2013/05/30

Születésélmény

Nemrég valaki belinkelte Felicitasz régi posztját a gyerekek születésélményéről a facebookon.
Azóta morfondírozom rajta, és most adódott alkalom Miloskát kikérdezni. A nagyok erdei iskolában vannak, Jura még dolgozik, így a mi ágyunkba feküdtünk le ketten aludni. Hosszasan öleltük, csókoltuk egymást, és ebben a relaxált pillanatban kérdeztem meg tőle, hogy mit csinált, amíg a hasamban volt.
Azt mondta, hogy játszott, amíg bent volt. Játszott a szememmel. Úgy, hogy fölment a szemembe, lement a lábamba, belement az ujjaimba.
Amikor megszületett, akkor "kirobbant a hasamból" (tényleg kinyomták). Amikor ezt mondta, hirtelen elhallgatott, és ijedten körülnézett. "Mi volt ez a hang? Nagyon hangos volt, mintha dörgött volna az ég..." Ilyen, mondta, és a szájával kisértetiesen utánozta a ctg dübörgő hangját. Talán mondanom sem kell, teljes csend volt végig körülöttünk, amíg beszélgettünk. Talán az emlékei vetítődtek ki egy pillanatra.
Ezután felvidult, és azt mondta, hogy ő egy nagy busz volt, aki beleplaccsant a vízbe. Aztán végigment a pocsolyán, és belerepült a lámpába. Nagyon erős fénye volt...
Aztán hozzáragadt a lámpához,  nehéz lett, és nem tudott mozdulni. De apa levágta a lámpáról (apa vágta el a köldökzsinórt).
Érezte, hogy valaki mögötte áll, és tudta, hogy az a valaki Iván. És Iván erősen hátbavágta, így - mutatta, és alaposan rásózott a hátamra. Igazán el tudom képzelni, hogy ez is egy emlék, valószínűleg csecsemőkori.
Ezután nem faggattam már tovább, hozzámbújt, és elaludt..