2011/10/22

Repülőn

Itt ülök a repülőn, éppen a Mojave sivatag fölött szállunk el. Már a repülőn is van net, nevetséges :-) Kicsi Ivánomnak nagyon hiányzunk, tegnap sírt is, hogy neki rettenetes "anyahonvágya" van. Kicsi angyalom, imádnák ezt az utazást.

2011/10/20

Levélváltás Emmával

Regisztráltunk neki egy gmail-es postafiókot, vad levélváltásban vagyunk.
Részlet:
Én küldtem neki képeket, meg pár sort arról, hogy mit csinálunk.
Válasz Emmától:
"szia anya mind ez jó de halgasd eszt emlék szel ara amikor fekete volt a körmöm ?kébzeldel hogy lejöt ."

(beütötte az egyik lábkörmét még nyáron, és befeketedett neki)

Reggeli


2011/10/19

A napfényes Kalifornia

nem is annyira napfényes. Hideg van, köd, és szél.
Mocskosul megfáztam valahol, valamikor, tegnapra a hangom is elment. Szomorúan nézegetem a nyári rucikat, szandikat a polcon, és áldom az eszemet, hogy Santa Monica-n vettem pár lazább, melegebb ruhát.
Részletes beszámoló, képekkel megtűzdelve majd csak otthonról lesz feltéve, mert otthon van csak olyan programom, ahol a képeket tudom rendezgetni.

2011/10/17

Megérkeztünk

Közel 24 órai utazás után végre a szállodai szobában. A repülőn nem tudtam aludni, szóval kissé elcsigázva. Los Angeles-ről az első benyomásom az, hogy minden hatalmas. Az épületek, az utak, a kocsik. Kilenc órával van itt korábban, mint otthon. Holnap rendesen körül nézek.

2011/10/16

Hosszú út porából

Köpönyeget éppen nem veszek. A gépünk három órás késéssel indult Bp-ről, lekéstük a csatlakozást. A légitársaság automatikusan átfoglalt egy holnapi gépre, de szerencsénkre Jurának van egy kapcsolata, akit felhívott, és a mai utolsó, délutani gépre lefoglalta nekünk az utolsó két helyet. Alig több, mint egy órás rohangászás, sorbanállás után becsekkolhattunk. Csak reménykedünk, hogy a csomagjaink követnek minket ezzel a géppel. Másfél òra múlva indul a gépünk LA-be, az már csak potom 11 órás út lesz, és megérkezünk. Micsoda balszerencse, és mázli, egy azon napon! :-) Hajrá az aranyér!

2011/10/15

Minden jó...

ha jó a vége, vagyis a kezdete.
Megy a fűtés, Iván és a mama lába jobban van. Minden be van pakolva.
Mint a mesében...

Új elemmel...



Vágjuk a centit

Sz. természetesen igazad volt, nem kellett volna leírnom a tegnapi poszt címét.
Fél ötkor Emma jött át, ötkor Iván. Mire lapjával fekve elszunnyadtunk volna, Iván elkezdett hányni. Azóta már a fél házat körberókázta, szegény mocsok rosszul van.
Anyu lába szerencsére a lehetőségekhez képest nagyon jól van, bár fáj neki, és sántikál, de vitézül helyt áll.
Én az egyik kezemmel vasalok, a másikkal pakolok, a harmadikkal begyújtottam a kályhába, a negyedikkel mosok, az ötödikkel hányást takarítok, a hatodikkal... Ja, nem, nincs hatodik kezem...

2011/10/14

Mi jöhet még?

A fűtés már majdnem megy, de mégsem, holnap megint jönnek vissza. Semmi sincs becsomagolva, viszont anyu esett egy nagyot, mindjárt jön a bébiszitter, hogy vigyázzon a gyerekekre (Jura még dolgozik), viszem be Vácra. Azt említettem már, hogy faszkivan?

