2006/11/30

No kérem. Munkátlan ember lettem megen.
Nem bánom egy cseppet sem... :-)
Emma 10 nap után ma ment volna először oviba. Reggel kötőhártyagyulladással ébredt.
Keddig megint nem mehet.
Itt az ideje, hogy komolyan vegyem a dolgot. Beszéltem Beával (akivel nyáron gekkózott), szerinte ez mostanra tökéletessé vált ovikerülési mód (természetesen tudatalatti). Felajánlotta, hogy vigyem el hozzá Emmát, megpróbálja szituációs játékban "kijátszatni" belőle, hogy mi is ezzel a helyzet. Ha pár alkalom után nincs javulás, akkor elviszem pszihológushoz.
Ez így nem folytatódhat. Nem égetheti be a betegséget problémamegoldási stratégiaként.

2006/11/28

Ma elküldték a bölcsiből e-mailben azokat a verseket és mondókákat, amiket mostanában modogatnak. Azért ez elég korrekt.
Hja kérem, magánbölcsi.

Oviversek ügyben az egyik anyukától informálódtam éppen ma este. Merthátugyebár jön a Mikulás vagy mijaszösz. Mondott egy verset, ami számosra teljesen ismeretlen volt, viszont ő gondosan kijegyzetelte (és ehhhe, elküldi nekem e-mail-ben). Kérdezte a lányát is, hogy mit szoktak énekelni, mire Zsófi mondta is, hogy a "Télapó itt van"-t. Anyukatársnak voltak némi aggályai, hogy valóban ezt éneklik-e bent, vagy itthonról emlékszik rá a kislány.
Próbaképpen elénekeltem Emmának.
Az én okos nagylányom a döbbenettől kikerekedett szemmel meredt rám:
-Anyaaa! Pont mint az óvónéni! :-)))
Na úgy látom mindenkit felkavart a romlott tej esete. Az a helyzet, hogy nem éreztem, hogy romlott. Talán elnyomta a kakaó íze, vagy nem tudom. Jurának oka sem volt gyanakodni, hiszen frissen bontotta fel, UHT csomagolású műtej, Milli névre hallgat, és 2007.04.23-ig tart a szavatossága. Én sem szagolnék bele külön...
Másnap reggel sápadt csak el, mikor gyanakodva megszagolta (az egyébként azóta hűtőben álló) tejet. Büdös volt.
Tegnap az egyik kolleganője azt mondta, hogy lehet, hogy nem is a tej volt romlott, hanem túl sok tartósítószer került bele, attól kaptam mérgezést. Azt mondta, látott már olyat, hogy valami kék lötty úszott a tej tetején. Klassz...

Ezennel a családunkban az ultrahiperszuper jövő évezredig tartós tejnek befellegzett, bármennyire is kényelmes. Irány a Csomád Tej! A környéken nagy kocsiból árulják a friss tejet, bárkivel beszéltem, mindenki dícséri. Hja kérem, ők nem engedhetik meg maguknak, hogy bármit is elrontsanak, ez falu, itt gyorsan terjednek a hírek!

2006/11/27

Thomas Mann: A Buddenbrook ház
Ezt olvasom. Hát mit mondjak? Zseniális!

2006/11/26

Jura tegnap megmérgezett.
Romlott tejből csinált nekem kakaót az este. Az lett a vége, hogy egész éjjel hánytamfostam, de nem kicsit. Netto 1 órát aludhattam, azt is hajnal felé 10 perces beájulásokkal két wc-re rohanás között.
Ma egész nap feküdtem, mint egy kiterített, erőm semmi.
Holnap egyedül leszek itthon két lábadozó gyerekkel. Hát nem tudom mi lesz, valószínűleg begubózunk, és egész nap a kanapén heverészünk.

Az éltet csak, hogy csütörtökön leadom a melót. Hurrá!

2006/11/25

Csütörtökön megcsípett egy darázs (már megint)!

