2010/02/26


Kicsi zsenikém
Járunk pszihológushoz a nevtanba továbbra is. Katica néni játékból felmérte a képességeit, és kiderült, hogy évekkel előrébb jár, mint a kora. Megcsinálta az iskolaérettségi feladatsort is (ő kérte, mert nem akar soha lemaradni Emma mögött), és az jobb lett, mint Emmáé. Pedig Emma is jó képességű gyerek.
Megcsinált valami IQ tesztet is. Szintén ő ragaszkodott hozzá, mert meglátta az irodában a dossziét. Kiderült, hogy nyolc éves mércével mérve is 130 felett van az IQ-ja, az ő korosztályának a táblázata nem mér olyan magasan, amilyen pontszáma neki lett.
Egyik szemem sír, a másik meg nevet. Egyrészt nagyon büszke vagyok rá, és azért sejthető volt ez mindig is, nem véletlenül hívják őt az óvónénik is szórakozott professzornak.
Másrészről amekkora ajándék ez, akkora teher is - neki.
Katica néni azt tanácsolta, hogy ne versenyeztessük. Emmával főleg ne, de más gyerekekkel se nagyon, mert mindig mindenkinél jobb lesz. Az pedig erőteljesen személyiségromboló hatású.
Egyfelől nagyon nehéz természete van, mert olyan szintű kíváncsiság él benne a világ iránt, amit nagyon nehéz folyamatosan kielégíteni, és ez türelmetlenné teszi őt is, meg minket is.
Másfelől pedig végtelenül kedves és elbűvölő személyiség.
A számítógépekhez kizárólag azért nem ért még jobban mint mi, mert nem tud olvasni. Gondolom jövőre megtanul Emmával olvasni, és akkor jaj nekünk.
Így is használja a google-t online játékok keresésére, simán letölt és telepít (egyébként remek) játékokat. De a legmegdöbbentőbb az volt, hogy az egyik játékkal, amivel nem boldogult, kikutatta a neten a walkthrough-ját, és megfelelően használta is... Öt éves múlt...
Remélem Katica néni picit téved, és azért annyira nem zseni a gyerek. Csak olyan átlagos kis zsenike...
Mivel hétfő óta láztalan volt, és a köhögés ellenére javult az alvás is, egészen bizakodó voltam.
Aztán éjjel arra mentem be a szobába, hogy nagyon szaporán veszi a levegőt. Megtapogattam, tűz forró volt.
Nem akartam feleslegesen piszkálni, így csak a nyakredői közé dugtam be a hőmérőt. 39,4.
Kapott kúpot, kicsit nyavajgott, de a cicin szépen elaludt.
Legközelebb hajnalban ébredt, teljesen láztalanul, reggel pedig olyan kis vidám volt, mintha éjjel mi sem történt volna.
Persze mivel ez pénteken zajlott, jobbnak láttam elvinni a dokihoz, és ha már ott jártunk, vittünk pisit is.
Szerencsére minden rendben, a doki néni szerint a vírus utolsó rúgása volt ez... Hát nagyon remélem...
Este koncertre megyünk Jurával, már egy hónapja megvettük a (méregdrága) jegyet. Don Giovanni, BFZ előadásában, Fisher Iván vezényletével...
Ügyes
Ha megkaparintja Iván fényképező gépét, akkor bekapcsolja, és fényképez vele. Egy éves...
Mi lesz még itt?!

2010/02/25

Így járunk mi gyalog az oviba egy évesen és egy hetesen (na persze a kocsiig gyalog, és a parkolóból az oviig gyalog):





Milos és a farsang...
Igazi nagyfiú módjára jött tegnap Milos az oviba. Bakkancs, kantáros nadrág, dzseki. Szépen besétált az oviba, ott is nagy örömmel kódorgott, mindent megnézett, ovis szekrényeket kutatott. Aztán úgy negyed óra után elfáradt, és felkérte magát az ölembe. Még jó, hogy vittem a karikást, így magamra kötöttem. Az udvaron is inkább csak nézte a játszó gyerekeket.

2010/02/23

Talán túlságosan is hamar eljött az a pillanat, mikor reggel azt kell kiabáljam:
- Neeeem! Iskolába nem sminkelhetsz!

