Ma kirándultunk. Természetesen csak mi lehetünk annyira őrültek, hogy negyven fokos kánikulában elindulunk az alig két hónapos gyerekünkkel bejárni Tolnát-Baranyát...
Először Jura anyukájának a sírjához mentünk ki a temetőbe. Aztán betévedtünk az Oázis kertészetbe, ahol jót sétáltunk a fellocsolt járdán, a növények között. Természetesen nem mi lettünk volna, ha nem szerzünk be gyorsan egy pá növénykét. Kaptam egynehány golgotát, tele bimbóval, az egyiken termés is van, Jura pedig egy margitvirággal lett gazdagabb. Igazi jófej, mert látta, hogy nagyon szeretnék mindkettőből kapni, de nincs pofám ennyi növényhez, ezért lovag módjára felajánlotta, hogy akkor a margitvirág az övé.
Valahol kőbányán megálltunk megetetni Emmát, aki kábult ájult volt a hőségtől. Őrbottyántól nem messze egy kis kerthelységben megebédeltünk (ekkor már kellemes idő volt), és kikocogtunk Őrbottyánba megtekinteni a telkünket, amin építkezni akarunk. A szomszéd idős házaspár minden ember szomszéd-álma. Kedvesek, segítőkészek, bár kicsit beszédesek. Gondolom nem sokmindenkivel van alkalmuk szót váltani ott a falu végén. Jóska bácsi bevezetett a konyhakertjébe. Mintha a paradicsoma tévedtünk volna be. Baracktól és szilvától roskadozó gyümölcsfák, amiket csak a katalógusban lehet látni, sehol egy gaz, katonás sorban a növények, virágok, fák, szőlő. Egy kis fabódéban kisnyuszik, rácsos kifutóban csirkék. Kezesek, jönnek a ketrechez egy kis beszélgetésre. Jóska bácsi egyből felkapott egy vödröt, abba szedett nekünk barackot gyorsan, mondván szívesen adják, a gyerekeknek egész nyáron Balatonon vannak, és különbenis, van kertjük (némi neheztelés csendült ki a szavaiból). Nincs az a műbarack, ami ilyen gyönyörű és nagy lenne. Csak ez igazi, nem felfújt vacak, és az íze.... Mennyei... Jöjjünk legközelebb is, mert ők nem tudnak ennyit felhasználni, és csak érik, érik... Egy kiscicát is kapunk tőlük, mert mikor említettem, hogy mi is szeretnénk kutyát is, macskát is, egyből felajálotta a kis foltos kislány cicust, aki ott rosszalkodott a közelben.
Boldogan és elégedetten tértünk haza, egyedül attól féltem, hogy Emmának lesz valami baja ettől a szörnyű hőmérséklet-ingadozástól, hűtött kocsiból ki, majd újra be egész nap sokszor. De úgy tűnik kutya baja...