Ahogy nyitottuk, úgy zártuk is a napot a sürgősségin.
Iván nekibringázott egy parkoló kocsinak, de annyira, hogy az behorpadt. Beütötte a fejét, térdét.
A sürgősségin megröntgenezték, megnézegették (na nem túl alaposan), és miközben ezeket a köröket róttuk kiderült, hogy Iván nem csak hogy a balesetre nem emlékszik, de szinte az egész nap kiröppent a fejéből. Azt kérdezgette minduntalan, hogy miért lett beteg. Kísértetiesen emlékeztetett egy régi esetre, egészen elszorult a szívem. Amikor visszakérdeztünk, azt mondta, mert féllábon állt, megszédült és elesett. A biciglizésre egyáltalán nem emlékszik.
Agyrázkódás.
Bent akartak tartani 72 órás megfigyelésen, de hazajöttünk saját felelősségre. Végülis van itthon egy kruppos szopós bocim, meg egy félig meggyógyult másik.
Jurának a héten indul az SAP, kizárólag saját halált fogadnak el igazolt hiányzásnak.
Holnap megyek Ivánnal szemészetre és neurológiára (amennyiben éjjel nem kell visszamennünk). Persze Milost is vinni kéne háziorvoshoz a köhögéssel, és az sem segít túl sokat a dolgon, hogy lassan egy hete éjszakázom Milossal.
Egyelőre működik a robotpilóta, teszem, amit tenni kell. Ha vége, jöhet a hiszti.