Azt hiszem senkinek nem jelent újdonságot a hír: egy kapcsolatért meg kell dolgozni. Hát igen. Én a kapcsolatomba fektetett energiám szimbólumát a Jurának készített kávéban látom.
Az úgy van, hogy az ember friss szerelmesként minden reggel megfőzi imádata tárgyának a kávét, felgőzöli a tejet, a csésze alá csészealjat tesz, és kakót szór a habos kávé tetejére. Aztán ahogy múlnak a hónapok, először csak a kakaó felejtődik le (mert be kell érte menni a kamrába +2 lépés), aztán a csészealj (+1 lépés), végül a gőzölés is elmarad (+1 perc). Ez szinte észrevétlen, de tökéletesen szimbolizálja egy kapcsolat érzelmi leépülését.
Amikor először vetődött fel bennem, hogy lehagyom a kakaót, egészen megrémültem. Nem hagyhatom kiveszni az apró kedves kis gesztusokat a kapcsolatunkból, mert olyan egymás mellett élő érzelmi zombikká válunk, mint a legtöbb körülöttem lévő ember.
Nem mondom, hogy minden reggel csinálok kávét, mert ez nem lenne igaz, mostanában sokszor úgy jön ki a lépés, hogy elmarad. De ha csinálok, akkor gőzölök, csészealjat rakok, és kakaót szórok. Mert ez nekem nagyon fontos, és örömmel teszem.
Olyan ez, mint mikor az ember tekintete a kedvesére téved, és megbizsergeti a felismerés. Igen, ezzel az emberrel élek együtt, ő a gyermekem (és leendő gyermekeim) apja, vele fogok megöregedni, és ez mérhetetlenül boldoggá tesz.
Nah talán ma kicsit érzelgős hangulatom támadt, talán az eső, talán a közelgő nyár vége, talán a péntek...

Tegnap elmentünk a közelben lévő baba-nagykerbe, hordozókendőért. Rengeteg holmi van, meglehetősen jó áron, és rátaláltunk egy igazi gyöngyszemre. egy kis sárga body, a következő felirattal: "A NAGYMAMI kedvence vagyok". És mivel ma jön anyu, gondoltam ezt adom Emmára. Ne csak én érzékenyüljek el folyton, hanem más is...