2008/06/30

A hétvége minden szempontból tízpontosra sikerült.
Szombaton kis kertészkedés, nagymértékben persze főleg henye. Ivánnal hosszasan tévéztünk reggel összebújva.
Este pedig még belefért egy gyors kirándulás a Fóti Somlyóra. Őrület, hogy ilyen közel (10p) van egy ilyen fantasztikus kirándulóhely.
Mivel későn értünk oda, csak egy rövid sétára tellett (na meg a szertartásos ropi elfogyasztása takarón ücsörögve). Mivel a gyerekek akarták mééég, méééég, megígértük nekik, hogy másnap is elmegyünk.

Így is lett. Délelőtt még elszaladtunk porszívót venni, és cipőt Emmának, majd palacsinta sütés, és pihi következett.
Egy gyors pancsolás a kerti medencében, és irány a Somlyó.
Vagy két kilométert csatangoltunk az erdőben kis ösvényeken, megfigyeltünk mindenféle bogarat, lepkét, miegymást. Nagyon büszke vagyok a két kis lurkóra, mert jöttek velünk példásan, és csak Iván kuncsorogta be magát a háti hordozóba visszafelé.
Annyira belejöttek a kirándulásba, hogy ma reggel sem akartak oviba menni, hanem helyette kirándulni...
Így hát legyőzve lényemből fakadó végzetes lustaságomat következő hétvégén is a Fóti Somlyón fogunk csatangolni. Felfedezünk újabb ösvényeket, és sokkal alaposabban összekarmoltatjuk magunkat mindenféle ágakkat, tüskékkel.
Képek is készültek, de azt majd holnap, mert a gép Jura kocsijában maradt.
Legkésőbb jövő hónapban muszáj leszek beszerezni egy-két új nadrágot, mert jóformán már most nincs mit hordanom.
Itt az eredménye a girnyóságnak, a hasam őrületesen fel van puffadva, kb mint ha három hónapos terhes lennék. Minden nadrágom szorít (kell nekem a szűk cuccokat szeretni), persze csak derékban, hiszen hízni nem híztam, most még idétlenebbül néz ki a lapos fekem a girnyó lábaimmal.
Na jó, mellben is erősödöm...
De - és ennek nagyon örülök - ezen kívül még mindig semmi, se egy kóbor émelygés, se egyéb kellemetlenség. Egészen más így terhesnek lenni, ez egy másik világ. Ez így tényleg áldott állapot!

2008/06/26

Az vajon miért van, hogy egyes nők ragyognak a terhességtől, de én konkrétan nagyon szarul nézek ki? Pedig most még ráadásul úgy is érzem, hogy hajj, de boldog vagyok...
Minden ismerősöm, aki már egy hete nem látott, ezzel nyit: Valami baj van, beteg vagy? Elég nyúzottnak tűnsz... Vagy a tapintatosabb verzió: fáradtnak tűnsz... (mintha nem a réééégi volnáááál, salllalalalaaaaa...)
Szóval azt tervezem, hogy majd jól megsértődöm, és csak befelé fogok ragyogni (továbbra is). Mondjuk holnaptól. Esetleg holnaputántól. Legkésőbb hétfőtől...
Ilyen melegben egyébként is elfüggönyzött szobában videózni kellene:
Tegyétek hát ti is ezt!
Nekem senki sem szólt, hogy éjjel jön a végítélet hurrikán formájában.
Rettenetes hangokra ébredtünk, és természetesen minden ablak nyitva volt, a kertben minden széthagyva, a két teregető kitéve az udvarra.
Megharcoltunk az elemekkel, és bár Jura bementette időben az egyik teregetőt, a másikat nem hozta be, sem a kosárban kint felejtett száraz ruhákat, szóval most van 4 adag újramosásom, mert persze beborult a sárba minden.
Hogy az elázott kerti hinta szivacsról szó se essék...
Sit...

Haláli ez a gyerekmacska. Miután túlélte a szokásos reggeli nyúzást (pl egy sárga szatyorba téve Pongyabob (sic.) volt), kapott kaját, és most az ölembe gömbölyödve az igazak álmát durmolja.
Mivel kezdek érzékeny lenni a szagokra, felvetettem Jurának, hogy tán itt az ideje, hogy kerti macska váljék belőle, de ő szobamacskát szeretne.
Végülis igaza lehet, max. négy hónapig fogok okádni a szagoktól, akkor is mindegy lesz, hogy abban a bármiféle szagban van-e macskaszag... De a dolog talán megoldódik kismértékben, hogy ha legalább kakálni kiszoktatjuk a kertbe. Ez egy macskaajtó, és némi trenír kérdése.
Ötleteket várok a szerkesztőségbe!

2008/06/24

Azért az hipergáz, hogy a CBA-ban elsírom magam, mert két pénztáros csaj egymásra mosolyog egy öreg bácsi láttán, aki a pénztárcájában apró után kutat...

2008/06/23



Még nagyon halvány, de ott van. Ha minden jól megy, akkor március 2. a célidő. Elképesztő, de hiába vagyok minden kellemetlen részével tisztában (na ne finomkodjunk, egy nagy része ennek az egésznek tömény szívás), most mégis felhőtlenül boldog vagyok, az előző kettővel ellentétben nincs bennem félelem.

Az első hányásig minden babarózsaszín lesz...

