Négy napot voltunk Egerszalókon egy tüneményes kis hotelben, ami pár nappal az érkezésünk előtt nyílt. Az ott dolgozók kedvesek, aranyosak és nagyon segítőkészek. Pihenés, na az nem volt, viszont ezért jó sokat fizettünk... Egészen Egerszalókig utaztunk azért, hogy aztán a gyerekeket minden nap strandra vigyük (ami alól csak egy alkalommal nem sikerült kihúzni magam). Ücsörögtem az ezer fokban az árnyékban az iszonyú göröngyös földre terített pokrócon talpig egyrészes fürdőruhában (ami persze műanyag, tehát rohadtul lehet izzadni benne), és rettenetesen sajnáltam magam. Víz nem érte a bőrömet (sem a külön erre az alkalomra vett fürdőruhámat), ellenben a föld (ami füvet talán csak a múlt században látott, azt is képről) borzalmasan feltörte a seggemet. Az egyetlen szórakozásomat az jelentette, hogy fikáztam a nőket, akiket elém terelt a balsorsuk. Örömömbe némi üröm is vegyült, nevezeten az, hogy azért én sem vagyok az a régi lapos hasu szexi démon, aki voltam.
Ellenben egy napot sikerült Bogácson töltenem a barátnőméknél, igaz, hogy nem volt barackosgombóc, de az egész család nagyon örült nekünk. Rendesen felfüstölődtünk, mert ahogy Jura mondta igen találóan, az egész család láncdohányos. Ami nem is baj, hiszen az ő tüdejük, de én meg nem gyújthattam rá jól. Ezt azért kicsit sajnáltam.
Végső soron ennyit sem akartam írni az egészről, de kikívánkozott.
Emma elképesztően jófej volt, ennél jobb gyereket rajzolni sem lehetne. Nem viselte meg a környezetváltozás sem, pedig kicsit paráztam, hogy mi lesz az éjszakai alvással idegen környezetben. Ehhez képest hamarabb elaludt, mint itthon szokott.

Ma zseniális programunk volt. Őrbottyánba voltunk hivatalosak egy kis összejövetelre, amit azok a szülők részére rendeztek, akik örökbe fogadtak gyerekeket. Teljesen magánszerveződés, egy magánházban. Egy csomó kedves, csupa szív ember egy rakáson, a gyerekek meg olyan aranyosak voltak. Az egészben az a legjobb, hogy szert tettünk barátokra ott, ahova költözni fogunk. A gyerekek ennek nagyon örülnek, már a kocsiban kitört a cirkusz, hogy ők (miután meghallották, hogy hívva vagyunk máskorra is) már holnap akarnak menni.
Na nem locsogok annyit, hanem keresek végre egy képet a hétfői post-hoz.