2007/02/27

Hazajöttünk Rómából, issteni volt, megpróbálok majd időt szakítani az élménybeszámolóra.
Viszont Öcsike is pöttyös lett, ahogy már az várható volt.
Sajnos rajta több pötty is van...

2007/02/22

Én és a Bertie-m

Londonban vettem magamnak egy csodaszép cipőt, A Bertie-t.
Szerelem volt első látásra, mikor megpillantottam a Miss Selfridges-ben, de a 70 fontot picit sokalltam érte.
Aztán csak addig kerülgettem-kerülgettem, míg végül megvettük egy másik boltban, akciósan.
Azóta ott pihen a dobozában, és várja a jelenését.
Tegnap, mivel színházba készültünk éreztem, eljött a mi időnk. Felvettem.
Én és a Bertie-m elindultunk Pestre. Vonattal mentem a Nyugatiig, aholis betértem a Westendbe egy kis csavargásra színház előtt.
Nagy sikert aratott a Bertie-m, szinte minden nő megcsodálta, aki szembejött.
A metrón egy fiatalasszony egészen belefeledkezett, úgy bámulta.
Boldogok voltunk, én és a Bertie-m, sikert arattunk.
Most újra ott pihen a dobozában, és várja a következő alkalmat...
Emmaduma

Hallja, ahogy telefonban mondom anyunak:
- ... és hólyag nőtt a pocakjára is...
Átveszi a kagylót, és lendületesen magyarázni kezd:
- Képzeld, mama! Hógolyó nőtt a pocakomra!
Kicsi Emmám Pöttyös Panna lett, utolérte a legklasszikusabb gyerekbetegség, a bárányhimlő.
Szerencsére nem annyira vészes, mint ahogy azt hittem, de pötty is kevés van rajta. Tulajdonképpen az utóbbi idők egyik legkönnyebb betegsége, még azzal együtt is, hogy a bárányhimlő vírus nagyon erőteljesen aktivizálta a kruppját, és az egyik leghosszabb kruppos időszakot produkálta.

2007/02/18

Öregszem...

Mi lesz a hippikkel fű nélkül? - olvasom az Index címlapján. Elmerengek, hogy talán olyan sokan vannak, hogy kitaposták a szép zöld gyepet maguk alatt? Én barom. Komolyan, a cikk végére esett le a tantusz, hogy milyen fűről is van szó.
Én, aki pár éve egy jointtal kezdtem hónapokig minden napomat (és folytattam és fejeztem is be). Pedig pont a múltkor röhögcséltünk Cs.-vel, hogy milyen klasszak is voltak "a régi szép idők", mikor más dolgunk sem volt, mint heverni a kanapén, szívni a jóféle cuccot, és filmeket nézni. Azóta ő is tisztes honpolgárrá nőtte ki magát (bár annyira még nem durvult el a helyzet, hogy tisztes családapa is legyen belőle :-)
Hát így mereng az ember egy fáradt szombat reggelen, a múltnak mély kútjába nézve...

2007/02/17

kijazisten.vagyokakivagyok.blog.com

2007 február 17. – Vatikáni idő szerint

Rohadt egy fejfájással ébredtem, hát kellett nekem ez?! Az angyalkórust elhajtottam a fenébe, csendet és nyugalmat akartam. Azaz akartam volna, de mi a fenét csináljak, ez egy ilyen meló, nincs szabadnap.
A múltkor is csak egy iciripicirit néztem félre, és tessék, mi történt, kirobbantottak egy világháborút. Aztán túlórázhattam orrvérzésig.
Na erről jut eszembe, szólnom kell P.-nek, hogy ma számítson egy kis tömegre, lesz egy terrortámadás odalent. Persze kell nekem ultizni a patás cimbivel, mindig ez a vége, vesztek. De ezzel most nem is akarok foglalkozni, csak vészeljük át balhé nélkül a reggelit. Egyszerűen nem bírom elviselni M. vádló tekintetét. Hát én sem vagyok szent, könyörgöm, vele ellentétben. Beszéltük is J.-vel, hogy el kéne küldeni egy karibi nyaralásra, kicsit nyugtunk lenne.
Na megyek reggelizni...