2010/02/22

Beteg

Szerda éjjel lázasodott be, csütörtök déluán bekruppolt. Azóta hol jobban, hol kevésbé el van anyátlanodva.
Éjjel óránként ébred (ez az 5. éjszaka volt). Köhög, szörcsög, egyérleműen fáj valamije. Hasa, torka?!
Sokat alszik rajtam is éjjel. Én kissé zombi üzemmódban vagyok. Érdekes, hogy az óránkénti kelésektől legjobban a hátam fáj. Hajnalban már annyira, mintha a gerincem mentén hasadnék szét. Nappal elvagyok, de hatékony munkavégzésre tökéletesen képtelen vagyok. Kifejezéstelen arccal ülök a gép, vagy a tv előtt. Ha Milos ébren van, akkor javarészt rám van kötve.

2010/02/19


Egy éves!

Egyszerre okos nagyfiú, és kisbaba. Nagyon sokmindent megért már, és még szófogadó is. Huncut és vidám. Nagyon jótermészetű gyerek.
Egészen az én részem még, a lelkem, a testem egy darabja. Egy testemen kívül dobogó szív.
Próbálok minden vele töltött percet magamba szívni, megjegyezni. A teste illatát, a bőre puhaságát, a hozzám símuló teste érintését, a szopizó szájacskát. Amikor elalszik, a légzése ritmusát, a kezdetben ficánkoló lábakat és kezeket, ahogy szép lassan lenyugszik, keze a kezemben, vagy a mellemen, lábacska a combomon.
A kacagó örömét, mikor a nappali alvásból ébred, és bemegyek hozzá. A rámragyogó, csak rám sugárzó, őszinte örömét. Azt a végtelen bizalmat, amivel felém fordul, ha örül, rám kacag, ha fáj valami, belém harap. Még én vagyok neki a minden, az élet, az étel, az ital, a nap az égen. Kiélvezem minden percét, mert olyan hamar eljön az idő, mikor ez nem lesz így.
Ez az egy év is csak egy szempillantás volt, túl rövid idő...

A tények szárazak és nagyszerűek. Mindent tud, amit egy egyévesnek tudnia kell. Nagyszerű napirendünk van.
6-kor ébred, általában Jura viszi le
9-11-ig alszik
12-kor ebéd (általában az általam főzött és fagyasztott bio bébiétel, 170-200 gramm)
12-2 békés játék a karámban, hosszú ideig (akár fél-1 óra is) elteszvesz a játékaival
2-4 alvás
f5-6 ovijárat
6 vacsi kb 150 sinlac lekvárral, gyümölcs
6-f8 játék, de ilyenkor már nyűgös, nyavajgós, sokat lóg cicin
f8-8 fürdés
8 alvás
éjjel nagyon változó, hogy hányszor ébred, a betegség előtt napokig már csak 1-2x kelt.

Minden alváskor cicin alszik el. Nagyon ritkán nem, akkor viszont könnyen elalszik magától is az ágyában.
Jár, tereptárgyakat kikerül, átlép, tud tapsizni, integetni, ha a napirendje zavartalan, akkor nagyon békés, önálló. Könnyen barátkozik, főleg gyerekekkel.
9740 gramm (40 gramm fogyás múlt hónaphoz képest, de ez annak is betudható, hogy amióta beteg, csak cicit fogad el, semmi más ételt nem), és 74-76 cm.
Összességében egyszerűen tökéletes. Hivatalosan eddig csecsemő volt, mától kisgyermek. Az én gyönyörű kisgyermekem...

2010/02/18

Milos ügyek

Hurrá és hurrá! Jobb hírek nem is lehetnének, nagyon klassz szülinapi ajándék.
A jobb vese tulajdonképpen meggyógyult, és a bal is javult.
Milos egy tündér volt, szépen tűrte az UH-t, és még Jura munkahelyén is vigyorgott mindenkire. Igaz, nagyon bágyadt volt, éjjel lázas volt, csúnyán köhög szegénykém, elkapta Emmától a torokvészt.
Kettőkor ébredt, csak úgy tüzelt a kis teste. Kapott kúpot, de csak nem bírt elnyugodni, így magam mellé vettem, ott aludt. Na és persze pont úgy, mint Emma régen, addig kapálózott, amíg keresztbe nem fordult közöttünk. És amit persze Emma nem csinált, cicizett végig, úgy aludt.
Én persze nagyjából kettő szemhunyásnyit aludtam, de ez nem is számít, az a lényeg, hogy a veséje gyógyul, legközelebb csak egy év múlva kell mennünk kontrollra.

