2012/02/27

Amit imádok

Három pillanata van egy napnak számomra, amit maradéktalanul imádok.
Az első, mikor az utolsó ember is kihúzza a lábát itthonról, és végre egyedül maradok.
A második, mikor itthon van mindhárom gyerek, és az eléjük rakott zöldséget majszolják nagy békességben.
A harmadik, amikor este végre ágyba kerülök, és kinyitom a könyvemet.

Most az elsőnél tartok, és mivel Milos itthon volt múlt héten, a ház úgy néz ki, mintha itt zajlott volna le a normandiai partraszállás. A mosókonyhában térdig járok a szennyesben, a konyhában pedig olyan gyanús foltok vannak, mintha nálunk rendezték volna a saigoni kutyaragu főző verseny döntőjét.
Ilyenkor jön jól a FlyLady tizenöt perces időzítője...

2012/02/24

Gyógyul

Egészen biztosan a gyógyulás útjára lépett. Nem csak azért, mert reggel láztalanul ébredt, hanem mert hozza a szokásos formáját. Üvöltözik, követelőzik, rohangál, ugrál, úgy, mintha be kellene hoznia az elmúlt napokat.
Add ide, nem kérem, te csináld, én akarom vég nélkül. Mondhatjuk, hogy az egyik szemem sír, a másik meg nevet. Egyrészt persze örülök, hogy meggyógyult, másrészt olyan kegyelmi állapot volt ez a három nap, mintha a sors vásznán lévő kis hasadáson át bepillanthattam volna egy másik életbe. Egy olyan ideális világba, ahol élvezet minden együtt töltött perc, ahol a kedves kérés jókedvű válaszra talál, ahol az akciót megfelelő mértékű reakció  követ, és ahol rettegés nélkül lehet eltölteni három magányos percet a wc-n, (ahhh, olvasgatva!) anélkül, hogy azt lesnénk szorongva, milyen zajok szűrődnek ki a szobából.
Örülök, hogy volt három ilyen nap, segít elhinni, hogy az itt és most sokkal jobb, mint az egyszermajd, és a milettvolnaha, az ittésmost gonosz, alattomos testvérei.

2012/02/23

Beindultak a kerekek

Jövő hét szerdán megyünk a Fimotába, elkezdjük Milos generál kivizsgálását. Már megszólaltak a károgók, miszerint nincs is semmi baj ezzel a gyerekkel, nem baj, ha mozgékony, "hiszen fiú"! Na jó, tényleg nem képes megülni az asztalnál, de más hároméves sem, oké tényleg dobálózik, de  más hároméves is, kicsit hangos, követelőző, de ez normális az ő korában, más gyerek is csinálja. Perszenyilván, kérdés az, hogy ez három-négy különböző gyerek, vagy van másik olyan is, akinél ez mind megvan.
A kedvencem az, mikor kiderül, hogy az alvásproblémái az igény szerinti szoptatásra vezethetők vissza. Akárki akármit mond, szoptatástól függetlenül, egyszerűen nem normális, hogy egy kezemen meg tudnám számolni, mikor aludta eddig át életében teljesen az éjszakát. Az első 2-2,5 év rögtön ki is esik...

Csúnya, rossz karmát vonnék magamra, ha azt kívánnám másnak, hogy csak egy hétig ébredjen úgy minden nap, hogy hajnali ötkor egy pisiszagú hároméves üvöltse az arcába két centiről ezer decibellel, hogy jóreggelt van, teát kér, nem, inkább almalét, szomjas, éhes, almalét, teát, pirítóst, pöttyöst, le akar menni a nappaliba, nem akar lemenni mégsem, éhes, szomjas, bepisilt, almalét, szörpöt, stb... eközben a szemüvegemet és a telefonomat tolja az arcomba, rámászik a fejemre. Esetleg mindezt megelőzve kivágva az ajtót, felcsapja a nagyvillanyt. Egy kiképzőőrmester hozzá képest Teréz anya.
Nem kívánok mégsem ilyet senkinek, mert túl a rossz karmám azért ezt az ellenségemnek sem kívánom.

Közben pedig végig annak drukkolok, hogy mégiscsak nekik legyen igazuk, esküszöm pezsgőt bontok, és minden károgó egészségére iszom egy pohárral, ha a Fimota szerint rendben van a gyerek. Csúnyán be fogok rúgni, ez nem kérdés...

