2009/04/29

Lányos nap

Múlt hét csütörtökön voltunk, és az utóbbi idők egyik legjobb ötlete volt. Délelőtt játszottunk itthon, és amikor Milos felébredt, felkerekedtünk. Beautztunk a Csigaboltba, ami tényleg fantasztikus hely. Emma választott magának egy kis kagylós dobozkát és egy kőállatkát. Ivánnak egy kőcicát vettünk, apának egy kőangyalt, Milosnak egy fogzós borostyánláncot.
Utána a Mekiben ettünk. Na jó, tudom, hogy nem egy nagy szám, de a gyerekek nagyjából félévente jutnak csak el oda, hát nekik nagy szám. Kapott gyerekmenüt, és én is azt ettem, hogy Ivánank is jusson meglepi.
Aztán hazafelé szépen bementünk a kedvenc cukinkba Veresen, Emma fagyit evett, én gesztenyepürét, Milos tejecskét. (Megjegyzem Milos kiválóan viselte magát egész nap, mint tiszteletbeli lány.)
A tölcsér természetesen meglepetés tölcsér volt, benne egy kis figura.
Már nem mentünk haza, inkább korán elmentünk az oviba Ivánért.
Emma annyira fel volt dobva, egész nap nevetgélt, csak úgy ragyogott a boldogságtól. Az oviban a barátait üldözte, és ha elkapott egyett, addig ölelte, amíg a földre estek.
Még sokáig ilyen feltűnően jókedvű volt, öröm volt ránézni. A lányos napok (és Ivánnak fiús napok) ezután bevezetésre kerülnek...

2009/04/24

Hoppácska
Átaludta az éjszakát, nyolctól négyig...
Éjjel, mikor szoptatom, csak nézem és sokszor azt érzem, amit születésekor. Hogy el sem hiszem, hogy itt van velem. Amikor kibújt, akkor is csak ezt hajtogattam.
Itt van ez a tökéletes kis ember, mert minden porcijáka tökéletes (ez a vesetágulat is nyilvánvalóan valami súlyos félreértés), ahogy nyeli a tejet, kis öklét a mellemnek támasztja, és közben azért alszik, akkor azt gondolom, hogy micsoda egy őrült mázlista vagyok én.
Van egy csodás férjem, két imádnivaló, nagyszerű nagy gyerekem, és most megszületett ez az apró kis csoda is.
Ülök a sötétben, és ha hinnék Istenben, hát hálát adnék neki mindezért.
Tudta ő is, hogy harmadiknak kell jönnie, kitanultam az anyaság mesterségét a két nagyon, nincs bennem az a nyugtalanság, ami velük volt, hogy legalább egy kicsit megszabaduljak tőlük, legalább egy órácskára, egy mozinyi időre. Akkor sem a mozi vonzott, hanem a felelősség rettenetes terhe alól való kiszabadulás érzése.
Most nem nyomaszt a felelősség. Már megszoktam, átértékelődött. Nem tehernek élem meg, hanem áldásnak.
Tudta ő, hogy kiforrott embert talál, aki tiszteletben tartja az érzékenységét, aki megvédi az erős ingerektől, aki kitalálja a gondolatait. Nem is nagyon sír, nincs rá oka. A nyugodt alaptermészetével és az én odafigyelésemmel békésen telnek a napjai.
Minden veletöltött percet magambaszívok, mert tudom, hogy túlságosan hamar el fog jönni az az idő, amikor már nem szerves részei leszünk egymásnak.

2009/04/23

Milosügyek
Egész héten másra sem tudtam gondolni, mindig beúszott a fejembe az aggódás, hogy mi lesz az izotóp eredménye. A vizsgálat alapján biztos voltam benne, hogy rossz hírt fogunk kapni.
Ma beszéltem a nefrológus dokival, aki azt mondta, a vesék egész jól működnek, nagyon határeset a műtét.
Szerinte egyelőre ne műtsék meg, május végén menjünk el egy kontroll UH-ra, és annak alapján döntsük el a dolgot.
Kérdeztem, hogy ezek szerint lehetséges-e a javulás is, és azt mondta, elképzelhető.
Amikor letettem a telefont, elsírtam magam örömömben. Lehet, hogy végre elúszik a fejünk fölül ez a rettenetes sötét felhő? Május 27-én kiderül...

