Tegnap hirtelen ötlettől vezérelve elmentünk az Állatkertbe. Háromtól hatig ott sétáltunk, láttunk sok állatot, tocsogtunk az ivókutaknál (és a párásító kapuknál), ettünk perecet, fagyit, hot dog-ot, ahogy az dukál.
Az Állatkert tényleg nagyon jó lett, bár még ez alatt a három óra alatt is csak a töredékét láttuk. A zsiráfok egészen csuklóig beszopogatták a kezünket a zoo csemegéért, és a fókákhoz egész véletlenül etetés időben értünk, ami persze külön látványosság, hiszen egy kis attrakció is jár az egybegyűlt közönségnek. Nekem egyébként is ők a kedvenceim, csak a fókákat álló nap el tudnám nézni...
Utolsó körben az állatsimogató következett (természetesen ezért nyavajgott Emma egész végig, még az éppen vacsorázó tigrisekre is tojt magasról), ahol Jura úgy elgyengült az ölébe fészkelődő kiskecskéktől, hogy hazáig egy kiskecskéért nyúzott. Na azt már nem, csak a testemen keresztül jöhet ebbe a vándorcirkuszba még egy kecske is!
A végére már csak vonszoltuk magunkat, az esti szeánsz különösen rabigának tűnt ezek után.
A mai napon henye lett előirányozva, én rémesen terhesen érzem magam, de Jura még rám is rámver e tekintetben két körrel, de mentségére szóljon, teszi a dolgát, kímél, még akkor is, ha közben olyan fejet vág, mintha hullagyalázásra kényszeríteném.