No ha már szóbakerült egy másik blogon az ekcéma, akkor feltartott kézzel jelentkeznénk mi is. Ivánnak régóta nem látott intenzitással lobbant be a bőre, és egy gondolatnyi késlekedésem miatt mostanra tiszta seb szerencsétlen gyerek.
Sajnos nem lehet rávenni, hogy csak 2 naponta fürödjön (ez tavaly egész jól bevált), mert akkor "éjjel megrágják a koszmanók", szóval vastagon bekenem hidrofillal, beugrik a kádba, én meg három másodperc alatt végigsimítom a bőrét a vízzel, közben hangosan sipákolok (ti. mint koszamnók magyar hangja), hogy "jaaaaaaaj neeee, most vééégűűűűnk", és mire észbekapna (Iván, nem a koszmanók), már hopp, ki is vettem, és törlöm, és kenem vastagon a BABÉ omega háromjával, amit ugyan aranyárban mérnek, de tapasztalatom szerint ez a legjobb (legalább is Ivánnak).
És közben rágom a kefét, mert már tavaly is ematt nem úszhatott, az első pár hét után olyan szinten vált kezelhetetlenné a bőre, hogy ki kellet íratnom. Pedig imádja, az egyetlen különfoglalkozás, amit nagyon szeret és kéri, hogy járhasson. Nem tudom, melyik ujjamat harapjam. Vagy inkább melyik ujját harapjam szegény kiskölkemnek...