Kultúrkörök

A hétvége az önfeledt csavargás jegyében telt, mivel véget ért a suli, így mama rávehető volt a bébiszittelésre.
Szombaton megnéztük a Caspian herceget, de megaszar volt, három óra tömény unalom és kardozás.

Vasárnapra jegyünk volt a József matinéelőadására. Nagyon kíváncsi voltam, hiszen gyerekkoromban nagy kedvencem volt, láttam vagy háromszor. Nagyon elevenen élt még bennem Paudits és Komár, és mivel megvolt kazettán is, tudtam kívülről az egészet.
Először nagyon nehéz is volt elvonatkoztatni tőle, de aztán belefeledkeztem. Segített az is, hogy a lehető legjobb szereposztásban láttuk. József például az a megasztáros szőke srác volt. Simán kenterbe veri Paudits-ot (pedig az nagy kihívás). A fáraó Gáspár Laci volt, és bár őt kifejezetten kedvelem, és jól is csinálta, azért Komár a király, legalábbis ebben a szerepben.
A látvány lenyűgöző volt (a hangosítás kicsit el lett bénázva), a szinpadtechnika ördögi, az egész egy nagyon profi, szuper előadás volt. A végén simán nyomtak egy húsz perces finálét.
Szóval mindent összevetve elsöprő élmény volt, csak ajánlani tudom. A közönség is szinte tombolt.
Januárban most már tuti megnézem Londonban is, bár valószínűleg ez az előadás felveszi a versenyt egy londonival.

Utána úgy döntöttünk, hogy ha már kultúra, akkor elő a nagykanalat, irány a mozi. Jura javaslatára megnéztük az In Bruges című filmet, ami magyarul a nagyon szar Erőszakik címet kapta. Nagy örömünkre feliratos volt, így plussz élvezetet nyújtott Colin Farell elképesztő ír akcentusa.
Aki szereti az ilyen filmeket, az angol humort, aki nem csak holivúdi instant érzelmeket vár egy filmtől, az ne hagyja ki semmiféleképpen. Sírós-nevetős, felemelő mozi.

2008/06/20

Újabb fogacska pottyant ki, ez már az ötödik. Igaz, hogy a felső kettő nem önszántából esett ki.
Alul két felnőtt fogacska már szinte teljesen kinőtt, és most a bal alsó kettese tört bele a kolbászos pirítósba.
Ma éjjel tehát jön a fogtündér...

2008/06/19

Bugyolababa
Ez nem is macska, hanem egy eleven játékbaba. Még azt is élvezi, ha Emma betekeri (olyan mozdulatokkal, ahogy elsőgyerekes anya az újszülött babáját) egy textilpelusba, és úgy ringatja. Akkor ez a kis mocsok dorombolós mély álomba ájul.



2008/06/18

Tényleg nem tudom, mit mesélhetnék. Egy csomó minden történik, de ezek annyira tök lényegtelenek. Nem akarok amolyan "reggel felkelünk, megreggeliztünk, a gyerekek csokigolyót ettek, én piritóst kávéval, stb stb..." blogger lenni, mert biztos vagyok benne, hogy ez senkit sem érdekel. A saját blogomban sem olvasnám vissza...
Olvasom a könyveimet (kétnaponta egyet kivégzek), és ezt most nagyon élvezem. Talán igaza van Orsinak, el kéne mennem dolgozni, mert ha nem csak Jura lenne hullára hajszolt, hanem én is, akkor biztos sokkal jobb lenne nekem. Így viszont legalább egyikünk észnél van a családunk életében, azért ez sem hátrány.

Szobatisztaság terén kezd úgy alakulni, hogy Iván megbízhatóbban szobatiszta, mint Emma. Sajnos a kis hölgy felvette azt a rém idegesítő szokást, hogy szinte naponta bepisil. Nem tudok ehhez jópofát vágni bakker, pedig tényleg igyekszem. Mi lehet a helyes magatartás ilyenkor? Egyszerűen nem tudok rájönni...

2008/06/16

Jelentem nem tűntünk el teljesen, csak mostanában nem nagyon jutok géphez.
Címszavakban:
Emma öt éves lett, és ez önmagában megérne egy külön posztot, de ami frissiben elmarad, az később nem pótolható.
Olvasás lázban égek, és inkább veszem elő a könyvemet, mint hogy bekapcsoljam a netet.
A macskánkat elütötte az autó (legalábbis remélem, hogy egy kocsi volt, és nem a köcsög szomszéd egy lapáttal), csütörtök óta az állatorvosnál töltöttük a délutánokat. Szombaton megműtötték, vasárnap kiengedtük levegőzni, erre eltűnt. Remélem hazatalál nemsokára...
Közben kaptunk egy másik kismacskát is, igazi szobamacska, foltos, meg jófej, kézhez szoktatott. A gyerekek nyúzzák reggeltől estig. Kézben hurcibálják, szegény macska már tuti retikülnek képzeli magát. De elalszik az ölükben, nyalja az orrukat a reszelős kis nyelvével, szóval nagy öröm ez. A gyerekeknek különösképpen, mert nincs az a hiperszuper drága játék, ami ekkora örömet szerezne nekik.
Igazából nem tudom, hogy mi mesélnivaló van még, mert semmi túl érdekes nincs ezen kívül, mégis állandóan loholok, nem érem utol magam (na a házról ne is beszéljünk...)