2005/01/30

Kis időre érzékeny búcsút kell vegyek minden kedves olvasómtól.
Holnap költözünk Sződligetre, és nem tudom az invitel mikor lesz szives bekötni a netet.
De amint újra online leszek, reszkess világháló!
Csók a családnak.

2005/01/27

szankozas
Egyik szemem sír, a másik meg nevet.
A fenének sem hiányzott már a hó, azt hittük megússzuk.
Ugyanakkor pedig Emma nagyon élvezi. Szánkóztunk ma, Iván jót aludt bebugyolálva a babakocsiban, miközben mi elszánkóztunk a bolthoz. Emmát hol anyu húzta, hol én. Még borultunk is.
Aztán megpróbáltam hóembert építeni, de nem sikerült. Valahogy nem tapadt a hó. És se szenünk, sem pedig répánk nem volt. Szóval nem vagyok egy felkészült anya...
De azért nagyon élveztük.

2005/01/26

emma a hoban
Ma elég mozgalmas napunk volt.
Tegnap éjfél körül értem haza, kicsit dorbézoltam a lányokkal a városban, minden rádió azt harsogta hogy a hóhelyzet miatt már a katasztrófavédelem is készültségben van. Sorra másra láttam a hókotrókat, só- és homokszórókat fel s alá grasszálni az utakon, közben meg sehol még csak egy felhő sem, az út száraz, kellemes nulla fok közeli hőmérséklet.
aztán reggelre esett úgy négy centi hó. Emma nagyon élvezte, először bizonytalanul toporgott benne, kóstolgatta, majd egyre bátrabban trappolt benne, nyalogatta.
Nagyon édes volt.
Délután mi mentünk Jurával és Ivánnal a városba, IKEÁ-ztunk. Emma meg itthon maradt anyuval. Kimentek szánkózni is. Bárcsak ott lehettem volna, annyira édes lehetett, szivesen láttam volna a kis hidegtől kipirult arcát.
Huhh na valami szépet akartam írni, ami kifejezni hogy milyen fantasztikus látni ahogy felfedezi a havat, de nem bírom összeszedni a gondolataimat.
Megyek is, elteszem magam holnapra.

2005/01/25

emma
Egészen különleges becézést talált ki Emma.
Valamiért Jurának eddig is azt mondta hogy "papa", pedig így sosem mondtuk neki.
De most "papajci". Mama "mamajci", Iván "babajci", a kutya pedig "vavajci".
Meg kell zabálni mikor elkezd szövegelni.

2005/01/24

ivan
Már két napja túlvagyunk rajta, Iván már rég nem is emlékszik az egészre, én mégis nehezen engedek fel.
Azt hiszem túl sokáig nyomtam el magamban a félelmet, az aggódást. Belémkövült. Minden reggel fáradtan ébredek. Éjjel sokszor barangolok még lepusztul kórházakban, keresem az orvost, a műtőt, a gyerekeimet. Reggel szorít a mellkasom, fáj a tüdőm, a gyomrom, mintha egy csomag cigit szívtam volna el.
Még mindig nem tudok sírni. Még mindig szorít, helyt kell állnom, rengeteg tennivaló van, hiszen költözünk is egy hét múlva.
A februártól várom a csodát. Ki kell tűzni egy időpontot, mert különben szétpattanok mint a túlfeszített ideg az íjon.
Mégis megéri, látom a csodát, a gyerekeim fejlődését. Emma, aki időközben kis papagáj lett, mindent ismétel, olyanokat mond hogy dőlünk a nevetéstől. Iván, aki hangosan kurjongat, beszélget már velünk, hosszasan figyeli a látóterébe kerülő tárgyakat, embereket. Izgatottan püföli amit csak elér, és ha sikerül megfognia, hát azon nyomban a szájához húzza és elégedetten csócsálni kezdi.
Belémégett a kép, ahogy műtét után láttam, fehér volt mint a fal, az ajkai is fehérek, cserepesek, szemei csukva, a kis teste hűvös. Reszketett a nagy zöld kórházi lepedő alatt.
Soha, soha többet nem akrom így látni a gyerekeimet, sem azokat akiket szeretek!