Péntek foreva

A nap azzal indult, hogy Miloska ugrott egy tripla leszúrt rittbergert a kanapé karfájáról, természetesen fejre. Ahogy az lenni szokott, ott ültem mellette. Szerencsére vastag szőnyegre esett, de azért sírt nagyon, látszott, hogy fáj a feje.
Vaj szívem okán itthon tartottam, neki is kijár egy potyanap anyával, este úgysem leszek itthon, vasárnap meg elhúzok hosszú időre.
Így aztán a napom nem teljesen úgy alakult, ahogy terveztem, de Milos kivirult, be sem áll a szája, pörög, mókázik, fontoskodik álló nap. Egyszerűen meg kell zabálni. Hogy milyen könnyű egy gyerekkel?!
Talán mondanom sem, kell, hogy még egy lila folt sincs rajta, örökölte a kőkemény családi tulokfejet.

Hogy az élet mégsem legyen ekkora móka és kacagás, a napok óta erősödő megfázásom kezd kitörni rajtam, fáj a fejem, torkom, náthás vagyok. Basszus a repülőn vinnyogni fogok, ezt nagyon megszívtam. Azért a fűtésszerelő még ma jön egy körre, meglehetősen várom már azt a pillanatot, amikor végleg becsukhatom mögötte az ajtót.

2011/10/13

Már megint szerelnek nálunk

Igen tudom, rettenetes, de nálunk már megint volt egy kisebb szerelés. A nyári vendégszoba-gardrób átalakításból maradt egy radiátor felszerelés, és hozzácsaptam a fürdőszobai kád csaptelep szerelését is. Az már annyira nem működött, hogy a zuhany egyáltalán nem folyt, és a vizet sem lehetett bekeverni, random fagyasztott, vagy forrázott le menet közben. Ez nem túl egészséges három kisgyerek esetében.
Ráadásul a dugó szereléke is szétesett, hónapok óta egy kis késsel kellett kipiszkálnunk a dugót a kádból. Ez pár hónap múlva vicces kis epizód lesz az életünkből, mostanáig kevéssé volt kacagtató.
Ó igen, mivel a kádat teljesen körbefalazták, még bontani is kellett.
Zárójeles kérdés egy laikustól, ki az az amatőr balfasz, aki egy kádat befalaz teljesen?
No hosszas alkudozás után (ami alatt kétszeresére hízott az árajánlat) kedden felvonult a brigád. Még két ilyen szerencsétlen idiótát az életben nem láttam. Azt sem tudták, melyik a jobb kezük, és melyik a bal. Késő este végeztek, fűtés oké, csap oké, dugó oké. Az én mindenre elszánt imádnivaló takarítónőm még átjött este, segített takarítani. Megfürdettem, ágyba dugtam a fekvés-csúszástól félhülye három gyereket, beájultam az ágyba. Már elaludtam volna, mikor megjött Jura, aki észrevette, hogy nem megy néhány radiátor.
Többek között a mi hálószobaink sem.
Másnap hívom a srácot, hát hajaj, ő nem tud jönni, tök messze vannak, légtelenítsek. Oké, az megvan folyamatosan, mégsem történik semmi. Este tud jönni. Nyolckor hívom, áááá, csak később tudna jönni, majd holnap.
Azaz ma. Ma reggel felhívtam, de megint csak hímezett-hámozott, nekem meg eldurrant az agyam, és jól beolvastam neki. Érdekes módon, össze tudta kapni magát, szent esküt tett, hogy este jön, és megcsinálja. Na erre kíváncsi vagyok. De miért, és miért kell minősíthetetlen hangnemet elővenni, miért van az, hogy bizonyos emberek csak ebből értenek? Annyira utálok ilyen kekec seggfej lenni, és most megint bebizonyosodott, hogy a kekec seggfejek érik el, hogy megkapják azt, amiért fizettek...
Annnnnnyira nem akartam már ezzel a dologgal foglalkozni, annnnnnyira ki akartam már pipálni a fűtésszerelést az (egyébként igen hosszú) listámról... Remélem ma este sikerül...

Izgalom

Emma ma egyedül jön haza busszal a barátnőivel együtt 2 falu távolságról. A többi lányok már hetek óta egyedül járnak, de Emmának ez lesz az első igazán egyedül-útja. Ő nagyon akarta, nagyon várja, én pedig lefosom a bokám a parától izgulok nagyon, bár próbálom nem kimutatni.
Ebéd után elhozom Ivánt, bevonatozunk a városba, megyünk a Cseperedőbe, Emma ehelyett a buszozást, és a barátnőjét választotta. J. anyukája a buszmegállóban fogja őket várni, és náluk lesz, amíg haza nem érünk.

