2008/11/24

Sikerült felújítanom a tavalyi tapasztalatokat, miszerint punto nyári gumival földútra esett vizes havon hááát, nem egy életbiztosítás. A kocsi nagyjából arra megy, amerre neki tetszik.
Hazafelé szépen elcsúszkáltam a kertesi állomásig, és vonattal jöttünk haza. A gyerekek nagyon élvezték, és jártunk egy jót (kb. fél óra séta az állomástól hazáig) a friss, ropogós hóban.
Punyesz ma Kertesen alszik, holnap úgyis Jurával együtt megyünk be a városba...
Terheskedések (érzékeny gyomrúak lapozzanak)

Szombat reggel derült égből, mindenféle előzmény és sejtés nélkül egyszercsak kihánytam a fél reggelimet a konyhaasztalra.
A fürdőben folytattam a műsort, majd mikor mindentől megszabadultam (kár volt belém az a jó ham and eggs) az előszobában összefutottunk Jurával (ő addigra eltakarította a romokat a konyhában).
Rámvigyorgott és azt mondta, hogy így ötödjére azt hitte, neki terhes nő már nem tud újat mutatni. És lám, mégiscsak tud.
Sosem hagynám, hogy unalomba fúljon a házasságunk, mindig tudni kell újítani - feleltem.
Egész hétvégén ezen röhögtünk...
A nagy madáretető projekt

Egész hétvégén barkácsoltuk. Egy régi cipőtartó esett áldozatul a fűrésznek és a festéknek. Vékony lécekből állt, azt előbb szétfűrészeltük, majd összeszögeztük madáretetővé.
A festés a gyerekek munkája teljesen (persze leginkább Emma dolgozott vele), a tervezés és kivitelezés Jura érdeme, én koordináltam a munkafázisokat.
Külön extra a madárlépcső (a sorszámosztó automatát és a fotocellás ajtó ötletét elvetettük):




Íme oldalról-alulról:




Itt az alja, ami a legszínesebb, hiszen a fára akasztva az ovisok főleg alulról látják majd. A léceket külön-külön festették a kis művészek temperával. A tető görögösen világoskék, a madarak jókedvét hivatott meghozni, még zord, szürke téli napokon is. A tetőre és az oldalfalakra ragasztott kéregdarabok pedig othonossá teszik számukra az etetőt. Az egész etető zománcspray-vel van impregnálva.




2008/11/20

Tegnap babalátogatóban voltam.
A 2 hetes Dorka gyönyörű, és igazi álombaba...
Ki is használtam azt a negyed órát, amíg ébren volt, és megdajkáltam :-)


2008/11/19

Gondolom azon kevesek közé tartozom, akik nem nyalják ki a kondért a csokimáz felkenése után...
Csak akkor azt nem értem, hogy honnan a túróból került rám a 25. héten +9 kg???

2008/11/18

Zsuzsa néni komolyan vette Iván oviutálatát, egész nap csak dajkálta, a testképet is róla rajzolták.
A délutános óvónéni (aki egyébként Emma óvónénije, csak helyettesít Iván csoportjában) azzal fogadott, hogy sokat foglalkoztak a kis oviundoritiszes fiacskámmal.
Szerencsémre a bölcsiben Marika délutános volt, és mivel ő a főtanácsadóm, ovi után átmentünk a bölcsibe vendégségbe. Arany kisfiam csak úgy repült át.
Utolsónak maradtunk, sokmindent átbeszéltünk Marikával. Ő is jó ötletnek tartja, hogy most egy darabig péntekenként ne vigyem, és azzal a jó hírrel is szolgált, hogy Iván új óvónénije most szoktatja be hozzájuk a kisfiát, nemsokára kezd az oviban.
Iván számolja a napokat péntekig, tetszik neki, hogy most pénteken már hétvége lesz...
Folyamatos elmaradásban vagyok, csak loholok magam után.
Egyszer végre meg kéne tanulnom pl. a gyerekek cipőit időben beszerezni, és nem az utolsó utáni pillanatban.
Így lehetett, hogy Emma az ősz beköszöntekor még szandálban járt, és még most is csak egy vékony (igaz magas szárú) bőrcipőben.
Hétvégére havat jósolnak (legalábbis ezt olvastam a többi blogban), és persze nekünk még az abalakban sincs csizmánk...
Most aztán kezdődhet a fejvesztett futam, hogy beszerezzem őket... Pedig Emma csak ma kapta meg a bélelt cipőjét...
Gáz vagyok jaaaj...

