Egyszer régen arról beszélgettünk Jurával, hogy szeretünk meztelenül lenni otthon. Akkor ő megkérdezte, hogy az akkori barátom hogy bírja, hiszen ha én meztelenül mászkálnél előtte, hát bizony megkívánna percenként. Mondtam, hogy köszi jól bírja, ő nem kíván meg, neki tök mindegy, hogy ruhában, vagy ruha nélkül mutatkozom előtte. Jura csak hümmögött erre, én meg arra gondoltam, hogy ez ugyan kedves feltételezés, de el nem tudom képzelni, hogy évek múltán is jelent valamit, hogy az ember meztelenül sétálgat otthon.
Minap jutott eszembe ez a kis epizód, hiszen Jura valóban percenként megkíván, ha meglát ruhátlanul. Tegnap este pedig úgy döntöttem, hogy szentelek ennek egy post-ot. Zuhanyoztam éppen és Jura felajánlotta, hogy megmossa a hátamat. Nem lehet egy ilyen kedves felajánlásnak ellenállni. Ahogy oldalt pillantottam, hát a boxeralsón bizony egyértelműen mutatkozott a tény: az én kedvesem megkívánt engem. A biztonság kedvéért rá is kérdeztem, hogy attól történt-e mindez, mert a hátamat mosta? Hát igen - hangzott a válasz szégyenlősen.
Hogy ezek után mi történt a kádban és az ágyban, azt mindenkinek a fantáziájára bízom. Egy biztos, nagy lelkierő kellett hozzá, hogy még fejjek is...
És csak hogy fokozzam az amúgy fokozhatatlant, hát azt is elárulom, hogy utána még csinált nekem szendvicset is. Pirítósból, sonkából és fogpiszkálóra tűzdelt olajbogyót szúrt bele.
Egy ideje azon morfondírozom néha csendes magányomban (azaz nem túl gyakran), hogy vajon mivel érdemelhettem én ezt ki? Valami nagyon nagyon jót kellett cselekednem...