2005/01/23

testverek
Testvérek.
Mi az a kötelék ami összefűzi őket? Honnan ered az erejük, amitől együtt erősebbek mint bárki más?
Amikor Ivánt tegnap bevitték a műtőbe Emma itthon éppen aludt. Rá pár percre zokogva ébredt, azt hajtogatta: "baba el, baba el". Alig lehetett megnyugtatni.
Egész éjjel fel-felsírt, az öccsét szólongatta, kereste.
Néztem őket ma, ahogy két nap után újra találkoztak. Emma szinte toporzékolt a boldogságtól, kitárt karokkal, kacagva rohant az öccséhez, ölelgette, puszilgatta, Iván pedig vidáman visszakurjantott neki.
És végre egy éves lelkiismeret-furdalásom kezdett oldódni. Hát mégsem tettem olyan rosszat vele azzal hogy életre hívtuk az öccsét. Talán a köztük felizzó szeretet ellensúlyozza a pillanatnyi hátrányokat.
Kezdem megérteni, hogy a szeretet hányféle formát tud ölteni.
Abból a szerelemből, ami a világmindenséggel mérhető csak, talán törvényszerű is hogy ilyen gyerekek születnek.

2005/01/21

egyutt
Holnap reggel műtik Ivánt. Legalábbis nagyon remélem, mert nem sokáig bírom már cérnával. Egyre nagyon erőfeszítésbe kerül megállni hogy ne zuhanjak teljesen össze, félek nem sokáig bírom már. Ma már olyan szinten ki voltam bukva, hogy egész nap röhögcséltem mint egy idióta.
A gyerekek is érzik rajtam, extra nyűgösek. De még így, ilyen kis hisztisen is ők a világ legimádnivalóbb kölykei...

2005/01/20

uj haz
Mindig csak elégedetlenkedem, soha sem jó semmi, aztán néha meg elszégyellem magam.
Történt ugyanis hogy a költözésről beszélgettünk a kedvenc internetes csevegő fórumomon, amikor is az egyik lány azt írta, hogy ha ő nyerne a lottón, akkor bizony építene egy házat maguknak, semmi csicsásat, semmi nagyot, egyszerűen csak olyat, ahol ott vannak a falak ahol ő szeretné hogy legyenek.
Egészen megrendültem, és magamba szálltam.
Te jó ég, mit picsogok én a kis hülyeségeimen, mikor lottó ötös nélkül is tudunk építeni magunknak egy olyan házat, ami se nem nagy, se nem csicsa, csak éppen ott vannak a falak ahol mi szeretnénk hogy legyenek...
Ráadásul hónap végén költözünk egy igen szép kis házba, ahol nagyon jól fogjuk érezni magunkat.

Viszont szegény kicsi fiam sérvének kálváriáját egyszerűen nincs is kedvem elmesélni. A helyzet mind rosszabb és rosszabb, úgy volt hogy ma megműtik, be is feküdtünk tegnap a kórházban, de hasmenést kapott, és elhalasztották a műtétet szombatra. Napok óta rémálmaim vannak, málladozó kórházakban bolyongok, hol az orvost nem találjuk, hol a műtőt, iszonyat.
Mire túlleszünk ezen minimum megőszülök...

2005/01/12

szeress
Elszántuk hát magunkat a döntő lépésre. Van (volt) egy lovam, Szeress. Jurától kaptam, még szerelmünk hajnalán. Megszerettem ezt a lovat, és ő rohant, megvette nekem. Sokért, sokkal többért, mint amennyi a tényleges ára lett volna.
Aztán azóta hogy megvan szinte folyamatosan terhes vagyok, vagy babázom, nem volt időm soha arra a lóra. Csak fizetjük a bértartást, de soha nem ültem rajta.
Ha rágondolok, mindig rossz érzésem támad. Egyrészt mert becsaptak vele, az árával, másrészt mert arra emlékeztet, hogy csúnyán kihasználtam Jurát. Akkor.
Most pedig a szívem szakad meg bele, annyira szeretem, és annyira bánom amilyen kegyetlen voltam vele.
Lelkiismeret-furdalásom élő emlékműve pedig végre új mezőkre üget, szürke sörénye másnak libben már, két okos szemét méltóbb gazdára függesztheti.
Én pedig talán végre megszabadulhatok egy évek óta nyomasztó súlyos tehertől.
Hogy jobb lesz-e? Nem tudom. Régóta várom ezt a napot, és most mégis szomorú vagyok.
Volt egy lovam...

