Megjártuk ma a kardiológiát Emmával.
Borzasztó szervezetlenség volt az egész rendelőben, de úgy tűnt, ez senkit nem zavar, sem az ott dolgozókat, sem a betegeket. Hiába, az áldott vidéki tempó.
Mindenki kedélyes, mosolygós, türelmes...
Emma nagyon jófej volt, szépen tűrte az EKG-t, a vérnyomásmérést már nehezebben, főleg hogy két nővérke ötször, kétféle vérnyomásmérővel nem tudott kiegyezni abban, hogy mennyi is a vérnyomása (azért az nem mindegy, hogy 100/60, vagy 130/60).
Végül átmentünk az UH-ra, ahol a kis doktornő vagy negyed órán keresztül nézte a szívét. Minden négyzetcentijét megnézte, megmérte, kisilabizálta.
A végeredmény:
a szívzörej, ami miatt mentünk semmiség, általános gyerekkori dolog, majd kinővi. Viszont a bal pitvar és kamra közötti vitorlás billentyű nem működik jól. A jobb oldali vitorlás billentyűnél is van eltérés, de az kisebb.
Mindenesetre teendő nincs vele, de kaptunk egy papírt, hogy ha műtétje lenne (foghúzás, vagy hasi műtét - tételesen le van írva), akkor milyen antibiotikumos kezelésen kell átesnie előtte egy nappal, előtte fél ótával, közben utána...
Egy év múlva kontroll...