2009/07/27

Minden bizonnyal oka van annak, hogy kifogtam ezt a török átkot. Igazából simán csak el kéne fogadnom, hogy nagyon rosszul jártunk a szomszédunkkal. Mérges vagyok magamra, mert felbosszantom magam a fasságain. Ideges leszek, és emiatt a gyerekekkel veszekszem.
Miért is ne sikítozhatnának, meg kiabálhatnának a pancsolóban (főleg hogy nem egész nap csinálják)? Miért kéne csendben játszaniuk a saját kertünkben? Miért is félek én attól, hogy beszól a hülye vén kurva szomszédasszony? Simán csak tennem kéne rá magasról. Úgy se jó neki soha semmi...
Levonva az első hármasban töltött hét tanulságait, azt kell mondjam, sokkal jobb volt, mint amire számítottam. Na persze őrülten fárasztó, és voltak tébolyult részei is, de összességében nagyon remek az egész.
Nagyon bevált a matricás jutalmazó rendszer, lelkesen gyűjtik őket a kis füzetükbe. Igyekszem tartani egy napirendet is, és sokfelé megyünk. Ezt persze legfőképp szegény Milos szívja meg, mert valahogy mindig az ő alvásidejében kell indulni.
Szerintem ez a hét is szuper lesz, már most van egy csomó programunk.

2009/07/26

Filmklub

Harry Potter és a félvér herceg
Elkövettük azt a hibát, hogy tegnap éjjel megnéztük.
Tömören csak annyit tudnék róla írni, hogy két és fél órás kinlódás. Aranyeres panaszokkal rendelkezőknek semmiféleképpen nem ajánlom, még akkor sem, ha HP fanok.
Tulajdonképpen a Ron Weasley-t alakító srác és a CGI viszi a hátán az egészet (ja, és Luna is remek volt). A többiek jobbára csak kinlódnak és ripacskodnak. A Levandert játszó lány dermesztően rossz színész. Amikor a tóból előmásznak a Gollam imitátor infernusok, már határozottan kínos az egész.
A könyvet rendesen meghúzták, mint az várható volt, komplett szálakat hagytak ki belőle, és ezzel nincs is probléma, jó érzékkel csinálták csak valahol mégis megakadt a könyvadaptáció és az önálló film határmezsgyéjén az egész.
Jura, aki nem olvasta a könyveket arról panaszkodott, hogy alig értette az egészet.
Elolvastam egy csomó kritikát, és mindenhol istenítik a filmet, szóval azért én is írok néhány jó szót is.
A vizual effektek tényleg zseniálisak, a kamaszos szerelmi szálak kedvesek és viccesek, Ron és Luna pedig nagyon jó, és Roxfort világa most először volt olyan, amilyennek én eredetileg elképzeltem. A Lumsluck-féle emlék vonal pedig még jobb, mint eredetileg a könyvben. Nagyon akarok még jót írni róla, de nem megy. Pedig ez a kedvencem a hét közül.

2009/07/23

Olyan nagy lány már.
Pelus és cumi nélkül alszik, és kétkeréken bringázik... Olyan bakugrásokkal haladunk most, hogy csak lesek. Hat maradandó foga van, és még kettő mozog. És olyan rettenetesen pimasz, hogy a piaci légy hozzá képest etikett tanár.
Minden hétre jut valami döbbenet és ámulat, tényleg fel fog nőni, nem tityitotyi, világban bizonytalan kis ember, hanem egy ember növendék...

2009/07/21

Ezt már régen le akarom írni, és mostanra félig el is felejtettem, szóval:
A múltkor a HVG-ben, (vagy a Figyelőben) volt két olyan cikk, ami félig-meddig engem is érint. Az egyik az volt, hogy a volt pasim eladja a cégét (vagy megvesz egy másikat, esetleg mindkettő, ezekkel már akkor is bajban voltam, mikor még együtt éltünk, sosem tudtam követni, hogy éppen melyik céggel merre zsonglőrködik).
A másik hír pedig az volt, hogy lebontják az Illatos úti dzsumbujt. Hát igen, ott pedig egy röpke ideig laktam. Na az frankón egy nagyon durva hely volt, de talán említenem sem kell, hogy nem a cégeladós (vagy vevős) pasimmal laktam ott...





