Hát azt írtam ugyebár, hogy tegnap nagyon hülye napom volt. Az én egyetlen szerelmem direkt úgy jött haza este, hogy előbb kicsit kiszellőztette a fejét. Erre talál itthon egy teljesen becsavarodott hülye libát. Mentségemre legyen mondva egész nap kopácsoltak a felettünk lévő (még mindig felújítás alatt lévő) lakásban, de már úgy tűnik, hogy a lépcsőházat is elkezdték bontani. Napok óta azt várom, hogy valami hasonló cetli fog várni a postaládában:
"T. Emberek!
A Világ, elavult konstrukciója miatt mára sajnos igencsak balesetveszélyessé vált, ezért az Önök érdekében felújítási munkálatokba kezdünk a jövő hét elejétől. Elsőként az eget bontjuk le. A további munkálatokról újabb értesítőn tájékoztatjuk Önöket. Az esetleges kényelmetlenségek miatt szives elnézésüket kérjük.
Tisztelettel: Isten"
Naszóval. Visszatérve az eredeti témára. Lecsattogtunk a parkba. Sosem gondoltam volna, hogy nekem egyszer hatalmas örömöt és változatosságot fog jelenteni, ha babakocsival róhatom a köröket a parkban. Hát bizony, s ez az idő is eljövend...
Feszülten baktattunk egymás mellett, saját kis világunkba zárva, fáradtan és ijedten attól, hogy most vajon a másik miért ilyen. Hülyeségekről fecsegtünk, csak hogy ne legyen csönd. Eddig ez soha nem volt gond, nem kellett soha állandóan fecsegnünk...
Aztán hazajöttünk, némileg feloldódva. Vacsora közben megbeszéltük, hogy semmi bajunk a másikkal, sőt... Csak egyszerűen mindkettőnknek rohadt napja volt, és eleve pocsék passzban vagyunk. Mindezt egy-egy pohár rose társaságában. Hejjj, hol vannak már a régi szép idők, mikor matrózokat megszégyenítő módon bírtam az alkoholt, és kacagva ittam asztal alá bárkit... Akkoriban engem leitatni maga volt a teljes anyagi csőd...
Na nem szaporítom tovább a szaporíthatatlant, két kortytól rendesen berúgtam. Ezek után elszívtunk egy-egy szál cigit. Jajjjjj, de jó volt. lassan egy éve már, hogy nem dohányzom (kismama szájába cigi? Na nem, azt még én sem...) Igaz, hogy 1mg-os hegyilevegő volt, de akkor is... Nagyon jólesett...

Az este folytatását mindenki kitalálhatja (szükség lesz gazdag fantáziára!). Hát igen... Most olyan jó érzésem van, tudom, hogy ez a kapcsolat életképes, gazdag és teljes. Mi mást kívánhatna egy érző keblű nő?

Nah! Végre megcsináltam a képeket is, külön ablakban nyílik, megfelelő méretben. Nem vagyok egy villámkezű html programozó, ezért meglehetősen sok időbe telt, arról nem is beszélve, hogy Emma egész délután nyűgösködött. Elmentünk a gyerekekért Pécelre, és persze mikor kakil 3 napi adagot? Persze hogy akkor, amikor csak a kocsiban tudom tisztába tenni... Murphy...