Nem panaszkodhatom
Valahogy nem görcsölünk annyit a dolgokon. Pár hónapja valami furcsa, minőségi változás állt be a kapcsolatunkban. Talán Halacska is ennek köszönhető.
Jura egy ideje rengeteget segít, nem piszkál, ha kupi van itthon, ha egész nap csak heverek, mert szédülök.
A gyerekekre nem nagyon maradt ideje ebben a munkahelyi hajtásban, de a konyhát pl zokszó nélkül takarítja, amióta nekem attól is felfordul a gyomrom, hogy belépek oda.
(És külön jópont: nem morog, hogy dehát ő egész nap melózik, én meg itthon meresztem a micsodámat, és csak ennyi dolgom lenne, bezzeg ő eltart stb stb. - más nők ezt elég gyakran megkapják, ahogy hallom...)
Ha zöld fejjel azt vakkantom reggel, hogy langyos, mézes, citromos tea, akkor megkapom.
Tegnap mondtam is neki, hogy cserében nem fogok csak kényeskedésből tartózkodni minden munkától, és heverészni egész nap, csak akkor, ha tényleg vacakul vagyok.
Nem akarom elkiabálni, de vagy hatnak a homeós bogyók, vagy Halacska ilyen jófej, vagy tényleg most készültem fel igazán testileg-lelkileg egy várandósságra, de az előéletemhez képest szinte alig vagyok rosszul. Hányni csak kétszer hánytam eddig (pedig ez már a 9. hét!), szinte csak reggel és este vagyok rosszul, napközben egész jó a helyzet.
Mondjuk cserébe itt van ez a furcsa szédülés, remegés, gyengeség érzet, ami eddig sosem volt. De ez - talán mondanom sem kell - kellemesebb, mint a nulla-huszonnégyes okádás.