Emma már régóta rágja a fülemet, hogy menjünk lovagolni. Hát ma mentünk is. Nagyon izgatott volt, saját bevallása szerint először kicsit félt, mert magas volt a ló, de aztán felbátorodott. Csillogó szemmel ült a nyeregben, és ment körbe-körbe.
Utána még egy fél óra múlva is mondta, hogy még a lábában érzi a lovaglást. Tudom miről beszél, ezek felejthetetlen dolgok, 7 éve nem ültem lovon, de tisztán emlékszem az érzésre.
Azt hiszem én is veszek néhány emlékezet-frissítő órát, és ez lesz a mi csajos dolgunk. 1-2 év múlva talán kimegyünk kettesben terepre, csak mi ketten.
Iván ment egy kört, de őt annyira nem érdekelte a dolog, sokkal jobban izgatta, hogy kamerázhasson, meg a ronda kis keverék kutyákat piszkálhassa, akik a pajta árnyékában hűsöltek.

2009/07/20



Öt hónapos

Kereken 8000 gramm. Hosszra még 70 alatt, majd megmérem.
Új tudománya a hasról hátra forgás. Igazából ezt már legalább egy hónapja tudja, de eddig csak véletlen volt, mostanában egyre tudatosabb. Látni viszont csak ma láttam először.
Egy zsáknyi felvételem van arról, hogy Milos cukin kaparászik, rágcsál, méláz, ééééés nem fordul. Kamera elrak, anya kimegy, visszanéz, és a kis mókusfül hanyatt fekve reklamál. Ugyanis nem szeret hanyatt lenni...
Ma reggel viszont láttam, és délután filmre is vettem. Kicsit Blair Witch Projekt jellegű a felvétel, mert már fordulás közben kapcsoltam vissza a kamerát egy mesterlövészt megszégyenítő gyorsasággal...

A jelleme továbbra is imádnivaló, ha létezik cukisági faktor, akkor az már így is a maximumon volt, most viszont már kileng a mutató. Hosszasan énekel, gajdol, gurgulázik, és nagyon próbál kúszni, de az az őrületes súly csak nem mozdul. Viszont körbeforogni kiválóan tud erőteljes oldalazó karmozgással.

Tápláléka továbbra is csak anyatej, eredeti, gyári csomagolásból fogyasztva.

2009/07/14

Három cumitlan gyerek.
Egy nagy korszak zárult le a mai nappal. Tegnap este Iván is letette a cumit, kapott is helyette egy traktort a Cumitündértől.
Azt hittem nem gondolja komolyan, mert tegnapelőtt este ugyan cumi nélkül aludt el, de reggel kicsit szopogatta. Meg is beszéltük, hogy ő még vár egy kicsit. De legnagyobb megdöbbenésemre az oviban cumi nélkül találtam. Egész nap nem cumizott. Háát akkor rakjuk ki este a cumit a Cumitündérnek.
Úgy is lett, és bizony nagy szerencséje van a Cumitündérnek az éjjel-nappali Tescóval, mert így munkából hazafelé jövet beszerezhette a traktort.
Szóval van három cumimentes gyerekünk. Ebből kettő ráadásul tökéletesen ágy- és szobatiszta is.
Sejtettem, hogy előbb-utóbb felnőnek...

2009/07/09






Iván tegnap elbúcsúzott Heni nénitől. Szerencsére őt nem viseli meg ennyire ez a dolog, mint Emmát...


Emma tegnap kirakta a Cumitündérnek a májszijait, hogy az elvihesse a szegény gyerekeknek.
A szívem szakadt meg, ahogy készült erre. Felkutatta az egész házat, minden cumit kicsit megszopogatott, és elköszönt tőle. Írtunk is egy levelet a Cumitündérnek, hogy biztosan naaagy ajándékot hozzon, bár csak három májszit talált. Lefekvéskor még sírdogált kicsit, hogy le kellett volna fényképezni a májszikat, hogy legalább képe maradjon róluk, így megígértem neki, hogy lefényképezem.
Este simán elaludt cumi nélkül, éjjel kettőkor kelt csak, mert szomjas volt. Akkor lementünk a konyhára, és kiderült, már ott járt a Cumitündér. Hozott neki egy hatalmas bocit.
Reggel picit sírdogált, ellopta Iván cumiját, és kicsit megszopogatta, de hamar el lehetett terelni a figyelmét. Nagyon büszke vagyok rá, de ez azért mégsem egy nagyon vidám poszt, mert látom, hogy milyen iszonyatosan nehéz neki ez most. Tudom, ha megcsinálja óriási sikerélmény lesz neki, és igyekszünk is erre koncentrálni.