Igen, kizárólag az én csillagzatom állhat olyan pocsékul, hogy november végén (amikor élő ember darazsat már hónapok óta nem látott) megcsípjen egy ilyen szarházi szárnyas.
Azt hiszem ezek után aki eddig nem tudta, az minimum sejti, hogy allergiás vagyok rá. Igen! (Valójában a méhcsípésre vagyok brutál allergás, a darázs annyiból jobb, hogy nem halok bele. Micsoda mázli!)

Ehh... A nyomorult a felső szinten kiteregetett blúzomban kívánta álomra hajtani a fejét, de én keresztül húztam a számításait azzal, hogy felvettem az említett ruhadarabot. Ő meg dühében jól hónaljon csípett.
Itt látom beigazolódni a rémségesen rendetlen emberek igazságát. Mert kérdem én, mi van akkor, ha olyan pocsék háziasszony vagyok, hogy az a blúz tavaszig ott szárad? Kicsit beporosodott volna ugyan, de nagy cucc, darázskám kialussza magát, és az első napsugárral elszáll mézédes virágport rejtő virágmezők felé...

Ehhelyett itt maradtam én egy dagadt és viszkető hónaljjal, vedelhetem a gyógyszereket, hogy ne rohadjon le a karom, és az izületeim megint hetekig fájni fognak.

2006/11/22

Ma Jura ment Ivánért a bölcsibe. Példás szülői magatartást tanusított, hajszálpontosan ötre odaért (addig van nyitva a bölcsi). Igaz hogy Iván volt már az utolsó, de ő ezt egyáltalán nem bánta. Vidáman játszott a gondozó nénivel, aki ott maradt vele. Emmával ilyet már nem mernék megtenni, totál kiborulna. Ivánon egy kis megelégedettség érződött, amolyan "na végre hagytatok kijátszani magam imádott bölcsimben"...

Jura egészen extrém altatási technikát alkalmaz Emmával. Olvas neki egy csomót, majd ájulásszerűen elalszik. Szegény gyerek annyira unatkozik, hogy inkább ő is elszunnyad.

2006/11/21

Emma ma a következő címet adta a rajzának: "Jó ízű a gyógyszer".
A kép őt ábrázolja, amint éppen gyógyszert vesz be. Azt hiszem ez már tényleg nem normális helyzet...

2006/11/20

Bár Emmának lement a láza, az anyai ösztöneim azt súgták, vigyem el mégiscsak orvoshoz ezt a gyereket (holott nem vagyok az a minden tüsszentésre orvoshoz rohanó típus) márpedig még ma, pedig a telefonos konzultáció alapján a doktornő szerint is ráért volna holnap elvinnem - akár.
Szegény csillagom zokogva közölte a dokival, hogy ő már meggyógyult. Nála is tele a padlás már ezzel az egész betegeskedéssel.
A vizsgálat eredménye tüszös mandulagyulladás.
Újabb 10 nap itthon, rahedli antibigyó, fél pénztárca a gyógyszertárban. Nem merem kiszámolni, hogy ebben a hónapban mennyivel gyarapítottam az ilyen-olyan patikák/orvosok kasszáját, súlyos tízezrekkel ugyanis.

Viszont a nap jóhíre, hogy egy helyi szaki ezerötér' kikalapálta a kocsim ajtaját.
Ja hogy nem meséltem még?!
Csak én lehetek olyan barom, hogy nyitott hátsó ajtóval próbálok meg beállni a garázsba... Kéretik nem hangosan hahotázni, Jura szerint a házban nagyobb kárt tettem mint a kocsiban. Jó nagy kráter éktelenkedik ugyanis a garázs falában...

2006/11/18

Emma az éjjel belázasodott. Reggel a lázcsillapító ellenére 39 fokos láza volt. 2 napot járt oviba 2 hét kihagyás után (azelőtt 1 napot járt másfél hét kihagyás után).
Azt mondják, az oviban rózsahimlő járvány van...

2006/11/15

Emmaduma

Kiabálok Jurának az emeletre:
-Add légyszi ide a swarovski nyakékemet!
Mire Emma kontrázik:
-Apaaa! Adjad nekem is a farokfékemet!