2009/04/22

Ruhák
Mindent elborítanak, hatalmas kupacokban állnak a ház minden szegletében. Kinőtt, fiú-lány, téli-nyári, kölcsönbe adni, kapni. Szinte folyamatosan zúg a mosógép, a szárító, sosem érek a végére. Mindig van egy kupac, amit máshova kell vinni, el kell rakni, ki kell szelektálni.
Úgy érzem, a gyerekeim minden nap nőnek, vagy összemennek, fáradt szemmel méricskélem a rég nem hordott darabokat, kicsi-e már, vagy jó még, de ha mégis kicsi, hová tegyem?
A mosókonyhában térdig gázolok bennük, hullik a homok, a cukorkás papír, be kell-e áztatni, vagy elég az erősebb mosás? Vajon ide mi ömlött? Ahá, már emlékszem, indulás utáni második percben öntötte végig magán a kakaót, visítás, veszekedés, késés - szokás szerint.
Ruhák, ruhák, ruhák.
Na persze, egyetlen káros szenvedélyem maradt csak meg, a turizás. Nem tudok ellenállni neki, így aztán nem csoda, ha a házba áramló ruhák is csak szaporítják a kupacokat...

Így emeli a fejét a kis IzomTibor!

Anna, Peti és Gergő
Azaz Emma, Iván és Milos

Ezt a mesét sokban rólunk írták szerintem, még az életkorok is stimmelnek. Minden este fél könyvnyit kell olvasni belőlük. Sokszor kérnek, hogy ne az eredeti nevekkel, hanem az ő nevükkel meséljem.
Emmának nagy kedvence most a lányos nap, ahol Anya és Anna elmennek kettesben lányos napot tartani. Emma is nyúz érte jó ideje, és szerencsére bele is egyezett, hogy Milos is velünk tartson, mint tiszteletbeli lány, hiszen ő még hozzám van kötve.
Szóval felkutattam a neten a Csigaboltot (köszi gugli), mert persze oda akar menni, híven a meséhez. Szerencsére elég közel van hozzánk, így meg tudjuk járni Milossal is.
Holnap lányos nap! Már nagyon várom!

2009/04/20

Ivánduma

A szombat reggeli mítingen megbeszéltük a hétvégi terveket. Elhangzik többek között, hogy kimegyünk a temetőbe is.
Iván szokás szerint csak fél füllel figyelt. Így később el is mondta a hétvégi terveket:
- És megyünk a dédimama zsúrjára.
- ???
- A dédimama zsúrjára. Torta is lesz?
- Fiam! Nem a dédimama zsúrjára, hanem a Zsana mama sírjához!
Két hónapos
Döbbenet, hogy már ennyi idő eltelt. Nő ez a gyerek, mint a gomba. Szó szerint. Emmáék négy hónaposan voltak ekkorák. Nem tudom mire gyúr ez a gyerek, de szerintem elhatározta, hogy megdönti az óriásbébi rekordot. A családit már megdöntötte.
Hosszasan van most már ébren, sokat nézelődik. Ügyesen püföl tárgyakat is (bal kézzel főleg), néha sikerül meg is ragadnia őket (ezért aztán össze van karmolászva az arcom, mert anya arcát a legbulisabb markolászni).
A mosolyokkal továbbra sem bőkezű, de azért én mindig részesülök belőle.
A legizgalmasabb dolog azért a világon a saját ökle. Azt akár negyed óráig is fixírozza, hosszasan társalognak.
Éjszaka már inkább csak egyszer kel, van hogy kétszer, de ez így nekem tökéletesen rendben van, ez bőven jó nekem hónapokig, így egészen jól ki tudom pihenni magam.
És az én nagy örömöm e jeles napra, hogy sikerült felkutatnom azt a babanaplót, amit Emmáék kiskorában is vezettem, és amiről már egészen lemondtam, mert sehol sem leltem.
Hurrá!