Nem is volt olyan szörnyű, J. még pocsékabbul néz ki mint én, egészen zöld a feje. Na persze, én szóltam, hogy csak csínján azzal a miseborral... Nem hallgatott rám (ami azt illeti SOSEM hallgat rám). M. persze végig őt piszkálta, nekem csak egy szemrehányó tekintet jutott, amolyan „na, persze, a TE fiad!”. Ebbe a vitába aztán nem mentünk bele, főleg hogy a szemrehányás Sz.L.-nek lenne jogos. Kitaláltam én ezt annakidején igen remekül. Na de ez már egy régi sztori...
Te jó ég, már ennyi az idő? Máris elkéstem az első meetingről. A Mártírok és a Vértanúk szakszervezetének fúziója a téma. Hogy miért kellek én ehhez?!
Na persze, csúnyán el vagyok maradva a mai csodatételekkel is. Sehol egy táncoló béna, vagy meggyógyult leprás. Bár ez az utóbbi időben amúgy sem trendi.
Na tényleg rohanok...

Valamivel később...
Persze ma sem jutottunk dűlőre a fúzióval kapcsolatban, ezek a szakszervezetisek dühödt vérebek. Szerencsére közben sikerült pár csodát elintéznem, jó ez az új sms-rendszer. Ebédre a tegnapi manna lesz, nem éppen a kedvencem, főleg nem melegítve.
Addig talán az imaszoftert is megcsinálják, mindig telenyomják spammal, és persze lerohad a szerver. Aztán meg visszhangos az ügyfélszolgálat a lengyelektől, hogy visszadobja a mailbox a levelüket.
Na megyek ebédelni.

P. irtó dühös volt, mert elfelejtettem neki szólni arról, hogy ma tömeg lesz a kapunál. A manna nemhogy tegnapi volt, de melegítés közben még oda is égették. Az vígasztal egyedül, hogy úgy tűnik nem csak én néztem tegnap alaposan a pohár fenekére. G. szemei vérben úsznak, az arca egészen felpüffedt, a szárnya ernyedten lóg. Még ebéd közben is valami kis disznó kuplét dúdolgatott. M. tajtékzik...
Délután egy szemináriuimra megyek, a címe: Isteni jelenések. Talán senkinek sem tűnik fel, ha szundítok egy kicsit a hátsó sorban. Mondjanak amit csak akarnak, a jó öreg csipkebokor trükköt úgysem lehet überelni.

Na hála Istennek (höhö), lassan csak végetér ez a nap! Megdumáltam a többieket, hogy rendeljünk pizzát vacsira. (Majdnem) egyhangúlag meg is szavaztuk. Egy hatalmas illatozó hawaii pizzával a gyomromban rögtön szebb a világ.
Na megyek aludni, hulla vagyok, holnap még vár rám pár szentéavatás, jelenés és egy pici földrengés is...
Ma volt az első nap az Íróakadémián.
A gyesbeborult, beszűkült kis agyamba atombombát dobtak, olyan szintű kultúrális sokk ért, hogy éppcsak a nyál nem csorog a szám szélén. A bamba arckifejezés megvan, az agyamban villog a "túlterhelt" feliratú led.
Olyan volt ez, mint egy éhezőnek beszabadulni egy Michelin csillagos étterembe.
Ha valakit hallotok panaszkodni egy ámokfutó cikázása miatt reggel a Hungárián, az én voltam. Majdnem elkéstem, pedig Iván hatkor keltett.
Majd a teremgarázsból sikerült az egyetlen olyan liften feljönnöm (van egyébként húsz másik, ami az előtérbe visz), ami az étterem konyhájába visz. Így aztán én a konyha felől közelítettem meg az ojjektumot.
Rengetegen voltak, szerintem fél Budapest ott tolongott.
A hosszadalmas sorbanállás után lecsaptam az első asztal egyik székére. Kiváló pozíció volt, legközelebb is lecsapok rá.
Az első előadó Csukás István volt, szavai nyomán megelevenedett a "régi" írók kora, a füstös művészkávézók, a Mélyvíz.
Anyai szívemet különösen megdobogtatta, amilyen tisztelettel és szeretettel beszélt a gyerekekről.
A második előadó Kárpáti Péter volt, akit (szégyen gyalázat) én eleddig nem ismertem. Varázslatos személyiség, magávalragadó, lebilincselő stílussal és mondanivalóval. Igazi Mesélő, szinte archetipikus, oda vitt minket, ahova csak ő akarta. És mi akartuk, hogy meséljen még, vezessen minket olyan régmúlt, szinte elfeledett korokba, ahol kisgyermek korunk óta nem jártunk. Megtudtuk, hogy a történetek, a mesék bennünk élnek, a sejtjeinkben lapulnak, részei az egésznek, és ezáltal vagyunk mi így részei az egésznek.
Zsongó fejjel ültem a kocsiba, szinte gondolattalan bamba arccal, és így órák múltán kezdek csak magamhoz térni.

