Falusi dolgok, avagy megint a gumis...

No vajon ki az, aki az utolsó utáni pillanatra hagyja a kocsi gumicseréjét (már megint)? Hát persze, hogy én.
Tegnap elviccelődtünk Edináékkal kicsit, mondták, hogy a nyakamban lógó kocsikulcs (ami a renault-k esetében egy fekete kártya) úgy néz ki, mint Borka koris bérlete.
Mondtam is kacagva, hogy hát ha nem cserélem le a nyári gumikat, ez is korcsolyabérletté változik hamarost. Majd ma reggel arcomra fagyott a mosoly a hómennyiség láttán.
Kinéztem a garázsba, ott pihentek a téli gumik a legtávolabbi sarokban, elbarikádozva rettenetes mennyiségű lommal (fűnyíró, kerti bútor, láncfűrész, néhány bringa, tetőbox, stb...), de legalább nem voltak felrakva polc, vagy szekrény tetejére, akkor esélytelen lettem volna.
Kicsit sem könnyítette meg a dolgomat, hogy ezek felnire szereltek, húsz kiló tuti van egy darab.

Felhívtam a gumis srácot.
- Mondd csak, kell időpontot kérni gumicserére?
- De mennyire, hogy kell! (Általában következő hétre szoktam csak kapni.)
- Akkor mondanál nekem egy legeslegkorábbi időpontot?
- Legkorábbi... -papírsurrogás- Holnaaaaa... Ma öt óra?
- Ooööööhááát végtelenül hálás vagyok, ötre megyek....

A történethez tartozik, hogy ötig vannak nyitva. Ez jófejség, és nem az első, amit a részükről tapasztalok...
Ezek után szapora nyögésekkel tarkított káromkodások közepette előástam a gumikat, és berámoltam a csomagtartóba.
Valamint megkértem Edinát, hogy hozza el a srácokat magához az oviból, és gumis után elcsattogok értük. Azért van lelkifurkám, mert ha előbb lecserélem a nyavajás gumikat, akkor ma alvás után értük tudtam volna menni, hogy játszanak az udvaron, amíg világos van.
De be kell lássam, nem tudok kibújni a bőrömből, én a nyári gumit mindig az első hókor, ónosesőkor, vagy fagykor fogom lecseréltetni, míg világ a világ...