2009/04/17



Nyolc hetesen kerek HAT kiló!
Nagyjából 6 hetes kora óta mondhatom, hogy átalussza az éjszakát. Sajnos az éjszakának pont nem azt a felét, ami nekem is kényelmes lenne. De f8-1-ig stabilan alszik, és ez igen szép teljesítmény.
Sőt, két napja már csak egyszer kell, 2-3 körül.
Nagyon büszke vagyok rá, szuper kiskölyök!

Túl vagyunk a MAG-3 izotóp vizsgálaton

Hát nem ez lesz a kedvenc szórakozásom, az tuti. Eddig is sejtettem, de mostantól egészen biztos, hogy az adott időpont kizárólag a páciensre vonatkozik, az orvosokra nem (vagy azért nagyon sokat kell fizetni).
No az I. sz. Gyerekklinika nem az a kimondott magánintézmény. 9-re érkeztünk, őrült tömeg. Szerencsére a rajtunk kívül a váróba zsúfolódott ezer ember a sebészetre várt, nem a nefrológiára.
Fél órás csúszással be is mehettünk, a takarítószertári méretű helységben a dokin kívült volt még két medikus is volt. Ehhez bezsúfolódtunk még mi ketten Jurával, és Milos. Vigyázállásban el is fértünk.
Hiphopp berakta a doki a branült Milos fejébe, mehettünk át a radiológiára.
No ott kiderült, hogy csúszás van, kb fél órát várni kell. Egy órát ücsörögtünk a folyosón, közben Milos evett és ki is aludta magát.
Bent a vizsgálóban megkapta a branülbe az izotópot, aztán ráhajtogatták a vákuummatracot. Üvöltött szegény, mint akit ölnek.
Úgy fél órán keresztül üvöltött lila fejjel, fuldokolva. Akkor végre sikerült megnyugtatnom. Nézett a szemembe, és panaszkodott. Akkor jött a dokinő a vízhajtóval, belenyomta a branülbe. Milos megint rázendített, újabb tíz percig üvöltött.
A végére elnyugodott, szerintem kifáradt.
A vesékből pedig nem és nem akart távozni az izotóp.
A dokinő azt mondta, ez egy fél órás vizsgálat. Mi pedig akkor már több mint háromnegyed órája voltunk ott.
Végül kiszabadítottak minket, és azt mondták, sétáljunk, együnk-igyunk, behívják a következőt, és utána visszarakják Milost a gépre, addig talán pisil.
Pisilt is, ahogy kibontottunk a pelusát.
Evett-ivott. A következő kisgyerek tényleg végzett fél óra alatt. Persze Milost akkor hívták vissza, mikor én élmentem pisilni (a legundorítóbb kórházi wc-t találtam meg ott, a bűz elviselhetetlen volt, de nem csak hogy szappan és kéztörlő nem volt, de csaptelep sem!).
Rohantam vissza. Szegény kis mókusommegadóan feküdt a vizsgálón, apa már pumpálta a matracot.A második kör már csak negyed óra volt, az izotóp tényleg kevesebb volt a veséjében.
Még egy nagy üvöltés, mikor kivették a branült, és mehettünk is. Kint még Milos lelocsolta apa cipőjét a pelenkázó előtt. A pelust sugárveszély feliratú kukába kellett dobni...
Egykor el is jöhettünk (9-re mentünk).
Szegény kismókusom este hatig aludt, egyszer kelt csak fel szopizni.
Túl vagyunk rajta, egy hét múlva lesz meg az eredmény.
(A képen a kis kupakos fejű mókuska éppen megpihen apa karjaiban a két menet között.)

