hívtam a védőnőt, aki megadta a doktornő számát, felhívtam, mondta hogy azonnal jön. Közben próbáltam itatni, de nem fogadta el. Hívtam Jurát, nagylevegő, nehogy belezokogjak a telefonba, aztán mondtam mi van. Nem tud hazajönni. Ha tudna is túl sok ido mire hazaér. Felhívtam Árpit, aki épp a szomszéd faluban végzett. Egyszerre értek ide a doktornővel. Addigra Öcsike ivott teát, de még mindig böfögött, öklendezett. Doki néni megvizsgálta, ő nem talált semmit, de írt beutalót röntgenre kórházba. Addigra már kicsit megnyugodtak a kedélyek. Gyerekeket felöltöztettük, elindultunk Vácra a kórházba, Árpi lent maradt Emmával hógolyózni, én meg felmentem Ivánnal a gyerekosztályra. Megvizsgálták, semmi, irány a röntgen.
Anyuka mit evett a gyerek?
Nem tudom!
Próbálták leplezni a rosszallásukat. Fáradt voltam tiltakozni, hogy nem, nincsenek elöl apró tárgyak. Vagyishát vannak, de Öcsi nyáron egy kis kikapirgált fugától fulladt meg majdnem. Röntgen, millió ember.
Anyuka ma már nem tudjuk vállalni, majd holnap.
Ne vicceljen, lenyelt valamit a gyerek.
Akkor menjenek a gyerekosztályra.
Onnan jövük, ők küldtek.
JA? Akkor jó. Hívja fel apukát, mert lógatni kell a gyereket a röntgenben.
Felhívtam Árpit, mondtam apuka lett, nem magyarázkodtam. Vigyorgott. Hozta Emmát is, aki kipirult a hidegtől, jókedvű.
Na apuka, akkor most fogja a gyerek vállát, anyuka a popsiját, nyomják a képernyőre.
Gyerek visít egyszál pelenkában, húzzuk, nyomjuk, toljuk.
Így ketyeg az óra, tikk-takk jár... (énekeljük Árpival)
Ez az! Ne engedjék elmozdulni!
Kész, nézzük a képet.
Emma segít, szót fogad, jófej nagyon.
Na csináljunk egy másik képet.
Gyerek húz-von, odanyom.
Így ketyeg az óra... Iván fáradtan elmosolyodik.
Kész.
Nincs semmi, legalábbis amit mutatna a röntgen.
Árpi és Emmma lemegy a kocsihoz, én mi Ivánnal vissza a gyerekosztályra. Nincs semmi, klassz, figyeljük a kakit pár napig, kapunk zárót. Viszonlátás!
Csatlakozunk Árpiékhoz, akik a Bambit hallgatják a kocsiban.
Fáradt vagyok, a gyerekek csendben vannak, nekem sincs kedvem beszélgetni.
Este pancsi, gyors fekvés, beájulok az ágyba.
Mély kút. Nincs álom, nincs pihenés.

Boldog névnapot Emma!

2005/11/23

Hát én tiszta hülye vagyok, 1 órával hamarabb indultam el a homeós dokihoz. Így persze 1 órával hamarabb is értünk oda. Végül bekönyörögtem magunkat, így a váróban ellebzseltünk amíg sorra kerültünk. A homeós doki néni nagyon kedves volt, mindent kikérdezett, végül kaptunk egy csomó bogyót. Megbeszéltük Jurával hogy bemegyünk hozzá utána, és együtt megyünk haza. Persze Jurának még rengeteg dolga volt, menjünk el az állatkerti játszóba, ottvannak a többiek is. Na akkor állatkeri játszó. Aztán vissza az irodába, végül haza. Őrbottyán - Gazdagrét - Petőfi híd budai hídfő - Állatkert - Petőfi híd budai hídfő - Őrbottyán. Klassz.

2005/11/22

Odaértünk szépen időben. Budai Gyerekkórház. Klassz új épület, kedves emberek. Talán már nem is Magyarországon vagyunk? Időben fogadott minket egy kedves doktor néni. Mi a fene? De aztán magyarul beszélt, és kérték a gyerek TAJ kártyáját, így aztán be kellett látnunk, ez mégiscsak Magyarország.
Öcsike már eleve sejtette, hogy nem lesz jó vége ennek a dolognak, amint leraktam a vizsgálóra sírni kezdett. Pedig igazán kedvesek voltak vele.
Aztán doktor néni mégiscsak belopta magát a kegyeibe. Végül abban maradtunk hogy vért kell venni allergia vizsgálat céljából.
Szegény kisfiamnak meg csak visított mint a szopós malac. Ügyesek voltak, türelmesek, sikerült a dolog. Kicsi Iván sírt keservesen, de hagyta magát, nem kapálózott, nem forgolódott.
Aztán meg kicsit sértődötten, de egyre vidulva handabandázott a doktor néninek.
Túl vagyunk rajta, 3 hét múlva eredmény.
Holnap homeós dokihoz megyünk.