2007/02/16

Sokadik éjszakák

Korán örültem, két éjszaka óta Emma hajnalban beszivárog a hálóba, és befekszik mellém. De én hajthatatlan vagyok, és heves tiltakozása ellenére visszaviszem az ágyába. Lefekszem mellé,és így alszunk reggelig. Kemény vagyok, mint a vileda, és kell is, vissza akarom kapni az ágyamat, és éjszakai nyugalmamat.
Számomra igen kedvezően alakult a vizitdíj bevezetése. Ma reggel a kötőhártyagyulladásom tarthatatlanná vált, így ovi után egyenesen a dokihoz mentem. Kiderült, hogy összesen hárman vannak előttem (ezelőtt 10-12 voltak mindig), és úgy negyed óra múlva már bent is voltam.
Kedélyesen elcsevegtünk a dokival, miután utánam nem volt senki. Mondta, hogy 15.-ig a fél falu ott tolongott nála (az a fele legalábbis biztosan, aki hozzá tartozik), most meg senki sincs.
Mondtam neki, hogy nekem bőven megér ez 300 forintot...
A fizetés gördülékeny volt (nyomtatott számlát kaptam), és még a darázscsípés elleni gyógyszeremet is felirattam. Mondta a doki, hogy olcsóbbat kell ajánlania. Mondtam, hogy de én nem akarok olcsóbbat, én ezt akarom. No problémó, már prüntyögött is a nyomtató, írhattam alá a nyilatkozatot, hogy ragaszkodom a jól bevált gyógyszeremhez...
Klipp-klapp már végeztem is...

2007/02/14

Bálint nap

Jura napok óta rettenetesen izgatott, kitalált valamit Bálint napra. Ma reggel már én is teljesen izgatott voltam.
Kiderült, hogy mi a nagy meglepi. Egy négynapos római út jövő hétvégén...
Sokadik éjszakák

Hamu a fejemre, alulbecsültem a lányomat.
Tökéletesen elalszik az ágyikójában (egyenlőre még őrizni kell, néha a kezemet is szorongatja közben), és gyönyörűen alszik egész éjjel. Reggel későn, vidáman, kipihenten ébred, és egyáltalán nem zavarja, hogy már nem vagyok ott mellette.
Megbeszéltük, hogy ha elalszik, akkor én visszamegyek a saját ágyamba.
Mondta hogy rendben van, a földön feküdni nagyon kényelmetlen lehet valóban.
Látszott, hogy ez a dolog teljesen rendben van a kis életében. Minden este megsimogatja a kis lepkéket és szivecskéket, amiket második éjszaka ragasztottunk az ágyára.
Amitől nagyon féltem, hogy majd mekkora lelki törés lesz neki, hogy kirakjuk a mi ágyunkból, annyira simán elfogadta az új helyzetet. Nagyon büszke vagyok rá!

2007/02/12

Valamint hamár ilyen szájmenésem van...

Rájöttem, hogy mi a legborzalmasabb ebben az egész taknyosságban. Azt meg lehet szokni, hogy az ételek és italok ízét, illatát (nochdazu szagát) nem érzem, de egy valami teljesen kiborít.
Nem érzem a szeretteim illatát. Ez pedig számomra mindig is nagyon fontos volt, sosem szerettem példának okáért, ha Jura frissen fürdött, mert lesikálta magáról az általam oly nagyon szeretett ember szagát, amiben az ember ágymeleg alomszagba beleszuszog esténként, és jó érzésekkel alszik el.
A gyerekeim illatát is olyan nagyon szeretem. Ahogy változik velük együtt, a kezdeti savanykás tejillatból kinövő kisgyerek-illatukat. Az ébredés utáni álomillatot, vagy ahogy mi hívjuk: "nyakaszaga".
Ezt akarom visszakapni, de sürgősen, hiányzik nagyon!
Ha egyszer egy biznisz beindul...
Reggel beültünk Emmával a kocsiba, hogy vásároljunk ezt-azt a Corában. De csak Csomádig (szomszéd falu) jutottunk el, mert makacsul világított a töltést jelző kis ikon a műszerfalon. Nosza előkaptam a használati utasítást (az nagyon vicces, frankón le van írva, hogy melyik micsoda mire való a kocsiban incl. pedálok). Azt mondta, hogy nincs töltés, irány a szervíz.
Addigra már a szervó is elment.
Így hát visszafordultunk, és begurultunk a szervízbe (szervó nélkül megabrutál).
Egy szó mint száz gallyra ment a generátor...
Úgyhogy ma ott alszik kisautó, remélhetőleg holnapra kész.
(Azért az rendes tőle, hogy ezekkel a mindenféle meghibásodásokkal megvárta azt az időszakot, amikor már van pénz megcsináltatni rendesen.)
Ötödik éjszaka