2005/01/10

egyutt
Nem tudom miért van az hogy a két gyerekkel több türelmem van. Valahogy kerekebb ez az egész.
Olyan magától értetődő ahogy a két gyerek kétféle fejlettségi fokon áll. A szaladgáló, beszélni tanuló Emma ugyanolyan lenyűgöző számomra, mint az éppenhogy figyelni tudó, gagyogó Iván.
Eképesztő tanuja lenni egy ilyen csodás folyamatnak. Ahogy a sok heőő, ha-búúú, ha-púúú-ból egyszercsak valamikor értelmes szavak lesznek. Ahogy most Emma próbálgatja. A kedvencem ahogy a bárányt utánozza: beee. Az öccse meg szerelemtől csöpögő tekintettel rámnéz, és azt suttogja gyengéden: ha-púú...

2005/01/09

anyasag
Azt gondolom nagyon sokat kaptam az élettől azzal, hogy gyerekeim vannak (még mindig mennyire furcsa szó: gyerekeim, hisz én magam is csak egy nagy gyerek vagyok).
Régen szerettem a katasztrófafilmeket. Most nem vagyok képes végignézni egyet sem. Jobban szeretem az életet mint valaha, mert most már tudom hogy mennyi kínnal és keservvel szülteik egy ember erre a földre.
Régen felelőtlen voltam, könnyű volt játszani akár az életemmel is úgy hogy tudtam, csak magamat veszíthetem, nem volt rám szüksége senkinek. (Persze az anyámra nem gondoltam akkor még.)
Mennyi érzelmet kapok az élettől a gyermekeim által. Olyan ez, mintha csak fekete-fehérben láttam volna, és most hirtelen színbe borult volna a világ. Nem tudtam soha, hogy ilyen mértékű szeretetre vagyok képes. Ezáltal Jurát is mégjobban szeretem, hiszen ezt mind tőle kaptam. Jól érzem magam a bőrömben, és ha megkérdeznék tőlem most, hogy na, mi van velem? Akkor a legőszintébb válasz az lenne: boldog vagyok.
Nem furcsa úgy boldogank lenni hogy közben hulla fáradt és kialvatlan vagyok, hogy magamra alig jut idő, hogy... sorolhatnám, de minek?! Van három ember a földön, akik mindent megadnak nekem, amire csak szükségem van, és akiknek én mindent meg fogok tenni, ami csak erőmből telik, hogy boldogok legyenek.
És persze ott az anyám, akivel egészen más lett a viszonyom amióta én is anya vagyok. Sok mindent el lehet róla mondani, de a legjobb mégiscsak, hogy le lehet vele ülni beszélgetni. Meg lehet kérdezni olyan dolgokat, amiket mástól nem lehet. Kérdések az anyaságról, ő pedig válaszol a legjobb tudása szerint. Kevesebb leszek, ha már ő nem lesz.

2005/01/07

haz
Ma megtaláltuk álmaink albérletét.
A helyszín Sződliget, egy frissen felparcellázott rész. Frissen épült ikerház, a garázsnál ér össze a kettő. Még egyik sincs kiadva, választhattunk.
Mondhatom azt hogy szerelem első látásra. A ház izléses, jó beosztású, látszik hogy odafigyeltek a részletekre. A nappaliban kandalló, normális méretű konyha, aprócska kert, a föld előkészítve, tavasszal jön a kertész, füvesít, ültet.
Van garázs is, elektromos kapu- és garázsajtó-nyitó.
Istenem, lesz normális fürdőszobánk, konyhánk, nappalink, kertünk. Szinte már most elkezdenék csomagolni. Úgy néz ki január végén költözünk is. Jaj de jó!

2005/01/06

ivan
A Nagy Suttogó Project.
Iván kicsi fiam egy gyönyörű, okos gyerek, de szó mi szó elég ölbebaba. Egy nap rájöttünk, hogy rettenetesen kiszúrunk magunkkal is, meg vele is, ha rászoktatjuk az ölben alvásra.
Így aztán bevetettük Tracy Hogg zseniális könyvében ajánlott fortélyokat.
Az egy dolog hogy nekünk kényelmesebb így, de Iván is csodálatosan megnyugodott, amióta egy kiismerhető rendszer van azéletében. Hovatovább magától alszik el.
Sokkal kevesebbet sír, és jobb étvágy is van.
Köszönjük neked ó Tracy Hogg!