2009/07/08

Azért ezt a tolatóradart még szoknom kell...
Nagyon tuti négy ponton érzékelős cucc, mindenfele lát, arra is, amerre nem kéne. Először nem tudtam mi csipog tolatásnál, gondoltam csak nem vagyok én teherautó, de aztán rájöttem, hogy a radar az. A kertben (szinte az egyetlen hely, ahol tolatni szoktam) teljességgel használhatatlan, mert hisztérikusan csipog minden kóbor tujára, bokorra, fűszálra, épp csak a kezemre nem csap.
Első pár alkalommal fürgén kipattantam a volán mögül, mondván biztos van ott valami, nem vettem észre, de hát nincs semmi, akkor meg mire csipog?! Talán Iván buherált a garázsban egy láthatatlanná tévő gépet, és most valóban ott hevernek a biciglik, rollerek, kistalicskák az útban, csak én nem látom?!
Ja nem, csak egy nagyra nőtt gaz nyúlik be az útra...
Most már ügyet sem vetek a csipogásra, csak úgy ne járjak, mint a farkast kiáltó pásztorfiú...

2009/07/07



Íme egy elégedett ügyfél...

Éééééés:




Egy vérbeli szakács egész lényével főz...

Végre megvan a kisautó! Hétfőn elhozhattuk. A légkondi nem nagyon működik, gázt kell bele töltetni, így aztán lehúzott ablakokkal jöttünk vele haza Győrből ezer fokban. Az nem volt fincsi...
De holnap este ez is megoldódik, és akkor minden tökéletes lesz. Nagyon kényelmes, belül tágas, bár az elektromos kéziféket még szoknom kell, állandóan a tárolórekeszt kaparászom induláskor.
A képen nem látszik, de az egész teteje üveg, nagyon klassz.
Még sosem volt ilyen élénk színű kocsim, mindig csak szürke meg fekete, igazán tetszik.
És ahogy Iván egyből megjegyezte, nincs rajta dísztárcsa, előbb-utóbb az is kerül rá...

