2011/03/26

Tegnapra Iván is belázasodott. De igazán vacakul csak ma reggel lett, természetesen, hiszen ma van a kimenõnapunk Jurával. Miloska már jobban van, de legyen is, napok óta rá van nõve a cicire. Emma szinte gyógyultnak minõsül.
Õ már megy suliba jövõ héten, a fiúk még itthon nyomják az ágyat, és nyúzzák az idegeimet.
Minden jel az influenzára utal, bár ez ìgy nem lett kimondva az orvos által.

De hogy jó hírt is mondjak, kaptam eeegy (dobpergés) iPad-et Jurától. Biztos azért, mert nagyon jó voltam, ès nagyon régóta vágytam rá. Így most otthon hagyva az ispotályt, itt ücsörgök a Pastramiban, villásreggelizem, ès az ètterem wifijét használva blogolok arról, hogy milyen szar is nekem. De tekintettel a körülményekre, elég kicsi átéléssel.

2011/03/24

Jura most már tényleg kihúzza a gyufát. Megunta az olcsó kifogásokat, hogy miért is jön későn haza.
Bakker, lejárt a vacak "túlóráznom kellett", "tengerentúli hívásom volt" megette a kutya a házimat típusú kifogások ideje.
Most azt állítja, hogy Jerry O'Connell-lel vacsizik.
Nevetséges!
Azt hiszem előkeresem a szebbik sodrófámat, és megkenem a képes felét, ha előkerül...

2011/03/23

Természetesen tegnap éjjel Milos is belázasodott. Nem nagyon, pont annyira, hogy ma már nem ment bölcsibe, kellően nyűgös volt, annyira viszont mégsem volt beteg, hogy ne bontotta volna le a házat.
Halálra szekálta Emmát is, aki viszont még mindig kutyául van, igaz ma már csak estére lázasodott be, de a péntek óta tartó köhögés és lázvonat úgy elgyengítette, hogy egész nap fekszik.
Ivánt azért elvittem előkészítőre, addig egy új szitter vigyázott a közkórházasokra, de a fodrászt le kellett mondanom. Nyilván roppant önző dolog, de akkor is eléggé elkeseredtem emiatt.
Nem vagyok egy ápolónő alkat. Engem a betegek rettenetesen idegesítenek, még akkor is, ha azok a saját szeretteim. Erőt próbáló feladat számomra pontosan adagolni a számtalan cseppet, kúpot, szuszpenziót és szirupot.
Mivel péntek óta éjjel is ápolok, mostanra sikítófrász-szerű menekülési kényszerem van, masszív fejfájással megspékelve.
Iván egyelőre tartja magát, ő valószínűleg szombaton fog lerobbanni, amikor a várva vágyott szabadnapom lesz.

2011/03/21

Minden szempontból rendhagyó krupp ez. Egyszerűen nem akar behurutosodni, helyette száraz, irritáló köhögésbe csapott át.
Eredetileg nem terveztem elmenni a saját dokinkhoz Emmával, egy vírusos gyereket mi a fenének vigyek, szombaton már látta az ügyeletes. De most mégiscsak elviszem, mondjon ő Á-t, vagy B-t. Szívem szerint adnám neki a köhögéscsillapítót, de orvosi megerősítés nélkül nem merem, a fenének se hiányzik egy tüdőgyula.

2011/03/19

Muhhhahhahahaaaaa!
Kicsesztem Mörfivel!
Akkurátusan összeraktam a kórházi cuccot egy kis gurulós bőröndbe, még a szemüvegemet és a wc papírt sem felejtettem ki, bepakoltam a gyereket a kocsiba, és elhúztam Vácra.
Beálltam a kórház parkolójába (ehheheeehheee), és úgy mentünk át az ügyeletre.
Ahol egyrészt kiderült, hogy egy nyolc éves is lehet kruppos, valamint az is, hogy nem vagyok megbízható lázérzékelésben.
Mert hogy megkérdezte a doki néni, hogy lázas-e most a gyerek. Mondtam neki, hogy talán egy kicsit. Akkor mérjük meg. 39,8. Öhhhh...
Minden másban a szokásos, rectodelt, sok folyadék, lázcsillapítás, hidegpára, satöbbi...
Nem kell bent maradni a kórházban, persze ha rosszabbodik, vissza kell menni.
Bár kórházi parkolásért lehúztak rólam ötszáz jó magyar forintot, nem bánom. A kis beteg itthon lábadozik nagy békességben.
Krupp...
Na neeeee!
Sikerült majdnem 8 évesen egy frankó kruppot bekapnia. Másra sem vágyom ezen a szép esős szombat délelőttön, mint ügyeletre mászkálni. Most taktikát változtattam, és szépen összekészítve vár a csomagtartóban a kórházi cucc Hátha Mörfi törvényei alapján nem tartanak bent...