Apa délután fodrásznál volt, alaposan megnyírták. Fürdetésre ért haza, és amikor benyitott, a döbbent csend után Emma visított fel nagy örvendezve:
-Apaaaa! Neked levágták a fejedet!
Hát hogy ez a tempomat milyen szuper találmány?!
Éjjel, taliról hazafelé azzal múlattam az unalmas perceket, hogy különböző sebességekre állítottam be a tempomatot, és élveztem, ahogy a kocsi teljesen magától megy domból le-fel. El van a gyerek, ha játszik...
Nem is tudom edddig miért nem foglalkoztam vele :-D

2006/11/14

Na kérem szépen!

Hivatalos papírunk van róla, hogy a lyány gyógyultnak tekinthető. Szó mi szó, hónapok óta most néz ki leginkább gyógyultnak.
Ő is annyira meglepődött, mikor reggel ezt mondta a doktor néni, hogy alig hallotta meg.
Még mindig visított, hogy nem akar szurííít, meg nem akar orrszívást, mikor már javában magyaráztuk neki, hogy nem kell semmi, meggyógyult.
Még hazafelé a kocsiban is néha megkérdezte: "Anya! Én most már meggyógyultam?"

Hát igen, nem eshet mindig...

2006/11/12

Mi minden rejtőzik egy hét éves kapcsolatban?!
Reggel még büszke, hogy milyen szenvedélyes vadmacsaka az asszony, hogy csak úgy letépi róla a pizsamafelsőt, de este már kicsit morog, hogy vissza kéne mégiscsak varrni azokat a gombokat, mert így fázni fog éjjel...
A szerelem újabb mélységei tárulnak fel ilyenkor. Sosem tudja ezt meg az, aki korán feladja...

2006/11/10

A kineziológus csaj mondta, hogy ne lepődjek meg, ha furcsa dolgok történnek az elkövetkező héten, de arra nem számítottam, hogy ilyen gyorsan.
Rögtön másnap (azaz tegnap) zaklatott levélváltás után felmondtam a munkámat, hiszen a megígért fizetés töredékét kaptam csak meg, annyit, amennyiért nem éri meg ezt az egészet csinálni.
Annyira megkönnyebbültem, hogy még azon sem bosszankodom, hogy egy csomót melóztam piti összegért. Be kell lássam, nincs még itt az ideje, hogy dolgozzam.
Ma délelőtt pedig több dolgot tudtam elintézni, mint a múlt héten összesen. Hiába, hozzáállás kérdése az egész :-)
Eljutottam orvoshoz is, aki lecseszett, hogy miért csak most mentem csak el hozzá, ilyen randa torokgyulladással az ágyat kéne nyomnom. Kikacagtam.
Azért még mindig jobb helyzetben voltam, mint az az anyuka, aki félholtan ücsörgött a váróban három (igen jól viselkedő) gyerekével (kb. 3 hó, 3 év, 5 év), és szelíden tűrte, hogy boldog-boldogtalan bepofátlankodott elé. Disznóság a köbön!

Ma este pedig elmegyünk moziba az emberrel. Éljünk mink!

2006/11/08

Tegnap volt a harmadik házassági évfordulónk, úgy volt, hogy elmegyünk vacsorázni egyet, valami klassz romantikus helyre.
Végül jól átgondolva letettünk róla, áttettük hétvégére.

Teljesen alkalmatlan lettem volna egyébként a kimozdulásra, nagyon vacakul voltam. Jura hozott kontaktlencse folyadékot, én meg repesve vártam, hogy végre kivehessem a lencsémet, erre Iván két perc alatt eltűntette a lötyit, égen-földön kerestük, sehol sem volt. Sírni tudtam volna. Késő este lett csak meg, ez a kis krampusz alaposan elpakolta egy zacskóba (egy ékszerdoboz, némi malac eleség, egy fél pár rózsaszín zokni, és egy csipogó kulcstartó közé).