2008/11/17

Iván mostanában nem szeret oviba járni. Fájlalja a hasát, nyíg, hogy ő bizony beteg, nem akar oviba menni, és különben is, legyen már hétvége (hétfő reggel).
Ráadásként csütörtök-péntek Zsuzsa néni sem volt, ez végképp betette a kaput nála.
Így aztán Lappa után szabadon elhatároztam, hogy pár hétig pénteken itthon tartom ezt a kismókust. Látszik, hogy elfárad az oviban, nagyon meg akar felelni, nagyon jó akar lenni, és azért szeptember óta sok idő eltelt.
Lehet, hogy agyon-óvom őket, lehet... Bár Emmánál úgy tűnik, bejött ez a taktika. Ő is igazán mostanra érett meg ovisnak lenni, most élvezi igazán az ovis létet. Iván még csak tanulgatja, igyekszem nem is megterhelni külön foglalkozásokkal.
Pénteken beszélgettünk az egyik anyukával, kiderült, hogy az öcsivel egyidős kislányát hurcolja magánóráról magánórára, külön torna, külön úszás, külön angol, külön mittoménmi. A kislány pedig fáradt, és péntek este zokog, hogy nem akar tornára menni (hatra).
Amikor azt mondtam az anyukájának, hogy szerintem ha ennyire tiltakozik N., akkor hagyja a fenébe az egészet, kicsi is még, érzékeny gyerek is, éppen elég fárasztó nekik az ovi önmagában.
Ugyan már! -nézett rám fejcsóválva -Miért lenne fárasztó az ovi?! Ő ezt cseppet sem hiszi...

Nem vitatkoztam tovább, nincs értelme. Lehet, hogy más világban élek, tényleg. Szerintem halálosan fárasztó lehet egy pici gyereknek minden nap megfelelni, követni a szabályokat, megtanulni azt a sok dolgot, megállni a helyét a többi ovis között, stb... Nem hiszem, hogy csupa móka és kacagás, még ha alapvetően ez egy szuper ovi is, és összességében igazán jó hangulatban telnek a napjaik.

Visszatérve Ivánra én mégis inkább a saját szívemet követem, és megpróbálok könnyíteni neki most az életén, kicsit többet dajkálni, pedig ez elég nehéz, mert ott van Emma, aki sasszemmel lesi, hogy mikor jut belőlem több Ivánnak, és azt azonnal szóvá is teszi (anya, miért mindig csak Ivánt gondozod?)
És akkor Milos még a kanyarban sincs, igazán nem tudom, hogyan fogok három felé szakadni, ha megszületett...
Bréking nyúz!

Meglett a Másik Fefe, aki szeptember óta illegalitásba vonultan élte az irodaszekrények mélyére rejtett plüss állatok koránt sem izgalmas életét.
Iván tegnap diadalittasan előhúzta az egyik iratszekrény mélyéről a bepókhálósodott, poros Fefét.
Murphy után szabadon várható volt, hiszen zsótól kaptunk egy KisFefét, aki nem egészen Fefe, de rénszarvas, és Iván már teljesen elfogadta.
Köszi zso! Isten hozott újra Másik Fefe!
Az ovistársak jobban tudják

Emma ma reggel:
- Anya! A csaj, az a szék?
- Nem, a csaj az más, az nőt jelent.
- De! A csaj az a szék!
- Nem nyuszika, az a cseer angolul, na az a szék (fény gyúl a lomha anyai agyba).
- Neeeem! Neeeem! A csaaaaaj a szék.
- Apa! - csípem el a borotvahabos embert, aki vesztére a szobába ténfereg. - Mi a szék angolul?
- Cseer.
- Na látod, ha apád mondja, az úgy is van.
- Nem, a K. jobban tudja...
- Oké, akkor kérdezzétek meg K. anyukáját is erről, jó?
- Rendben...

Na örülök, hogy kiirattam angolról. Az angol tanár néni egy tündérbűbáj, imádják a gyerekek, de a kiejtése a sírnivalóan iszonyatosan rossz kategóriába esik. Tavaly az évzárón dermedten, csikorgó fogakkal kameráztam, ahogy a gyerekek, mint kis idomított majmok járnak körbe-körbe, és kántálják, hogy "bot iz jóór néém". Sok embert hallottam már angolul beszélni, a magyar akcentus szinte mindenkinél érezhető, de ez talán megbocsájtható egy turistánál, vagy egy titkárnőnél, de egy angol tanárnál semmiféleképpen. Még akkor sem, ha oviban tanít...