2011/03/18

Ivánduma

Hajnalban egy kicsi álomszagú test bújik be a takaróm alá, szorosan rám tapad, és azt suttogja:
- Anyaaa! Azt álmodtam, hogy hozzád bújok, és rózsaszín szívek szálltak fel belőlünk.

2011/03/07

Diadalmas jelentés az első napirendes hétvégéről.

Szombaton rögtön egy kimenős nappal indítottunk. Az eredeti ötlet az volt, hogy rendszerezzük a kimenős napokat, két hetente egy teljes napra, és akkor a maradék napokon ne tünedezzünk el néhány órákra.
Így is lett, szombat reggel felkerekedtünk Jurával, és nekivágtunk a tavaszi városnak. Egy gyors DM után következett egy lassú reggeli egy kávéházban.
Utána a Westend, mert furulyát akartunk venni Emmának, de sajnos az a hangszerbolt bezárt. Ültünk és punnyadtunk, mikor is kipattant a fejünkből, hogy menjünk el egy dayspa-ba valami kényeztetésre. Még szerencse, hogy az I-Style-ban van internet, gyorsan foglaltunk is egy helyet este 7-re a Sen Spa-ba.
Ittunk egy koktélt, betoltunk egy kis desszertet, és beültünk a moziba.
Az Elhajlási engedélyre esett a választásunk, és ez volt a legjobb, amire jegyet vehettünk. Kicsit becsípve, kettesben ez egy tökéletes film volt. Halálra röhögtük magunkat. Családosoknak kötelező, olyan poénokkal van telerakva, amit csak azok értenek meg igazán, akik maguk is ezt nyomják nap mint nap. Ráadásul ahhoz képest, hogy a Farelly fivérek rendezték, nagyon visszafogottan szerepelt benne a kakahumor.
Ezután még kicsit sétáltunk a belvárosban, majd belevetettük magunkat a kényeztető fürdőbe, és masszázsba. Késő este értünk haza.
Tökéletes nap volt, rég nem voltam ennyire kisimult.

Másnap délelőtt kreatív órát tartottunk.
Emma és Iván barátság-karkötőt fontak (maradék fonal és vasalógyöngy szükséges hozzá), Milos pedig újságot tépkedett.
11-re nyilvánvalóvá vált, hogy minden híresztelésekkel ellentétben még mindig ragyogó az idő, így amíg Jura a karnist szerelte, mama pedig főzött, én kimentem a gyerekekkel a kertbe. Hátul meleg napsütés volt, ami igazán kedvez egy alapos sarazásnak.





Ebéd után csendespihenő, aztán újabb kirándulás következett. Most a Püspökszilágy és az utána jövő falu között lévő horgásztó volt a célpont.




Felfedeztünk egy kis ösvényt, ami az erdőbe vezetett.


Találtunk egy magaslest is.


Ahová csak szegény Miloska nem mászhatott fel (én meg nem akartam).


Igazán jól sikerült kis túra volt, Milos is végiggyalogolta.
Hazafelé beugrottunk a cukiba, és mivel Milos semmit ilyesmit nem ehet, még egy tejmentes gofri is összejött vacsira.
Hajmosás, fekvés, elájulás.

Összegezve: lényegesen kevesebb volt a vinnyogás, veszekedés, az unatkozásból fakadó rosszalkodás. A sarazásban kiváló partnerek, vagy egy órán keresztül mélységes egyetértésben kotyvasztották a szmötyit. Napi kétszer voltak levegőn, ez pedig jó hatással volt az esti elalvásra is.
Felkerült a karnis a helyére.
Nem mondom, hogy mindig ilyen lesz, de a viszonylag szigorú napirend megakadályozza, hogy szétcsússzanak a dolgok, és végül semmi se történjen meg, amit elterveztünk. Lényegesen élvezhetőbb így az élet.

Rájöttünk, hogy a kiránduláshoz nem szükséges a budai hegyekbe menni (főleg mivel ott elég nagy a népsűrűség egy tavaszi hétvégén), maximum 20 percnyi kocsiútra remek felfedezésekre váró helyek vannak itt a környékünkön.

2011/03/03

Ma kondizás után olyan dolgokat fedeztem fel a testemen, amikhez évek óta nem volt szerencsém. Izmok, gödröcskék. Csak ámultam, és bámultam.
Rögvest át is csattogtam a Müllerbe, és megjutalmaztam magam a régen áhított arckrémmel.