2005/11/21

Holnap megyünk gasztroenterológushoz Ivánnal. A bőre már rettenetes állapotban van, az egész teste merő seb...
Izgulok...

2005/11/16

Tegnap megnéztük a Grimm testvéreket moziban. Pár évente lankad a figyelmem, és becsúszik egy ilyen film. Na tudvalevő hogy gyűlölöm a horrorokat, pszihoizéket. Na hogy mást ne mondjak alaposan összecsináltam magam, úgy rettegtem végig. Szerintem szülés alatt nem szorongattam így össze Jura kezét mint ezalatt a film alatt.
Még az utána következő (éjjel egy és kettő között megejtett) tescozás sem bírta kimosni a fejemb?l, így aztán persze egész éjjel rettenetes rémálmaim voltak.
Na kérem, továbbra sem bírom megérteni, hogy mi a jó a mesterségesen gerjesztett parának. Szerintem semmi szórakoztató nincs benne.

2005/11/15

A tegnapi nap méltó folytatása ez a mai. Többet nem is írnék. Nincs mit.

2005/11/14

A mozgalmas hétvége után egy törvényszer?en punnyadós vacak nap kövekezhet is. És l?n.
Az id? ocsmány, nem tudunk kimenni a kertbe. Még szerencse hogy a gyerekeknek is van mit kipihenniük, így aztán jobbára az alvást választották napi programnak.

2005/11/13

Túléltem a tegnapot. Öreg vagyok már én ehhez.
Ma kisállatbörzén voltunk a Pecsában. A srácok imádták. Emma számára mégiscsak az volt a nap csúcspontja, mikor megsimogathatott egy kígyót. Ha egy pillantatra nem figyeltünk volna oda, tuti lelécelt volna vele.
Tudom hogy nagy lány már, és viccesen nézhetünk ki ahogy rajtam lóg a kend?ben, de elég nagy tumultus volt, és a kend?n kívül még két választásom volt. Vagy hagyom a gyereket a saját lábán jönni, és akkor állatkák helyett maximum seggeket látott volna, vagy cipeltem volna kézben, és akkor tutira kikészül a derekam meg a karom.
A kend? viszont zseniális találmány. Csak magamra kötöm a gyereket, a súlya kellemesen eloszlik rajtam, és még a két kezem is szabadon marad. Halleluja!

2005/11/12

Rettenetesen másnapos vagyok. Hogy birtam én ezt régen minden hétvégén? Brrrrrr...
A nap fénypontja mégiscsak a Tropikárium volt, ahova délután mentünk. Emma egyszer?en imádta. A Némóknak legalább tíz percig kurjongatott, a cápákat pedig vagy negyed órán keresztül kellett nézni ahogy lomhán úszkálnak.
A kedvenc állata azért mégiscsak a kígyó marad. Imádja ?ket teljes szívéb?l. Remélem kamasz korában nem fog azzal jönni hogy szeretne egy ilyen cuki kis házikedvencet...

2005/11/11

Végre eljutottam kozmetikushoz. Idestova két és fél éve voltam utoljára, közvetlenül Emma születése el?tt. Hát mit mondjak? Rám fért már...
Aztán rögtön utána a Horgas Eszter nevével fémjelzett Mária következett. Hááát... Nem vagyok egy zenei kritikus, ezért aztán inkább nem mondanék semmit. De arra jó volt hogy alaposan kirúgtunk a hámból, koncert után még felugrottunk Jura kollegan?jéhez, és csaptunk egy vidám beszélget?set. Na meg alaposan berúgtam. Huhhh, na az borzalmas volt.

Ja, Öcsike tegnap megtanult integetni. Haláli egy fazon, egyszer?en imádnivaló.

2005/11/10

Remek délelőtt van mögöttünk, kint voltunk a kertben faleveleket söpörni. Emma és Iván rengeteget segítettek, leginkább szétrugdosni a halmokat.
Egyre többet gondolok arra hogy Emmának most már lehetnek olyan élményei, amikre emlékszik majd később is. Vajon milyen emlékek maradnak meg benne ebből az id?szakból?
Talán az hogy kacagva szalad át egy nagy halom rozsdaszínű falevélen? Talán ahogy szájtátva áll a ferdén betűző, fáradt napsütésben, csodálva a gyenge széltől lehulló leveleket? Talán az hogy Öcsike elcsúszott a kádban, és nagyon sírt? Talán a közös esti fürdés apával és anyával? Talán a közös teafőzések, az öröm ahogy ügyesen kipiszkálja a teafiltert a papírjából? Vagy talán az hogy eltorzult arccal ordítok rá valami hülyeség miatt, és nem is érti hogy miért?
Az én első emlékem hogy alig egy évesen szaladok anyám elől a kertben, aki késsel kerget, és arra gondolok hogy ha elérek a körtefához, akkor felmászom rá, és akkor nem ér utol. Nem rossz emlék, teljesen érzelemmentes. Nem féltem, hisz tudtam hogy anyám sosem bántana (mint ahogy nem is tette soha), inkább csak játék volt ez.
De azért én mégis inkább azt szeretném ha Emmában inkább az igazán jó emlékek maradnának meg...