Előrelátóan akkor vittem csak fel Emmát, mikor Iván már mélyen húzta a lóbőrt. Kis vacakolás után vidáman elaludt.
Én átosontam az ágyamba végre Jura mellé, aki már nagyon hiányolt sok éjszaka óta. Kicsit izgultam, kicsit lelkifurkáltam, de végül nem volt semmi. Hajnalban felébredtem, átosontam betakarni őket. Emma hatalmasat aludt, nyolc körül ébredt fel, nagyon vidáman. Nem zavarta, hogy nem voltam mellette (sőt, a földszinten voltam már a fiúkkal). Lekiabált nekem, majd mikor megjelentem a lépcső alján, ragyogó arccal közölte velem, hogy nagyot alukált.
Igen megdícsértem, és nem győztem hangsúlyozni, mennyire büszke vagyok rá. Sokkal komolyabb menetre számítottam...
Na meg aztán szombaton isteni jót kirándultunk. Tervbe volt véva valami kimozdulás, de csak szabdtéri, hiszen Emma épphogycsak lábadozik, nem akartam még zárt térben emberek közé vinni.
Egyébként is csúcsszuper idő volt, vétek lett volna nem a szabadban tölteni.
Így esett a választás a kisvasútazásra. Kocsival elmentünk Nagymarosra (vagy ööööö Kismarosra?), ott felszálltunk a kisvasútra, egy kellemes fél órás zötykölődés után felértünk Királyrétre. Kis séta után találtunk egy klassz játszóteret (közvetlenül a patak parton - ez nyáron remek lesz), kicsit játszótereztünk, majd megebédeltünk ott egy fogadóban (figyelem, kártyával nem lehet fizetni, és ATM sincs!), és visszavonatoztunk a kocsihoz.
Remek volt, csak ajánlani tudom, úgy a gyerekek, mint mi, nagyon élveztük.
Negyedik éjszaka

Pocsék este volt, Iván még nem aludt el, mikor felmentünk, és teljesen kikészült a gyönyörűségtől, mikor megjelentünk Emmával. Rohangált, röhögcsélt, és elkövetett minden piszokságot, amiről tudta, hogy nem szabad. Emma kijelentette, hogy mégsem akar az ágyikójában aludni, de felvilágosítottam, hogy sajnos ebben az esetben nincs választási lehetősége.
Ebben maradtunk, nagyon nehezen aludtak el, végül behívtam Jurát, hogy felügyelje öcsikét. Azt hiszem én hamarabb aludtam, mint a gyerekek.
Kicsivel később felébredtem, átvonszoltam magam a saját ágyamba, de nem sokat tudtam ott sem aludni, mert megjelent Emma, hogy nem találja a cumiját. Így visszamentem vele, és végül elaludtam az ágya mellett...

2007/02/10

Harmadik éjszaka

Iván Emma ágyában aludt, mikor felmentünk - szerencsére pizsamában.
Átcipeltem a saját ágyába.
Emma picit olvasgatott, majd mondtam neki, hogy lemegyek kicsit kivenni a kontaktlencsémet, és felvenni a pizsamámat. Minden gond nélkül beleegyezett. Kb. 6-7 percig hagytam egyedül, semmi gond nem volt.
Mondtam neki, hogy ha elaludt, kicsit átmegyek apához beszélgetni, de aztán visszamegyek mellé aludni.
Beleegyezett.
Hamar elaludt, és én átmentem úgy 2 órára a másik szobába. Füleltem, hogy ha bármit hallok, egyből visszamegyek. De semmi sem volt.
Szépen átaludta az éjszakát, egyszer sem ébredt.