2008/11/15

Napok óta rosszkedvű vagyok. Nem tudom, mi lehet az oka, biztos a hormonok, a korai sötétedés, hogy le vagyunk tiltva a szexről, hogy Jurát lényegében 3 hete nem is nagyon láttuk, ő is fáradt, túlhajszolt emiatt a hülye budget miatt, és persze mire megkönnyebbülök, hogy X forint maradt ehónapra, kisakkozom a kiadásokat, akkor méég jön egy valami, amit ki kell fizetni.
Legszívesebben elvermelném magam egy sötét sarokba, és várnám a tavaszt.

És most, ahogy leírom ezeket, rá is jöttem, hogy mi a bajom.
Az a kibaszott Karácsony jön már megint. Minden évben azt hiszem, hogy na most, végre megszabadultam a Karácsony-fóbiámtól, most végre úgy ülhetem meg, ahogy a többi, normális ember, aki várja a Karácsonyt, és tervezget, díszítget, vásárol, süt-főz.
Nekem meg hiába az évek terápiája, a soksok kineziológiai kezelés, egyre sunyibban tör rám a Karácsonypara. Úgy ül a szívemen, mint megannyi vérszívó lidérc.
Mint az arachnophobiásnak egy pókkal teli szoba. Először csak rosszkedvű leszek, aztán szorongok, minden kis baromságon kiborulok, nyomott vagyok, rámtör a menekülés-vágy. Nem értem, keresem-kutatom az okát, aztán hopp, felgyúl a százas izzó az agyam sötétjében.

Innentől tulajdonképpen már sokkal jobb is. Már csak túl kell élni ezt a másfél hónapot...
Áááááá, százezredszerre kell ma meghallgatnom a Hani-hani-t a Mamma Miáról. Ivánnak az a kedvence.
Hetek óta tart ez a Mamma Mia láz, nekem már a fülemen folyik ki, érzem, hogy közeleg a pillanat, mikor valami végzeteset, és visszafordíthatatlant teszek.
Nincs az a bíróság, ami elítélne, ha ma létezne inkvizíció, tuti, hogy a leggonoszabb kínzások között szerepelne a Mamma Mia végtelenített lejátszása. Bár lehet, hogy ennyire még a jezsuiták sem könyörtelenek...

U.I. Nem, soha többet nem teszveszezek. Hogy ez mekkora szívás. Töredék pénzekért hisztis picsákkal (és pöcsökkel) alkudozni... Inkább elajándékozom a cuccainkat. Lehet, hogy bebukok pár ezer forintot, de sokkal jobban fogom magam érezni utána.

2008/11/14

A minap meséltem Milos betegségéről valakinek, aki megkérdezte tőlem, hogy nahát, és megtartottátok? Eszetekbe sem jutott elvetetni?

2008/11/13

Voltam tegnap szülőszoba látogatáson.
Elég korán odaértem, egy nagyon izguló leendő nagymamával kettesben várakoztunk a folyosón. Amikor meglett a baba, együtt sírtunk.
Hja kérem, ezek a fránya terhességi hormonok...

Egy órára összegyűlt egy kisebb társaság, és az apukák is képviseltették magukat.
Amikor a szakadt folyosó (szó szerint le-)szakadt ajtaján beléptünk, egy másik világba csöppentünk. Város a városban, mondhatni. És tényleg gyönyörűen felújítva minden. Megkaptuk a lábzsákokat, közben egy távoli helységből vérfagyasztó, átható sikolyok hallatszottak. Többen berezeltek, az apukák megsápadtak, tekintetük a kijáratot kereste.
Egy aranyos, alacsony, szőke kis szülésznő volt az idegenvezetőnk, mosolyogva megjegyezte a hangokra, hogy jókor jöttünk.

Hét szülőszoba, két, vagy három műtő, komplett társalgó tévével, nővérpult, stb... Egy őrületes labirintus.
Hat szoba foglalt volt éppen, a legtávolabbi, hetedikbe tudtunk csak bemenni, de még az is úgy nézett ki, mint valami űrállomás. Telezsúfolva mindenféle géppekkel, ott volt még az is, ami azt mondja "ping" ( lásd az idevonatkozó forrást ).
Akkor kicsit betojtam, hogy hát mekkora egy barom vagyok, megint behúztam magam a csőbe, most már nem úszok meg egy újabb szülést...

A kádas verzióra majdnem felnyihogtam, na én tuti nem olyanban fogok szülni, viszont az EDA iránt élénken érdeklődtem. Megnyugtató válaszokat kaptam...
Összességében nagyon tetszett minden, a hely, a szülésznő (jó, nyilván ő csak egy a sok közül, de akkor is), szóval mivel sajnos szülésen keresztül visz az út oda, hogy Milost magamhoz ölelhessem, hát egye fene, meglesz az is a maga idejében...

