2009/10/01

Féltékenyek

Rettenetesen. Most már nem csak egy kis nyifogó csomag, aki legrosszabb esetben is csak némi kellemetlenséget okoz.
Most már látszik rajta, hogy vetélytárs.
Megszerzi az elől hagyott játékokat, vannak saját játékai, jön, megy. Mindezek mellett pedig olyan, mint egy nagyon profi interaktív játékbaba.
Nem tudják felfogni, hogy baja is eshet. Cipelik, állítgatják.
A puszilgatások közé mindig vegyül egy alattomos csípés is, "véletlenül" kihúzzák a lábát alóla mászás közben, hogy hogy nem, ellökik jártukban-keltükben. Főleg Iván. Kísérletezik rajta, befogja a szemét, vagy belenyúl, nyálat berreg az arcába.
Ezek azok a dolgok, amikor nem tudok higgadtan viselkedni, száz türelmes megmagyarázás után is csinálják. Falra hányt borsó, pusztába kiáltott szó minden kérésem.
Néha úgy érzem magam, mintha csak beszélnék a nagy semminek.
Sajnos ebből a szempontból Jura sem nagyon kivétel, annyira tele van a feje a munkahelyi dolgokkal, hogy látom, semmit sem fog fel abból, amit beszélek, üveges szemekkel mered rám.
Átlálszó vagyok, és hangtalan.

És mivel Milos megint óránként kel éjjel, a türelmem is fogytán. Két hete nem aludtam egyben három órát. Úgy hallom, ezzel a módszerrel embert lehet kínozni. Ami azt illeti én is bevallanék már bármit, csak hadd pihenjem végre ki magam. Vagy legalább ihatnék egy kávét...
Egyébként is valahogy mindig egy REM-fázisban ébreszt fel, így a szokásos egy helyett hat-nyolc álmom is van egy éjjel. Nos annyit mondanék csak, hogy nem véletlenül intézi úgy a természet, hogy az álmaink kilencven százalékára ne emlékezzünk...
Hát csak jobb lesz már...

2 megjegyzés:

kbee írta...

Kitartás. Én is mindig azzal nyugtattam magam: ennél csak jobb lehet.
És tényleg:)

oui írta...

A kávét megértem. Még csak 7 hetes a hugica, de elég volt a koffeinmentesből - ma délelőtt rendes kávét ittam, aminek az este eddigi része itta meg a levét...:). Szóval marad a koffeinmentes. Kettő per nap.