Nah újra eltelt 2 hét, a gyerkőcök ismét nálunk. Viszonylag csendes volt a mai nap, a parkban voltunk szinte vegig. Egy pokrocon hevertünk, olvasgattunk, Emma szundikalt, a gyerekek pedig homokoztak. Zsófi viszont alkalmasint szeretett volna Emmával foglalkozni. Én meg marhára nem szerettem volna, ha a homokozóból kipattanva nyúl hozzá. Persze ő megmosta a csapnál (szokásos játszótéri csordogáló hideg víz), tehát tisztának minősítette, szerintem meg ez nem felel meg a tiszta kéz kritériumának. Amikor rávilágítottam a helyzetre, h még a körme is gyászkeretes, hát belátta a dolgot, de két perc múlva megfeledkezett róla, és megint rá kellett szólni. Ilyenkor persze gonosz mostohának érzem magam... És ez nem túl jó érzés, mert jófejek és nem akarok gonosz mostoha lenni...
Dehát
1, Miért nem lehet 8 évesen megérteni, h csak az alapos szappanos kézmosás után minősül tisztának a keze. (Tisztában vagyok vele, hogy mániákus vagyok, szerintem nem tudnak rendesen kezet mosni.)
2, Miért is várnám el, ha az esetek nagy részében Jurát is figyelmeztetnem kell erre újra és újra (ő sem tud rendesen kezet mosni, mert szerintem az alapos kézmosás minimum 20 másodpercig kell tartson, tehát a litty-lötty, gyorsszapi, litty-lötty nem kézmosás)
3, Kéne egy jó pszihiáter, aki kikezel a kézmosási mániámból... Ez még akkor ragadt rám, amikor a fogászaton dolgoztam. Jó eséllyel így az őrületbe fogok kergetni mindenkit.

(Remélem Jura elfelejti elolvasni ezt a bejegyzést, meg meg fog bántódni, és azt fogja hinni, hogy már nem is szeretem, mert úgy gondolom, hogy nem tud kezet mosni. Azt meg nem hiszi el, hogy a kézmosási szokásától teljesen függetlenül vagyok belé fülig szerelmes.)