2006/01/31

Szegény öcsikét ma leraktam délután aludni, és az ágya feletti tapéta pont ezt az időpontot választotta hogy leváljon a falról. Szegény kisfiam szó szerint sikítófrászt kapott...
De nagyon bátor mert egy kis tutujgás (közben gyanakvó pillantások a megragasztott tapéta felé) után vidáman elaludt az ágyikójában.

2006/01/30

Gyerekszáj.

-"Mindjárt jön a bonat... jaj nem, bocsánat VONAT! Amma buta vót..."

"(...)
-Ész akkoj Amma nagyon sírt, és nagyon sírt a Amma, .... és akkor apa odaadta a dévédét. Apa nagyon fej! Apa nagy fej!" (ti. nagyon jófej)

-"Anya! Te néni vagy?"
Szolgálati közlemény!
A kommentek nagyon nehézkesek, mert emilen kell engedélyeznem és bublikálnom minden egyes kommentet, és erre csak akkor van lehetőségem ha netem is van a közelben.
Ha lesz egy kis időm megcsinálom hogy mehessen direktben.

2006/01/29

Azért a nőknek mégiscsak sokkal jobb. Ha egy nő egyből elélvez mikor megérzi magában a partnerét, az klassz. Ha egy férfi teszi ugyanezt, az ciki, és minimum kezelendőnek tartják...
A világon nincs egyenlőség és soha nem is lesz...

2006/01/28

Jura ma megírta az utolsó vizsgáját is. Hurrá!
Na ezt meg is ünnepeltük egy Halász Judit koncerten a Millenárison.
Emma nem egyszerűen nyomta... Még el sem kezdődött a koncert, már elrohant. Jura utána. Keresztül-kasul beloholták az egész helyet. Hihetetlen helyekről szedte elő Jura.
Aztán cseréltünk, Jura leült Ivánhoz, én meg mentem Emma után. Akkor már kicsit el volt veszve, de nem volt különösebben megijedve. A színpad előtt csíptem el. Mint a kis csík kígyózott a gyerekek és a felnőttek lábai között. Alig győztem követni a kis szőke fejét.
A színpad előtt volt egy viszonylag nagy rész, szőnyegekkel leterítve, ott ültek a felnőttek, ölükben a nyugodt gyerekeikkel. Én négykézláb kúsztam Emma uán. Kicsit ült az ölemben, pár számot ült a nyakaban, míg én térdeltem - hogy lásson. Aztán megint elmászkált. Már mindenki tudta ott elöl, hogy azt a szemüveges szőke kislányt melyik enyhén zilált anyukának kell visszaadni. Az apukák láncot alkotva adogatták nekem vissza állandóan.
Amikor végül megelégeltem a dolgot Emma már nagyon fáradt volt. És nagyon hisztis...
El is jöttünk a vége előtt kicsivel.
Aztán ahogy a kocsi felé sétáltunk Emma esett egy iszonyú nagyot, pont arccal előre. Rettenetesen sírt, tátotta a száját hogy ott pusziljam meg, mert a fogát ütötte meg.
Akkor egy egészen furcsa élményben volt részem. A földön térdeltem nyakamban a zokogó gyerekkel, és ott jött szemben két rosszarcúnak nevezhető kigyúrt fickó. Láthatták az egész esetet, mert az egyik egészen ellágyult arccal nézett Emmára, és ezt dünnyöte: "Szegény kicsikém!". Tisztára mint abban a Milli reklámban.
A kocsiban Emma végig azt mondogatta, hogy nagyon beütötte a fogát. Itthon megnéztem, és tényleg, kitört egy kis darab a első metszőjéből, így már végképp teljesen csámpás a fogsora, még szerencse hogy leváltja ezt a szériát.
Mindent összevetve remekül szórakoztunk, a koncertet nagyon élveztük, Halász Judit meg egyenesen elképesztő...