Boci cica

Nagy szomorúság van minálunk, Boci cicánk napok óta nem került elő. Egyszer mintha láttam volna csatangolni  pár telekkel arrébb, de messze volt, és a bokrok között bujkált, lehet, hogy nem is ő volt. De ha ő is volt, miért nem jön legalább kajálni, a gyomra eddig mindig hazahúzta.
Nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy ott fekszik valahol az út mentén élettelenül. Sajnálnám nagyon, bármennyire is szemtelen volt, mégis szelíd volt, a gyerekek bármennyire is nyúzták (Emma konkrétan babázott vele), békésen tűrte, ha megunta arrébb ment. Rengeteg egeret megfogott, bár sajnos madarat is. Lehet, hogy télre cica nélkül maradunk...

2011/10/12

Ezmegaz

Amikor arra vágytam, hogy a mérlegen lévő szám ötössel kezdődjön, nem egészen arra gondoltam, hogy a merülőfélben lévő elem miatt legyen ez így.
Határozottan vidáman indult a napom mászkálós része, amikor egy bácsi teátrális mozdulattal csókot dobott nekem, csak mert elengedtem egy kellemetlen, sokat várakozós kereszteződésben.
Nagy lendületemben egy csomó olyan dolgot is elintéztem, amit már régóta húzok, még a kocsimat is kimosattam, pedig mindig ég a fejem, és szörnyen szabadkozom, mert tényleg iszonyatos dzsuva szokott lenni benne. Egy átlagos sertéshízlalda hetekig ellenne akkora morzsamennyiséggel ami az ülésekből és a padlóról kijön, és néha a szag is olyan.
Mivel hetek óta minden nap többször is el kell olvasni az APG-ből az "Autómosó" című kis szösszenetet, megvolt a kellő lelkifurka, hogy Reteksziszt, a kis kék járgányt leadjam a megfelelő helyen. Az én autóm mosását egyébként kb. úgy képzelem el, mint a Szörny Rt.-ben, hogy ráhúznak egy nagy biohazard feliratú sátrat, szörnyű, zajok, atomvillanás, és izzadó homlokú vegyvédelmi ruhás emberek özönlenek mindenhonnan futurisztikus fegyvereket szorongatva.
Mire lefutottam a köreimet (igen, elemet is vettem abba a nyavalyás, kétszínű mérlegbe), Retekszisz is megtisztult a bűnei(m)től.

2011/10/11

Számolom a napokat

Los Angelesben 30 fok feletti hőmérsékletet jeleznek hétvégére. Előkotrom újra a nyári cuccokat.
Halálosan izgulok :-)

2011/10/09

Egy kellemes szombat

Ahogy Lappa igen kiválóan meglátta, éhes is vagyok. Reggel a mérleg 60,0 kg-t mutatott, ennek igen megörültem, noha tudtam, a mai nap nem a diéta jegyében fog telni. Délelőtt kettesben felkerekedtünk, és elmentünk a Várba. Eredetileg a Markó kiállításra készültünk, de az útunkba akadt a Pálinkafsztivál. Iszonyat cudar idő volt, belénk fért pár kupica pálesz, aminek mindenféle zsíros kajával ágyaztunk meg. Sült kolbász, nem sült kolbász, krumplilángos, mangalica tepertő, és még számos update százas falat csúszott le. Ezt újabb kupica pálinkával és vodkával borogattuk le. Végul az időjárás is megenyhült, mi pedig elég vidám hangulatban látogattuk meg a Nemzeti Galériát. A képek tényleg csodásak voltak. Nekem a Tóbiás és az angyal című kép tetszett nagyon, főleg mert felidézte a Londoni képtárban tett látogatást, ahol ugyanezt a történetet dolgozták fel mindenféle módon iskolas gyerekek. Egy csomó helyre elcsavarogtunk egész nap. Átbeszéltük, hogy mit is akarunk majd csinálni Los Angelesben, de főleg New Yorkban, mit kell vinni, addig mennyi teendő van. Jó kis nap volt ez, sokat nevettünk, és élveztük, hogy több mondatot is tudunk úgy váltani, hogy senki sem visít közbe.