2008/11/07

Öt év

Öt éve halálos izgalomban voltam, mentem fodrászhoz, sminkeshez...
Öt éve a taxis bácsi, aki a Bakáts téri házasságkötő terembe vitt rettenetesen izgult. Csak úgy ragyogott az arca, mintha ő lenne az örömapa.
Öt éve ez a taxis bácsi a Bakáts téren előkotort a számtalan alsószoknyám közül a hátsó ülésről.
Öt éve nagyon reméltem, hogy ezt a dicstelen belépőt a leendő férjem nem látja.
Öt éve épp hogy elrendeztem a ruhámat, mikor kilépett a kapun Ő.
Öt éve arra a fél percre kisütött a nap, és megcsillant a nyakkendőjén. Ott állt a lépcső tetején talpig napsugárban és boldogságban.
Öt éve még halálosabb szerelembe estem, ha azt még lehetett fokozni.
Öt éve kimondtuk a boldogító igent.
Öt éve Emma felkurjantott, mikor szülei életre szóló szövetsége megköttetett.
Öt éve hatodmagunkkal beültünk egy étterembe a Ráday utcában.
Öt éve kezdődött hivatalosan is a közös utunk.

Ma reggel, három gyerekkel az ágyunkban arra ébredtünk, hogy életünk egyik legjobb döntését hoztuk meg akkor.
Ma reggel biztosan tudjuk, hogy az az igen tényleg boldogító.
Ma reggel nincs fodrász, nincs sminkes, nincs szép ruha, nincs taxis bácsi, csak a tudat van, az életem jobban alakult, mint azt valaha is reméltem.

2008/11/06

Teendők, ha a gyerek légútjába idegen test (IT) kerül:

1.,AZ IT nem feltétlenül jelent teljes légúti elzáródást.
Gyanújelek: erőteljes nyáladzás, sípoló, erőltetett légzés,köhögésroham, vörös arc. Ilyenkor nem nyúlunk bele a szájba, hanem a lapockák közé csapunk, köhögésre biztatjuk, előredöntjük a kicsit. Teljes elzáródáskor nincs hang, se beszéd, se sírás, se légzési,az arc vörös, lila, szürke lesz nagyjából ebben a sorrendben.Ilyenkor már legtöbbször van eszméletvesztés is.

2.,Csak akkor szabad benyúlni a szájba, ha a szájüregben van az idegentest, garatba NEM nyúlunk, garantáltan beljebb lökjük, pláne pánikban.

3.,az egyik combra hosszában, fejjel előre lejtőztetve fektetjük a kicsit, és a lapockák közé 3-4 határozott ütést mérünk, nagyjából olyan erőset, mintha egy idegesítő legyet akarnánk lecsapni az asztalon.

4., Ha nem kerül ettől legalább a szájüregbe előre az IT, akkor jön a légzésleállás miatt a légzésvizsgálat, hanyatt fektetett gyerek arca fölött a mell felé fordított arccal, hallani, érezni, látni a szuszogást, a légáramlást, a mellkas emelkedését.Bármilyen mozgás, tehát a légzési jelenségek is azt jelzik, van szívműködés.

5., eszméletvesztéskor gyakran elernyednek a légzőizmok, gégeizmok, ilyenkor lehet, hogy megnyílik a légút.

6.,Ha nincs légzés, illetve bármilyen mozgás, akkor el kell kezdeni a mellkaskompressziókat, percenként nagyjából 140-nel /két éves gyerekről van szó/, egy kézzel, a mellkas közepére fektetve a tenyeret. Kemény, lapos alapra kell fektetni. A mellkast kb. 2-3 cm-re kell benyomni.

7., Minden 1 perc kompresszió után légzésvizsgálat.10 másodpercig.

8., a leghamarabb segélyhívás! Ha van valaki más, az menjen telefonálni.Ha nincs, akkor a kompressziók megkezdése ELŐTT telefonálni.


NEM LÉLEGEZTETÜNK az alapszintű újraélesztésben.