A kineziológus csaj meg majdnem lemondta a mai randinkat. Azaz át akarta tenni jövő hétre, de olyan kétségbeesett lehetett a hangom, hogy visszahívott 10p múlva, hogy mégiscsak mehetek, elintézte :-)))

Édes Jurától meg kaptam egy szép nyakláncot, swarovski kristállyal. Azt mondta, hogy szeretné, ha ettől is még jobban érezném magam a bőrömben. Nem akartam elkeseríteni, de ezzel a betegségtől felpüffedt fejjel, karikás szemekkel, náthától vörös orral akkor sem érezném jobban magam, ha az angol koronaékszereket aggatta volna rám :-))))

De ma, mint hamvaiból éledő főnixmadár keltem. Igaz a torkom most már nagyon fáj, de sebaj, talán ha úgy teszek, mintha mi sem történt volna, akkor jobb lesz.
Nem lett jobb.

A kineziológus csaj szerint túl sokat várok el magamtól. (Na ebben viszont igaza van.) Tegyük hozzá, másoktól is...
Így aztán most saját hajamnál fogva kihúzom magam a mocsárból, mint Münchausen báró. Csináltam már ilyet, nem kunszt, csak egy kis odafigyelést igényel a dolog. Márha közben nem visz el a torokgyík...

2006/11/06

Na kérem gyógyulgatunk, gyógyulgatunk.

Ma komoly dilemma elé kerültem, miszerint hogyan is üljek a kocsiba. Mivel a kötőhártya gyulladás miatt nem hordhatok lencsét, a szemüvegem meg 2-3 dioptriával kevesebb, mint lennie kéne.
Mivel egy szál vakvezető kutya sem akadt itthon, akit befoghattam volna a kocsi elé, kénytelen voltam berakni a lencséimet. Érzésre olyan volt, mintha parazsat hintettem volna bele. De hát mese nincs, menni kellett egészséges igazolásért Ivánnak.

A rendelőbe belépve elővettem a legbarátságosabb mosolyomat (Emma rutinosan vetette le magát a minimax elé - szegény, itthon ilyen nincs, kénytelen mindig betegnek lenni, hogy legalább a váróban nézhesse), szóval felragyogtattam legszebb mosolyom, és azt dörmögtem: mi csak egy igazolásért jöttünk.
Hangom hallatán még a legedzettebb anyukák is összerezzentek, tekintetük mögém siklott, hátha a girnyó kiscsaj mögött maga Darth Vader lapul.
De nem, csak én voltam, kigyógyulóban a torokgyíkomból.

Tán anyukának is el kéne mennie orvoshoz - indítványozta a recós csaj, mire én kissé eszelős kacajt hallattam. Egy kisebb gyerek hüppögni kezdett a sarokban.
Rekord gyorsasággal kaptam meg a papírt, és amint megkaparintottam, üzött vadként, szaporán könnyezve távoztam a gyógyítás felszentelt templomából.

A bölcsődébe érkezve örömmel tapasztaltam, hogy Iván újabb szót tanult. Hazáig hajtogatta, hogy "ada ttóóótaaa!!!", mivel a kis tortájának a maradékát megkaptuk itthoni elfogyasztásra.

Számolom a napokat, szerdán megyek kineziológushoz!

2006/11/05

Édes Kicsi Fiam két éves!

Vagyishát tegnap volt annyi, ma már egy nappal több, de a nagy ünnepléstől nem jutottam géphez.
Szinte hihetetlen, hogy repülnek az évek. Tegnap még aprócska újszülött volt, ma meg már kész kis fiatalember. Teljes mértékig önálló személyiség.
Kapott egy kisautó alaku tortát, rajta tüzijátékkal. Döbbenetes, mennyire tudta, hogy ez most róla szól, csak az övé most minden figyelem. Csak úgy ragyogott a két szép kék szeme.
Holnap mehet végre bölcsibe, már nagyon várja, ott is ünneplés lesz, jövő vasárnap meg pótbuli itthon. Egy filmsztár is megirigyelhetné ezt az ünnepségsorozatot.