2006/01/27

Minap szóba került a madártej. Nekem a madártejről mindig Marika jut eszembe. Gondolatban ott vagyok az érdi ház konyhájában, és panaszkodom Marikának, hogy nem tudok madártejet csinálni, pedig a pasim imádja.
Marika hivatalos státusza szerint a takarítónőm volt Érden. Aztán minden lett ő nekem. Anyám helyett anyám, ő tanított meg a házvezetés minden kis fortélyára, az ő vállán sírtam ki magam ha bánatom volt. Ha arra jártam feléjük, akkor mindig felugrottam egy kávéra, és jókat beszélgettünk a világ nagy dolgairól.
Marikának volt egy férje a hetvenes években, aki imádta, aki lehozta neki a csillagokat, jól is keresett, szép lakásuk volt, az akkori legjobb bútorokkal berendezve.
Aztán az imádott férj egy napon meghalt, és Marika egyedül maradt a négy kamasz korból épphogy kinövő gyerekkel. A fia drogos lett, intravénás cuccot nyomott, meglopta az anyját, a testvéreit, bajból bajba keveredett.
Marika mindig betegeskedett, de valahogy sosem ez volt nála a lényeg. Ő tényleg mindig másokra gondolt, nem mártírkodott.
Nagyon örült mikor végre eljöttem Érdről, és összeköltöztem Jurával.
Aztán elsodort az élet minket, én beköltöztem a városba, aztán Pest másik vége felöli falvakba. Néha beszéltünk telefonon, elég szörnyű dolgok estek meg vele, rákos lett, kivették a fél tüdejét. De én mindig tudtam hogy ha bármilyen kérdésem van felhívhatom. Sokáig készültem felhíni, és kideríteni hogy hogyan, mivel kell felmosni hogy ne legyen csíkos a padló.
Aztán tavaly májusban, a születésnapom előtt kaptam a telefont. Marika meghalt.
Ő volt nekem az első, igazán szívemhez közel álló, aki örökre elment. A temetésére nem tudtam elmenni, azóta is bánom.
Azt hiszem nem nagyon van nap hogy ne jutna eszembe. Attól félek egyszer elhalványul bennem az arca, a vidám kerek képe, a csíkos cicanadrágja. Ő még bennem él. A madártejben, a csíkosan felmosott padlóban, a tiszta ablakokban, a konyhai kávézásban...

2006/01/25

Hogyaszongya nevezett Pannon Szétesem aszonta nekem a nevetséges 3600 ft-os készülékvásárlási szándékomra, hogy én annyira jófej vagyok, meg olyan sokat telefonálok, hogy ők bezony megreszkírozzák hogy adnak nekem tökingyen meg bérmentve egy 50.000 ft-os készüléket a csóró kis háromezres helyett inkább.
Mer én ilyen kis szimpi vagyok nekik.
Kicsit kérettem magam, merhát ugye mégsem úgy van az. Hiszem én kifejezetten nem akarok kamerát, meg rádiót, meg házimozit, meg közvetlen kapcsolatot a NASA-val, én csak (tudom elavult) telefonálni szeretnék, meg néha sms-t írni/fogadni.
Végül beadtam a derekam hosszas vívódás után, aláírtam egy két éves hűségnyilatkozatot, miben természetesen szerveimet, életemet és véremet a Pannon Szétesem cégért, a logójukat a homlokomra és a faromra tetováltatom ésatöbbi szokásos apróbetű. Ez végülis nem gáz, tíz éve nemcsakhogy szolgáltatót, de számot sem cseréltem. Na. Én már csak ilyen kis hűséges típus vagyok.

Nade mindezen előjátékok után Jura tegnap hazahozta nekem az új kis jövevényt. Én előre morogtam hogy mijafrancnak nekem ez a flanc, majd jól óvhatom széltől, naptól, gyerekektől.
Hát nemmondom, cuki kis telóka. Van rajta médiakártya, juj de izgi.
Aztán ma reggel volt is időm kipróbálni.
Az én méregdrága csilivili cukipofa kis telókámmal olyan beszélni, mintha a fejemet egy nagy pléhvödörbe dugnám, és onna ordibálnék Tihanyba. Merthogy visszhangzik, de rettenetesen, meg ráadásul a saját hangomat hangszíncsúszkálással hallom.
Felhívtam nevezett P. Sz. céget, ahol egy nagyon kedves fiatalember aszonta hát bezony megesik az ilyesmi ezekkel az okos kis készülékekkel. Ezek már annyira igyekeznek a gazdijuk kedvére tenni, hogy néha túlhangosítjál magukat. Egyem a kis lölkit...
Egy hasznom származik csak az egészből. Ilyen körülmények között nem lesz kedvem órákat fecsegni a barátnőimmel....