2009/07/03


Emma elbúcsúzott Andi nénitől. Állítólag egész nap a nyomában volt, ráakaszkodott, mint egy kis bogáncs, árnyékként követte. Andi néni altatta, de mikor elment onnan, Emma felébredt, és ment utána.
Itthon aztán eltört a mécses, hosszasan zokogott, hogy ő Andi nénit akarja.
Meg is értem, Andi néni csúcsklasszis óvónéni. Mindig vidám, kedves, mindenen kacag, még akkor is, ha rossz a kedve. Olyan, mint a napsütés.
Én is szívből sajnálom, hogy itt kell őt hagyni.
A Sándor-féle hipochonder-gén
Jura örökíti a lányaiba. Jura is rettenetesen hipochonder, de Zsófi túltesz rajta. Egészen idáig azt hittem, hogy őt nem lehet überelni.
Tévedtem...
Emma tehetséges tanítványnak mutatkozik. Minden egyes alkalommal aggódva hív a wc-hez, kisdologhoz, nagydologhoz, hosszasan elemezni kell, és biztosítani róla, hogy teljesen egészséges.
Azonkívül a hányás kiemelt szerephez jutott (akár csak Zsófinál), miden falat előtt meg kell esküdni, hogy nem fog tőle fosizni. Pláne nem hányni.
Reggelente hosszasan húzogatja az alsó szemhéját, hátha piros. Ezt addig csinálja, míg a végén tényleg vörös lesz a szeme. Akkor viszont halálos aggodalomba esik.
Sorolhatnám még...
Eleinte vicces, később bosszantó, végül halálosan idegesítő...
Egyetlen reményünk, hogy Zsófinál már enyhül a dolog. Szóval röpke nyolc évet kell kibírnunk...
Négykor keltem a viharra, Milos fél ötkor csatlakozott, és egészen kivételesen nem is akart visszaaludni. Jura öt körül levitte, de aztán mondtam neki, hogy hozza vissza, hátha álmos, megszoptatom.
Jóízűen bekajált, de nem volt álmos. Csak hatkor aludt vissza. Addigra már mindketten alaposan felébredtünk.
Mivel kávét sem ihatok, most érzem, hogy ráfejelek a klaviatúrára...
Még szerencse, hogy azért ez nem mindennapos eset...
Úgy nézem Milos karja kezd ekcémásodni. Pedig ő tényleg csak anyatejet kap, még vizet sem. Én nem iszom tejet, csak azt a decit, amit a (koffeinmentes) kávéba rakok. Banánt sem eszem.
Ivánnál akkor kezdődött, mikor anyatejen kívül mást is elkezdett enni.
Igaz azóta van ez, amióta beraktam a nagy kádba a nagyok mellé a Gabi habfürdős vízbe....
Annyira bénák vagyunk néha, komolyan mondom... Ezen már csak röhögni lehet.
Andi néni, Emma kedvenc óvónénije ma van utoljára júliusban, tőle ma akartunk elköszönni. Lázas izgalommal készülődtünk, Jura tegnap még az Árkádba is elment vásárlási utalványért, meg a kreatív boltba díszpapírért.
Késő este hajtottunk, ragasztottunk, díszítettünk, rajzoltunk. Ma reggel (mivel ugye nincs kocsim még mindig) testületileg felvonultunk az oviba, útközben még virágot is vettünk, vittünk fényképezőt is. Mindez természetesen zuhogó esőben.
Andi néni?
Ja, Andi néni délutános - világosított fel Márti néni - tízre jön csak...
Ott toporogtunk, háromnegyed kilenc van, Jurának kell a kocsi, délután is Timiék hozzák el a gyerekeket, akkor sem tudok menni Andi nénitől búcsúzkodni.
Így aztán megkértük Mónika nénit, hogy segítsen Emmának átadni a virágot, kártyát, és fényképezze is le őket, otthagyjuk a gépet.
Vert seregként vonultunk le a színről, Jura még jól el is késik, mert minket még haza kellett hoznia...
Már két napja pelus nélkül alszanak, minden baleset nélkül. Megérte kivárni a megfelelő pillanatot...

2009/07/02

Nem tudom mijafrancér vagyok ilyen nyugtalan már tegnap óta... Klasszikus kellemetlen események (orvos, vizsga) előtti izgulás, csak most nincs előreláthatóan semmi ilyen.
Emma is meg van zakkanva, miattam, vagy tőlem függetlenül ő is attól a titokzatos "valamitől", nem tudom...
Nyilván nyomaszt ez a rohadt kocsiügy is, még mindig nem kaptuk meg a kocsit, ha hívjuk az embert csak valami homályos magyarázkodást kapunk. Ő szeretné, ha még használhatná a kocsit, amíg meg nem kapja a másikat.
Hol él ez? A seggfej...
Jurának persze még a fülén is meló folyik ki, nincs ideje hívogatni az embert. Tényleg jó lenne már ezt a dolgot lezárni, mert nyilván ez is szerepet játszik a feszkóban.
Jura úgy érzi, az ő kudarca, hogy nem tud rendesen odahatni, hiába mondom neki, hogy jobban szeretem én őt így, még ha később is lesz meg a kocsi, mint ha egy vérparaszt lenne, aki kiütné az embert a kocsiból...
Nem nagyon merem kérdezgetni, hogy beszélt-e már velük, mert azt úgy veszi, hogy őt cseszegetem. Tényleg utálom ezeket a szitukat, az az egy vígasztaló van benne, hogy mindketten tisztában vagyunk azzal, hogy egy csapatban játszunk, és ha össze is vitatkozunk olykor-olykor, hamar tisztázzuk, hogy nem egymással van bajunk...

2009/07/01

Jura nem tud eljönni szabira a nyáron, talán csak egy-egy napra. Nem terveztünk nyaralást, de azért jó lett volna egy hét együtt itthon...