2010/02/16

Ivánduma

Iván mutatja Fefét:
- Anya, nézd, elszakadt a lába.
- Ó tényleg, jaj szegény Fefe, elszakadt a lába!
- De attól még ÉL!
Emmaduma

Elmélyülten varázsol, én néha közbeszólok. Megunja, és rámmordul:
- Anya! Te nem varázsolsz, te nézőtér vagy!

2010/02/15

És IGEN!
A szülinapja előtt pár nappal eljött az a pillanat, amikor átaludta az éjszakát. Fél hatkor ébredt először, édes kisbabám, hangosan korgott a gyomra, olyan éhes volt.
Nem akarok ebbe semmiféle tendenciát belelátni, gondolom éppen nem jön egy foga sem, a Hold, a Nap és a csillagok pont megfelelő szögben álltak, kedvező hatású front van, meg ilyenek.
Majd ha hetek óta ez lesz, akkor esetleg elbízom magam...
Én viszont olyan vagyok, mint a mosott kaka. Egy-egy kósza esettől eltekintve fél éve nem aludtam ennyit egyben, nagyon megviselt... Remélem a közeljövőben ez lesz a legfőbb problémám...

2010/02/09

Péntek óta visszamerészkedtem a saját kocsimba, nem volt pofám tovább nézni, ahogy Jura vonatozik. Mert ha csak simán vonatozna, az egy dolog, de a fél-másfél órás késés, vagy a komplett vonat kimaradása teljesen hétköznapi eset ezen a vonalon, na úgy viszont tömény szívás vonatozni...
De arról nyilván nem a kocsi tehet, hogy tegnap a kapu előtt majdnem csináltam egy tripla leszúrt rittbergert, aminek következtében meghúztam a combomat. Mivel épp az oviba indultam a srácokért, nem kuporodhattam le zokogva a hóra kínomban (noha ehhez lett volna kedvem), hanem inkább beültem, és a könnyeimet nyelve elmentem értük.
No azért jól jött volna az automata váltó, mert kézzel kellett ráemelnem a kuplungra a lábamat.
Mindezek után végső csapásként hívott Judit, hogy nem tud jönni takarítani és vigyázni a Milosra, mert lebetegedett.
Így esett, hogy ma Milos is jött velünk iskola előkészítőre, és míg Emma okosodott, mi a fagyos kisnémedi tájban róttuk a köröket. (Itt jegyezném meg, hogy Kisnémediben mindenhol! le van takarítva a járda, csontszárazra.)
Ma már kissé jobb a helyzet, de azért focibajnokságot még nem nyerek...

2010/02/08

Emmaduma

Emma legózik, közben fésülöm, ő meg hangosan sivalkodik.
Egyszercsak sötét tekintettel rám néz:
- Anya! Tudod mit építek?
- Na mit?
- Egy anyapusztítót...
Kis hatásszünet után gonoszul hozzáteszi:
- És lesz hozzá két szaggató is...

2010/02/07

Pénteken kettőkor két kicsi életet kapott vissza az anyukájuk. Annyi sok szomorúság után végre egy kicsit igazságos is lehetne az élet velük. Drukkolok, hogy a két kicsi élet velük maradjon, egészséges kisbabává fejlődjön, és kilenc hónap múlva felsírjanak a szülőszobán mindenki nagy boldogságára.

2010/02/05

A legújabb tudománya az, hogy harap. Leginkább akkor, ha már nem szopik, csak nyammog.
Ez, tekintettel a meglévő hét fogára, elég fájdalmas.
Tegnap pedig beleharapott Iván orrába. Na ezt viszont már nagyon vártam, végre rendesen meg tudja védeni magát. Iván addig-addig bosszantotta, piszkálta, belehajolt az arcába, mígnem Milos megunta és odacsattintott. Végre. Remélem Iván tanult belőle...