2006/01/23

Totális agyhalott vagyok. A gyerekeim mentális lobotómiát végeztek rajtam a mai napon (vagyis mentálisan végezték, nem sebészetileg). Addig visítottak és rohangáltak, amíg önnön reszkető zombimmá váltam. Az egyetlen érzésem az egy rettenetes hasogató fejgörcs.
Egy bíztat, holnap csak jobb lehet ettől...

2006/01/22

Öcsiflepni.
Igazi kisfiú, ez tiszta sor. Épphogy kezd felszívódni a feketés-sárga, horzsolással kettészelt véraláfutás a bal szemhéjjáról (rárántott egy képkeretet, ami pont a sarkával esett a szemhéjjára), éppogy kezd eltűnni a hosszúkás fekete véraláfutás a csípőjéről, épphogy halványodna a bal karját végigszelő szürkülő véraláfutás (ez utóbbi kettőről lövésem sincs honnan van), már a homloka közepén is egész halvány a pöttyni lila folt (Emma fejbevágta egy híddal (igen, egy híddal!)), már szinte csak egy kis koszfoltnak tűnik a homloka bal oldalán lévő szőnyegmintás véraláfutás (fejte esett a szőnyegre, de úgy, hogy az említett tárgy mintázata alapján lilult be a feje) na szóval ekkor, fejjel előre kiesik az én kis csillagom a műanyag rekeszből, és egy lendülettel harapja el a nyelvét, és horzsolja le az állát.
Megint dől a vér, ordít a gyerek, és újabb flepnik keletkeznek.
Tisztelt Bíróság!
Nem verem a gyereket, kicsit eleven a szentem, a lépcsőn esett le... Ööööö...
Tuti elvisz a gyámügy, és lecsuknak kiskorú rendszeres bántalmazásáért...
Nyakas Chardonnay száraz fehérbor.
Odakint tombol a szibériai hideg (dél körül már a kertek alatt lopakodott), minusz százezer fok, zuhog a hó (vagy valami olyasmi), és egy kiváló ebéd után ez a bor.
Szinte elszédültem a nyár illatától, ami az orromon keresztül elbódította az érzékeimet. Behunytam a szemem, és újra beleszagoltam a pohárba. Szinte hallottam a tücskök bágyadt ciripelését, egy kis hűsítő szellőt.
Ha valami, akkor ez az egyik legnagyobb élményem gyerekkoromból (s több se nagyon), ahogy a mamáék kertjéből kilépek a hátsó kapun át a "pályára". Kis falu focipályája, valójában egy virágos rét, mögötte szántóföld, távolban a Kőszegi hegység szürkén emelkedik a magasba. Ez számomra maga a megtestesült nyár. Az a hang, a szikkadó föld hangja, a kis állatok bágyadt motozása. Ezt éreztem én hirtelen annak a bornak az illatából.
Nem tudom hogy szerezhetett-e volna Jura nekem kedvesebb meglepetést ezen a napon... Valószínüleg nem. Most már tényleg elhiszem, lesz nyár idén is.
Barátaim, ezzel a jóhírrel szolgálhatok a mai napon Nektek!

