Hahhh, megoldottam a számláló kérdést is, kezdem kapizsgálni az alap html dolgokat. Elvégre számítógépes családból származom, vagy mi...

Tegnap kimenőnk volt Jurával. Anyu fürdetésre ideért, szép kényelmesen leraktuk Emmát, és leléptünk. A nyugalmunknak legfőképp az volt az alapja, hogy Emmát az ember lefekteti az esti szeánsz után legkésőbb 9-kor, és jóformán mozdulatlanul alszik hajnali 6-ig. Amikor még terveztük a gyereket, sokszor emlegettük, hogy bizonyára sorban állnak a kis lelkek azért, hogy hozzánk születhessenek le, mert biztosan szerető. boldog családban fognak felnőni. Ebben lehetett valami, mert villámgyorsan teherbe is estem. De azért meg kell hogy mondjam, kölcsönösen jól jártunk Emmával is.
Naszóval hogy egyik szavamat a másikba öltsem, felkerekedtünk, és elindultunk. Jura tegnap kapta meg a vadiúj céges kocsiját, egy Citroen C5-ös kombit, napfénytetővel, és egy csomó kellemes funkcióval. Feltétlenül fel akartuk avatni. Tavaly nyáron egy A6-osa volt, szintén napfénytetővel, és akkoriban sokat hódoltunk a kedvenc időtöltésnek, a kocsikázásnak. Sokszor illuminált állapotban felálltam, és derékig kilógva a tetőn kurjongattam a világnak. Jó kis móka volt.
Most felvettem a legszexisebb fehérneműmet farmert, és egy áttört kis pulcsit, és nekivágtunk a langymeleg nyári estének az új autóval (ami leginkább egy bálnára hasonlít). Első körben a Millenáris parkban kötöttünk ki. Lehevertünk a fűre egy-egy gyékényen, borozgattunk, beszélgettünk. Aztán mikor elkezdődött a szabadtéri mozi, inkább autózni vágytunk. Hatalmas kört tettünk meg, Esztergomban megtekintettük a bazilikát, valamint belecsöppentünk egy szabadtéri Carmen opera próbájába.
Aztán valahol Visegrád környékén egy erdei úton csak sikerült felavatni az új járgányt. A hátsó ülések egy kisebb szállodai lakosztály méretével rendelkeznek, így különösebb zúzódások nélkül eshettünk egymásnak kamaszos hévvel. Kéjtől sikongatni csak akkor esik igazán jól az embernek (ti. nekem), ha közel s távol teremtett lélek sincs. Ez pedig megadatott nekünk...
Hazaérve (háromnegyed 2 magasságában) anyu közölte, hogy egy élmény erre a gyerekre vigyázni, amióta elmentünk, meg sem nyikkant. Jura meg is jegyezte (mivel a kirándulás közben többízben aggodalom fogott el, hogy mi lehet itthon), hogy Emma ezzel közölte, hogy "anya, nyugodtan menjetek el szórakozni apával, én a nagyival is békésen elvagyok. Érezzétek jól magatokat!" Hát nem egy imádnivaló tündér ez a gyerek?