Ennek a gyereknek most már van mindenféle neve, mindenféle eshetőségre.
Így esett, hogy Halacska Abigél, vagy Milos Marcell lesz. Most már tiszta szívvel mondhatom azt, hogy akár fiú, akár lány, örülni fogok neki, hogy az lett.
(Na jó, nyilván eddig is, de most már néven is tudom nevezni a gondolataimban, és ettől sokkal valósabb lesz az egész.)
Persze még 1-2 hónapig csak Halacska lesz...

Ma délután megyek homeós dokihoz is, aki remélem ír majd fel nekem olyan kis bogyókat, amiktől nem fürgerókalábak van egész nap. Előre a problémamentes terhességért! Mert megérdemlem!

Este pedig babátlan tali, hosszú idő óta cigi, és piamentes. Mondhatnám azt, hogy olcsó nő lettem, de ez nem igaz, mert a hányinger-elkerülő taktikám része a folyamatos (nem viccelek, tényleg folyamatos) evés. Az etetési költségem hovatovább oly nagy összegre rúg, mint egy focicsapatnyi kamasz fiúé, és itt a válogatásról szó se essék (mert az egy focicsapatnyi kamasz lány kényességével ér fel).
A mérlegnek még a környékét is messzire elkerülöm napok óta, és ha csak eszembe jut a méretzkedés, gyorsan keresztet vetek, és elmormolok egy Üdvözlégyet...