2006/01/21

Hajnali fél háromkor arra ébredtem hogy csörög a telefonom az előszobában. Először nagyon morcos voltam, de mikor meghallottam hogy anyué is csörögni kezd az enyém után, azonnal kiröppent az álom a szememből.
Ha hajnalban mindkettőnk telefonja csörög, akkor nincs túl sok valószínüsége annak hogy most akarja bejelenteni valaki hogy megnyerte a lottó ötöst... Ezek nem szoktak jó hírek lenni.
Szerencsére a legkisebb rossz volt, öcsém telefonált hogy betört a jobb szélső ablak a kocsin (valszleg a hidegtől roppant össze), és a városban nem tudja hova tenni a kocsit, szóval úton van ki hozzánk, egy óra múlva megérkezik. Szegény, nem irigyeltem, minusz ezerben ablak nélkül, kibumlizni a halál fityójára... Brrrr... Meg is érkezett szegény átfagyott ember.
A történet vége még szerencsésebb, reggel levakartuk a havat a kocsiról, és elindult szélvédőshöz. Délre kész is lett. Olcsón, gyorsan, naggggyon korrektül. Köszi Gima kft!

Egyébiránt a mai nap igazi klassz punnyadós szombat. Délután valami csoda folytán egyszerre aludt a két gyerek és a mama. Fent az emeleten.
Mi Jurával szinte kéjes örömmel lazsáltunk lent a nappaliban.
Este sütit sütöttünk, Iván és mama alszik, Emma pedig itt hencsereg velünk a nappaliban, és nagyon boldog (ám cseppet sem álmos) gyerek benyomását kelti...
A napot egy hatalmas adag lila hagymás zsíros kenyérrel fogjuk megkoronázni nemsokára...

2006/01/20

Emmának nagyon hiányzott az apja, bár megbeszéltük hogy apa "nyaral", ő azért minden nap reménykedve rákérdezett: "apa jön haza délután?"
Aztán este mondtam neki hogy elmegyek apáért és hazahozom. Nagyon örült, ő is akart jönni, de lebeszéltem. Nem lehetett tudni hogy mennyire időben száll le a gép, nem akartam vele késő este órákat várni a huzatos repülőtéren.
Nagyon boldog volt mikor végre megérkeztünk, az apja karjába vetette magát és azt kérdezte:
"-Apa nagyon szereti Emmát?"

2006/01/17

Néha nagyon vágyakozva gondolok vissza azokra az időkre mikor még kettesben voltunk Jurával. Nem feltétlenül a nagy lángoló szerelemre gondolok, persze arra is, de főleg arra, hogy csak ketten voltunk egymásnak.
Egy randi nem attól függött hogy vajon mikor alszanak el este a gyerekek, hogy volt pénzünk és lehetőségünk szabadon élni bele a világba, hogy szerelmeskedhettünk hangosan, ott, akkor és annyi ideig, amíg kedvünk tartotta.
Na jó. Főleg ez hiányzik. Nincs okom panaszra, de már nagyon vágyom egy olyan igazán felszabadult, észelvesztős szexre. Hiszen anyu és Emma itt alszik szinte a hálószobánk ajtaja előtt, Iván meg a fal túloldalán a gyerekszobában.
Azt hiszem itt az ideje feleleveníteni a régi lopott kis randikat eldugott panziókban. Amikor az ember lánya különös alapossággal készülődik, gyantáz, borotvál, frizurát készít, sminkel, csipkés szexi fehérneműbe bújik, stb, stb... Már a készülődés maga egy kész előjáték.
Évekkel ezelőtt meglehetősen fel voltunk készülve a kis panziókból. Kedvencünk egy budai hely lett, az Unikum. Egy nagyon öreg néni volt mindig ott, akitől megkaptuk a kulcsot, és (amit azóta is harsányan kacagva emlegetünk) minden tiltakozásunk ellenére a tévé távirányítóját.
Meglehet nem is működött a tévé, sosem próbáltuk, szerintem más sem.
Ott az egyik szobában mondtam ki azt a mondatot, ami a mi szerelmünk ébredését jelezte. "A te feleséged szívesen lennék, kár hogy nem vagy parti".