Indokok:-egészséges ember/gyerek vérében még van annyi oxigén, hogy megfelelő kompressziókkal, azaz a keringés mesterséges fenntartásával elégséges vért és oxigént kap az agy és vese, mint legfontosabbak.-ha a kompressziók alatt leállunk és lélegeztetünk, e szünet alatt NINCS keringés, még az a kicsi mesterséges sem, így sokkal rosszabb a perfúzió szervszinten.
-a régi ABC szerint a befúvás megelőzte a kompressziót. De logikusan gondolkodva, álló keringésű emberbe befújni mennyit ér?-a befúvás, ha gyomorba megy, a következő kompressziónál a nagy nyomás miatt kiüríti a gyomrot, ami a legközelebbi befújásnál tüdőre megy.
És jól lélegeztetni sokkal nehezebb, mint mellkast nyomni.- újdonság még, hogy nem tökölünk a nyaki verőérkereséssel sem. Nagy a hibás észlelés veszélye, még profiknál is.

A légzés hármas észlelése:
Hallom, hogy lélegzik.
Érzem, ahogy a légoszlop az arcomat éri.
Látom,ahogy emelkedik a mellkas.

Mindezt egyszerre úgy érzékeled, ha a fekvő egyén arca fölött füledet-arcodat a szája-orra fölé közelíted, miközben arcod a mellkasa irányába fordítod.A max. észlelés a 10 másodperc. Gyakorlással ez megy 3-4 sec alatt is.
Kell a percenkénti kontroll, hogy megindult keringésbe ne nyomj bele.

2008/11/05

Te jó ég! Mekkorát nőtt a hasad?! - hallottam az oviban tegnap vagy ötször, jobbára olyan anyukáktól, akik csak pár napja láttak utoljára.
Hát igen, én is érzem, hogy kezd hasam lenni, beleakad mindenbe.
Csináltam hát egy fotót, és látom ám, hogy tényleg, te jó ég, mekkorát nőtt hasam?!

2008/11/04


Kicsi fiam


Kicsi fiam már nem olyan kicsi, kezdi elveszíteni a babaságát már egészen. Csak ha hozzám bújik, vagy alváskor. Akkor még baba.
Okos nagyfiú már, mindenre van válasza, sokszor mond nagyon vicceseket, csupa jó szív, és kalandvágy. Mindent szétcsavaroz, ami a háztartásban van, kedvenc elfoglaltsága az elemeket csereberélni a játékokban.
A karom emlékszik még arra, milyen volt őt pici babaként ringatni, aztán egy pillanatra félre néztem, és nagy négyéves fiú lett belőle.
Csupa büszkeség ránézni is.
Igazán szerencsés vagyok, hogy ez a nagyszerű ember engem választott édesanyjának... Pontosan négy éve...
Isten éltesse Dorkát, aki ma hajnalban csak megtapasztalta végre, hogy kívül tágasabb :-)

2008/11/03

Milos hírek

Jók is, rosszak is.
A bal oldalon alig nőtt a tágulat, most 1 cm, ami a középsúlyos határa pont, jobb oldalon viszont sajnos sokat romlott a helyzet, ott 1,4 cm (2 cm-nél már nagyon súlyos, akár vesekárosodás is lehet).
A hólyagja teljesen rendben van, gyanítható, hogy a vesevezetőkben van a szűkület. Nagyon ritka, hogy mind a kettőben egyszerre legyen, elég kicsi rá az esély. Hát most mit mondjak, inkább megnyerném a lottó ötöst, mert a valószínűsége nagyjából ugyanaz...
Egyelőre marad minden az eredeti tervek szerint, 37. héten indítás, utána műtét. Ha így haladunk, a bal vese teljesen jó állapotban marad, a jobb meg, háát..., drukkolunk, hogy ne ebben a tempóban növessze magát.
Tudom én, hogy egy vesével is teljes értékű életet lehet élni, de inkább abban reménykednék, hogy jövő tavaszra ez már csak egy rossz emlék lesz.
Gyakoribb UH-ok kellenek, 3 hét múlva megyünk újra.

De hogy jót is írjak, Milos egyszerűen tökéletes gyerek. Minden mérete tankönyvi, a biometria alapján pontosan annyi idős, mint lennie kell. Gyönyörű, kedves kis cica. Végig a méhlepényhez bújt, az ujját szopizta, kortyolgatott a magzatvízből, nyalogatta a méhlepényt.
Emma is ezt csinálta odabent, születése óta párnával alszik, úgy tűnik, Milos is ilyen lesz.
Megkapja a világ legszebb párnáját, csak bújjon ki egészségesen...

Következzenek hát a várva várt sztárfotók.
Egy kikukucskálós, egy ujjszopogatós, és egy ékes bizonyíték arról, hogy Milos valóban Milos, és nem Abigél...




Kicsi Dorka szófogadó gyerek, hallgatott anyukájára, és ma elindult világot látni.
Ha még egy kicsit vacakol, Ivánnal egy napon lesz a szülinapja... :-)