Remek kis hét volt ez, noha elég nagy volt a nyüzsi. Különösen, mikor négyen egyszerre ötfélét próbáltak mondani, és természetesen mindenkinek a saját mondanivalója volt a legfontosabb...

Az sem könnyített a helyzetünkön, hogy egész héten zuhogott az eső, és rémesen hideg volt. Minden eredeti tervünk kútba esett. Strand, kirándulás, kerti pancsi, Állatkert... Mind csak álom maradt az esőfüggönyön túl.

Négy gyerekkel bezárva egy hétig tartó esőben edzett elmeházi ápolók idegeit is megkezdi, hát még a miénket. És még élveztük is, micsoda perverzió!

Ma levittük a nagyokat a táborba, és Emma heves zokogásban tört ki, mikor rájött, hogy bizony ott is maradnak, nem hozzuk őket haza.

Jövő héten meglátogatjuk őket, csak emiatt nyugodott meg.

Egyébként is Emma holnap megy uszitáborba mzs Laurájával Vácra, ez is teljesen felbolygatta...

Egyszer nem akar menni másszor meg izgatottan pakolja az uszis cuccát...