2009/04/14

A nyúlon túl

Azt hiszem évek óta a legjobb Húsvétunk volt.
Nyugis, vidám, pihenős, de azért jövős-menős. Mindig is a kedvenc ünnepem volt a Húsvét, százszor inkább, mint karácsony, vagy a szülinapom.
Szombaton Jura ügyeket intézett, én meg itthon voltam a gyerekekkel. Főpróbája egy majdnem teljes napos háromgyerekes üzemnek. Klassz volt, a nagyon is jók voltak, de azért estére kidőltem.
Vasárnap a nyúl egészen korán elrejtette a meglepiket, erről nincsenek képek, csak videó. Mármint nem arról, hogy Jura Nyúl képében lopózik a kertben, hanem arról, hogy a gyerekek tojást keresnek. Találtak is rengeteget, minden bokor alján volt egy.
Aztán az ajándék sütisütő készletet kellett feltétlenül kipróbálni, így a Nagy Húsvéti Reggeli csak tizenegykor kezdődött el. Sebaj, egy ünneptől roncsolt idegzetű rokonom sem őrjöngött itt, hogy márpedig jajj az ünnep, és minden működjön rugóra.
Így megsütöttük a sütiket és együtt elköltöttük a reggelit.
Délután a kertben kapirgáltunk, és este még belefért egy fagyizással egybekötött bringázás is Vác főterén.
Hétfőn Orsiékhoz mentünk, a gyerekek a kertben játszottak, és egy bringakörre is elmentünk a telepen. Chilit is vittük, hiszen nagy barátja Marcipánnak, Orsiék kutyájának.
Nagyon kerek egész volt ez a három nap, imádtuk minden percét.

2009/04/06

No hát megvolt a hat hetes kontroll, és összekötöttem a kellemeset a hasznossal (a kötelezőt a fájdalmassal), fel is rakattam a dokival a spirált. Mázsás kő gördült le a szívemről, amikor végzett.
Olyan ez, mintha egy kör zárult volna be. Tavaly februárban döntöttünk úgy, hogy legyen újabb bébi, márciusban vette le a doki az előző Mirenát. Terhes lettem, megszültem ezt a fantasztikus kiskölyköt, és most felkerült az újabb Mirena. Szép nagy kör volt, és gazdagabbak lettünk egy csodálatos kis emberkével. Megérte, maximálisan megérte!

2009/04/04

Hollókö 2009

Itt van a tavasz, megnyitottuk az idei kirándulószezont. Már nagyon vártuk, a gyerekek egész télen kérdezgették, hogy mikor megyünk már, hiszen tavaly nyár óta nagyon rákaptunk.
Gyerekkoromban a kirándulás egyenlő volt a vég nélküli unalmas caplatással, nehéz zsákkal, lábat feltörő cipőben, a végcélnál a rémesen száraz, szottyadt vajas szendvics elmajszolásával megkoronázva. Borzalmas volt, utáltam de nagyon.
Aztán most rájöttem, hogy nem kell ennek így lennie. A zsákban igazán finom falatok lapulnak, a természet gyönyörű, ezer titkot rejt. El lehet mélázni egy hangyaboly előtt akár fél órát is, senki sem sürget. Be lehet ülni hazafelé egy étterembe, és akár minden fagyisnál meg lehet állni egy gombóc felfrissülésre.

Mivel Milos még hosszútávra nem kendő kompatibilis, így babakocsis helyet kellett keresni. Így Hollókőre esett a választás, hiszen a gyerekek mindenáron várromhoz akartak menni.
Hollókő több mint várrom, egész szépen megcsinálták, és tekintettel a korai időpontra, nem is voltak túl sokan.
Felfértünk a kisvonatra, ami felvitt a várhoz. Na persze, kocatúristák voltunk. A gyerekek imádtak fent rohangálni, közben Milos jóízűen falatozott, majd visszaaludt.
Lefelé az Ófalun keresztül mentünk vissza a kocsihoz. Engem meglepett, hogy milyen szépen megőrizték az eredeti faluképet.
Hazafelé bementünk vacsorázni egy kastélyszállóba, ahol szintén a szezon előtti időpont miatt csak mi voltunk. Mi, és egy hatalmas park. Gyönyörű volt, és nyugalmas, a gyerekek is zavartalanul rendbonthattak, egyéb vacsorájukban megzavart emberek megrovó tekintete nélkül. Milos újra falatozott, majd ismét álomba szenderült.

Ez a nap egyszerűen tökéletes volt...