Azt gondolom házasságot csak ilyen elemi erejű szerelemre szabad építeni. Hiszen ha jönnek a gondok, a hét szűk esztendő, akkor van mihez visszanyúlni, van érzelmi tartalék.
Ha rossz kedvem van, akkor elég csak megkérnem Jurát: "mesélj! milyen volt mikor még csak szeretők voltunk, mit gondoltál rólam akkor?" És ő elmondja ezredjére is hogy csak rám gondolt szüntelen, nem mert hívni, csak havonta egyszer, hogy mi volt rajtam az első randinkon, hogy minden egyes alkalommal halálosan izgult, és hogy még álmában sem gondolta soha, hogy ilyen jó nője lesz.
Ezek persze erős túlzások, és az idő szépítő folyója kerekdedre és hízelgőre görgette őket mint a folyami kavicsot a víz. De ez nem baj. Mert ezer szállal fonnak össze minket a mi kis legendáink, és van miért összekapaszkodni a vérzivataros időkben.
Végülis ő partivá tette magát, én pedig álltam a szavam, és feleségül mentem hozzá.
Nem bántuk meg...

2006/01/16

Párbeszéd tegnap:
-Édesem! Kimosnád a farmeromat hogy el tudjam vinni Londonba?
-Hát persze, tedd ki és akkor holnap ez lesz az első mosás.
-Köszi!

Telefonbeszélgetés ma:
-Édesem! Hova tetted a farmert amit ki kell mosni?
-A szekrénybe...
-A tiszta ruhák közé?
-Ööööö...

2006/01/15

Jaj de utálom a telet, a hideget, a sötétet!
Gyűlölöm a lelkembe bekúszó depressziót, a nyomott hangulatot, a bezártságot. Úgy érzem elpusztulok mire tavasz lesz. Nekem valoszínüleg receptre kéne felírni a szoláriumot...

2006/01/14

Napokig nem volt netem, és ha lett is volna Jura este 10-kor jart haza. Közben vizsgázik is.
Egy csomó post-ot írtam fejben, de most egyre sem emlekszem. Pedig annyi mondanivalóm volt...

2006/01/08

Reggel Emma meglátott a szemüvegemben, erre megrovóan kérdezte:
-Anya! Hol az én szemegőm?
Hát megkapta. Ő pedig kacagott örömében.
Emma és a Szemegő már eggyek. Kúúl.

Ma Árpiéknál voltunk délután vendégségben, és nagyon jól éreztük magunkat. A gyerekek őrületesen pörögtek, lebontották a fél házat.
Összetörtek
- egy hűtőmágnes delfint
- egy hűtőmágnes képkeretet
- egy üveg mécsestartót
- egy papírtrombitát (széttépték)
- egy öngyújtót - na azt én csináltam
Valamint felzabáltak mindent ami a szemük elé került, azt is ami nem.
Mesét néztek sokat, és néztünk soksok Marcis hómvideót (M. a család 4 éves kisfia).
De a legjobb az egészben hogy Árpi és Orsi imádta hogy ottvagyunk, és százszor elmondták hogy mennyire jól érzik magukat velünk.
Ami még ennél is sokkal jobb, hogy elhiszem nekik, mert biztos hogy ez így van.
Alig egy éve barátaink, de micsoda öröm hogy egymásra találtunk. Jó velük.

2006/01/07

-Mama! Hol a szebegő? (szemüveg)
-Micsoda?
-Mama! (sóhaj) Hol a sze-me-gőőő?
-Hát az orrodon!
-Nem aaaaz! A te szemegőd...
Igazán büszke vagyok Emmára. Nagyon ügyesen és türelmesen hordja a szemüvegét. Ma csak néhányszor kapta le, de annak oka is volt. Nyomta az orrát, vagy olyan koszos volt, hogy alig birtam lerobbantani róla a sok rákent cuccot.
Most még olyan furcsa az arca szemüveggel, akárhányszor ránézek mindig úgy elszorul a szivem, és elönt a szeretet. De tudom hogy eljön majd az idő, mikor szemüveggel lesz természetes, és mikor leveszi az lesz furcsa.
Emlékszem mikor én 15 éves voltam már nagyon rossz volt a szemem. Addig sírtam anyuéknak, amíg beleegyeztek, hogy kontaktlencsét kaphatok. A vizsgálóban aztán belerakták a szemembe a lencséket és kiküldtek a váróba hogy szokjam. A félhomályból kiléptem a ragyogóan fényes csupa tükör és lámpa előtérbe. Belenéztem egy tükörbe, és megdermedtem.
Évek óta nem láttam az arcomat szemüveg nélkül, hiszen ha levettem, akkor már nem láttam rendesen. Elfelejtettem hogy milyen az arcom.
Azt a negyed órát a tükör előtt töltöttem, és ismerkedtem a saját arcommal.
Ez egy olyan pillanat, amire mindig is emlékezni fogok...

