Emma ma hajnalban hasról a hátára fordult. Olyan büszke vagyok rá!
Persze az első az véletlen volt, hulla fáradt volt, de csak nyomta fel magát, végül az egyik keze összerogyott, és ő a lendülettől oldalra fordult, vegül addig evickélt, míg háton kötött ki. Na szóltam apjának, hogy ezt nézze meg. Még párszor előadta a mutatványt, végül mondtam Jurának, hogy ne rajongjuk annyira körbe, mert teljesen felébred (utóbb meg azon gondolkodtam, hogy fene az alvást, nem most törtem le a gyerekem kezdeményezőkészségét?). Háton persze nem tud elaludni, ez viszont baromira idegesítette. Szóval maradt a jól bevált cumitrükk, ugyanis annyira megrészegítette a siker, hogy teljesen felzaklatta magát...
Mire felébredt, úgy tűnik elfelejtette a nagy tudományt... Sebaj, azért én így is nagyon büszke vagyok rá!

Tegnap hulla fáradtan ültem a konyhában, majszoltam az ebédemet, és kifejezéstelen arccal bámultam ki a szakadó esőbe. Eszembe jutott, hogy Jura egyszer küldött nekem egy képeslapot, amin egy pár csókolózik a hasonló nyári záporban. Akkor megbeszéltük, hogy egyszer kiszaladunk a langymeleg nyári záporba, csókolózunk és szerelmeskedünk a vizes fűben.
Ahogy ott bámultam ki az ablakon, eszembe jutott, hogy Jura talán épp így elábrándozva néz ki az iroda ablakán, es talán ő is ugyanarra gondol, mint én, hogy milyen jó lenne most ott kint abban a nagy zuhéban együtt, szerelmesen ölelkezve.