2012/02/22

Ezermilliószoros nap, vagy mi

Ahogy este megtudtam a facebookról, ez valami ezermilliószoros (valami nagy szám) nap. A mai. Akkor én ezt most kijelentem, hogy ilyen napból jöhet ezermillió. Miloskával úgy voltunk egész nap, mint a borsó, meg a a héjja. Olyan cuki tündibündi volt, mint egy igazi álomgyerek. Na jó, beteg volt, de nem pörgött egész nap, heverészett itt, meg ott, majdnem végigülte az étkezéseket, és nagyon vicceseket mondott. Elvittük a nyuszit állatorvoshoz, utolsó körre, aludt egy nagyot, és amikor ébresztettem, akkor annyira édes volt, mint amilyenre gyerekvállalás előtt gondol az ember, hogy pont ilyen cukinyúl lesz egy álmából ébredő hároméves. A nagyok is teljes nyugiban voltak, minimális összezördüléssel nyomtuk az esti rutint is. Este még heverésztem is kicsit a kanapén, és olvasgattam. Hahhh, te jó ég! Most így leírva számomra is kezd nyilvánvalóvá válni, hogy ez csak egy álom lehet, ez a nap meg sem történt. Mindjárt felébredek, és szerda lesz...

Betegen, táviratilag

Milos újra beteg, most lázas is. Szerencsére a pisi negatív, a többi megoldható. Furcsa, hogy olyan kis bágyadt, nyugodt, szinte alig rosszalkodik.
Tegnap színházba mentek a sulival, egyre mentem Ivánért, aztán kettőre a gyerekorvoshoz Milossal, végül háromra Emmáért Vácra. Váltott lovakkal bébiszitterekkel.
Ma is még állatorvos a nyúllal, délután suli. Holnap délelőtt három éves státusz a védőnőnél, délután Cseperedő Ivánnal, pénteken pedig Varázsklub Emmával. Jura teljesen használhatatlan, éjjel jár haza (hogy ágyból folytassa a munkát), a héten ér véget az audit.
Ilyen kis unalmasan peregnek a napok, néha belegondolok, hogy mi lenne, ha emellett még dolgoznék is, hát frankón kiráz a hideg...

2012/02/20

sms

Kaptam ma egy üzenetet a tanító nénitől, hogy ha tudok, menjek korábban, hogy tudjunk beszélgetni Ivánról.
Ajjaj. Miért érzem azt, hogy a beszélgetés fő vonulata nem a dicséret lesz? :-)

2012/02/19

Ma

Három éves, az én angyalarcú kisördögöm, a legbűbájosabb gonosztevő a világon.
13,8 kg és 94,5 cm.

Na ez már jobban néz ki

Tényleg kellett hozzá több folyadék.

Tegnap 3.

Ezután következett Anetta meglepetés bulija. Nagyon szuper volt, Isten éltesse ezúton is :-)
Az este legzavarbaejtőbb része mégis az volt, hogy találkoztam három olvasómmal, akik lelkesen dícsértek. Nem szoktam zavarba jönni, most mégis sikerült. Örülök, hogy szerezhetek másoknak is néhány vidám percet, hogy megláthassuk a a legnagyobb szívások napos oldalát is.
Amilyen mélypontról indult a nap, olyan nagy megnyugvás következett a végén. Hazafelé a kocsiban azt éreztem, hogy itt és most a legjobb helyen vagyok a világban. Pontosan itt és most akarok pont ilyen én lenni, amilyen vagyok.

Tegnap 2.

Aztán a lehető legjobbkor jött a Milos topikjának babátlan talija. Bár eléggé le voltam törve, mint a bili füle, annyit csevegtünk mindenféléről, hogy észrevétlenül eltűnt belőlem a bánat, helyet adva a tettrekészségnek. Mivel Anetta bulijáig még volt pár óránk, bevettük magunkat a Libribe.
A legjobbkor jött szembe Singer Magdolna - Szabolcs Judit Sorsfordító gyerekek c. könyve. Nyilván nincsenek véletlenek, sikerült hatalmas erőt merítenem ebből a vékonyka kis könyvből, felvérteznem magam a jövőre.
Legjobb lesz, ha ezt az egészet nem harcnak tekintem. A háborúban mindenki veszít, még az is, aki nyer. Megoldásra váró feladatok sora ez inkább...

Tegnap 1.

