Nem akarom elkiabálni, de napok óta erőteljes javulás mutatkozik alvás-fronton.
Úgy tűnik tényleg csak az én elhatározásom kellett hozzá, mint eddig szinte mindig. Persze ez könnyűnek tűnik, de a valóságban borzasztó nehéz.
Ott kezdődik a dolog, hogy van bennem egy nagyon erős késztetés, hogy ha sír a gyerek, akkor megszoptassam. Így értünk el odáig, hogy óránként kelt, én pedig óránként szoptattam. Fáradt volt ő is, én is, így már nappal sem tudott jól aludni. Ettől nyűgös lett, amitől nehezen aludt el, stb...
Végül két oldalról érkezett a lökés, ami átlendített a holtponton.
Az egyik az volt, hogy kiderült, bármilyen beteg is, a germicid kúptól vígan átdurmolja az éjszakát. Tehát nem hal éhen reggelre, ha nem szoptatom meg éjjel.
Másik részről Edinával beszélgettem, aki felidézte, hogy az ő lánya is ezt csinálta, 8-19 hónapos koráig, amikor is vett egy nagy levegőt, és nem adott neki éjjel cicit. Volt két kemény hetük, de megérte. Végülis ennél rosszabb már úgysem lehet.
Rádöbbentem, hogy én ezt nem tudom csinálni még tíz hónapig, akkor inkább most szívok egy nagyot.

És persze mint ez általában lenni szokott, nem is volt akkora szívás. Első körben a nappali alvást próbáltam megtanítani neki. Nem engedtem felállni, simogattam a hátát. Ez sikerült.
Ezt aztán kiterjesztettem az éjszakára is. Elhatároztam, hogy hajnali 1 előtt nem kap cicit, ha cigány gyerekek, vagy sánta koldusok potyognak is az égből.
Volt két nagyon durva (egy órás üvöltős), és több közepesen pocsék éjszakánk.
Aztán egyszercsak már nem ébredt, vagy ha ébredt is, visszaaludt magától. Most már stabilan 5-6 körül ébred egy gyors szopira. A dolognak van még egy nem remélt kellemes hozadéka, 5 helyett 7-kor ébred reggel.
Így persze nappal is jókat alszik, és sokkal vidámabb.

Én még pótolom az alvást, most fáradtabb vagyok, mint két hete, de előbb-utóbb én is behozom a lemaradást.