2011/10/08

Iván

Bár a malmok lassan őrölnek, azért sikerült végre sínre tenni Iván fejlesztését is. Már régebben kinéztem a Cseperedő Alapítványt, nagyon szimpatikus a programjuk, az autizmussal élő gyereket nem kiragadva, önmagában veszi alapul, hanem a családi környezettel együtt. Múlt héten kedden voltunk is egy első beszélgetésen, egyelőre csak mi ketten Jurával, jövő héten pedig Ivánt viszem.
Első körben egyéni foglalkozásai lesznek, de hosszú távon a csoportot céloztuk meg, hiszen úgy fogják eredményesen begyakorolni a szociális helyzeteket. Szerencsénk van, a csütörtöki aspi csoportba valószínűleg be fog illeni.
Januártól indul testvér foglalkozás is, és remélem néhanap lesz szülőcsoport is.
Nagy reményekkel indulunk neki, mert bár az iskola rengeteget javított Iván állapotán, azért vannak megoldásra váró feladatok, pl. az iskolai kiránduláson az Állatkertben megint elveszett, ami azért elég régen fordult elő, a tanító nénik még nem tudják úgy, mint mi, meg az óvónénik, hogy nagyon szemmel kell tartani.
Beszéltünk sokat az iskoláról is, és bár az év eleje elég lehangolóan indult számomra, a továbbiakban nagyon kellemes meglepetés ért a tanító nénik részéről. Nyilván saját érdekükben is, betartják az Ivánhoz adott használati utasítást. A Cseperedőnél azt az ötletet kaptam, hogy nyissak egy füzetet, amibe a menet közben felmerülő problémákat írjuk be, amit bizonyos időközönként átbeszélünk.
Pont ez a védőháló az, amire szüksége lesz ahhoz, hogy optimálisan fejlődhessen.

2011/10/06

Tükör

Nos, tegnap mélyen magamba néztem, meg felhívtam Emesét is, aki van annyira jó barátnőm, hogy sosem kertel, és megvitattuk a kérdést. A végeredmény pedig az lett, hogy unatkozó, dugatlan, hisztis picsa lettem, aki jódolgában azt se tudja, mi baja legyen.
Szar dolog ezzel szembenézni, de mivel sem az önáltatás, sem a hosszú távon való nyavajgás nem kenyerem, ezért úgy döntöttem, a tettek mezejére lépek.
Már az elhatározástól is sokkal jobban érzem magam. Köszönöm a kommenteket, azok is nagyjából ebbe az irányba mutatnak (még ha sokkal kedvesebben is vannak megfogalmazva, mint Emese véleménye :-)