Különlegesen változatos napom volt tegnap.
Volt lent és fent, rossz és jó, meglepő (és mulatságos).
Reggel Virágnál indítottuk a napot, aki logopédus, és fejlesztő pedagógus. Miloskát vittem hozzá, mert egy jó ideje motoszkál bennem, hogy valami nem stimmel, jó lenne, ha ránézne egy hozzáértő ember.
Miután átküzdöttem magam a szokásos családi hátráltatáson (Miért akarsz minden gyerekbe valamit belebeszélni? Feltétlenül diagnosztizáltatni akarsz mindent? Nem is olyan vészes a helyzet, végül is csak 3 éves.), összeszedtem a gondolataimat, és előadtam Virágnak.
Miloska bár gazdag szókincse van, gyönyörű mondatokban, nyelvtanilag teljesen helyesen beszél, de szinte totálisan érthetetlenül. Középtől hátrafelé nem képez hangot (nyomokban sem), csak elől. Ezért minden mondanivalója valahogy így hangzik: etetepetete. Őt is halálba frusztrálja, no meg minket is, hiszen ha nem értjük meg, dührohamot kap.
Rettenetes egy Rontó Pál, minden atomjaira hullik a kezében, sokszor direkt rombol, csapkod, dúl.
Én azt gondoltam, hogy itt valami nagymozgásos probléma lesz, logopédiai vonalon pedig néhány jótanács, hiszen tudom, hogy 3 évessel nem szoktak még foglalkozni.

Azzal indítottunk, hogy majdnem elkéstünk, mert indulás előtt derült ki, hogy megevett egy csomó kutyatápot, amit az anorák ráadásakor visszahányt. Komplett ruhacsere, mosdás, fogmosás.
Miloska hozta a formáját, pörgött, mint a búgócsiga, minden játékot meg akart nézni, felmászott mindenhova, folyamatosan beszélt (etetepetete). Átbeszéltük a terhességet, mozgásfejlődését, majd Virág a magatartási problémákra terelte a szót. Mutattam neki, hogy hát ő mindig ilyen, pörög, folyamatosan, ordítva beszél, erőszakosan kiköveteli a figyelmet, tör-zúz, egy étkezést nem képes végigülni (döbbenetesen nem), ugrál, le-föl mászik, székre, asztalra, padlóra, betöm mindent a szájába, majd kiöklendezi, a túró rudit eszi a felvágottal, teletömi a száját, kirohan a konyhából, stb. Még nézni is fárasztó.
Ordítva és folyamatosan beszél. Reggel ötkor kel, azonnal a legmagasabb fordulatszámon pörög, hogy éhes-szomjas, azonnal kér mindent.
Rettenetes rossz alvó, egy éves koráig két óránként kelt, kétévesen aludta át először az éjszakát. Mai napig nem lehet bemenni hozzá éjjel, mert azonnal felébred. Álmában is beszél, fel-felsír.
Dióhéjban többemberes, halálosan fárasztó gyerek.

Miután megbeszéltük, hogy első körben hallásvizsgálat szükséges, hogy kizárjuk a szervi problémákat, Virág elővezette a meglátásait. Szerinte, bár ez 3 évesen nem megállapítható biztosan, ez hiperaktív-figyelemzavar lesz.
Teljes és totális taglóként ért a hír, és hirtelen összeállt a fejemben a kép. A sok apróság, mint egy nagy puzzle apró darabjai, a helyükre kerülve kiadták a valódi képet. Virág elmondta, hogy az ő hatodik (hatodik!) gyereke hajszálpontosan ilyen volt ennyi idősen, mint most Miloska, mintha csak őt látná, amit mondok róla, pontosan stimmel.

Teljesen összetörve jöttem ki Virágtól, zakatolt a fejemben egy csomó dolog, újabb körök, diagnózisok, különféle terápiák, elintéznivalók.
Nem akarom tudni, miért, már nem érdekel. Valamiért változatosan problémás gyerek választottak engem az anyjuknak. Siránkozás helyett az a leghelyesebb, ha ezt egy megtisztelő feladatnak tekintem, hogy segíthetem őket az útjukon.
Rosszabb perceimben, pedig azt gondolom, hogy ez az egész egy nyilvánvaló félreértés, különben sem lehet ilyen kicsi gyerekről ezt megállapítani, "csak egy kicsit eleven harmadik gyerek".
Közben pedig azon röhögök, hogy mennyire elképesztően "más" világban élhetek én egy autistával, aki mellett egy vélhetőleg ADHD-s gyerek szinte fel sem tűnik.

A régi vicc új értelmet nyer, Hajrá Kovács néni! :-)

2012/02/17

Újrahúzva

Konzultálva KOrival a minapi próbálkozásom hibája bizony a kevés folyadék volt.
Ma újrahúztam a receptet, ami így néz ki:

300 gr oliva
16 gr ricinus
25 gr shea
25 gr kakaóvaj
33 gr mandula olaj
83 gr kókuszolaj   ééééééés:
183,16 gr kecsketej
65, 27 NaOH


38% folyadék, és sf:5


Került bele narancsolaj, fahéj és szegfűszegolaj. Jóval kevesebb, mint az előzőbe. És persze körömvirág szirom a végén.