2005/11/09

Iván az éjjel el?adta a szokásos havonként rátörő táncos-zenés műsorát. Úgy kettő tájékán (mikor mindenki a legmélyebben alszik) felzokogott. Anyu bement hozzá, ringatta. Ha lerakta újra zokogott. Kapott Panadolt (biztos a foga), és egy kis teát (a Panadolnak rettenetes íze van). Végül az ágyunkban kötött ki. Heverészett egy kicsit rajtam, egy kicsit az apján. Hangyányit megrugdosott mindkettőnket, majd mikorra már teljesen felébredt volna inkább visszatettük az ágyba. Aholis egy kis kötelező méltatlankodó morgás után édesdeden elaludt.
Végülis megértem, nincs túl sok lehetősége csak egyedül élveznie a szülői szeretet melegét (pláne mindkettőnkét egyszerre).

2005/11/08

Ezúton is Isten élette Málnit. Aki ma 3 éves.
Egyébiránt a napunk igen kellemes. A gyerekek valami tévedés folytán a rosszgyerek-tabletta helyet ma is jógyerek-tablettát vettek be. Ezen okból a nagyon kellemes kis napunk van. Délel?tt vidám levél-kaparászás a kertben (kb 5 tonna falevelett hullajtottak a mi derék, szorgalmas fáink), aztán jó kis szundikálás, végül egy kellemes séta mama elé az állomásra. Ennek kevéssé kelles része az volt hogy Emmát ölben kellett hazacipelnem.

2005/11/07

Ez a nap azért emlékezetes, mert amaz másik (mostanság nem ünnepelend?) ünnepen kívül ma van a második házassági évfordulónk. A gyerekek mintha csak érezték volna a nap jelent?ségét, egész nap álomi jók voltak. Már kezdtem az ufókra gyanakodni, mikoris este azért kialakult egy kisebb csetepaté. Semmi komoly, csak egy kis fáradtságból adódó hiszti.
Anyu és Jura a fürdetés végére értek csak haza.
Ez arra volt jó hogy meger?södött a korábbi gyanúm, miszerint minden sokkal gördülékenyebben zajlik hogyha nem is várom hogy egyszercsak betoppan a segítség. Hogy Jura kivételesen korán (értsd f8 el?tt) ér haza a munkahelyér?l? Kac-kac. Hogy anyu rögtön az utolsó órája után indul? Bruhaha.
Nem, nem. Mesék nem léteznek. Kin?ttem a menzás tejbegrízb?l.

2005/11/06

Ma tartottuk Iván szülinapi buliját. Az esemény fergeteges volt, mindenki remekül szórakozott. F?leg Öcsike. Számtalan fénykép és hosszas videófelvétel ?rzi meg immáron az utókornak agyonimádott gyermekünk els? kakaópartiját.

2005/11/05

Mélységes mélyen szégyenlem a pofámat. De komolyan.
Ma ünnepeljük a második házassági évfordulónkat. Laci felkészült, nagy titokban megszervezett egy csodás délutánt. Elvitt egy day spa szalonba, ahol agyonkényeztettek minket. Bevezettek egy szobába, ahol csak gyertyák világítottak, és a szoba túlsó felén egy nagy kád forró fürd? várt ránk, illatos, habos, virágszirmokkal teleszórt. A faburkolaton gyertyák, színes kövek, és egy-egy pohár bor állt. Miután egyedül maradtunk húsz percre, elnyúltunk egymással szemben, és átadtuk magunkat a jobbnál jobb érzéseknek. Húsz perc után visszajött a két massz?r, és egy órás aromaterápiás masszázst kaptunk.
Mindezek végeztével a teaházban egy csésze tea mellett beszélgettünk egy jót. Aztán még egy kellemes ebéd várt ránk.
Hát dióhéjjban ennyi.
Mindezekután most foghatnám én arra a passzivitásomat hogy se kocsim, se internetem, itt a világ végén vagyok bezárva két gyerekkel, hát mit is szervezhetnék. Még igaz is lenne. De egy nyomorult kártyát sem írtam.
Piszokság na!