Tegnap Emma megkapta a 3 hónapos oltást. DiPerTe. Ez ha jól tudom torokgyígy, szamárköhögés ellen van, egy tetanusszal megfejelve. Na a gyereket frankón kiütötte. Egykor kapta meg, onnantól kezdve folyamatosan aludt. 5-kor kapott lázcsillapító germicid kúpot, attól végképp beájult. Ha fel is ébredt, enni nem evett, csak nyüglődött. Sírni sem volt ereje, csak tátogott, mintha sírna, és valami szánalmas kis nyekergés tört elő belőle. Szörnyű volt. A kúp ellenére azért estére felment a láza, de enni este sem volt hajlandó (lázcsillapítót meg nem kaphatott 5 órán belül). Végül elaludt, és 11-kor ébredt éhesen, láztalanul. Jó sokat bekajált, vigyorgott, szövegelt, majd elaludt. Reggel 9-kor kelt, picit nyűgösen.
Hát nem ezek a napok a szeretem-napok. Folyton figylemeztettem magam, hogy az ő érdekében történik mindez. Erről persze ismerünk egy mondást... Legközelebb hármat fog kapni egyszerre. Ebbe bele sem merek gondolni, mert elkap a harci ideg... Ilyen rohadék néha az anyák sorsa. Amikor az ember elábrándozik a gyerekvállalásról, egy mosolygó, rózsaszín (vagy matrózkék) rugiba öltöztetett kis angyal jut eszébe. Na jó, nekem olyan van, de sajna benne van a pakliban, hogy lebetegszik, nyűgösködik, és az ember csak nézi a kis sápadt arcát, ahogy küzd a betegséggel, és rettenetes érzések kavarognak benne. Még jó, hogy amúgy igen kitűnő egészségnek örvend. Én nem lennék képes végigcsinálni egy olyan életet, ami egy beteg gyerekkel jár. Láttam épp eleget a Sváb hegyen...

Jura ma felmondott a munkahelyén, ahol nagyon nem érezte jól magát. Nagyon támogattam ezt a lépését, mert nem szerettem egyáltalán, hogy nem becsülik meg, hogy minden reggel rosszkedvűen megy dolgozni, és aztán ha hazajön, sokáig mered a monitorra, csak hogy sikerüljön átállni itthoni üzemmódba. Most jókedvű és bizakodó, tudom, hogy nagyon jól fogja ott érezni magát. Egész más lesz, neki való csapatmunka, egy most alakuló társasággal. Nem szeretném többet azt a borús tekintetet látni, ha a munkája kerül szóba. Inkább azt, hogy a tettvágy fűtse. Büszke vagyok rá, mert fel merte vállalni ezt a döntést, mert lépni. Ezzel végképp új életet kezd. Új munkahely, új család. Tudom, hogy boldog lesz, mert erről tenni fogok.
Új útra lépünk...