Szépen pudingosodott, szépen terült. Ez már jobban néz ki.

2012/02/16

Egy grál-lovag az én férjem...

...majdnem...
Tegnap felhív(!) napközben(!), hogy rettenetes hóvihar dúl, majd megnézi a délutáni napirendjét, hogy el tudna-e ő menni a gyerekekért, ha én behavazódnék. Most nem látja a délutánját, mert éppen kint kajál valahol, na de majd ha visszament az irodába.
Itt már kicsit derültem, hogy hátperszedrágám, biztosan így teszel majd, de azért addig nem állok fél lábon, ha nem baj. Erősen értékeltem már az akaratot is, és visszanyeltem a feltörő emléket, mikor még nem volt kocsim, de már itt laktunk Sárfalván, Emma fejreesett valahonnan, és mikor hívtam, hogy jöjjön haza, vigyen kórházba, felháborodva közölte, hogy de hát neki még meg kell írnia egy csomó nagggyon fontos e-mailt (a volt szomszédunk jött át, és vitt minket be).
Na de mondom, nem szólok be, már idáig legalább eljutottunk, az akaratig...

Délután beszéltünk is, már régen elfelejtette az egész ígéretet, és egyébként is, ott már vakítóan süt a nap, mondá ő. Bizonyára itt is kisüt majd - válaszoltam, és elkönyveltem, hogy nem fog hazajönni. Amúgy tényleg miért is jönne, valószínűleg akkor sem jött volna haza, ha tényleg behavaz a hófúvás (fontos e-mailek, lásd fent).

Az igazán vicces fordulat akkor következett be, mikor négykor felhív, hogy hát ő mégsem tud elmenni a gyerekekért. Felkacagtam, hogy jókor jut eszébe, mostanra már itt kéne lennie bőven.
- Na de miért? -kérdi ő.
- Mert négyre ide kell érni a suliba bazmeg. -válaszolom kissé már ingerülten, mert éppen a fülemen is táskák, vizes nadrágok, kesztyűk lógnak.
- Ja tényleg, valamiért azt hittem, még ovisok... - válaszolja ő.

Bearanyozta a napomat, most komolyan, ennyire jót már régen röhögtem, és azóta is ha csak eszembe jut, felvidulok. Mekkora sztori lesz ez a legközelebbi ÖTYÉ-n :-))

2012/02/15

Egy új hobbi

Már régóta foglalkoztat a szappanfőzés gondolata, legfőképp azért, mert Iván bőrével rettenetes küzdelmet folytatunk. Jobbára alulmaradunk...
Ráadásul mivel kozmetikus vagyok, Imádom a kencefice készítéseket. Tanuló koromban is olyan mesterem volt, aki saját maga főzött krémeket használt.
No és innen már csak egy köpésre van a szappanfőzés. Mint ahogy az a sorsszerű dolgokkal lenni szokott, "véletlenül" kiderült, hogy KOri barátnőm bizony szokott szappant készíteni. Le is csaptam rá gyorsan, hogy legközelebb csatlakozhassak hozzá egy minitanfolyam erejéig. Úgy is lett, pár hete ez megtörtént, az útmutatásával gyönyörű szappanokat készítettünk.
Aztán szép szorgalmasan összehordtam egy nagy ládányi cuccot, amik feltétlenül szükségesek. Olajok, zsírok, lúg, eszközök.
Elsődlegesen, és mindenféleképpen ajánlom creativiky-t, akinek a honlapján minden megtalálható, ami ehhez a tudományhoz szükséges.
No és akkor jöjjön az első próbálkozásom.
Rögtön elsőre egy olyan receptet választottam, ami a receptszámlálóval nem stimmelt. Hehe, napersze, jóhogy.

Itten van az eredeti recept, amit a creativiky egyik fórumából származik (elnézést, de nem tudom, kitől, ott megtalálható):
300 gr oliva
16 gr ricinus
50 gr shea
33 gr mandula olaj
83 gr kókuszolaj
152 gr folyadék
50 gr NaOH

Számoltam, számoltam, de sehogy sem jött ki. (Nem volt megadva folyadék% és sf)

Így lett nekem a következő (31% folyadék, sf:5):
300 gr oliva
16 gr ricinus
25 gr shea
25 gr kakaóvaj
33 gr mandula olaj
83 gr kókuszolaj   ééééééés:
149, 42 gr kecsketej
65, 27 NaOH

1 ek kukorica keményítő
illóolajok: rengeteg jázmin, kevesebb szegfűszeg és fahéj
2 ek körömvirág szirom

Amint látszik, jelentős különbség van a NaOH mennyiségében.