Azt hiszem ma éjjel ha elaludt, átmegyek a saját ágyamba, és hajnalban visszaosonok mellé.
Nem akarom túlságosan elbízni magamat, de eddig jobban haladunk, mint vártam...

2007/02/09

Második éjszaka

Iván már aludt, mikor felmentünk Emmával. Ám igen furcsa látvány tárult elénk.
Ez a kis ördögfióka levetkőzött pucérra, és úgy fészkelte be magát Emma ágyába. Szerencsére nem pisilt oda. Általános derültség közepette pelenkáztam be, és öltöztettem vissza a pizsijébe a kicsi alakot, majd visszatettem az ágyába. Úgy aludt, hogy még csak fel sem szusszant.
Emma nagyon hamar lenyugodott, kicsit olvasgatott egy zseblámpával, majd hamar elaludt.
Teljesen nyugodtan átaludta az éjszakát, egyszer sem köhögött, vagy ébredt fel.

Ma reggel igen nagy sikert aratott a kis kalóz a bölcsiben, náluk ma van a farsang.
Emmával is elmentünk a dokihoz, még egész jövő hétre ki akarta írni, de mondtam, hogy csütörtökön farsang lesz, Emma nagyon várja már.
Megkaptuk az engedélyt, hogy csütörtökön már mehessen oviba a kis boszi.

2007/02/08

Tegnap megkezdtem a Nagy Ágyba-visszaszoktatás projektet.
Emma jó ideje velünk alszik, és ez kezd egyre kellemetlenebbé válni. Főleg a harcosabb éjszakákon.
Így aztán elhatároztam, hogy most vagy soha, elkezdem. A Suttogó-féle módszert alkalmazom, szép lassan, türelmesen.
Csütörtök óta lent aludt a vendégszobában anyuval, tegnapelőtt pedig velem. Olyan kutya beteg volt, hogy nem volt értelme felvinni az emeletre, egész éjjeles mászkálás kell hozzá.
Tegnap már egész jól volt, így felavattuk az új ágyat.
Szép kis faágy, rajta kék sátorral, a fejénél gombalámpa.
Odavonszoltunk egy matracot közvetlenül az ágya mellé, azon ágyaztam meg magamnak.
Az elsődleges cél az, hogy megnyerjem a bizalmát, és végigaludjon egy éjszakát a saját ágyában.

Tehát első éjszaka
Iván még ébren volt, mikor felhurcolkodtunk. Tovább nem tudtunk várni, Emma majdnem elaludt a kanapén.
Iván nagyon felélénkült, hiszen ő mindig egyedül alszik el.
Emma kicsit olvasgatott, majd lakapcsolta a villanyt. Iván hosszasan bohóckodott, vihogott a csendben.
Végül elnyugodtak, elaludtak.
Az éjszaka első felében Emmára több köhögőroham tört rá, végül éjfélkor Jura felhozta a hidegpárásítót, utána már sokkal jobb volt a levegő a szobában, Emma is elnyugodott.
Az éjszaka második felében többször is (négyszer-ötször) felriadt, szólongatott, de mindig megnyugtattam, hogy ott vagyok mellette. Néha a kezemet szorongatta hosszasan.
Reggel aztán Iván ébredt először, kicsit odakucorodott mellém. Bőven hét után keltünk fel.
Én teljesen össze vagyok törve, borzasztó kényelmetlen az a matrac...

Első lépésben szeretném elérni, hogy stabilan átaludja az éjszakát a saját ágyában. A Suttogó szerint akár hetek is telhetnek el így...

2007/02/04

Iván határozottan gyógyultnak tekinthető, és én is egész jól vagyok már. Sajnos Emma csütörtök éjjel belázasodott, mint másnap kiderült, tüszös mandulagyulladás. Már megint...
Napokig brutálisan lázas volt, mára már picit összeszedte magát, most éppen nagyon taknyos. Holnap megyünk vissza az orvoshoz kontrollra.
Úgy tűnik ez végigsöpör mindenkin a családban.

Az akadozó netezésemnek időihiány miatt más oka is van, kissé vicces, eddig netem nem volt, most gépem nincs. A nagygép teljesen összeomlott, leginkább fel kéne égetni, és sóval behinteni a helyét. (Esetleg újrahúzni, dehát...)