Tegnap reggel jól megérdemelt alvásommal foglalkoztam, Jura a zuhany alatt allt, mikor is csöngettek, majd dörömböltek az ajtón. A gázművek volt, jöttek kikapcsolni a gázt, mert valami mérőt, vagy csövet, vagy mifenét cseréltek, ezért minden lakásban le kellett kapcsolni a gázt. (Kérdem én, miért is nincs a házban egy főcsap, amit el lehessen zárni ilyen esetekben?) Nosza ember lecsavarta, oszt gáz egy szemernyi sem (én hős Jurám megvédte a kis családja nyugalmát, jól leteremtette azt a barmot, hogy mit dörömböl). Délután éppen szoptattam, mikor csöngetnek, kisvártatva dörömbölnek mesmeg, majd beszakitják az ajtót. Épphogy ki nem szóltam, hogy "kifaszom?", de úrilány neveltetésem a torkomra forasztotta a szót. Na gázos ember volt, olyan retkes, hogy már ránézve is minimum vérmérgezést kapott az ember. Belülről azonban jól fertőtlenítve volt, olcsó kannás bor és némi két dekás kevert diszkrétnek még véletlenül sem nevezhető szaga lengte körül. Visszacsavarta a gázt, majd kérdezte, hogy gázbojler van-e a lakásban. Mondtam (én hülye), hogy van, a fürdőszobában. Nosza ember ezerrel betrappolt, rá a kilépőre (igen, lehet felhördülni, a hófehér kádkilépőre!). Azon nyomban olyan fekete cipőlenyomatot hagyott, hogy Sherlock Holmes megnyalta volna mind a tíz ujját. Rákiáltottam: "Ember! Nézze már meg mit csinál!" Mire a szólított flegmán lenézett, megvonta a vállát, és közölte, hogy "ja, bocsánat, csak lábat töröltem..."
Baromi nagy szerencséje volt, hogy az említett lakástextília éppen mosás előtt állt, mert ha ezt frissen mosott állapotában tette volna meg, akkor (miután felépültem a heveny agyvérzésből) minden csontot eltördeltem volna mindkét lábában... Megúszta a rohadék... Ide most egy nagyon csúnya és cifra káromkodás jönne, ha a virtuális gyerekszobám nem tartana vissza.
Sokat segített az eset feldolgozásában, hogy Jura nagyon hamar hazajött a munkából, és az ő ölelő karjaiban kúráltam magam.
Este még moziba is elmentünk, megnéztük az Esküvő monszum idején c. filmet, ami viszont nagyon jó volt.

A gyerek most szarta nyakig össze magát. Vidám kis elfoglaltságként kivakartam belőle. Kifolyt a hasánál, a body-ján hatalmas folt (10 pontos felvételi feladat: vegye le úgy a gyerekről a tenyérnyi szarfolttal ellátott -kizárólag fejen áthúzható- ruhát, hogy a gyerek arca lehetőleg ne érintkezzen az említett anyaggal), majd miután kibontottam, belekapott a kezével is (végigkente teljes hosszában), majd mindkét lábával is beletúrt. Emma nagyon élvezte, jókat röhögött rajtam, ahogy igyekszem, miközben engem is mindjobban beterített a matéria. A vége felé elment a kedve a röhögcséléstől, mert elkezdett fázni, éhes is volt (álmos is, mert hasfájósan és kakásan nem tudott aludni), és én is viszonylag unalmas látványt nyújtottam egy idő után.
Jót szórakoztunk. Végül a móka fénypontjaként megszoptattam, most ájultam alszik.

Hát ilyen kis csendeskén telnek a mi unalmas hétköznapjaink.