MIndazonáltal az a helyzet hogy szegénykémnek még oka is van sírni, hiszen kiderült hogy van egy nagy lágyéksérve, ami gyakran kijön, és az bizony nagyon fáj.
Az idióta gyerekorvosunk meg beadta neki az oltást, így a műtét csúszik 3 héttel. Szegény kis angyalkám még 3 hétig kell szenvednie. Olyan keservesen tud sírni, és olyan gyönyörűen tud mosolyogni. Olyan mélyen éli az életet, ahogy az apja.
Úgy is mosolyog rám mint az apja, a szeme tele bizalommal és szerelemmel. Ilyenkor úgy elszorul a szívem. Féltem az élettől, ami olyan kegyetlen tud lenni...

2005/01/05

egyutt
Szerelmes vagyok a lányomba. Imádom hogy ennyire jófej, hogy kezd szellemi partner lenni, hogy lehet vele "beszélgetni", röhögcsélni hülyeségeken. Mint két kamasz...

2005/01/04

kaááács
Na tessék, mindjárt éjfél, mindenki alszik, csak én kopácsolok itten (pedig kizárólag én fogok éjjel többször is kelni szoptatni). Kb. fél órája jutottam géphez, és egyszerűen nincs már se időm, se agykapacitásom írni egy normális post-ot.
Jajjjaj szegény én, szegény én...
Képet is majd holnap keresek ide. De vajon milyet is?!

2005/01/03

kaááács
Azt mondják stressz alatt megerősödik a tanulási képesség. Ismert ugye Konrad Lorenz csókájának az esete. Esküszöm fogalmam sincs hol olvastam, láttam, hallottam ezt újra mostanában, de szöget ütött a fejembe, nem is tudom miért.
Ma reggel jöttem rá. Emma akárhányszor meglátja a karácsonyfát ujjongva szalad oda, és közli hogy "kaááács".
Rájöttem hogy szegénykém akkora örömstesszben volt aznap este, hogy elsőre megtanulta ezt a nem is olyan egyszerű szót.
Bárcsak mindent így tanulna meg az életben...

2005/01/02

the matrix has you
Amikor valamelyik keresőprogrammal rákeresünk egy szóra, akkor olyan gyorsan meglesz az eredmény. Mindig is csodálkoztam, hogy ez hogy lehetséges. Végigböngészni az egész világhálót egyetlen szó után kutatva.
Aztán tegnap Jura felvilágosított. Azt mondta hogy éjjelente keresőrobotok járják körbe a hálót, és kulcsszavak után kutatva elraktározzák azol fellelhetőségét.
Ettől a hírtől megborzongtam. Bakker, tiszta Mátrix. Szinte láttam a lelki szemeim előtt az őrjáratozó robotokat.
Régóta dédelgetem, fejlesztgetem az én speciális összeesküvés-elméletemet. Ami - bár alapvetően optimista vagyok - speciális elegye a "Szép új világ"-nak, az "1984"-nek és a "Mátrix"-nak.
Éjjel felriadtam, és eszembe jutottak a robotok, amint fáradhatatlanul járják a világhálót, utánunk kutatva...
The Matrix has you...

2005/01/01

szilveszteri dajdaj
Szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy minden idők legjobb malacsültjét állítottam ma elő. Kénytelen vagyok magamat méltatni, mert más azt itt nem teszi meg helyettem.
Reggel a mindent elborító szerpentin-fecnikre ébredtünk. Olyan volt a nagyszoba mint egy szines szalmával teleszórt istálló. Rögtön meg is szegtem a tegnap frissiben elsajátított legújab babonámat, miszerint az Újév első napján nem szabad takarítani. Muszáj volt. Pedig hogy tetszett ez a babona! No sebaj, majd jövőre...

Meg kéne fogadni pár dolgot, úgy illik, nem?
Azt hiszem én vagyok az egyetlen ember aki december 31-én kezd fogyókúrázni. Napközben. No nem "igazi" fogyókúra, azt fogalmam sincs hogy hogy kell csinálni, egyszerűen csak megfogadtam, hogy nem zabálok feleslegesen édeséget. Fogyókúrázni majd akkor fogok ha abbahagytam a szoptatást. Akkor viszont radikálisan.
Most mit csináljak?! Bosszant ez a 8 kiló!
Szóval más nincs amit megfogadhatnék. Káros szenvedélyeim lekoptak rólam mind. Talán meg kéne fogadnom hogy visszaszerzem őket? Na neeem, A cigi brrr... nem kell, az alkohol meg jujjj, nem akarok többet berúgni. Na egy kis finom borozgatás Jurával... De hol van ez már a régi duhajkodástól?!
Hát be kell valljam, nem hiányzik. Jó úgy ahogy van... Szeretek így élni...