2009/04/03

Egy átlagos délután

Remek, Milos pont időben szopizott, indulunk a gyerekekért az oviba. Na jó, kicsit ordít, amíg el nem indul a kocsi, de akkor elalszik.

Ovi.
(A gyerekek nyakig a homokozóban. Egy szőke kisfiú éppen homokot lapátol Iván fejére.)
Anyaaaaa, még nem akarok menniiiii!!! Menjünk Fanniékhoz! Menjünk játszóházba!
(Közben az óvónénik elhadarják a tudnivalókat. Iván megint nem aludt. Jessszus, mi vár rám!)
Gyertek mááááár, zár az ovi!
Neeeeem! Maradunk, motorozunk!
Ébredezik Milos, menjünk már, könyörgöm!
(Nincs is válasz, ezek a kis piszkok válaszra sem méltatnak. Na jó, akkor elő a csodafegyvert:)
Rendben, de én akkor elmentem. Sziasztoooook...
Neeeee, anya váááárj.
(Trappolnak utánam, ez mindig bejön, amióta egyszer tényleg majdnem otthagytam őket, már szálltam be a kocsiba, mikor rájöttek, nem viccelek.)
Játszunk nyitósat!
Oké, de akkor szálljatok be, mire Milost berakom.
Mondom szálljatok be! (Közben a hordozóval bénázok, hullanak szét a ruhák, rajzok, játékok.)
Anyaaa, Iván dobálja a köveket. (Apró fehér kavics a parkolóban.)
Iván! Mi a fészkes fenét csinálsz??! Nem szabad kövekkel dobálni a kocsikat! (Arról már leszokott, hogy ijesztegesse szegény sofőröket. Úgy csinál, mint aki kirohan az útra. Persze sosem rohan ki, de ezt az autósok nem tudják.)
Miért nem szabad?
Most ezt komolyan kérdezed? Ne szórakozz velem! (Ez a kölyök tényleg nem tudja, hát kicsi vadállatokat nevelek én?!) Majd elmondom a kocsiban, szállj már be.
(Közben Milos rázendít teli torokból. Két anyuka áll meg zilált korpuszom mellett.)
De éééédeeeees! Mennyi idős is? (Pont egy héttel idősebb, mint múlt héten, mikor legutóbb kérdezte.) Nagyon cuki, hát van hangja, az biztos...
Jaja! Az van neki! Iván! A kutya mindenit, megmondtam, hogy ne dobáld a köveket!
Nem dobálom! Berakom a csomagtartóba, hazavisszük. Otthon dobálhatom, ugye?
Miiii?! Mondd hogy viccelsz fiam!
Hogy kikerekedett a kis pofija a sok tejecskétől! (Gügyög a másik anyuka.)
Jaja, öt és fél kiló! (Közben a kocsi mögé kerülök. Nem vicelt. A látvány siralmas, több kiló kavics a csomagtartóban.)
Iván, ezt a kavicsot nem vihetjük haza, ez az ovié. Babi néni nagyon mérges lesz, ha ezt meglátja! (Kizárt, röhögni fog, de nagyon. Ismeri Ivánt.)
Anya, majd én segítek kiszedni. (Emma ajánlkozik.)
Jófej vagy, köszi. De ne egyenkééént!
Na és milyen a háromgyerekes élet? (Kiabálja anyuka, és kihúzza a fejét Milos fölül, félti a dobhártyáját, mert közben a bébi maximális hagerőre kapcsolt.)
Isssteniii, imádom minden percét! Na jó, ezeket a perceket talán kevésbé. (Próbálom a cuclit Milos szájába tuszkolni, ő meg kiköpdösi, hogy ordíthasson.) Szálljatok már beee!
(Végre bent ülnek, kész csoda! Játszunk nyitósat, ami abból áll, hogy letekerik az ablakot, és lenyomják a zárat. Nekem meg úgy kell csinálnom, mintha beszorult volna az ajtó. Végül rájövök a turpisságra, és beismerem, becsaptak. Szóról szóra úgy kell mondanom minden nap, mert különben kijavítanak. Gurulnak a nevetéstől.)
(Végre beülhetek én is, mindenki bekötve, Milos is csillapodik a motor hangjától. Egy pillanatra lehúnyom a szemem.)

