Danubius rádió
Olyan nekem most ezt hallgatni, mintha egy kedves barát halálos ágyánál ülnék. Mélységes szomorúság, és tehetetlen düh.
Csak ezt az egy adót voltam képes hallgatni. Ha kocsiban voltam, erre volt állítva a rádióm. Kellemes, tinglitangli popslágerek, amitől jókedve lesz az embernek, és ehhez viszonylag kevés duma.
Ez biztosan hülyén hangzik, de most először érzem azt, hogy a politika mélyen az életembe nyúlt. Persze, érezzük mi a negatív hatásokat, de valahogy úgy vagyok ezzel, mint a viccbeli Józsi bácsi*, aki befizet egy kör műrepülésre. Ezt azért nem gondoltam volna...


*Józsi bácsi befizet egy kör műrepülésre, felviszi a pilóta. Az egyik kunszt után Józsi bácsi azt mondja:
- No, ezt gondoltam.
Második kunszt után azt mondja:
- No ezt is gondoltam.
Harmadik kunszt után azt mondja:
- No, ezt már nem gondoltam.
Mikor leszállnak, megkérdezi a pilóta, hogy hogy értette. Mire Józsi bácsi:
- Hát azt gondoltam, hogy beszarok, azt is gondoltam, hogy behugyozok. De hogy ez mind a nyakamba is folyik, no ezt már nem gondoltam...