Suliügyek

Tegnap összefutottam az utcában lakó régiovistárs anyukával, még az itteni oviból.
Mesélte, hogy végül ő ide íratta a lányát be, de azt cáfolta, hogy (ahogy Zso-nál olvastam) az A lenne a "csókos osztály". Ők C-sek, és a legtöbb szerinte-csókos oda jár, mert a C-s tanítónéni a legkalsszabb az évfolyamban. Igaza lehet, mert az eddig csendesnek, szorongónak tűnő kislánya sokkal felszabadultabbnak tűnt, mosolygott, beszélgetett velem, és az anyukája szerint is szereti a sulit.
De azért szerinte oda elég nehéz bekerülni. Még szerencse, hogy azért nekem is akad támogatóm, ha arról van szó, nincs mese, véletlenül találkoznom kell az igazgatónővel, vagy a titkárral minimum a közértben. Azért az lenne a legjobb, ha mégis ide tudnának járni alsóba, itt találnánk egy kedves, nagyszerű tanítónénit, és nem mellesleg az itteni osztálylétszám 20 fő.

Említette még ő is Csomádot, és Kisnémedit, amit oktatásügyileg amúgy is Botyihoz csatoltak, mert olyan pici helység, pici iskolával, ovival.
Végülis amit én várok egy sulitól az egyrészről nem sok, hiszen nem kell kacsalábon forgó palota, projetoros tábla, meg mittoménmi. Kicsi suli, családias hangulat, egy kedves, szeretetreméltó, igazán hozzáértő tanító néni, alacsony osztálylétszám. És persze mindez maximum 20 percen belül, mert a legjobb suli sem éri meg hosszasan utaztatni a gyereket minden nap.

Most nézem, Kisnémedinek honlapja is van. Olyan, amilyen, de van! Ez tetszik!