Tapasztalatok:
A kecsketej fagyasztva volt, legközelebb kicsit megolvasztom, mielőtt a lúgot hozzáadom, mert még csak langyos sem lett.
A keményítőt illattartósság okán tettem bele, az összeolvasztott olajokból kivettem egy kicsit, abba tettem a keményítőt meg az olajokat, és úgy vissza a nagy közösbe.
Az olajok talán kicsit melegebbek voltak a kelleténél, de a hideg lúg miatt gondoltam jó lesz.
Valószínűleg legközelebb magasabb folyadék%-al csinálom, talán 35-38-cal.
Na most összeöntéskor egy másodperc alatt összerántotta magát a cucc, egy kis lúg még maradt is az edényben. Kb. fél perc után lágy gyurma sűrűségű lett, kanállal tuszkoltam a formákba. Ahogy végeztem turbómódon melegedni kezdett, vagy fél óráig nyitogattam rá az ablakot, nehogy szétessen.
Nyomtam bele sütinyomó pecséttel mintát, de ez sajnos a csúnyaságán nem változtat. Ki is cuppant egy a formájából nyomdázáskor, egy biztos, szépségdíjas nem lesz, mivel nem terült rendesen a formában, kissé csufi lett.
Itt a kép a kb. fél órás szappankámról (hát igen, kicsi is, sárga is, csúnya is, de az enyém), az illata viszont issssteni:

Azt hiszem feltaláltam az instant szappant, mostanra (kb 1,5-2 órával a készítéstől számítva) ki is pottyantak a formából. Nyomdáztam rájuk szivecskét, de sokat nem dob rajtuk, némelyik elég rusnya :-)))



2012/02/13

Vilmos...

Négy hónapot élt. Gyászolja őt három testvére, szülei, és mi mind, aki nap mint nap gondoltunk rá, drukkoltunk, reméltük a legjobbakat.
Felfoghatatlan, mélységes kút lehet a bánat, gyermekünk elvesztése.

Kis vegyes

A gyerekek egész múlt héten itthon voltak, betegeskedtek, pihentek. Én nem.
A nyúl füle rühös lett, naponta járok vele az állatorvoshoz injekciókra, cseppekre. Mondjuk vicces volt, mert aki látott már házinyulat, az tudja, hogy ezek méretben "kicsit" eltérnek a szokásos cukiságoktól. Konkrétan alig fér el  a macskahordozóban, akkora, mint egy kis termetű kutya, kb 5-6 kg. Elképesztően vicces volt az állatorvos reakciója, mikor először meglátta.
Mondtuk neki, hogy hoztunk egy nyuszit, gondolom egy törpe lógófülüre gondolt, amikor kibontottuk a hordozót, majdnem hanyatt esett, behátrált a falhoz, és azt mondta: "Te jó ég, ez óriási!"
Alig mert hozzányúlni, pedig mondtam neki, hogy ez a nyúl annyira szelíd, hogy éppen csak nem béget.
Idekívánkozik a megfelelő részlet a Gyalog galoppból:

2012/02/10

Ingyé...

Múlt héten bejelentkeztem sima mezei sztk nőgyógyászati rendelésre, a szokásos éves kontrollra. Mára kaptam időpontot. Ma odacsattogtam (szomszéd település), bejelentkeztem a betegfelvételen, mire hátraértem és levettem a kabátomat, jött is a nővérke a folyosón, terelt be a vizsgálóba. Kedves öreg bácsi fogadott, alaposan megvizsgált, citológia, és UH is volt, gyorsan korrektül, pár kérdésemre válaszolt, majd utamra bocsátott, egy hónap múlva telefonáljak a citológia eredményért. Mire a kapott időpontom elérkezett, már kifelé tartottam az épületből. Ingyé... fogjuk rá, hiszen fizetem a tb-t ezer éve.
Mindez magánrendelésen úgy nézne, hogy beutazom Pestre (ennél rövidebb időre ott sem kapok időpontot, inkább sőt), a kapott időpontomhoz képest várok úgy egy órácskát (jó esetben), a vizsgálat hajszálra ugyanez lett volna, de kifelé menet kifizetek 15-20 ezer forintot, majd hazautazom a városból. Ez nem csökkenti a TB-terheimet, ami az én esetemben egyébként egy elhanyagolható összeg. Mondjuk valószínűleg azt az egy órát egy kellemesen berendezett váróban töltöm...