A kocsiban
(Kétségbeesetten hívom Jurát, hogy pontosítsa, mikor is jön haza. Ugye most? Nem, még néhány emil, aztán indul valami irodaház megnyitójára, ami hatkor kezdődik. De jó hír, onnan egyenesen hazajön, legkésőbb hétig marad... Klassz, tehát megint én fektetek.)
Anyaaa, Iván leveszi a nadrágjáát!
Iván ne szórakozz már! Ne vedd le!
De melegem vaaan!
Na jó, de előbb a cipőt kell. (Most komolyan, tényleg öt éves lesz ez a gyerek, vagy kettő inkább?!)
(Iván bugyiban, Emma kabátban. Próbálom optimalizálni a kocsi belső hőmérsékletét.)
Na szóval miért is nem dobáljuk kaviccsal a kocsikat? (Dörgöm atyai szigorral.)
Mert akkor elfogynak a kavicsok, és Babi néni mérges lesz, meg sárban kell parkolnunk.
Öööö... Nem egészen...
(Hosszas fejtegetésbe bonyolódom a magántulajdonnal, rongálással, szabálysértésekkel kapcsolatban. Beleszövök némi joghurt megvonást is, illusztrálandó, milyen sok pénz lenne kifizetni egy fényezést. Emmát különösen érdekli, Ivánt viszont cseppet sem. Összevesznek egy játékon. A kocsiban eszeveszett visítás csap fel. Milos édesdeden alszik.
Hazaérve már mindketten bömbölnek, mert a játék elszakadt a nagy huzavonában.)

Otthon
Anyaaa! Homokozhatok?
Igen, bontsuk le a téli takarást. (Ó Milos, könyörgöm aludj még egy fél órát! Lehúzom a ponyvát a rajta felgyűlt víz beleömlik a homokba. Visítanak gyönyörüségükben.)
Nem, neeeeem tocsogtok bele.
Pecázni szabad?
Azt igen. De ne pancsoljatok bele. Ivááán! Te még bugyiban vagy? Gyere, vegyük fel a nadrágot és a cipőt.
(Felvesszük. Ledöcögök a kapuhoz a kukával, te jó ég, Jura újságja a földön hever, biztos kiesett a babakocsi aljából délután. Én meg áthajtottam rajta kocsival. Kétszer.)
(Visszafelé már hallom Ivánt.)
Anyaa, bepisiltem!
Gyere mutasd! Tényleg bepisiltél, még a cipődbe is belefolyt. Na gyere, menjünk be.
Nagyon fázom!
Azt elhiszem. Siessünk, vedd le a cuccokat, addig behozom Milost. (Csak fel ne ébredjen.)
(Gyors zuhany, törölközőbe tekerve viszem a nappaliba. Fázik, fáradt. Felhúzom rá a pizsamát. Fél hét, Milos lasssan tutira ébredni fog. Rohamtempóban elkészítem a vacsit, Emmának is előkészítem, a szendvicset csak be kelljen rakni a lapítóba ha bejön, addigra Milos már tuti kézben lesz. Iván eszik. Behívom Emmát. Csak remélem, hogy a kandi szomszéd nem most köszön rám. Bugyiban és melltartóban vagyok, mert Iván lelocsolt fürdés közben.)
Emmaaa! Gyere be!
Neeeee! Házat építek! (Te jó ég, tényleg. talicska, bicaj, rekesz, festői rendetlenségben elterítve a füvön, körülötte kerti szerszámok. Zseni ez a gyerek.)
Isssteni hááz, de könyörgöm gyere be, ha vacsit akarsz, Milos mindjárt ébred.
Jóó, rendben. (Ezt a mártír fejet! De jön, jófej!)
Gyors zuhanyzás.
Neeem, Iván előőőb.
Ő már kész van, gyere, siessünk.
Neeem, ne itt! A kádban!
Nem.
A fenti fürdőben!
Szó sem lehet róla, ilyen koszosan csak itt zuhanyozhatsz.
(Mire a tiltakozás végére ér már kész is van. Villámkéz Anya akcióban, jó szintidőt futok.)
(Milos felébred, üvölt. Gyors szopi, aztán Emma vacsorája, kezemben az alvó bébivel. Leülnek a tévé elé. Halleluja, felvihetem Milost fürdeni.)
(Béke és nyugalom, Milost lefürdetem, közben egyszer leszaladok, mert üvöltenek. Mire leérek nyugi van, befejezték a vacsit. Hol a telefonom? Ahhh, a kocsiban maradt. De jó, hogy nincsenek már minuszok. Nem fogadott hívások, Jura az. Már aggódott.)
Könyörgöm, mondd, hogy már úton vagy (szólok a telefonba, mikor felveszi.)
Igen, nyolcra otthon vagyok. Hét után nem sokkal elindultam, ahogy ígértem. Pedig akkor még csak a meleg előételt szolgálták fel...
Végtelenül jófej vagy, nehéz lehetett eljönni a főétel előtt. (Én nem jöttem volna el, főleg hogy tudom, otthon egy komplett ideg-elme osztály vár, zárt ajtókkal.)