2011/10/05

Nem túl szép gondolatok

úgy általában az életről. Eredetileg azt akartam írni, hogy a gyerekekről, meg a férjekről, de kellő önismerettel be kell lássam, én vagyok a hülye picsa.
Ettől még nem lesz jobb a helyzet, már csak azért sem, mert ilyen lelkivilággal természetesen bevonzza az ember a nagy szívásokat.
Annyira marhára elegem van az egész vándorcirkuszból, hogy ihaj. Természetesen alapból imádom a férjem, imádom a gyerekeimet, De... dömdödöm...
Halálosan idegesítenek, ha csak meghallom, hogy anyaaa, minden idegszálam felmered, és legszívesebben visítva elrohannék. Nekem ez az egész szeretés dolog nagyon nehezen megy, alapból egy sün vagyok, és ilyenkor sünebb vagyok a sünnél is. Irtózom attól is, hogy megérintsenek. Bárki... Ők is...
Ez ugyebár nem túl szép dolog egy anyától. Józanabb pillanataimban sajnálom is őket.
És persze ott van Jura is, akire a legkönnyebb haragudni, akit a legkönnyebb bántani, hiszen ő van legközelebb.  Úgy érzem mindig, mindent rosszul csinál. Na nem, mintha annnnnyira igyekezne, de valamennyire még is, de most ezt kicsit sem érzem elégnek. Kérdés az, hogy mennyit éreznék elégnek, vagy hogy elvárhatom-e tőle ezt?
Talán kicsit jobban, mint a szokásos, "no a zasszony bekattant, kicsit úgy csinálok mintha, de leginkább megpróbálom kibekkelni a zord időszakot, majd talál magának egy újabb játékot, és akkor megint nyugiba' lesz".
Időről időre visszatérő kényszerképzetem, hogy ülök itt egy hatalmas vákuumban, bedarál a napi rutin, és közben az életnek nevezett valami elhúz mellettem ezerrel. Na persze nincsenek illúzióim, józanul belegondolva remek életem van, szerető férj, nagyszerű gyerekek, mit akarhatnék, amitől jobb lenne, az emberek igen jelentős részének közel nem jut még ennyi sem. Nem tudom, nem tudom mi hiányzik. Menjek el dolgozni? Mi a francnak? Mit nyernék azzal, hogy plusz még valahol helyt kéne állnom, és az amúgy is nehezen szervezhető életem még kaotikusabbá válna. Maximum az egész napos meló után lényegesebben fáradtabban nyomhatnám le az esti rutint. Szálegymagam.
Szóval ez egy nagy csapda. Időről időre belekerülök, tapasztalatom szerint a kivárás a megfelelő stratégia, majd elmúlik. De addig nagyon szarul érzem magam a bőrömben. Jódolgomban, ugyebár...

2011/10/03


Mihály napi vásár az oviban, ez volt a legnagyobb sláger, a kosaras körhinta. Ivánt szinte kis sem lehetett rimánkodni belőle.

Szemüveges gyönyörű kislányom


Íme az én szemüveges kislányom. Kb. 10 perce volt meg, mikor ezt fényképeztem.
Hihetetlen csoda, ahogy a gyerekek hozzáállása meg tud változni szinte egyik percről a másikra. Hónapokig titkolta, hogy nem lát jól. Amikor már mi is észrevettük, nagyon elkeseredett, hogy szemüveges lesz. Sokat sírdogált. Még a szemészeti vizsgálaton is. Ott nagy türelemmel ápolták a kis lelkét.
Próbáltam én is nagy lelki erővel átfordítani a hozzáállását.Végső fegyverként bevetettem, hogy pénteken ellóghat a suliból, akkor megyünk kiválasztani az új társát.
A pénteket már nagy izgalommal várta. Ahogy odaléptünk ahhoz a falhoz, ahol a gyerek szemüvegkeretek voltak, ő a kb. száz keret közül kihúzta ezt, hogy neki ez kell. Soha még ilyen gyorsan nem döntött. Felpróbáltattam vele még párat, de neki csak ez kellett. Ha ez, hát ez.
Kiderült, hogy még aznap kész lehet. Délután a Mihály napi vásárra már ebben ment, és szerény mosollyal fogadta a hódolók hadát. Mindenki végtelenül jófej volt, és nagy hangon lelkendezett, hogy milyen csinos benne. Persze csak az igazságot mondták :-)
Azóta ő és a szemüvege elválaszthatatlan jóbarátok, rájött, hogy az éleslátás csuda klassz dolog, élvezi a szemüveges létet.

2011/10/01

Nem működnek

Fogyni nem fogytam, viszont le van tiltva a teszveszes és vaterás fiókom. Vagyis korlátozva van, de hogy miért, azt nem tudom. Jura mostanában garázdálkodott rajta, remélem nem cseszett el valamit nekem.
Én hónapok óta nem jártam ott...
Begyújtottam ma a cserépkályhába is, megkezdve ezzel a szezont. Tavaly nem használtuk, mivel nem lehetett teljesen elkeríteni, Milos meg még pici volt, nem akartam égési sérülésekkel is bajlódni. Mire bejön a hideg, felfűtöm a cserépkályhát is rendesen.
A telefonomon sem működik a képküldés, semmilyen formában, sem e-mailre, sem facebookra nem tudok küldeni képet. Kellett nekem okostelefon. Ezért a funkcióért vettem ilyet, és erre ez nem működik. Tudom, Mörfi, de akkor is, grrrrr...