2010/02/03

Órák óta zuhog a hó...
Már két napja Jura kocsijával járok, ugyanis az én kocsim/téli gumim nem alakalmas autókázásra, amióta fél méter hó esett, és az utcában csak a felét tolták le, a másik felét jégpályává taposták.
Szegény Jurának marad a vonat, enyém meg a Patrol. Tényleg megér egy misét (de egy posztot minimum) ez a kocsi.







Először is benga egy dög, van van két tonna. Olyan magas, hogy a küszöbnél van fellépő, és bent kapaszkodó.
Tökéletesen hozza a nagy kocsiknál megszokott pénisz-, és ego-növelő életérzést. Olyannyira, hogy még én is tökös legénynek érzem magam a volán mögött.
A luxus és a fapad bájos elegye.


Bőr ülés, kiváló ülésfűtéssel, automata váltó, nulla zajszigetelés, és a motorhang sem egy szinfonikus zenekari koncert, sokkal inkább egy IFA zakatolása.
Az automata váltóról először azt gondolja az ember, hogy de gáááz, automata váltó nemááár... Aztán eltelik pár nap, és abszolút hívővé válunk. A következő kocsim tuti automata váltós lesz...
De visszatérve a Patrolhoz, egy biztos, bámilyen úttalan úton elmegy. Váltható két-, vagy négykerék meghajtásra, van benne felező (amit itt Szutyokvárán már használtunk is).
A mostani útviszonyokra csak kacag, gyorsul, megáll, arra megy, amerre a kormányt tekerik, akárha csak száraz aszfalton menne. Nagyobb hóbuckán is simán átmegy. A bitang nagy kaszniban védve érzi magát az ember, magasan a forgalom fölött ülünk.
Negatívumot azon kívül, hogy a rugózása goromba (t.i. ráz, mint a trágyás szekér) és a motorhangonja akár egy trakroté is lehetne, nem lehet róla elmondani, ha csak azt nem, hogy széltében-hosszában másfél-kétszer akkora, mint egy átlagos kocsi, így nem a belvárosi parkolás az erőssége. De nem is arra tervezték, ez igazi terepjáró, nem csak olyan városi díszficsúr, egy pláza teremgarázsa igazi kihívás vele. Egy tolatóradar például hasznos lenne bele. Ennyire terepjárós fílingem utoljára egy frontérában volt, de az egy offroad versenyautó volt...
Nagy előnye, hogy ez az első kocsi, amit Jura nem úgy vezet, mint egy eszelős tébolyult.A mazda után ez a második kedvencem...

YouTube - Baby Dancing to Beyonce - ORIGINAL! - www.singlebabies.com - @babycory on Twitter

Néhány vidám perc a zord télben:
http://www.youtube.com/watch?v=ikTxfIDYx6Q&NR=1

2010/02/02

Milos tökélyre fejlesztette a járást. Már tud fordulni, kisebb tereptárgyakat kikerülni, vagy átlépni. A mozgáskultúrája még mindig olyan, mintha betrottyantott volna.
Vasárnap végül elmentünk a Vácrátóti Arborétumba.
Mivel szakadt a hó, nem vittünk fényképezőt sem. Csak a fejünkben van megörökítve az a gyönyörűséges hely nyakig hóban.
A szánkó is alig csúszott, inkább elmerül, mert még a letisztított utakon is bokáig elsüppedtünk. Az útról letérve nem ritkán térdig is ért a hó.
Rajtunk kívül még négy bátor versenyző kóborolt ott, két profi fényképezőt állványostul hurcoló ember és egy másik pár.
A madáretető nagy forgalmat bonyolít mostanában, főleg hogy régóta egybefüggő hóréteg takarja a földet, és kemény fagyok vannak.
Egész érdekes vendégek is megfordulnak itt.
Veréb és széncinke felhőkben, de láttam már kis fakopácsot, vörösbegyet, zöldikét és tengelicet is.
Na meg persze a feketerigók, akik nagyon régen laknak nálunk, de az etetőből enni nem tudnak. Sajnos...