Innentől már sima minden. Holnap velük ugyanez ugyanitt...
Kész röhej, én ezt élvezem. Mazochista lennék? Elég valószínű...
Egészen biztos, hogy tavasz van, a gyerekből és a ruhájukból két nap alatt vödörnyi homok hullott ki...
Az milyen már, hogy sikerült aludnom majdnem négy órát egyben, aztán még kettőt, és hajnali háromkor nem sikerült visszaaludnom, mert hűdekipihentem magam?!

2009/04/02


Hurrá! Már hat hetes!

Bizony, gyorsan elrepült ez a másfél hónap, és ma az újszülöttemből csecsemő lett.
Ami azt illeti kezd is felhagyni az újszülöttesdivel.

Vegyük csak sorra:
Egyre többet van ébren, és ezt már nem szörnyű kínnak éli meg, hanem rájött, hogy azért léteznek a világban érdekes dolgok a cicin kívül is
Forgatja, emeli a fejét, számára érdekes dolgokat követ a szemével
Hosszasan figyel
Egyre ügyesebben szopizik, inkább 2, mint 3-4 óránként
Hajlandó rámmosolyogni (először Jura szülinapján tette)
Mitöbb ragaszkodik hozzám
Gagyog
Kezdi tudatosan lendíteni a kezét, püföli, kaparássza amit elér
Egyértelműen megtanulta és várja a napi rutin soron következő részeit
Különösen igaz ez az esti fürdésre és fekvésre, ami ha nem pontosan este hétkor (vagy korábban) veszi kezdetét, akkor egyértelmű hangot ad a rosszallásának. A legrosszabb kedvéből is megvidámodik, ahogy lerakom a pelenkázóra a gyerekszobában. Kedélyesen elgajdol amíg hozom a vizet, és már nem ordít fürdés közben.
Utána viszont szinte teljes hangerővel, mert a fürdés és esti szopi közötti öltözés szerinte maga a válogatott kínok kínja. Akkor hajlandó csak lecsillapodni és néhány méltatlan kurjantást még a világba engedni, amikor a sapkát adom rá.
Aztán egy csendes kis szopi, inkább csak lenyugvás mint evés, és már rakom is az ágyba. Ha elcsúsztunk az egész bulival, akkor nagyot sóhajt megkönnyebbülésében, ha végre ágyba kerül.
Kicsit röfög még, forgatja a fejét, és elalszik. Stabilan alszik 11-ig biztosan, néha tovább is. Utána 2-4 óránként kel, de nem tudom mitől alszik jobban, mitől kevésbé.
Éjjel visszaalszik szopi után, és ez nagy jófejség tőle
Hasfájás mostanában csillapodott, E.M.A.K! köszi a homeós tippet, nagyon bevált.

És most jöjjenek a számok:
5650 gramm, és 57 cm

A nagy eseményt megünneplendő kapott egy járókát.