2006/01/06

Ma átvágtunk fél Pest megyén Emmával, hogy eljussunk a szemüvegért a Moszkva térre.
Ott irgalmatlan hiszttit levágott, mármár kínosat. Nem akarta felvenni se szép szóra, se csúnyára, de még zsarolásra sem.
Aztán itthon mama persze fél perc alatt megoldotta a problémát.
Azt hiszem nem lesz ebből már nagy cirkusz, talán csak néha egy kis ellenkezés.
Tényleg jól áll neki...

2006/01/05

"A kisegér beszaladt az istállóba, és fúrt magának egy kis szobácskát az istálló falában. Bizony. Telehordta szalmával, abból készített magának ágyat. A tehenek belehelték az istállót, ezért meleg lett az egérke szobájában is.
Amikor a gazda jött fejni a teheneket, akkor öntött a kisegér tálkájába egy kis tejet, mert az egérke nagyon szereti a tejet..." És így tovább hosszasan. Ez a mama mese, áthömpölyög az estéken át. Fürdetéskor kezdődik, Emma csillogó szemmel hallgatja az állatokról szóló soha véget nem érő mesét.
Én soha nem tudnék ilyen varázslatos meséket kitalálni. Anyu olyan anya, amilyen. De nagymamának mármár tökéletes. Ez a klassz dolog.

2006/01/04

Ülünk a vonaton, a két gyerek és én.
Megbillegetem Ludmillát, a játékbabát Emma előtt.
-Szia kislány -cincogom rongybaba hangon.
-Szia baba! -csillan fel Emma szeme.
- Hova mész?
- Szemész doktor nénihez.
- Miért mész doktor nénihez?
- Mert fáj a szemem...
Két napja ment a cirkusz, hogy nem megy doktor nénihez. Végül beletörődött, belátta, hogy nincs mese, doktor nénihez menni kell.

Szóval bekövetkezett amitől tartottam. Emma szemüveges lesz...
Egyenlőre nagyon tetszik neki a dolog, jókedvűen próbálgatta a kereteket, kedvtelve nézegette magát a tükörben. Persze esély is van rá hogy fogja hordani a szemüveget, hiszen jól fog vele látni, és ez biztos a szemüveg felé billenti a mérleget.
Klassz kis keretet választottunk (piszok drága is volt, de megérte), és jól áll neki.
Most már csak az én szemüveg-majrés agyhúgykövemet kell kicillitezni a fejemből, és rendben lesz a dolog.

2006/01/03

Na a pincében felszáradt a víz. Ellenben valami történt a bojlerünkkel, mert nem folyik a melegvíz. Most már kezd kicsit teleszaladni a hócipőm....

Megvan Iván allergia vizsgálatának eredménye, és teljesen negatív. Akkor vajon mitől ekcémás az egész gyerek?

Emma este mikor meghallotta hogy megyünk vásárolni teljesen bezsongott, és könyörgött hogy ő is jöhessen. Végül beláttuk hogy teljesen jól elleszünk ha jön akkor is, szóval oké a dolog. Na ettől teljesen bezsongott. Viháncolva készült, majd mikor már a kabátot vettük hozzámtörleszkedett és közölte hogy "nagyon szeretlek anya". Kis piszok...
Viszont a történethez az is hozzátartozik hogy végig tökéletes kis angyalkaként viselkedett. Maximálisan szófogadó volt, el lehetett engedni nézelődni (szerencsére zárás előtt alig lézengett rajtunk kívül pár ember), ami érdekelte azt megnézte, és első szóra visszatette, nem volt, hiszti, nyafogás, könyörgés.
Mondtam is neki hogy ha így fog mindig viselkedni, bármikor bárhova eljöhet velünk.
Ő is meg van már kattanva ettől a bezártságtól...

