2006/12/14

Hát végre itt vagyunk Londonban. Mintha haza érkeztem volna. A Piccadilly Circus nyüzsgése olyan otthonosan hat rám, mintha mindig is itt éltem volna. Tegnap este beültünk a "kedvenc" stake house-unkba, és felfaltam az engem minden Londonban töltött első estémen megillető medium stake-emet...

Ma Jura kora reggel elrohant, egyedül mentem reggelizni. Kicsit kiríttam az öltönyös-nyakkendős üzletemberek tömegéből, a farmer miniszokynámban, fehér, majdnem sportcipőmmel. Aztán mikor úgy fél kilenc körül útra keltem, az utcák üresek voltak, az üzletek még zárva. Szinte egyedül baktattam a Regent Street széles járdáján.
Megfogadtam, hogy nem shoppingolok, de könyörgöm, itt lakom a legnagyobb bevásárlóutcák központjában, innen nem elindulni shoppingolni akkora emberi lelkierőt kívánna, amekkorával én nem rendelkezem.
Egész nap mászkáltam, végig a Regent-en, és kicsit még az Oxfordon is.
Egy idő után már akkora tömeg volt, hogy nem volt nagy élvezet az üzletekben tolongani.
Példás önuralmat tanusítottam, kizárólag gyerekruhát vettem, igen kis összegben. Ráadásul találtam öt fontot is.

Jura hazaszaladt egy órácskára, majd robogott is tovább üzleti vacsira, én meg azt hiszem még csavargok egy kicsit itt a környéken. Vacsizni nincs kedvem egydül beülni, azt hiszem marad egy Eat!
Tegnap éjfélkor még dugó volt, és hatalmas embertömegek hömpölyögtek az utcákon.

Töltödöm kozmikus energiával, olyannal, ami csak Londonból árad.

2006/12/13

Hatkor indul a repülő Londonba. A megszokott áhitat helyett most a totál szétzuhanás állapotában vagyok. Egy csomag ruha otthon maradt (benne mindkettőnk fél adag ruhájával), úgyhogy még nadrágot kell vennem, hacsak nem akarok szoknyában és tűsarkú csizmában lenyomni öt napot. Várjunk csak?! Hm. Nem, nem akarok.

Mivel pénteken az indiánok tüzet gyújtottak a fejemben, és a hétvégét kizárólag az algolfex forte szüntelen szedésével éltem túl, hétfőn elmentem dokihoz. Megállapítottam, hogy tíz éve nem voltam ennyit beteg, mint most három hónapja, elkapok minden ovis betegséget. A doki diszkréten vigyorgott, és felírta a következő adag gyógyszert, amit még nem szedtem be. Ugyanis torokgyulladásom van.
De áldom az eszemet, hogy elmentem orvoshoz, mert mára határozottan jobban vagyok.

Tehát: LONDONRA FEL!

2006/12/04

Emmaduma

Ma délelőtt az autóban. Emma kicsit motyog magában, majd közli:
- Anya! Az dug.
- Ööööö... Tessék?
- Hát dug. Amikor a felhő leszáll a földre. Az dug!
- Az köd!
- Jaaaa?!


Délelőtt Mikulásünnepségen voltunk a Lázár Lovasfogadóban, Domonyvölgyben. Ebéd után együtt izgultuk végig Emmával a betlehemes előadást.
Emma láthatólag nagyon igyekezett követni az eseményeket, majd mikor Mária diszkréten a paraván mögé vonult világrahozni a Megváltót, a pillanatnyi beálló áhitatos csendben felragyogó szemmel, vidáman felkiáltott:
- Na! Akkor most megvárjuk, amíg megszületik a Kisjézus!
Mária valószínűleg röhögve szült a színfalak mögött.

Kicsivel később Emma érzelmesen felsóhajtott:
- Anya! Én imádom a Kisjézust!
Na kérem, jól kirúgtam a hámból, tegnap éjjel 3-ig teszveszeztem. Persze vettem egy csomó gyerekruhát :-)

Jövő héten meglehetősen sűrű hetem lesz, a naptárban már szinte nincs hely a teendőket írni. Jó lesz, pörgés lesz, ezt már szeretem!
Holnap pedig fodrászhoz megyek, ho-ho-ho-hóóó!