Honap pediglen szemészhez megyünk, és én már előre nagyon izgulok, nehogy Emma szemüveges legyen. Vonatozunk is, én ezzel tartom magamban a lelket, hogy majd milyen klassz lesz vonatozni a csimotákkal...

2006/01/02

Vége a szép napoknak, Jura holnaptól újra a dolgozik.
Nekem ezek az együtt töltött napok voltak az igazi ünnepek. Furcsa lesz megint hármasban. Bepótolok persze egy csomó házimunkát, és most már bővült is a teendők sora a pince-szivattyúzással.
De azért annyira el tudnám így képzelni az életem. És a gyerekek is. Teljesen hozzánőttek az apjukhoz ezalatt a pár nap alatt.
Nem lehetne hogy mégiscsak milliomosok legyünk?
Vége a szép napoknak, Jura holnaptól újra a dolgozik.
Nekem ezek az együtt töltött napok voltak az igazi ünnepek. Furcsa lesz megint hármasban. Bepótolok persze egy csomó házimunkát, és most már bővült is a teendők sora a pince-szivattyúzással.
De azért annyira el tudnám így képzelni az életem. És a gyerekek is. Teljesen hozzánőttek az apjukhoz ezalatt a pár nap alatt.
Nem lehetne hogy mégiscsak milliomosok legyünk?
Nálunk már árvízhelyzet van.
A pincébe valahol óránkét egy vödör víz szivárog be valahol. Éjjel egykor álltunk a vártán Jurával, és fáradhatatlanul mentettük ami menthető. Most az előbb is tíz vödör vizet hordtunk fel. Beláttuk hogy ez már nem megy papucsban, otthonkában, gumicsizma, gumikesztyű, guminő, víztoló lapát, vödör, mop miegymás.
Most vehetjük a nyakunkba a várost egy olyan szivattyúért, ami megkímél minket a hajolgatástól. (Arról nem is beszélve, hogy ha itthon maradok a két gyerekkel, nem lesz időm órákat a pinyóban tölteni vízlapátolással.)

2006/01/01

Na BUJJÉK!
Úgy látom a kereskedelmi tévék is belátták hogy semmi értelme erőltetett szilveszteri műsorokkal bombázni a nagyérdeműt. Kicsit féltem hogy minden adón (mármint azon a hármon, amit nálunk fogni lehet) majd az egyre jobban lerészegedő öregedő vagy aktuális sztárok humortalan jópofaságai fognak ömleni, de igen kellemes meglepetés ért. Este egy igen kellemes krimiparódiát adtak az RTL-en, igazi sztárparádé volt. Már amennyit láttam belőle, mert sajnos udvariassági látogatást kellett tennünk a faluban lakó ismerősöknél. (Valójában Jura régi barátai, de ők az egyetlenek akikkel valahogy nem bírom megtalálni a hangot, a náluk tegnap este vendégeskedő másik házaspárról nem is szólva.)
Csak tíz percre ugrottunk át, de tíz perc elteltével majd' egy órát könyörögtem hogy induljunk már haza, de mindig elkezdett valaki valami igazoltatós rendőrsztorit, egymást túllicitálva egyre vadabbakat találtak ki.
Mire hazaértünk nagy bánatomra véget ért az a film, de kezdődött a nagy klasszikus Rendőrakadémia.
Nemzedékek nőttek fel rajta, megunhatatlan. Igaz a végébe már eléggé belealudtunk, éjfélre koccintottunk egy pohár kölyökpezsgővel, és irány az ágyikó végre.
Hát ez a Szilveszter sem vonul be életem legfergetegesebb bulijai közé. Sebaj...